Málnás, túrós clafoutis - ráadásul lisztmentes

Amikor az ember lánya  igyekszik kikerülni a szénhidrátot, akkor is kell sütit sütni valami furmányos módon. És mi lenne, ha abból indulnánk ki, hogy minél kevesebb lisztet kell felhasználni, illetve kell azt kiváltani valami mással? Ez nem egy bonyolult kérdés, mégsincs sok olyan süti, amire ez igaz lenne.
De. Ott van a clafoutis, avagy tejpite. A recept arányait tekintve épp a kevés liszt miatt érdekes most nekünk. Túróval és gyümölccsel a legfinomabb, ahogy már többszörösen bizonyított. Most épp egy nagy marék málnával. Csodás lett, a részletekről később.

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor helyett kb. 1 kis kávéskanálnyi édesítőpötty porrá zúzva
½ bögre tej és ½ bögre tejszín helyett 1 bögre tej és egy kis extra szűz olívaolaj
1 biocitrom lereszelt héja
vanília (Bourbon, vagy kivonat, vagy vaníliarúd közepe)
¾ bögre liszt helyett ¾ bögre őrölt szezám- és lenmag kb. 9:1 arányban
½ bögre túró helyett egy 25dkg-s zsírszegény túró több mint fele - érzés szerint
annyi málna, amennyit csak rá tudtam tenni

1) Megtisztítottam a málnát és hagytam, hogy megszáradjon.
2) A jól bevált módszerrel, a kávét még nem látott kávédarálóval megőröltem a magokat és kimértem  a ¾ bögrényi adagot.
3) Kézi habverővel összedolgoztam a tojást, az édesítőt, a tejet és az olívaolajat, majd simára kevertem a magliszttel.
4) Beletörtem a túrót és a citrom héjával együtt egy villával beledolgoztam a folyékony tésztába.
5) Ezt szilikon piteformába öntöttem és jól megpöttyöztem málnával. Forró sütőben hamar megsül.

Sajnos ez alkalommal a vanília kimaradt, mert nem volt idehaza sajnos, de a világért se hagyjátok ki.
Kóstoljátok meg nyugodtan és csavarjatok bele egy kis citromlevet a kedvetek szerint.
Gyakorlatilag majdnem azonnal eltűnt.
Egyszerű, nagyszerű, gyors, könnyen variálható, ahogy arról elgondolkodtam már egyszer pár éve. Csak egy gyors példa: ha nincs időd túrós palacsintát készíteni, ez egy jó variáció. Egy alaptésztába keverj bele egy kicsit több túrót, amennyit meglátásod szerint elbír, vaníliát, citromot, beáztatott mazsolát. Kb. 15 percet fogsz vele eltölteni, ami bizonyos napokon igazán sokat számít.
Ráadásul elég egészséges süti, így azon túl, hogy könnyű, habos, aromás, gyümölcsös, még a gondolata is jól esik, hogy amit eszem, azzal nem terhelem annyira magam.
Hamarosan sül a következő, immáron igazi vaníliával, szilvával és barackkal, hm..... (Igen, itt a szeptember és igen, ez a recept egy jó pár hetes tartozás a részemről.)
Ja igen, a szilikon piteforma erősen javallott. És ne süssétek túl, szárazon nem annyira kellemes.
Most jön a nehéz része: érdemes egy kicsit várni a szeletelés előtt, mert elég lágy a tészta.

Kellemes sütögetést, könnyű sikereket!

Egg-nog

Egg-nog innen (elem és elemtöltő híján...)

Ez egy nagyon finom meleg ital, igazi téli lélekmelengető, amit ismét csak a Józsitól tanultam el. Még egy ok arra, hogy nagyon hálás legyek neki. És bár épp itt melengetem vele magamat, képpel nem szolgálhatok, mert se elem, se elemtöltő nincs idehaza, így az élményt másképp kell átadnom.
Egyébként hagyományos angol karácsonyi ital, amit talán nekem kellett-illett volna ismernem, ugye? Bár eredeti angol receptet még nem kerestem, annyira meg vagyok ezzel elégedve. Egg flip-nek is hívják. Franciául pedig lait de poule, ami azt jelenti hogy "tyúk tej" vagy miaszösz.
Úgy látom, a recept alapja egyértelműen ugyanaz, csak az ízekkel variálnak, illetve némely hozzávaló, az alkohol vagy a cukor aránya változhat ízlés szerint. Itt van egy rakás egg-nog recept, tessék válogatni.
Most szilveszter estére ajánlom ezt a finomságos italt, lehet elbódítani a népeket. Vigyázat, ezekkel az arányokkal jó erős.

