Padlizsánsaláta ismét

A kosaram egy augusztusi szombat reggeli piac után

Fodor Ákos - Humán kalkuláció

A Szükségesnél

mindig egy kevéssel több

az Elegendő.

 Fodor Ákos újra és újra lenyűgöz a haikuival ...ez a letisztult haiku arról, hogy mi a szükséges és mi az elég vagy elegendő, igazán találó, ha az ételekről beszélgetünk. Valójában a vásárlás-tárolás-fogyasztás--nejlonzacskóba zárás-kidobás tengely mentén egyensúlyozunk, nagyrészt tudatlanul. És mindezt az időben-térben elhelyezve (még Einstein is boldog lenne a képlettől, amit ide rittyentettem....) Hiszen kérdés, hogy mikor és hol terem/nevelkedik/készül az az étel, amit kiválasztunk. 

Ha velem szeretnél erről beszélgetni, bizony elég hamar arra fogom kanyarítani a beszélgetésünket, hogy az egyik legnagyobb torzítás a világban jelenleg az, hogy hogy bármikor bármi elérhető.... konfitált rákfarok mangós áfonyahabbal amerikai stílusú bagelben a sarki boltból, ugorjunk be, szokott lenni.... akarom mondani, hogy ha csak egy kicsit is megállunk és körülnézünk az asztalunkon, hogyan és honnan és mikor kerül oda az ételünk, remélem, elgondolkodtató utazásban lesz részünk.... csak próbáljátok ezt egy hétig csinálni és esély van arra, hogy elkezd megváltozni a szemlélet, a tudás arról, mit is jelent az, hogy élelem. 

Nem azt szeretném mondani, hogy én tartózkodom távoli tájak "gyümölcsétől". A citrom, a kakaó, a kávé, a kesudió vagy épp a banán és más finomságok napi szinten előkerülnek a konyhámban és én hálás vagyok azért, hogy részesülhetek belőlük. De túlnyomó részt olyan alapanyagokat választok, amik idényszerűen vannak jelen itt, mint például most a paradicsom, amiből minden nap eszem, sőt szinte ahhoz igazítom az étrendem, annyira szeretem. Vagy a padlizsán. Ebben a pár hónapban eszem padlizsánt és addig számíthattok tőlem padlizsános ételekre. Illetve természetesen rakok el télire, ahogy tudok: a sütőben, héjában sült padlizsán a mélyhűtőt kiválóan bírja. A zakuszkában pedig kissé elbújik a többi hozzávaló mellett, de mostanában újra és újra elkészül ősz elején, hogy télen, amikor egy üveget kibontunk, rácsodálkozzunk a bőséges nyár végi ízvilágra. 

De most .... padlizsánsaláta ismét. A recept még a régi, itt találod, hisz még mindig így készítem és még mindig úgy szeretem. Melegen és hidegen is. Talán annyi, hogy a tejfölt lecseréltem mandulajoghurtra. Mert mindig lázba hoz a török konyhaművészet természetes egyszerűsége és ízgazdagsága. 

Tehát szükséges, elég, elegendő....  A drága nagyszüleim egyszerű falusi emberek voltak, akiknek ezek a szavak teljesen mást jelentettek. Nekik a disznóölés vagy a betakarítás ünnep volt, hiszen a világháborúk idején teljesen mást értettek azon, hogy szükséges. Szükség. Szűkség. Amikor a "jólnézelki" mást takart, mint azt ma szeretnénk.... Könnyű megérteni, miért tettek oda nekem kérés nélkül mindig még egy kanál ételt, hiába nem kértem. Értem, de ki nem állhattam már kisgyerekkoromban sem, hogy "tukmáltak".   

Annyira de nagyon fontos felismerni természetes függéseinket - mondjuk a Földtől, ami hordoz és éltet minket. Készítsetek padlizsánból ételeket, amíg természeténél fogva VAN.  Menjetek ki a helyi piacra és keressétek meg az igazi emberek igazi terményeit igazi kertekből, igazi földből. És ha már nem kapható náluk, akkor válasszunk mást. (Tegye fel a kezét, aki szeretne egy csomó műtrágyát enni kb novembertől júniusig mondjuk egy valójában nem is termőföldben, hanem intenzíven (=minél gyorsabban, minél többet!!) nevelt, hatalmas környezeti terhelést jelentő paradicsommal együtt, ami ráadásul legtöbbször íztelen. Nem vagyok meglepve.... És az is tegye fel a kezét, aki szeretné ugyanezt felszolgálni a szeretteinek sok szeretettel... 

 

A kövér porcsinról

Kövér porcsin (Portulaca oleracea) az idénysalátán

 

Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy egyetek minél több porcsint, amíg van, mert valami csodás gyógynövény. 

Legalább két hónapja nő, kínálja magát a kövér porcsin, hogy valamilyen formában az tányérunkra kerüljön. Mert hogy oda való. Érdekes figyelni azt az folyamatot, hogyan nyílik rá újra a figyelmünk arra, mennyi igazán értékes és finom növény vesz minket mindig körül. Mindig, azaz az évkörben úgy és ott és akkor, amikor az természetes. Aki próbált már mondjuk petrezselymet vetni és gondozni vagy épp karalábét ültetni, hogy a kertből tudja bevinni a konyhába a levesnek valót, az már tudja, hogy az un. kultúrnövények igencsak sok figyelmet és törődést igényelnek, ami egyébként igencsak szép foglalkozás, ha engem kérdeztek. És vizet, amire az idei nyár igazán ráirányította a figyelmünk.... 

Ezzel szemben a mindenhol is megjelenő, igazi túlélők és látszólag semmilyen törődést nem igénylő növények csendben várakoznak, hogy ismét felismerjük őket és rájuk csodálkozzunk: nem csak hogy ehető, hanem kivételesen tápláló és éltető növények ők. Érdemes figyelni és erre egyre több okunk van.

Öntözés. Felmelegedés. Kertművelés. Fenntarthatóság. Környezettudatosség. Vitaminok és ásványi anyagok. Drága "szuperélelmiszerek" szupernövények, szuperkivonatok, szupergombák messzi földről. Tartósítószerek. Felesleges műanyag csomagolás. Csak dobálózok ezekkel a kulcsszavakkal, amelyek a nyilvánvalóan rohamosan nehezedő körülmények, az egyre magasabb igények és az ébredő, vagy épp a teljesen kialudni látszó tudatosság köré rendeződnek. 

Nagyon jó hírem van: ez a porcsin sok más növénnyel együtt minden kérdésre egy-szerű választ ad! Jó ideje én is elkezdtem figyelni a természetes .... nem, nem is így, hanem inkább így: TERMÉSZETES függéseinkre. Csupa nagybetűvel. Úgy általában az emberi élet és az ÉLŐ ÉLET mint olyan természetes össze-függéseire adott térben és időben. Amit fel kell ismernünk, ha JÓ életre vágyunk, egész-ségre, jó-létre, hiszen ez csakis és kizárólag a természetes közegünkkel össz-hangban lehetséges. Olvassatok utána annak, mit tud például ez a szerény növény, amire egyébként nagy, neves cégek külön "gyomirtó" szert kellett hogy kikeverjenek, akkora életerő van benne. Mit is mondhatnék.... kérdés, hogy mi a szándék. Olvassatok a kövér porcsinról itt vagy itt vagy akár itt. Szóval megindult egy nagyon szép folyamat azokon keresztül, akik még "tudják" vagy már "tudják" őket. Egyre több olyan kis csoport van, ahol az un ehető vadnövényekkel ismerkednek. Ez a szándék nem pusztán egy kulináris érdekesség, hanem egyfajta útkeresés a mai világban, ahol zacskóban és műanyag tégelyekben teszik elénk az enni-valót.... Hogy az út "régi" vagy "új", azt döntse el mindenki a szíve szerint. 

Ne törődjetek azokkal, akik a végítélettől való félelmükben az elveszejtésünkről kántálnak jó hangosan. Ültessetek növényeket. Gyűjtsetek esővizet, ha van rá bármilyen mód. Gondoljátok át a VALÓS szükségleteiteket. Új értelmet kaphat az, hogy "ne vásároljatok feleslegesen", bárhogyan is pályáznak a figyelmünkre. Figyeljetek a környezetetekben természetesen megjelenő növényekre és legyetek rájuk kíváncsiak. Olvassatok, hallgassatok Jane Goodall-t vagy dr. Gyulai Ivánt. 

Dehogyis tudok én mindent. Dehogyisnem eszem vitanimokat és halolajat. Stb.... de nyitott szemmel, füllel, szívvel figyelek és tanulok és alakítom a szokásaimat. A porcsint évek óta eszem és megtanultam, hogy a legtöbb, amit tehetek, hogy nyersen fogyasztom, amikor nő. Nyáron már elkezdem várni, mikor jelenik meg, mert az igazi kincsét a nedvességben hordja és nem szárítom. A salátákra mindig teszek vagy csak úgy legelészek. Olvastam arról, hogy van, aki fermentálja. Na, ezt ki szeretném próbálni. Mert most hirtelen elég sok lett a kertben... ugyanis pár hete a kis töveket külön kimentettem az élettelen, tüzesre átforrósodott térkő réseiből és elkezdtem öntözni. Ami mégis ott maradt, ma már szépen nő. Vagy nemrég drága Kriszti barátnőm darált tökmaggal dúsított, finom porcsin kencével kínált, igazán inspiráló volt. Az íze: mondhatni, semleges, kóstold meg bátran akár egy vajaskenyéren.

Tényleg.... ha szedsz "halolajat", kedves olvasó, tudod-e mit szedsz valójában? Én sem tudtam, de most megnéztem. Ez a kis szerény növény gazdag omega-3 zsírsavakban, különösen alfa-linolénsavban. Is. Hajrá! Keressetek olyan területet, ahonnan szívesen szedtek. Vagy vigyetek haza egyet és ültessétek el a kiválasztott helyre, ahol el tudja majd szórni a magját ezerszám.

Mindenhol is.....

Fűszeres, szezámmagos rántott csirkemell

Immáron 2015-öt írunk. Nagyon boldog új évet kívánok, kedves Olvasó, 

sok örömet, derűt, egész-séget, finom ételeket, ízeket, illatokat,

szeretetben és jó kedvvel elkészített és elköltött közös ételeket minél többet.

Ha a gyerekkoromban kimondta volna valaki ezt az évszámot, fura, sci-fibe illő, távoli képzetek ötlöttek volna fel bennem, semmi más, de az idő elillant és mi itt vagyunk. A valóság akkoriban másképp festett: vasárnaponként rántotthús várt az asztalon. Gondolom, ez a vasárnapnak szólt.
Ma pedig egy fura bejegyzés következik, ugyanis én nem szoktam itthon klasszikus vasárnapi ebédként rántott húst készíteni. Továbbmegyek, szinte egyáltalán nem készítek rántott ételeket. Na jó, két évente egyszer rántott karfiolt a saját kedvemért.
Ezért úgy gondoltam, szép lenne tőlem ajándékba, mert hát szeretjük itthon mindannyian. :) Így lett karácsonyi fogás nálunk a citromos, kakukkfüves, szezámmagos, rántott csirkemell; kinek tört krumplival és savanyított káposztával, kinek mézes, köménymagos répával, kevés rizzsel (ami megmaradt a töltött káposzta készítés után) és őszibarackbefőttel.

Nem kell semmi különlegesre gondolni, mert egyszerűen elővettem egy régen (jelzem, majd 5 éve) kipróbált receptet és ünnepi ételt fabrikáltam belőle. Dolce Vitától kaptam kedvet anno, hogy kipróbáljak egyszerre két új dolgot: a panír ízesítését és a rántott hús sütőben sütését.
? Egyszerű és nagyszerű ötlet a panír fűszerezése, nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe??? :D Azt sem értem, miért nem találkozom ezzel az ötlettel sokkal gyakrabban.
???? Lehet a sütőben is rántott húst készíteni? Ez remekül hangzik, mert nagyon szeretem, miközben nem vagyok hajlandó literszám olajat elhasználni erre.
Háááát, akkor és ott nekem nem sikerült valami jól, így nem is ismételtem, de az ötleteket megtartottam a tarsolyomban. (Teszek egy csendes ígéretet, hogy vissztérek még a témára - talán pár év múlva.)

Szóval hagyományos módon kirántottam az egy csirkemellfiléből vágott szeleteket, csupán annyit tettem, hogy a prézlihez kevertem a következőket:
   (körülbelül)
   fél (kezeletlen) citrom héja
   1 teáskanálnyi kakukkfű levél morzsolva
   1 púpos evőkanálnyi szezámmag

Köretnek a tisztított répából hosszú csíkokat gyártottam, köménymagos, sós vízben kissé megpároltam, majd olívaolajon megfuttattam egy kis mézzel és egy kis köménymag porral.

Tudnivaló, hogy nagyon szeretem a rántotthúst gyümölcsökkel. Ez lehet barack- vagy cseresznyebefőtt, míg az örök kedvenc az enyhén fűszeres körte.... Ez alkalommal karácsonyi ajándék gyanánt kaptam egy szépséges, házi őszibarackbefőttet, épp a sütés előestéjén! Még az ég is úgy akarja, hogy én rántotthúst készítsek, gondoltam magamban. Mit mondjak, kerek volt a kép. Így lett ünnepi menü nálunk az "egyszerű" rántott csirkéből, ami hármunknak, az édesanyámnak és a főkosztosnak is nagy örömére szolgált. Kellemesen fűszeres, ropogós bunda szaftos husival, amit sikerült épp kellően megsóznom. Csodálatos.

A bunda fűszerezéséhez azért van még pár ötletem: a mandula és a szezámmag vagy dió elég népszerű ötlet és nagyon rendben is van. A fűszerszámok közül borsikafűvel, majorannával, kevés szerecsendióval, citromfűvel, zsályával nagyon el tudom képzelni. Frissen őrölt fehérbors, csili? Azt hiszem, a diót a zsályával párosítanám szívesen. Hallottam olyanról, aki fokhagymát reszel a felvert tojásba és Vegetával ízesíti. Ez utóbbit gyorsan felejtsd is el, nem tőlem hallottad, én soha nem tennék ilyet, az én konyhámban nincs Vegeta, messziről kerülöm. Készítsd csíkokra vágott csirkemellfiléből vagy tengeri halfiléből (de ott különösen vigyázz a hús megválasztásával), ha úgy szereted. A fűszeres morzsával már volt egy nagyon kellemes élményem. Hm, ezt még továbbgondolom.

A rossz hír az, már ha van olyan, hogy bármennyire finom, ebből nem csinálok rendszeres vasárnapi menüt, marad a kivételes napok étele. Csak győzzük kivárni. Addig meg összefőzök mindenfélét, ami csak eszembe jut a keleti ízvilágú csirkétől kezdve az Osso Buco ihlette paradicsomos, zöldséges pulykáig bezárólag.

Csokoládéba mártott gyümölcsdesszert

...azaz hogyan kell kivit enni.

A legegyszerűbb és legnagyszerűbb desszertek egyike a csokoládéba mártott gyümölcs, ha engem kérdeztek. Végtelenül egyszerűen hangzik - összesen és minimálisan 2 hozzávalóra van szükségünk - és könnyű elképzelni, milyen finom a roppanós csokoládé és a zamatos gyümölcs együtt. Ám nekem akad pár kérdésem.
Az igazi kérdés a hogyan?, azaz hogyan tudjuk előállítani a falatokat úgy, hogy azok mutatósak is legyenek. Mire tegyem a már bemártott darabokat, hogy szépen tudjam tálalni őket? Mennyi és milyen csokoládét olvasszunk, hogy finom legyen és könnyű legyen vele dolgozni? Mennyi idővel előtte készítsem el és mennyi ideig élvezhető még? És nem utolsósorban hogyan kerül több csokoládé a gyümölcsre mint bárhova máshova? Ez nekem mind nyitott kérdés egészen egyszerűen azért, mert nem vagyok cukrász :) Nekik ez biztosan sima ügy, vizsgakérdés az első év végén, igaz, lányok?

Hozzávalók:
csoki és gyümölcs közel 1:2 arányban
esetleg + cukor valakinek?

Amire szükséged lesz/lehet:
2 edényre a gőzöléshez és mártáshoz
fogvájóra a mártáshoz és tálaláshoz
1 rácsra a csöpögtetéshez
sütőpapírra a lecsöpögő csokoládéhoz
fűszerezéshez: vaníliapor, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs stb.
gyümölcspároláshoz: bor, rum, cukor

Mármost, a folyékony csoki forró, a gyümölcs pedig nem. Nem vagyok egy Heston Blumenthal, de elgondolkodtam rajta, hogy vajon a forró massza nem teszi-e tönkre a puha, hideg, lédús gyümölcsöket. Nem, nem okoz galibát a nagy különbség, sőt, úgy vettem észre - Fizikából 4-es voltam, drága Hargitai Sanyi bácsi! -, hogy ha hidegebb a gyümölcs, előbb köt meg rajta a csoki. Nem is kell olyan nagyon vastag csokikabát.

Ezért meg kell fontolni, milyen sűrű csokimasszával dolgozunk. Ha teszek bele egy kevés vajat, olajat vagy teszínt, egyrészt folyékonyabb lesz és simább, könyebb lesz mártani, másrészt egy kicsit lassabban fog megkötni. Én a legutóbbira szavazok, mert bár kicsit puhább, de finomabb. Ha bizonytalan vagy, inkább ne adj hozzá semmit.

Fontos a csokoládéolvasztás módja, amit már többször említettem itt-ott. Végy két egymásba illő edényt, mondjuk két kisebb lábost, vagy egy lábost és egy hőálló tálat. Bizonyosodj meg arról, hogy a(z alsó) lábosba töltött vízbe nem ér bele a felső edény, amibe az összetört csokoládét teszed majd. Ha igen, inkább válassz más edényeket, mert a lassan és gőzön olvasztott csokoládé nem fog összecsomósodni, míg ellenkező esetben pár perc alatt és nagy eséllyel csak egy ragacsos gombócot kapsz.

És mit márts meg ma? A banán jolly joker. November derekán kivit, almát, körtét. Ananászt. Míg van szőlő, azt is. A karácsonyra is készülve aszalt fügét, datolyát, szilvát, barackot. Mit hagytam ki?

A legegyszerűbb, ha fogpiszálóra tűzöd a falatokat és azzal mártod bele őket a csokiba. Akadhat otthon kis műanyag pálca, régen mini műanyag kard (még megtalálhatom valahol egy fiók mélyén, OMG...)! A képen látható megoldás, a kis fapálca remekül fest, bár nem tudom, mennyi siker kecsegtetne, ha megpróbálnám ezt a műveletet végrehajtani egy szelet puha vagy keményebb kivivel és egy tompa végű fapálcával... Maradok a fogvájónál. Ezzel az asztalnál is könyebb elvenni a tálról a falatokat. 
DE. Ott marad a kérdés, hogy mi van, ha a művelet közben lecsúszik a gyümölcsdarab a fogvájóról, ami egyébként olyan gyakran megtörténik? Hát, igen. A felszúrásnál amellett, hogy figyelünk az esztétikumra, ügyeskedeni kell, hogy egyben maradjon a mű. Ne akarj túl nagy gyümölcsdarabokat mártani, csak kisebb falatokat. Mondjuk, egy banánt több mint 3 felé vágj. A mártásnál ajánlom, hogy kvázi vízszintesen illetve csak kissé eldöntve tartsd a fogvájót. Ehhez a másik kezeddel a csokis edényt kell megdöntened, illetve kanállal merd a csokit a gyümölcsre. Csepegtesd le, egy plusz mozdulatot és egy plusz másodpercet megér.