Hozzávalók 1 személyre:
2 dl 3,5%-os tej (vagy egy rész tejszín, de nem főzőtejszín)
0,5 dl nádcukor rum (nem olyan ízesített valami)
1 tojássárgája
1-2 teáskanál cukor (nádcukor)
egész szerecsendió reszelve vagy őrölt fahéj

1) Melegítsd fel a tejet és a rumot is beleteheted, de csak miután a tej már átforrósodott, illetve minél később, hogy ne illanjon el az alkohol.
2) Közben keverd ki a tojás sárgáját a cukorral és kevergetés közben finoman öntsd rá a meleg rumos tejet. Itt előfordulhat, hogy a tojássárgája kicsapódik és csomós lesz. Akkor öntsd ki az egészet és kezdd elölről.
3) Ha sikerül - és általában sikerül -, akkor lassú tűzön főzd egy picit tovább, amíg besűrűsödik, finom krémes lesz.
4) Töltsd meg a legszebb bögréidet vagy csészéidet. Reszelj szerecsendiót az ital tetejére vagy szórd meg fahéjjal a kedved szerint. Melengesd a kezeid, hajolj fölé, élvezd az illatokat és ízeket.

Hatásvadászok reszeljék a szerecsendiót közvetlenül a vendégek orra elé tálalt gőzölgő csészékbe, hogy még teljesebb legyen az illatélmény és a látvány.

Gondold tovább, csinosítsd fahéjrúddal, csillagánizzsal, bátrabbak mozsárban összetört ánizsmaggal vagy egy lehelet kardamommaggal, lustábbak és rajongók esetleg mézeskalács fűszerkeverékkel. De ígérjétek meg, hogy először kipróbáljátok frissen reszelt szerecsendióval. Amikor először tette elém a Józsi ezt a gőzölgő, illatos csészét, teljesen új élményben volt részem: soha nem jutott volna eszembe, hogy egy édes, tejes italt szerecsendióval fűszerezzek. Minden ilyen új élményért hálás vagyok.

A tojásfehérjéből készíts rá úszkáló hablabdát, mint a madártejhez. További tojásfehérje felhasználására pedig remek, mi több, csodás ötletet kaptam, remélem, mihamarabb megoszthatom veletek is. Ez esetben nem az ízek, hanem a számomra teljesen különböző állagú alkatrészekből valami teljesen új élmény fakadt.

Addig is boldog új évet kívánok, kedves olvasó. Kívánom, hogy egészségben, bőségben, jó érzéssel éld át a következő 365 napot és gazdagodj minél több új ízélménnyel is. Igyekszem ehhez hozzátenni pár ötletet, ilyet is, olyat is, mikor mit diktál a kedvem.

Banánkenyér dióval, mazsolával

Gyümölcsös süti következik. Olyan süti, ami szerintem jól illik egy uzsonnára teával, habos kávéval vagy akár egy hideg, gyertyafényes estéhez egy pohár borral is.
Emlékszem, amikor először olvastam egy régi-régi Fakanál újságban a majomkenyérről, amiben összetört banán volt és jól megfűszerezte az illetékes szakács a tésztát. Na, azóta készülök a majomkenyeret sütni, mert olyan viccesen hangzik.
Erre a sütire, ami Delicious Raisin Nut Banana Bread névre hallgat, Zsuzsi barátnőm hívta fel a figyelmemet vagy másfél éve, erre meg azóta készülök.
A három nappal ezelőtti hideg este pedig pont ilyen kedvem volt és a konyhaasztalon egyre barnuló banán egyenesen adta magát. A banános sütiket remekül lehet fűszerezni és a tészta állaga sem az a fujtós, torkon megakadós, csak egy korty vízzel lecsúszós, hanem puha, majdnem szaftos.

Hozzávalók:
2 csésze mazsolás, diós teljes kiőrlésű pehely helyett 1 csésze teljes kiőrlésű zab- és tönkölymüzli (DM-es, finom!) és 1 csészényi mazsola + durvára tört dió
1/2 csésze tej helyett 1 pohár kefír (csak ez volt)
1/4 csésze étolaj /olívaolaj
1 tojás
1,5 csésze finomliszt / vagy fele zabpehelyliszt
1/2 csésze fehér cukor és 1/4 csésze barna cukor (vagy az összes barna nádcukor)
3,5 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
1/4 teáskanál só, amit nem tettem bele, mert nem vitt rá a lélek ekkora mennyiségre
1 csésze összetört banán
+ vanília
+ 1 teáskanál fahéj

1) Na tessék, az ügymenetről meg teljesen elfeledkeztem, de most pótolom....
Nagyon egyszerű dolgunk van, csak egy dolognak kell külön figyelmet szentelni: az elején be kell áztatni a száraz müzlit a tejbe vagy kefirbe. Amíg összeszeded a többi hozzávalót, meg is puhul.
2) Minden mást keverj hozzá a nedves hozzávalókkal kezdve, a lisztet és a darabos hozzávalókat a végére hagyva. Egy tál, egy fakanál, tíz perc és nem is szaporítom a szót.