A bemártott darabokat teheted egy darab sütőpapírra, bár így tócsát rajzolhat a csoki és karimája lesz a falatnak mint egy kalapnak, de szerintem úgy is finom. A legjobb egy sűrű fémrácson (hogy megálljon rajta minden darab) pihentetni. Ha sietsz, nem baj, ha mindez befér a hűtőbe. A rács alá tégy sütőpapírt, így összegyűjtheted a lefolyt csokoládét, amit elnasizhatsz vagy újra felhasználhatsz.

Arról nem tudok beszámolni, milyen a megmaradt csokoládét újra melegíteni, de ez, gondolom, a minőségén múlik. És milyen csokoládét használj? Én a minimum 50% kakaótartalmút ajánlom. Szerintem a Spar étcsokoládé finom és jól lehet vele dolgozni. de szóba jöhet bármilyen, jó minőségű csokoládé, aminek kedveled az ízét. A Katica tortabevonót és társait felejtsd el, hacsak nem ragaszkodsz valamelyik ízhez. Az avatott bonbonkészítők most valószínűleg csendben felhördültek! Hogyan képzelhetem, hogy bármilyen csokoládé alkalmas a műveletre!? Nos, pontosan nem tudom, ez mitől függ, de a kakaóvaj arányára vagy a zsírtartalomra gyanakszom. A csokicseppeket bizonyára e céllal árulják, keress ilyet, azzal elméletileg garantált a siker. Én továbbra is maradok a Spar saját márkás étcsokijánál, vagy a Lidl J.D. Gross 60%-os (vagy magasabb arányú) étcsokijánál.

Akkor a legfinomabb, amikor elkészül és már megköt a csokoládé, tehát érdemes a tálalás napján készíteni pár órával korábban. Sajnos nem élvezhető túl sokáig, pár napon belül el kell fogyasztani.

Gondold tovább: tégy hozzá fűszereket, vaníliaport, fahéjat, szegfűszeget, egy icic-pici gyömbért. Esetleg ánizst? 
Párold meg a körtét, az almát rövid idő alatt, de csak amíg roppanós marad, fűszeres, édes borban, majd hűtsd ki a csokiba mártás előtt.
Áztasd be az aszalt szilvát, meggyet, sárgabarackot víz-rum-cukor tetsző keverékben, amit aztán lecsöpögtetve, csokiba mártva ajándékba adhatsz, az italt leszűrve pedig finom puncsot készíthetsz.

Nem is olyan régen kaptam egy egész doboz csokoládéba mártott, kandírozott narancshéjat. Mit ne mondjak, isteni volt!  Csodás ajándékötlet....Talán kiérezni, hogy már várom az adventet, a karácsonyt, igaz? :) És ez megtörténik velem újra és újra.

Luke Nguyen pirított csirkés, zöldséges tésztája

Luke Nguyen - Greater Mekong
gyömbér
kömény
csili
só
szójaszósz
koriander
ánizs

Takarítok. Mindenféle félretett és elfelejtett kincset találok, mint ez a listát egy igencsak viseletes, tavalyi Vizsgalapon - khm, látszik, hogy mindjárt két jó okom is volt félretenni az egyik ilyen kupacomban felejtett lapot.
Tegnap este volt, hogy nagy szorgosan kezdtem átnézni a felhalmozott papírjaimat, amibe képes vagyok kis fecniket is elrejteni, mert - igaz csak hevenyészve, de - fel akarok jegyezni valami fontosat. Ez esetben valami finomat, úgy fest a dolog. Nem tudom, hogy csirke lehetett-e a wokban, zöldségek vagy mi más, de mindenképp megragadott, ahogy a mester a fűszerekkel bánt és engem biztosan lenyűgözött az, hogy ánizs is bekerült az ízek közé. Nagyon érdekelnek ezek az ízkombinációk és, gondolom, a Paprika TV-án csöppentem bele a műveletbe. És igen, kiderült, hogy egy ismert és kedvelt séfről van itt szó, aki egy filmsorozatot készített a délkelet-ázsiai konyhaművészetről 2012-ben.

Hát, ez felhívás keringőre, itt az ideje kipróbálni az előkerült receptet, így felkerült a várományos ételek közé. Csirkemellel és zöldséges tésztával fogom elkészíteni, mivel nagyon bevált nálunk ez a fajta étel.... de addig is megpróbálom előbányászni az eredi receptet, mert egyre kíváncsibb vagyok.

Kipróbáltam a következő keresőszavakat luke nguyen ginger cumin chili salt soy sauce coriander anise és elsősorban vietnámi receptek sorakoztak a képernyőn. Ez a találatot néztem meg: Uyghur Spicy Beef Skewers, amit a mester ajánl a filmsorozata Cunming, Kína epizódjában.
Hát, elsőre is látom, hogy nem pontosan erről az összeállításról van szó, mert az ánizs hiányzik, de igen tetszetősek azok nyársak és a fokhagyma nagyon is illik egy ilyen ízvilághoz, hogy is maradhatna ki? 

Úgy látom, vietnámi a mester és elkezdett érdekelni, mit tanulhatnék tőle. Mindenképp elteszem magamnak ezt a pár receptet és szívesen ajánlom mind a nyársakat és a szószt, mind a banánkenyeret, húúú.... megyek ebédelni.

- - - o - - -

Végül pár napon belül elkészült egy zöldséges csirkeétel az ígéretes lista alapján, ami persze kísértetiesen hasonlít az un. thai zöldséges csirkémre, az elkészítés módja pedig épp ugyanaz - nem is meglepő, úgy adja magát, ha engem kérdeztek. Ha jobban megnézzük, csak pár hozzávalóban különbözik. 
 
Hozzávalók: 
1 csirkemellfilé
3 közepes sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy, piros húsú paprika
a fent felsorolt fűszerek (egy 2-3 centis gyömbért reszeltem hozzá; kaptam porított ánizst, a koriendermagokat magam őröltem; csípős házi porpaprikát kerítettem)
a fokhagymát persze nem tudtam kihagyni, aprítottam hozzá vagy 4 duci gerezdet
só
4-5 ek mogyoróolaj
250g-os csomagolású Chow Mein tészta fele

1) A száraz, szobahőmérsékletű csirkehúst kisujjnyinál kisebb csíkokra vágtam, a zöldségeket és hagymákat vékonyan felcsíkoztam, azaz Julienne-re (gyufaszál vastagságúra) vágtam. Ez az időigényes művelet, innen felgyorsulnak az események.
2) Akkor feltettem a tészta főzővizét, mert kb. így végzek egy időben a főzéssel és pirítással. Ha felforrt a víz, a nagy sütés, fűszerezés közepette nem felejtem el beledobni a 2 kis tésztacsomagot a vízbe. Csak pár perc és kész is.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben olajat hevítettem, a csirkehúst 4-5 perc alatt megpirítottam a fűszerekkel, a sóval és a szójaszósszal, majd egy tálba szedtem.
4) Egy kis olajjal kezdtem a második kört, majd hasonlóképpen megpirítottam a zöldségeket, miközben többször átforgattam az egyre piruló és egyre kisebb halmot. Csak pár perc az egész, de vigyázni kell, hogy ne pároljuk meg.
5) Hozzáadtam a pirított csirkehúst is és utoljára igazítottam az ízeken a kedvem szerint. 1-2 percig még együtt pirultak. Ilyenkor nem árt a tészta főzővízéből 1-2 kanállal hozzáadni, ami közben szintén elkészül, de erről dönts te magad: próbáld ki egyszer vízzel, egyszer víz nélkül. Egy ici-picit más lesz az állaga.
6) Óvatosan hozzáforgatom a hosszú tésztaszálakat, amit legkönnyebben két eszközzel tudunk abszolválni, hogy tetszetős egyveleget kapjunk, hogy a tésztát is egyenletesen bevonja a szósz.
7) Kisebb, tenyérbe illő tálkákban tálalom és szinte azonnal elfogy.

A Chow Mein tészta a délkelet-ázsiai konyha wokos tésztaételeinek fő hozzávalója - egy lágyabb tésztaféle, gyorsabban is kifő. Az Aldiban vagy a Lidl-ben szoktam rá vadászni, míg Shanghaiban így készül a nagy rutinnal bíró szakácsok keze alatt. Hogy én mennyire szeretném ezt személyesen is látni egy nap ... Persze spagettitésztával helyettesítheted, de ígérd meg, hogy egyszer kipróbálod a Chow Mein-t is, amire utána garantáltan vadászni fogsz.

A fűszerezés igazából rajtad múlik, találd meg a neked tetsző kombinációt. Fűszerezz két-három lépésben. A zöldségekkel ugyanez a helyzet: a hagyma elég jól áll az ételhez, de választhatsz még pórét, káposztát, cukkinit, mungobabcsírát is. A tálalásnál adhatsz hozzá evőpálcikákat, persze.

Még most sem merem kijelenteni, hogy ez a délkelet-ázsiai étel autentikus, de valószínűleg megközelíti azt, amire garancia lehet a séf maga.
Nos, ez az ételtípus még mindig az egyik nagy kedvenc nálam, nálunk, amit nagy kedvvel készítek és variálok bármikor, de el kell, hogy mondjam, hogy ez a fűszerkombináció nem nyűgözött le annyira, mint a citromfüves, kurkumás - remélhetőleg - thai verzió vagy akár az a bizonyos ötfűszeres, kínai recept.
Egy ilyan tál étel nekem felér egy kalanddal az ötlet megszületésétől a kóstolásig bezárólag. Mindenkinek hasonlóan izgalmas és kellemes felfedezést kívánok hozzá. És nagyobb kitartást a fotózáshoz - nem mint én.... csak egy nagyon "halovány" és hevenyészett fotó készült nagy sietve, amit nem vállalhatok, míg a receptet bármikor.   

Sport szelet, azaz csokoládés gesztenyeszelet sütés nélkül

Ez egy végtelenül egyszerű és sokféleképpen variálható desszert, tulajdonképpen egy csokoládés gesztenyeszelet, amiben ez a két kedvenc alapanyag most átlényegül egy új dologgá, egy szeletelhető krémmé. Csuda tudja, ki és miért nevezte el Sport szeletnek, de így kaptam, így is adom tovább.

Hozzávalók:
30 dkg étcsokoládé, minimum 50%-os
17 dkg vaj
50 dkg gesztenyemassza
4 ek rum(aroma)
2 ek citromlé (az eredeti recept szerint)

Ha bevonod csokoládéval:
10-15 dkg étcsokoládé
1 ek étolaj vagy vaj

1) Egy nagy üvegtálban, vízgőz felett lassan felolvasztom a csokoládét, majd a vajjal és a rummal és kikeverem.
2) A gesztenyemasszát áttöröm - akár egy villa is megteszi - és a masszához keverem, míg homogén nem lesz.
3) A következő lépésként több ötlet is eszembe jut, de mondjuk bélelj ki egy közepes, négyszögletes műanyag tálat fóliával és tömd bele a masszát, ami mehet a hűtőbe.
4) Ha kihűlt, fordítsd ki az edénykéből és már vághatod is kis falatokra, négyszögekre, háromszögekre.
5) Ezt megelőzően akár egy csokoládétetőt is készíthetsz rá, amit szintén étcsokoládéból készíthetsz lassan, vízgőz felett.

A gesztenyéhez a Massa Familia cukormentes gesztenyemasszáját ajánlom, így azzal ízesítheted, amivel akarod, nem kell cukrot venni.
Az eredeti receptben citromlé is szerepel, de, bevallom, én nem tettem bele. 
Nagyon finom bele egy kis rumban áztatott vagy felfőzött mazsola, az apróra vágott dió. Ez utóbbit én magam nem tettem volna bele, az Anyukám leleménye volt és nagyon bejött!
Itt a meleg nyár, amikor ódzkodom a sütő bekapcsolásától, így szívesen ajánlom még akkor is, ha a gesztenyének nincs szezonja és így nem lehetünk nagyon tudatos fogyasztók.
Variáld a formáját - hogyan szeretnéd tálalni? Nézd csak meg a konyhai eszköztárad. Egy őzgerinc formában is remek, ugye?  Hullámos szélű piteforma?
Nasinak, vendégvárónak kiváló, de el tudom képzelni akár tortának is egy vajas kekszmorzsa alappal, amit egy tortaforma aljára tömködök a massza alá, majd hűtőbe teszem, mielőtt a csokoládé tetővel befejezem. Rumos csokigolyókkal díszíteném.
Kép hamarosan, főleg, ha szülinap vagy vendég közeledik. ;)

Sárgarépakrém

Egy számomra nagyon kedves és manapság igencsak időszerű recept következik. Márciusban, bocsánat, áprilisban még csak ácsingózhatunk a bőség után és az idényzöldségekből kell varázsolni. Még mindig nem szeretem a primőröket, hiába ontják a receptújságok és oldalak a friss borsós recepteket. Mindig az jut eszembe, hogy vajon hol a csudában nő ilyen korán akkorára az a növényke? Ahogy elnézem a borsóültetvényemet így április 29-én, még türelmesen várakoznunk kell a friss borsóra, mert egyelőre pár üde levél kandikál ki a földből. Majd szólok, ha virágzik, akkor már talán lehet vágni a centit.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)

Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán

1) A megtisztított sárgarépát  kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.

Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával

A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz
só
fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.

Sárgarépás, mustáros csirkemell

A következő étel a "nézzünk körül a hűtőben, hogy ne menjen tönkre valami finom" és a "használjuk fel az itthon fellelhető hozzávalókat, mielőtt elmennénk vásárolni" jegyében született.
Így történt, hogy amikor leitattam a vizet a csirkéről, még nem tudtam, mit fogunk ebédelni. Aztán körülnéztem: a még karácsony előtt a piacon beszerzett házi sárgarépa a hűtőben; gyönyörű és igazi bio vöröshagyma a kamrában, ajándék a barátnőmtől, saját termésük; kettévágott mustárosflakon az asztalon - a reggeli teríték maradéka -, amiből szeretem kiszedni a maradékot. 
És mert Nóri megismertetett egy számomra újfajta finomsággal - amit mindig nagyon élvezek: egy igazán finom és egyben inspiráló kóstolót kaptam egy bizonyos mustáros, fokhagymás répakrémből egy csipet lestyánnal. Még élénken él bennem az emléke és mielőbb szeretném viszontlátni a pirtósomon.
Hát, nagyjából így született meg ez az étel. Kétségtelen, hogy étel első ránézésre beleillik a szokásos zöldséges csirke receptjeim közé és relatív rendszerességgel kerül ki valami hasonló a serpenyőmből, de ez annyira finom lett, hogy úgy döntöttem, feljegyzem. Hogy meg tudjam ismételni.
Fényképem az nincsen, elfogyott minden, mielőtt még gondolkodtam volna. 

Hozzávalók:
kb. 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csirkemellfilé
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
5-6 közepes sárgarépa
frissen őrölt fehérbors
1 púpos teáskanál majoranna
1 teáskanál oregano
kb. 1 evőkanál mustár
só

1) A szobahőmérsékletű csirkemell filéről felitatom a maradék vizet és egyforma, kis csíkokra vágom.
2) A répát lereszelem, a kétféle hagymát vékonyan felszelem.
3) A szép nagy, wokszerű serpenyőmet használom. 2 ek olívaolajat hevítek és kevergetés mellett kb. 5-6 percig pirítom a húst. Közben borsot tekerek rá és megszórom a zöldfűszerekkel.  A végén megsózom.
4) A pirított húst kiszedem egy hőálló tálba és most következik a zöldséghalom. Sszükség lesz még legalább 2 ek olívaolajra, de időközben lehet, hogy kell még. Gyorsan, kevergetés mellett dolgozunk, hogy megpiruljanak, kissé karamellizálódjanak a zöldségek. A nagyok rázogathatják is a serpenyőjüket olyan ügyesen előre és felfelé dobálva a piruló halmot. Én még nem így tudok zsonglőrködni, ráadásul nem igazán szeretek sütőt takarítani. Közben ezt is fűszerezem. Ez kb. 3-4 percet vesz igénybe.
5) Visszateszem a húst a serpenyőbe, hozzáadom a mustárt és felöntöm kb. 2-3 dl vízzel, annyival, hogy a hozzávalók kissé megduzzadjanak, tovább puhuljanak és kellően szaftos legyen az étel, amikor lezárom a gázt kb. 5-10 perc múlva. Persze jól megkeverem és utólag is fűszerezem az ételt.
6) Vöröshagymával, borsóval és - ismét csak - reszelt sárgarépával párolt barnarizzsel tálaltam és nagyon élveztük.

Nagyon kedvelem az ilyen állagú és összetételű ételeket.A sárgarépa-hagyma-fokhagyma-mustár kombó pedig nagggyon megtetszett! A zöldfűszerek szépen harmoznizáltak vele, de legközelebb kipróbálom a lestyánt is.
Az előkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint maga az elkészítés, ezt kalkuláld bele. Ha barnarizzsel köríted, kezd a főzést a rizzsel, így kb. 45 perc alatt el is készül minden.
Azt hiszem, egy deci tejszín vagy kókusztej kifejezetten jól illene hozzá. 

Bármikor elkészíthető, a hozzávalók mindig rendelkezésre állnak és ez most nagyon jó nekünk, mert épp itt vagyunk a tél közepén, január 16-t írunk. Nézz körül te is a hűtődben és gondolj össze valami finomat, amit eddig még nem ettél. Ha úgy érzed, szerény a januári választék, egy kevés inspirációt kaphatsz egy tavalyi posztból, amiben azon gondolkodtam el, mi minden áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy időszerű és finom ételeket együnk. Aztán irány a kamra és a hűtő. És a piac, ahol még mindig találhatunk helyi termelőket. Arról ismered meg őket, - hogy is mondjam - hogy nem árulnak padlizsánt ezidőtájt és nem kifogástalan egyenrépa áll előttük halomban.
Kellemes válogatást.

Almaecetes, fokhagymás, rozmaringos csirke

A köret édesburgonya - szépen kiegészítette az ízeket

Több mint 2 éven át nem volt tévénk, úgy értem, nem volt tv előfizetésünk és hamar kiderült, hogy úgy is szépen el lehet éldegélni. Ám egy szép napon egy ellenállhatatlan ajánlattal kísértett meg a telefonos ügyfélszolgálat, így ismét van egy csomó adónk, amiből én kb. négyet nézek a Spektrumtól kezdve a TV Paprikáig bezárólag.