Nekem csak egy árva, összeaszott, barna héjú banánkám volt, amit viszont pár hanyag mozdulattal leharcoltam és ami egy fél csészét ha kitett. Így is finom szaftos lett a tészta, de javaslom, tegyetek bele egy egész csészényit.
Legközelebb több fűszert, esetleg egy kicsi csokit teszek bele és megtartom az eredeti összetevőket, mert az enyém valahogy teljesen másképp nézett ki, hiába számítottam arra a szép kis kalácsképű sütire. Talán azért, mert nem volt tej idehaza? Tudjátok mit? Máskor is szívesen beleburítom helyette a kefirt. Azért is, mert én nem olyan formába, hanem egy sütőpapírral kibélelt, egyszerű, közepes méretű tepsibe öntöttem a tésztát. De csak azért, hogy gyorsabban megsüljön. Kinézetre inkább a kedvenc cukkinis sütimre emlékeztetett.
Erénye, hogy jól variálható, gyorsan elkészül és két nap után is nagyon finom volt. Az utolsó fényképeznivalót meg a Péter tüntette el.

Így lett nekem a banánkenyér őszi, téli sütemény. Vagy mit szólnátok hozzá reggel? Minél több rostot sütsz bele (müzli, banán, teljes kiőrlésű- vagy zabliszt, dió, mazsola) annál tartalmasabb és egészségesebb harapnivalóval kezdheted a napot, ami ráadásként még kényeztet is. Ismét egy pont ide, Jó reggelt keksz! Köszi, Zsuzsi :)

Sárgabarackos-túrós clafoutis

Vagyis tejpite.
Ma a kamrám egyik felső polcának rég látott, hátsó felén kalandoztam és egyszerre tudtam, mit fogok most készíteni: ezt a kedvenc nyári sütimet. Na, de miért nyári ez a süti, kérdezhetitek joggal. Hát, mert mindenekelőtt friss sárgabarackkal szeretem. Egyszerűen gyönyörű és bennem valamiért gyermekkori képeket, ízeket idéz, bár emlékeim szerint soha senki nem sütött nekem ilyet.
A nyáron volt alkalmam megkóstolni ezt a számomra új tésztafélét. Nagy tepsikben tálalták, tenyérnyi kockákra vágták. A tetején vékonyan elkent, sült barackíz fénylett olyan igazi menzás süti benyomást keltve. Végtelenül egyszerűnek hatott, ám annál finomabb volt. Azonnal érdekelni kezdett, mert csak találgattam, mi a csuda került a tányérunkra. Aztán kiderült és nem sokkal később ugyanezzel a címmel rátaláltam Nők Lapja Cafén egy sokkal kifinomultabb változatára és azzal a lendülettel én is boldogan beálltam a tejpite sütők és rajongók sorába.

Bármilyen gyümölccsel remekül összeillik, legyen az friss vagy befőtt. Aszalt gyümölccsel még nem próbáltam, de egy kis rumos vízben átforralt aszalt barack és szilva elindítja a kísérletező kedvemet. A túró pedig nagyon kellemes társaság a lágy, vaníliás tésztába ágyazott sült gyümölcsök mellett, csak ajánlani tudom. Tovább megyek: ha se gyümölcs, se túró, önmagában is fincsi egy kis finom házi lekvárral. Esetleg fahéjjal vagy kakaóporral. Miért ne?
Láthatjátok, elég univerzális tésztáról beszélgetünk, ez jó pont. A sok jó hír után még egy fontos részlet: elévülhetetlen érdeme, hogy 10 perc alatt összeállítható +/- fajtájától függően a gyümölcs előkészítés változó idejű.
10/10 pontos süti. Na jó, legyen 9,5 pont, de csak mert nem túl egészséges.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor
½ bögre tej
½ bögre tejszín
1 citrom lereszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma
¾ bögre liszt
½ bögre túró
2 evőkanál rum
2 csomag vaníliás cukor
3 bögre feldarabolt, mag nélküli sárgabarack

1) Kenj ki egy pitetortaformát (ez a fodros szélű, 3-4 cm mély sütőtál) vajjal.
2) A barackokat magozd ki, vágd félbe, majd negyedekbe. Rendezd el a piteforma aljába a gyümölcsdarabokat, és locsold meg egy kevés rummal. Szórd meg a vaníliás cukorral.
3) Tedd a tojásokat egy nagyobb tálba, és robotgéppel keverd krémessé a cukorral. Szitáld bele a lisztet (ettől könnyű, laza szerkezetű lesz), add hozzá a citrom reszelt héját, a tejszínt és a tejet is. Kézi habverővel keverd csomómentesre. Ekkor az állaga olyan, mint egy nagyon sűrű palacsintatésztáé.
4) Szórd bele a túrót. Keverd össze.
5) Öntsd a masszát a gyümölcsös tálba.
6) Gyújtsd be a sütőt, addig a gyümölcsös alap pihen, majd amikor előmelegedett 180 fokra, akkor tedd be a sütőbe a tálat. Nagyjából 40 perc alatt aranybarnára sül. Még melegében szórd meg egy kevés vaníliás cukorral.