Szóval nézem, vagy csak hallgatom a háttérben a TV Paprikát, ahol jó pár dolgot összeütnek a konyhában. Több receptet lejegyzeteltem már, kivéve a jelen csirkét, amit azonnal megjegyeztem - mit mondjak, nem egy bonyolult művelet. A hívószó az ecet volt, mert már több hónapja lebegtetek egy lyoni ecetes csirkét a Főkosztos lelki szemei előtt, és ez valahogy egyszerűbbnek tűnt most. Kisebb módosításokkal így sikerült.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús, nálunk comb
3 ek extra szűz olívaolaj
1-2 ek ek vaj (nem margarin)
4 gerezd duci fokhagyma
kb. egy púpos teáskanál friss rozmaringlevél
nem egészen egy dl almaecet borecet híján

1) A csirkehúst feldaraboltam, a bőrét eltávolítottam és szokás szerint megfőztem holmi kosztos macskáknak, meg is mostam. Szobahőmérsékletű és száraz volt, mikor elkezdtem sütni az olívaolaj és a vaj keverékén. Enyhén pirosra sütöttem mindkét oldalát 3-4 perc alatt.
2) Közben megszórtam a felaprított rozmaringlevéllel és azt hiszem ellenálltam annak, hogy szokás szerint fehérborsot tekerjek rá. Viszont ez alkalommal úgy reszeltem rá a fokhagymát és egy kicsit ezt is pirítottam.
3) Egy kevés vizet öntöttem alá és fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára pároltam.
4) Akkor jött a móka: a fedőt levettem, magas lángon elfőztem a vizet, majd nyakon öntöttem az egészet az ecettel és magas lángon hagytam egy kicsit, hadd sisteregjen vele, meg is forgattam a csirkedarabokat, hogy mindenhol átjárja az íz. 

Ha bizonytalan vagy, inkább kevesebb ecettel kezdj neki és a 3. pontnál, a vízzel együtt add hozzá, úgy szelídebb lesz az íze. 
Vajjal selymesebb az íze, csak olívaolajjal egészségesebb.
Hogy mivel tálaltam, azt már csak a Jóisten tudja, ma héjában főtt, majd pirított krumplival köríteném. Hoppá, a fotóról most kiderült, hogy épp párolt édesburgonya került a tányérra a fűszeres csirke mellé ellenpontként. Ha még nem volt szerencséd az édesburgonyához - aminek történetesen semmi köze a krumplihoz -, ideje kipróbálnod, remek étel. Az Alidban szoktam vadászni a leggyakrabban.

Így utólag el kell még mesélnem, hogy nem először készítek húst ecettel és ennek története van:
Egyszer egy nyári este grillezésre készültünk. Be is pácoltam a pulykát, beleadtam mindent, amit csak tudtam és vártam, ízleni fog-e a közönségnek. Egyszerre sültek különböző adagok és azonnal kiderült, hogy a legfinomabb pácolt hússzelet díja másnak jár. Hiába a sok finom íz, a gondos előkészítés, az az ecettel készült pácolás nagyon ott volt. Nem volt titok a "titkos hozzávaló" és elgondolkodtam arról, hogy lecserélem a mustárt ecetre a húspácokban. A mustárral addig könnyebben elégettem a szeleteket, de amióta ecettel pácolok, ez nem történt meg. A lényeg a savas közeg, így mehet a citromlé, a bor, a borecet, más savas gyümölcslevek is. És legközelebb a csodás mustárporom.      

Zöld helyett inkább piros zöldturmix

Ez az írás több hete született, amióta több turmix lecsúszott már a torkomon. Ma pedig eljött az ideje, hogy meg is osszam: ajánlom ezt drága Andi barátnőmnek a tegnapi este emlékére. Fotó hamarosan.

Igen, rendkívül egészséges a zöldturmix, ezt eddig is tudtam. Hogy mitől zöld? Erről is volt elképzelésem. És nyers és vitamindús, ami áldásos az emésztőrendszer, az immunrendszer, így a vérképzés számára. Aztán eljött az ideje, hogy egy méregdrágán árult, csoda zöldpor előtt fél percig elmélkedve (Vajon mit tud ez, amit a friss zöldségek nem tudnak...?) úgy döntöttem, belevágok és végre elkészítem a saját zöldturmixomat. Abból, ami épp van, nyers, vitaminokban és ásványi anyagokban dús és aminek össze tudom gondolni az ízét - ez a szempont engedtessék már meg nekem. A különböző kombók közül ez jött be leginkább. Kb. 750ml turmix, amit egyben le is hajthatsz, lelked rajta. Vagy kezd ezzel a reggelt és alkattól függően legalább 2-3 órát kitarthatsz vele, iszogasd csak folyamatosan.   

Hozzávalók:
egy kisebb csokor friss csalánhajtás
egy marék spenótlevél
egy kis csokor petrezselyemzöld
1 alma tisztítva, felkockázva
1 citrom leve és húsa kifacsarva
ízlés és elképzelés szerint egy evőkanál joghurt? 
2-3 dl natúr céklalé
1-2 dl narancs- vagy almalé
1-2 dl víz vagy gyógytea

1) Végy egy remek turmixgépet és kb. 2-3 dl folyadék segítségével mindent turmixolj 1 perc alatt simává, majd alacsonyabb fordulatszámon add hozzá az összes folyadékot, amit szeretnél. Ennyi.

Hiába kínálgattam, nem kívánta senki megkóstolni a környezetemben a mély bordó szín "löttyöt" (sic). "Olyan szaga van, mint a frissen kaszált mezőnek..."  "Igen...? Ja, talán a csalán." Persze nem muszáj épp céklalevet használnod. Paradicsom-, káposzta-, zöldség-, répa-, vegyes gyümölcslé?

Az alma ennek a hónapnak a gyümölcse, ez jó. A banán, a kivi nem tartoznak az idénygyümölcsök közé, viszont nagyon finomak és az előbbivel igazán kiadós ez az ital. A csodálatos piros bogyós gyümölcsöket én nagykanállal eszem, semmi turmix, bár biztosan létezik egy igazán finom sóska-ribizli egyensúly :) Vagy mégsem, köszönöm. Mégiscsak meghagyom a bogyókat a joghurtnak és a házi fagylaltoknak. Éééés a clafoutis-nak, persze. Vagy itt a körte, a szilva, a barack. Az már igen, az már lázba hoz.  
 
Olyan zöld levelet raksz bele, amilyet csak akarsz: spenót, sóska, mángold, petrezselyem- vagy korianderzöld, friss reteklevél, friss, zsenge gyermekláncfűlevél, lestyán- vagy zellerlevél tenyészidőtől függően. Bármilyen csíra. Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ami a beltartalmat illeti, nem tudsz melléfogni, csak találd meg a neked tetsző ízeket.

Az egy citrom leve nem teszi savanyúvá, de ha ez elsőre elgondolkodtad, kezd egy fél citrom levével. Helyettesítheted egy naranccsal vagy pár mandarinnal is, lehetőleg magok nélkül. Grapefruit?

Haladóbbak tovább fokozhatják a hatást: tégy bele fahéjat, kurkumát, szőlőmagőrleményt, 1-2 cm-es gyömbért. Mind csodálatos, fertőtlenítő, erősítő hatású.

Most nem is taglalom a különböző összetevők csodás élettani hatásait. A lényeg, hogy akár karcsúságról, akár fittségről, lúgosításról, szép bőrről, akár jó emésztésről vagy immunrendszerről vagyis egész-ségről ábrándozol, először végy a turmixgépet és egy csomó nyers finomságot. Állj neki bátran.

Málnás, túrós clafoutis - ráadásul lisztmentes

Amikor az ember lánya  igyekszik kikerülni a szénhidrátot, akkor is kell sütit sütni valami furmányos módon. És mi lenne, ha abból indulnánk ki, hogy minél kevesebb lisztet kell felhasználni, illetve kell azt kiváltani valami mással? Ez nem egy bonyolult kérdés, mégsincs sok olyan süti, amire ez igaz lenne.
De. Ott van a clafoutis, avagy tejpite. A recept arányait tekintve épp a kevés liszt miatt érdekes most nekünk. Túróval és gyümölccsel a legfinomabb, ahogy már többszörösen bizonyított. Most épp egy nagy marék málnával. Csodás lett, a részletekről később.

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor helyett kb. 1 kis kávéskanálnyi édesítőpötty porrá zúzva
½ bögre tej és ½ bögre tejszín helyett 1 bögre tej és egy kis extra szűz olívaolaj
1 biocitrom lereszelt héja
vanília (Bourbon, vagy kivonat, vagy vaníliarúd közepe)
¾ bögre liszt helyett ¾ bögre őrölt szezám- és lenmag kb. 9:1 arányban
½ bögre túró helyett egy 25dkg-s zsírszegény túró több mint fele - érzés szerint
annyi málna, amennyit csak rá tudtam tenni

1) Megtisztítottam a málnát és hagytam, hogy megszáradjon.
2) A jól bevált módszerrel, a kávét még nem látott kávédarálóval megőröltem a magokat és kimértem  a ¾ bögrényi adagot.
3) Kézi habverővel összedolgoztam a tojást, az édesítőt, a tejet és az olívaolajat, majd simára kevertem a magliszttel.
4) Beletörtem a túrót és a citrom héjával együtt egy villával beledolgoztam a folyékony tésztába.
5) Ezt szilikon piteformába öntöttem és jól megpöttyöztem málnával. Forró sütőben hamar megsül.

Sajnos ez alkalommal a vanília kimaradt, mert nem volt idehaza sajnos, de a világért se hagyjátok ki.
Kóstoljátok meg nyugodtan és csavarjatok bele egy kis citromlevet a kedvetek szerint.
Gyakorlatilag majdnem azonnal eltűnt.
Egyszerű, nagyszerű, gyors, könnyen variálható, ahogy arról elgondolkodtam már egyszer pár éve. Csak egy gyors példa: ha nincs időd túrós palacsintát készíteni, ez egy jó variáció. Egy alaptésztába keverj bele egy kicsit több túrót, amennyit meglátásod szerint elbír, vaníliát, citromot, beáztatott mazsolát. Kb. 15 percet fogsz vele eltölteni, ami bizonyos napokon igazán sokat számít.
Ráadásul elég egészséges süti, így azon túl, hogy könnyű, habos, aromás, gyümölcsös, még a gondolata is jól esik, hogy amit eszem, azzal nem terhelem annyira magam.
Hamarosan sül a következő, immáron igazi vaníliával, szilvával és barackkal, hm..... (Igen, itt a szeptember és igen, ez a recept egy jó pár hetes tartozás a részemről.)
Ja igen, a szilikon piteforma erősen javallott. És ne süssétek túl, szárazon nem annyira kellemes.
Most jön a nehéz része: érdemes egy kicsit várni a szeletelés előtt, mert elég lágy a tészta.

Kellemes sütögetést, könnyű sikereket!

Sült padlizsán paradicsommal, sajttal

Egy egyszerű és nagyszerű étel következik, ami sok kritériumnak megfelel: könnyű, gyors étel. Én köretként szoktam tálalni egy egyszerű, roston sült csirkéhez. Vegetáriánusok főételként is gondolhatnak rá, köríthetik mondjuk egy finom rizzsel. Önmagában is tálalható - egy relatíve kalóriaszegény étel. Ha úgy tartja kedved, szinte bármikor elkészítheted - én akkor sütöm, amikor ideje van: nyáron és ősszel.

Hozzávalók 2-3 főre:
1 közepes padlizsán
2 szép érett paradicsom - nem baj, ha nem túl leves
1 gombóc mozzarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
8-10 friss bazsalikomlevél és/vagy 2 kiskanálnyi rozmaringlevélke (de jó a szárított is)
frissen őrölt fehér bors
só

1) A padlizsánt hosszában kb. 1 cm vastag szeletekre vágom és kicsit megsózom mindkét oldalát. Miután állt egy kicsit, lemosom róla a kicsorgó nedveket. Közben felszeletelem a paradicsomot és a sajtot.
2) Mehet is az olívaolajjal vékonyan kikent sütőtálba - az én kedvencem a kerámiatál. Megfűszerezem, elosztom a szeleteken a paradicsomkarikákat, majd azokat is meghintem a fűszerekkel és egy kicsi olajjal megpöttyözöm.
3) Mehet is a forró sütőbe, ahol kb. 20-25 percig időzik. Kiveszem, elosztom rajta a sajtszeleteket, majd pár percre visszatolom a sütőbe.
4) Lehet tálalni, kész a finom köret vagy főétel. Forrón finom.

Készítsetek sok padlizsánt, amíg van: krémet hagyományosan vagy egy kis csavarral, balzsamecettel, tejfölös szósszal salátaként, vagy (nohát, már megint) balzsamecettel, de ez alkalommal gyorsan, pirítva. 

Gyümölcsös túrótorta

Ééés egy gyors fotó az utolsó falatokról ... 

A szekrényemben megbújik egy hiper-szuper műanyag forma, talán pudingformának nevezném. Még a drága Nonnától kaptam, Tupperware. Tényleg remek beszabott darab. Kiválóan alkalmas arra, amire rendeltetett, azaz hideg és valamilyen zselés, pudingos ételek formázására, de más egyébre még sosem használam. (Talán tudjátok, mire gondolok. Esetleg valami más ötlet?) Épp ezért ritkán kerül a kezem közé - most hosszú évek után éppen pár hete, a legnagyobb nyárban, mert valami könnyű finomságra vágytam sok gyümölccsel. Ehhez a túró, a vanília és a citrom remek társak, ami, azt hiszem, senkit nem lep meg. És mert valami lisztmentes édességet próbáltam alkotni nagy hirtelen.

Így történt, hogy végre én is elkészítettem a saját gyümölcsös túrótortámat. Elolvastam gyorsan pár receptet. Sokféle létezik, de jellemzően ugyanazokat a hozzávalókat variálják: túró, tejföl, tej, vaj és zselatin, aminek az aránya érdekelt volna, ez után böngésztem. Végül a zselatin diktálta a hozzávalók mennyiségét, mert csak ezt a fajtát kaptam a boltban aznap: Dr. Oetker Expressz Zselatin Fix. 

Hozzávalók: 
25 dkg túró, ez volt a kiindulópont
1 pohár tejföl vagy kefír vagy joghurt tetszés szerint
8 pötty édesítőszer, kedved szerint cukor vagy valamilyen alternatíva
1 fél biocitrom héja és egy kicsi leve
vanília (akár kivonat, akár por, de legalább Bourbon és nem vanilincukor)
2 dl tej
1 zacskó zselatin
3-4 szem érett őszibarack, amit bármilyen gyümölccsel helyettesíthetsz a kedved szerint

1) A túrót összetörtem és kikevertem a tejföllel, édesítőszerrel, vaníliával és a citromhéjjal.
2) A tejet langyosítottam és csomómentesre kevertem benne a zselatint, majd félretettem és hagytam, hogy kihűljön kissé.
3) Közben a barackokat felkockáztam és pár csepp citromlével azért átforgattam.
4) A zselatinos tejet a túróval összekevertem és beleöntöttem a Tupper edénykébe és belepotyogtattam a barackdarabokat. Hopp, szerencsém volt, mert belefért az egész adag.
5) Ment a hűtőbe pár órára és nagyon finom lett, igazán a kedvemre való.
6) És a végén hál' Istennek feljegyeztem a "receptet", így legalább van mit megosztanom most. 

Kissé lágy lett szerintem, azaz legközelebb egy kicsit több zselatint teszek bele, bár nem kell, hogy visszapattanjon róla a kanál. Bármilyen zselatin megfelel szerintem, sima Horváth Rozi is. Por is, lap is, csak figyelni kell az arányokra, vagyis mennyi zselatin mennyi anyagot bír el.
Bármilyen gyümölcs, akár kompót, akár fagyasztott is megfelel a művelethez.
A gyümölcsöt le is pürésítheted, pl. el tudom képzelni eperpürével és mondjuk áfonyapöttyökkel milyen finom lehet ...Vagy egy kis bogyósgyümölcs lekvárral megpöttyözve?
Csak egy ötlet: ha van egy finom, ízben hozzáillő szörp, akkor egy kicsit feldobhatod vele a túrótortát. Talán így: miután a formába öntötted a zselatinos túrót, egy kis szörpöt önthetsz szépen körben, egy vékony csíkban a tetejére, majd villával egy kicsit húzd át, hogy megbolondítsd a mintát, hogy márványos legyen.
Közben kitaláltam ám, úgy hívják ezt a koszorúformát, hogy desszertes gyűrű.  Ha nincs, jó egy tortaforma is, amiből nem folyik ki a lé, mondjuk egy őzgerincforma.
Gyors, egyszerű, bármikor elkészíthető, egy fokkal talán egészségesebb finomság.

Fűszeres sült karfiol a sütőből

Ez az étel lenyűgözött. Készültem már rá, miután Trinity-nél olvastam róla a napokban és csak nem hagyott nyugton a gondolata. Tegnap a piacról egy kisebb karfiolfejjel tértem haza és kíváncsian vágtam bele az amúgy nagyon egyszerű műveletbe. Nem olvastam el a receptet a főzés előtt, emlékezetből dolgoztam. Szerintem nagyon hasonlóan ízesítettem, de kiegészítettem a fűszereket borsikafűvel nagy hirtelen. Hogy megint borsikafű? Igen, megint, mert szó szerint ellepi a kiskertemet. Csak kimegyek, kihúzok egy tövet gyökerestől és már szedem is az apró leveleket az ételre.

Karfiolrózsák, a fűszerezés sóból, frissen őrölt fehérborsból, kevés (csípős házi) porpaprikából, friss borsikafűből állt, 2-3 kanál extra szűz olívaolajjal átforgattam és sütőben megsütöttem. Ennyi.  

Nekem nagyon ízlett a fűszerkombináció, sikerült eltalálnom.
Nagyon tetszett az ötlet, hogy sütőpapíron készül az étel. Ajánlom.
Annyit tettem, hogy egyszer sütés közben bekukkantottam a sütőbe és átforgattam a piruló rózsákat.
Igyekezz egyformára vágni a darabokat. Igen, minél kisebbre szeded szét, annál gyorsabban sül. Kissé krémesre, ugyanakkor ropogósra. Csodálatos.
Gyors és egyszerű. Paleolit diétát követőknek, vegetáriánusoknak, vegánoknak, bikinifogyókúrázóknak, a nyári forróságban a könnyű ételekre vágyóknak, kevés idővel rendelkezőknek és mindazoknak, akik hajlandóak bekapcsolni a sütőt ebben az afrikai forróságban.Vagy netán egy borús őszi napon ugyanez? Karfiolt elég hosszan ehetünk, igaz?

Azonnal elindult a fantáziám, hogy milyen öntetet tudnék hozzá készíteni, milyen zöldségekkel tudnám még elképzelni. És akkor ráébredtem, hogy bizony nem először sütök én zöldségeket sütőben, de a karfiol eddig kimaradt. Ugyanakkor eddig köretként készítettem a sütőben sült zöldségeket, míg ezt a karfiolt kevés barna rizzsel és tejfölös, fokhagymás uborkasalátával tálaltam. Biztosan ismétlem és biztosan nagyobb fej karfiollal is nekilátok majd.

Trinity hivatkozik az ötlet forrására: a csodás Chili és Vanília blog szerzője, Mautner Zsófi fedezte fel a receptet és arra biztat minket, hogy próbáljuk (természetesen keserű) kakaóporral megbolondítani az ízeket. Annyira érzékletesen írja le a receptet, hogy azonnal megjön az étvágyad. Minden tiszteletem az ötletért.

Novemberi utóirat: Bármennyire finom, akkor is csak egy rétegben, lazán terítsd szét a tepsiben - mint a fotón -, mert különben puhára párolod, nem pedig roppanósra sütöd. Úgy meg nem egészen olyan. Párolni sütő nélkül is tudsz. És időközben forgasd át.

 Ugye látszik, milyen remekül megsült a sütőpapíron?

Egyszerű nyári balzsamecetes saláta

Kertem idei legszebb paradicsoma - két bőséges adag salátához

Számomra az egyik legnagyszerűbb nyári saláta tényleg nagyon egyszerű. Sokféle étellel szeretem, ám még nevet sem adok neki. Gyorsan elkészül. A legnagyobb figyelmet ez alkalommal a salátalevelek megmosása és eltépkedése igényelte.

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 fejes saláta fele
1 gyönyörű, nagy paradicsom a kertből
1 marék zöld olajbogyó
egy kicsi vöröshagyma vagy bármilyen finom hagyma, metélőhagyma
1 csomag mozarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
1 ek 100%-os balzsamecet, pl. Jamie Olivertől
só

1) A tiszta salátaleveleket összetépkedem, minden más hozzávalót feldarabolok a kedvem szerint és egy szép tálba halmozom az egészet.
2) Nem vacakolok a vinaigrette összerázásával, kikeverésével, hanem egyenesen a salátára locsolom az olajat és az ecetet, megsózom, viszont szabad kézzel, pár jól irányzott mozdulattal összegyurmázom az egészet.  Így mindent kellően összekeverek és mindent átjár az öntet.

Tálalhatsz is. Roston sült csirkehússal szeretem a leginkább és köretként tálalom magamnak.

Itt a bőség ideje, variáld kedvedre a zöldségeket paprikával, uborkával, az ízesítést egy kis frissen tépett bazsalikomlevéllel, borsikafűvel, egy kávéskanálnyi dijoni mustárral, vagy locsold borecettel, citromlével.

Tudom, tudom, nem mondtam semmi újat, ám az egyik kedvencemnek szentelek pár percet. Azért is örülök neki, mert a kertben több hozzávaló megterem, és nagy örömmel hozok be minden egyes paradicsomot vagy ágacska fűszerszámot. Remélem, nektek is van alkalmatok ilyen üdítő, igazán friss salátákat összedobni ebben a forró nyárban.

Vargányás krumplifőzelék

A szárításra előállt vargányák még tavalyelőtt nyáron. 

Nem kell sok, de minden évben kell egy kicsi.

Ugyanis ez a nem is olyan titkos hozzávaló.

Krumplifőzelék nem kerül túl gyakran az asztalunkra, mert nem tartom túl jó ételnek. Ám nem hinném, hogy van olyan háztartás, ahonnan hiányozhat ez a "jól bevált", könnyen, gyorsan, olcsón, rutinból szinte bármikor elkészíthető étel.
Akkor miért írok most róla? Mert - örök hála Manyi néninek a (gondolom) régi, családi  receptért - el tudom készíteni több fokkal finomabban is és olyankor jól esik egy finom tükörtojással. A gombával is úgy vagyok, hogy hirtelen felindulásból jól esik egy alkalommal, de utána egy darabig nem kívánom. Az aromás erdei gombákra gondolok most és nem a termesztett csiperkére.
Ezt szeretném megosztani veletek, nem is szaporítom a szót.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
6-7 közepes főzőburgonya
kb. egy csapott evőkanálnyi szárított vargánya
1 közepes zöldpaprika fele
1 közepes vöröshagyma
pár evőkanálnyi olaj
pirospaprika (még mindig a házi, kalocsai)
1 kis pohár 12%-os tejföl
1 evőkanálnyi zabpehelyliszt

0) Először is kiveszem a tejfölt a hűtőből és összekeverem a zabliszttel. Kb. 25 perccel később talán nem éri akkor sokk, amikor belekeverem a forró ételbe.
1) A finomra vágott vöröshagymát  pár percig pirítom az olajon, majd hozzáadom a vargányát és a szintén apróra felkockázott paprikahúst. Na, ezektől lesz az a finom íze, ami miatt most itt pötyögök a gépen.  
2) Pár perc múlva jöhet a megtisztított, egyenletesen kockára vágott krumpli és a piros porpaprika, amit aztán fel is öntök vízzel. Fedő alatt, forrástól számítva kb. negyed óra alatt kész, főleg ha sietsz és előre gondoskodál a forró vízről.
3) Behabarom az előkészített tejföllel és kész, tadaaam.    

Biztosan lehet nagyon jól finom krumplifőzeléket készíteni a legalapvetőbb hozzávalókból is, nem kell ide feltétlenül kurkuma, római kömény vagy friss borsikafű, mert a jó minőségű alapanyag és az odaadó figyelem mindennképp meghálálja magát.
(Bár aki rám hallgat, az kipróbálja a krumplifőzeléket borsikafűvel, mert nagyon finom ízt kölcsönöz neki. Köszönet az ötletért Judy-nak - azóta hogy megosztotta velem, én is boldog-boldogtalannak emlegetem.)

- A hozzávalók közül kiemelném a krumplit. A B kategóriára figyelj, ami azt jelenti, hogy a keményítőtartalma közepes, így főzésre alkalmas.
- És a fűszerpaprikát. Nekem idén volt szerencsém betárazni egy fél kiló házi őrlésű, csodás aromájú kalocsait. Íme, a Magyar élelmiszerkönyv leírása arról, mit várhatunk el. Felhívnám a figyelmet a különleges, a csemege, az édesnemes és a rózsa kategóriákra. Bármennyire szép képzeteket keltenek az utóbbiak, a rangsor második felét alkotják. Egy paprikateszt a Food & Wine-tól.  És még egy édesnemes paprika teszt és egy ráadás darált parika teszt ugyanonnan?
- És a jó tejfölt. A Cseprestől. Például.  
- A jó olajat és a jó lisztet. Leginkább az extra szűz olívaolajat, ez esetben a kevéssé aromásat, és leginkább zabpehelylisztet vagy fehér tönkölylisztet.

Szóval a részletekben bújkál a jó krumplifőzelék sikere. Kellemes vásárlást. A főzőcskézés behunyt szemmel is megy, tudom.

Babos quesadilla

Babos, paradicsomos quesadilla saját készítésű tortillával 

és az alkalommal guacamolével 

Mit is főzzek, mit is főzzek? - tanakodtam. Mert volt rá vagy 20-30 percem a vacsora előtt. Vásárolni nem voltam, a főzésre nem készültem már vagy egy hete. Vagy kettő-három? Nos, igen, ebben a hónapban körülbelül két marék rizsre futotta tőlem a konyhában, de persze a nagy kedvenc sonkás, spárgás omlettről sem feledkezem meg, hisz a rengeteg teán kívül tényleg nem főztem semmit. Szintén egy gyors, esti vacsorakészítés során született.

Szóval se elképzelés, se alapanyag. Gyors keresgélés - "gyors vacsora" -, gyors inspiráló olvasás - mi van a kamrámban és mi az, ami nem annyira nagyon egészségtelen? Képtalálatok: quesadilla a Dining Guide-tól. Csodás. Spenót? Nincs. Más zöldség? Babkonzerv? Mexikó = bab. Nos, kürölbelül ennyi idő alatt döntöttem el és zongoráztam le magamban a mai vacsora receptjét és elkészítési módját.

Kb. fél óra alatt tálaltam - egy macskaetetéssel megspéklve bruttó 40 percembe került az egész hadművelet. Mert a közben hazaérkező Főkosztos konstatálta, hogy bár az illatok ígéretesek, kaja még sehol - és haláli nyugalommal sütött magának 2 tükörtojást, majd elfogyasztotta a tegnapi vargányás krumplifőzelék maradékot. (Tényleg, tegnap is főztem és azt is megosztom majd).

Hozzávalók 2 nem túl éhes főre: 
1 vörösbab konzerv
2-3 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 kis fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
5-6 teáskanálnyi paradicsompüré
só
pirospaprika (egyenesen Kalocsáról, házi, bizony)
csípős pirospaprika, alkalom adtán csili kicsumázva, apróra vágva
oregano (a kertemből, gyönyörű nagy bokor)
majoranna
zellerzöld
kb. 2 marék reszelt sajt (de nem 1000 forintos pizzafeltét vagy hasonló, hanem valami finom sajt - nálunk Karaván Gomolya maradék került elő a hűtőből)

A tortillához:
7,5-7,5 dkg finomliszt és kukoricaliszt
csipet só
7-8 ml langyos víz

A mártáshoz avokádó híján:
1 pohár tejföl
1 pici só
1 gerezd fokhagyma
kb egy maréknyi nyers uborka almareszelőn lereszelve

1) A konzerv babot lemostam, leszűrtem és villával gondolomformán összenyomkodtam.
2) Az olajon megfuttattam a felaprózott hagymát és fokhagymát, majd összekevertem a babbal, egy kis paradicsompürével, amíg el nem érte a tetszetős állagot, fűszereztem a kedvem szerint. Mindez kb. 10 percig tartott.
3) Közben meghámoztam azt a maradék 10 centis uborkát és belereszeltem egy fokhagymagerezd társaságában a sós tejfölbe. Kb. 3 perc.
4) Elkészítettem a tortillatésztát a már ismert módon, de ez alkalommal nem vártam, hanem frissen nyújtottam, sütöttem. Egy főre 2 tortillát szántam. Ez ismét kb. 12-15 perc volt.
5) Miután a második tortillát átfordítottam a másik oldalára, egyeletesen eloszlattam rajta kb. egy marék reszelt sajtot. Így együtt pirult tovább a tortilla és a sajt kb 1-2 percig.
6) Ezt kicsúsztattam egy tányérra, ráügyeskedtem és eloszlattam rajta a fűszeres bab felét, majd egy határozott mozdulattal rákerítettem és rányomtam a kalapját, a már kész tortillát.
7) A tetejére kanalaztam a tejfölös mártást, ami talán nem túl autentikus, viszont sikerült elosztanom egyeletesen és a friss íz és állag remekül kiegészítette a fűszeres babot. Általában vékonykára, kb. 1 centi vastagra készítik, amit tortaszerűen cikkekre vágnak. És ezt kihagytam és egy jófajta tenyérnyi szendvicsként tálaltam.

Ahogy eszegettem, tovább gondolkodtam egy kicsit ezen az ételen. Ez is a tortilla egyik változata, elég gyakori, ha jól tudom. Vajon miért jellegzetes, más mint a többi tesó? Szerény spanyoltudásom azt súgta, hogy a nevében is kereshetném a választ és tényleg: a quesadilla a tortilla és a queso spanyol szavak összetétele, azaz tortácska és sajt. Legközelebb több figyelmet szentelek a sajtnak, azt hiszem.
A torta spanyol szó kerek süteményt jelent, amit a mexikóiak átvettek és évszázadokon át újra és újra átértelmeztek, így született a sok finomság. A mexikói tortilla nem keverendő a spanyol krumplis (zöldséges) tortillával, (amit szintén el szoktam készíteni).

Csodás volt, nagyon élveztük az állagokat, az ízeket. Máskor is szívesen készítem. Előnyére válik az is, hogy gyorsan és évszaktól függetlenül elkészíthető. Vegetáriánusoknak, vegánoknak (avokádókrémmel, viszont sajt nélkül, bocs) remek fehérjeforrás.
Barátokkal közös főzőcskéhez, vendégeknek látványkonyha, amihez a babpürét előre elkészíteném.
És bizony ez volt az utolsó főzőcském az un. "kicsikonyhában". Hamarosan jön "A Konyha" ♥

Paradicsomos, zöldséges pulykamell - az Osso Buco után szabadon

Az történt, hogy megvettem a Stahl magazin őszi számát, ami nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult sok szimpatikus recepttel, sok jó pont tőlem oda. Aztán mikor már a téli számot forgattam az újságosnál,  döbbentem rá, hogy egy fia receptet sem készítettem el belőle. Ezért pár nap alatt újra átolvastam a reggeli tea mellett. Na nem mintha szükségem lenne étvágygerjesztőre, ötletekre vadásztam.
Így olvastam el ismét egy kiemelt cikket, amiben Stahl Judit szépen, részletesen elmeséli - pont úgy, ahogy én szeretem-, mi fán terem az Osso Buco készítése. Nem a fehér, az eredeti, hanem a paradicsomos. Igazán nem egy bonyodalmas étel, ahogy végiggondoltam, de persze egy ilyen híres ételnél meg kell adni a készítés módját, tisztelegve a hagyományok előtt. 
Lehet, hogy az igazi gourmet-ék most megvesszőznének, mert én bizony átértelmeztem és kissé leegyszerűsítettem ezt a szent rituálét pulykamellfilére. Mert annyira magával ragadott az érzékletes recept, hogy este ránéztem az odakészített húsra és a tervezett pulyka egytálétel helyett ezt készítettem el. És ismételni fogom, az biztos. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
kb. 40 dkg pulykamell (vagy csirkemell)
4-5 ek extra szűz olivaolaj
frissen őrölt fehér bors
2 közepes sárgarépa (jaj, milyen nagyokat lehet kapni mostanában - soha nem választok olyat)
kb. fele annyi zeller
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 konzerv felkockázott hámozott paradicsom
2-3 dl (hús)leves vagy alaplé
1 csokor petrezselyem
bazsalikom
só

1) A húst szobahőmérsékletűre engedtem, megmostam, megszárítottam és kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam.
2) A sárgarépát, a zellert nagylyukú reszelőn lereszeltem, a kétféle hagymát apróra vágtam.
3) A szép nagy kerámiaserpenyőmben a hússzeletek mindkét oldalát 2-3 percig sütöttem 2 turnusban, közben fehér borsot őröltem rájuk. Egy tányérra félreraktam és kissé megsóztam őket.
4) Egy kevés olívaolajat öntöttem még a serpenyőbe és fűszereztem, megsóztam, megpirítottam a zöldségféléket. Miután megfonnyadt a kupac, hozzáadtam a paradicsomot és tovább pirítottam az egészet pár percig.
5) Miután jól átforgattam az elsőre elég tetemesnek tűnő zöldséghalmot, visszatettem a hússzeleteket a serpenyőbe és igyekeztem a zöldség alá beszuszakolni őket.
6) Felöntöttem az egészet 3 dl alaplével, amit nagy hirtelen két Alnatura leveskockából gyártottam. Ha ez nem lett volna kéznél, sem jövök zavarba, mert egy kis kurkumával és Vegabond szárított zöldségekkel izesítettem volna.
7) Fedő alá zártam az egészet és néha egy kicsit átforgattam, utánafűszereztem. Talán 15 percig pároltam így; addig, amíg elkezdtem érezni, hogy a paradicsom elkezd kissé karamellizálódni.
8) A petrezselymem jelenleg a nagy hó alatt telel, de te szórd meg a végén egy nagy csokor felaprított zölddel. 

Szóval az Osso Buco ihlette vacsora végül citrom és a babérlevél nélkül készült, viszont bazsalikommal, ami csak úgy jött, mert kellett még bele egy csipet íz. A zöldség nem lett sok, pont jó arányban egészítette ki a natúr hússzeleteket.
Héjában főtt krumplival tálaltam, nem rizottóval. Nagyon ízlett. Jó étel jó alapanyagokból, sovány hússal, sok zöldséggel, kevés kalóriával, és ráadásul könnyen kivitelezhető (csak nagy legyen a serpenyőd). Szívesen ajánlom így januártájt is.
Csak egy csendes ígértet teszek arra, hogy elkészítem az eredeti (paradicsomos) receptet. Azt hiszem, elkezdhetek keresni egy hentest hozzá.

Hummusz

Egyszer csak eljön az ideje, amikor az ember lánya először megkóstolja a hummuszt, a csicseriborsókrémet. Azaz, amikor először elkészíti, majd megkóstolja. Valamiért ez az étel is azok közé tartozott, aminek az ötletét évek óta dédelgettem. Aztán egy alkalomra, ajándék gyanánt egyszer csak megszületett nagy hirtelen - miután kaptam egy ellenállhatatlan kérdést: "Milyen húsmentes szendvicsbevalót tudsz elképzelni?" - valahogy eképp:

Hozzávalók (körülbelül, mert nem méricskéltem):
kb. 20 dkg száraz csicseriborsó
1 kávéskanál szódabikarbóna
só
kb 4-5 evőkanál szezámmag
kb. 2 dl extra szűz olívaolaj
2 duci gerezd fokhagyma
1 citrom leve

1) A száraz csicseriborsót a hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a legszebb kuktámban főni, így elmaradt a beáztatás. Szódabikarbónával és sóval, persze.
2) Igyekeztem a szabadban, a kerti asztalon kihűteni, ami nem kis teljesítmény 5 macskával a háttérben.
3) A szezámmagot szárazon egy-két árnyalattal sötétebbre, illatosra pirítottam állandó rázogatás, kevergetés mellett, majd várnom kellett, míg kihűl. Vicces, ahogy a pirítás közben az apró magok néha ugrálnak, mint a nikkelbolha. Vigyázat, a forró serpenyőben tovább pirul azután is, hogy lezártad a lángot.
4) Elkértem Delcsi szuper konyhai robotgépét, mert a hummuszt elsősorban ajándékba szántam és finom homogén krémet szerettem volna alkotni. Először a kihűlt szezámmagot porítottam, amíg csak lehetett, aztán mellé dobáltam a fokhagymát - egyik illatorgia a másik után - és kb. 1 dl olajjal felöntöttem, mert következett a csicseriborsó és a citrom leve. Krémesre kevertem és közben még hozzáadtam legalább 1 dl olívaolajat.
5) Pirítóssal, lilahagymával, paradicsommal tálaltam, isteni volt. 
 
Egészen új ízélményben volt részem és persze azonnal tovább gondoltam. Legközelebb egy kicsit több olajat és fűszereket fogok beletenni. Római köményre gondoltam vagy esetleg egy kis garam masalára vagy egy finom fűszerpaprikára, ami akár egy pöttyet csípős is lehet, nem? Te is alakítsd ki az ízek arányát a kedved szerint. Készen vásárolható tahinivel is készítheted, de én a világért sem hagynám ki a szezámpirítás élményét.

Egyszerű és egészséges vegetáriánus finomság, nagyon jó minőségű étel. Olvass a csicseriborsóról pár sort a Házipatika oldalán. Kb. 1-2 éve fedeztem fel én is és azóta mindig tartok a kamrámban. Senkit nem kellett külön győzködnöm sem a levesekről, sem az egyéb ételekről. Még önmagában is egy remek, szinte gesztenye ízű nasi. Ha az egyszerűbb megoldásra vágysz, vegyél csicseriborsót konzervben: az Intersparban pár hónapja ismét megjelent egy mindenféle adalékanyagot nélkülöző konzerv, illetve ott a van a DM Alnatura termékcsaládjában is persze.

Azt hiszem, hamarosan ismét elkészítem, de ez alkalommal a saját csodás robotgépemmel, bizony... még áll a dobozban, de én már most imádom.
És azt hiszem, kedvelem az arab ízvilágot, de sajnos egyelőre nem tudok többet mondani arról, hogyan és miképp illeszkedik a hummusz az arab konyhába. Illetve hogy mit jelent az "arab konyha" mint olyan. Minden valószínűség szerint egy rendkívül színes és sokoldalú világ, amibe ismét egy kicsi betekintést nyertem. Fogok én még ebben a világban kalandozni.