Persze módosítgattam még itt-ott.
Bourbon vaníliás cukrot használtam. Aztán volt, hogy egy kicsit több lisztet tettem bele, kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a tészta. Javaslom az eredeti mennyiséget.
A tej és a tejszín arányát sem sikerült eddig egyszer sem megtartanom, mert hol tejem nem volt annyi, hol a tejszínből hiányzott. Ha nincs tejszínem, tejjel és egy kis olvasztott vajjal pótolom. A citrom levéből is adok még hozzá a rend és a kedvem szerint.
A mantrámat pedig már úgyis ismeritek: kezeletlen citrom, igazi vanília, sötétbarna nádcukor, valódi nádcukor rum stb-stb.

A következő barackos clafoutist amarettóval, pirított mandulaforgácsokkal készítem majd így ni, Trinity után, óóó, szent gyönyörűség... És íme a forrás forrása Chili & Vaniliánál.
Persze elkezdett érdekelni, hol született ez sütemény. Hát Franciaországban, és a hagyomány azt diktálja, hogy fekete cseresznyével készítsük. De francia receptet nem nekem kellene keresnem, így örömmel venném, ha valaki utánaolvasna a francia nyelvű gasztrotörténelemben. Azért egy próbát megér legalább a Wikipédián: Le clafoutis, ou clafouti, est un gâteau composé de cerises masquées d'un appareil à flan. Traditionnellement, les cerises ne sont pas dénoyautées. Azaz nem magozzák ki a cseresznyét, ugye? Hát, igen. A tapasztalat meg az évek. Ha már a lénél tartunk: ha be is áztatod rumba a gyümölcsöt - és miért ne áztatnád be rumba -, hagyd jól lecsöpögni, mert ez a fajta "tészta" nem fogja felszívni sem gyümölcslevet sem a rumot. Én egyszerűen belekeverem a tésztába, ami lecsöpög.
És tulajdonképpen nem is nevezném ezt sütinek, inkább amolyan sült desszertnek.

Julia Child Mastering the Art of French Cooking c. könyve volt a következő megálló, ahol ezt találtam. Az alapreceptet a likőrös, a körtés, a szilvás, az almás, az áfonyás és a mandulás variációk sora követi.

A tartózkodóbbak és a hagyománytisztelők most forduljanak el. Csak egy utolsó tippet engedjetek meg: ismét egy új karakterrel, a banánnal, (és citrommal, vaníliával és rummal) kifejezetten finom lehet. Ehhez az ízkombinációhoz csodásan passzol, mint a nagy kedvenc Évi gyümölcstortájában is. Azt hiszem, most már sütnöm kell valami banános sütit.

Remélem, meggyőző ez a sok lehetőség. Ez alkalommal mégsem "csak úgy" választottam. Egyrészt ma március első napja van, előttünk az egész tavasz és a nyár. Másrészt a sütire alkalmat voltaképpen egy üveg kompót adott, ami azon a sötét fertályon porosodott békésen meghúzódva az első sorba tolakodó almabefőttek mögött. Ráakadtam arra az üveg házi sárgabarackra, amit még az Apukámtól kaptam. Ez a legszebb sors, amit most el tudtam neki képzelni. Azt hiszem, neki is ízlene.

Hagymalevesek

Szeretem az őszt minden klisészerű velejárójával együtt.

A leveleket, főként a ginkgolevelet külön szeretem benne. Ezt a gyönyörű képet a flickr-ről vadásztam. El is megyek a kórház melletti kicsike parkba, mert virít ott pár ginkgofa - talán ezt sokan nem is veszik észre, pedig ezerszer elmegyünk mellettük. Csodás teremtések. Szedek egy-két szép levelet, hogy hazamentsek egy kicsit az élményből, aztán pár héten át nézegetem őket, míg csak el nem kezdem várni a karácsonyt.

A hideg napok beálltával előkerülnek a kéz- és szívmelengető levesek receptjei is a fiókból, erre elemi igényünk van szerintem. Ilyen számomra a hagymaleves is. Remélem, nem kövezne meg senki azért, mert egy kalap alá veszek két fajtát.
A sokféle recept alapja és többsége nagyjából hasonló, mégis találtam egy okot arra, hogy lejegyezzem a magam receptjét. És ezt az okot úgy hívják, hogy zsálya. A Praktika magazin egyik első számából származik az ötlet.

A kicsi kertemben még nincs ilyen szépséges növény, a kép innen származik.

Ugyanis mindegy, hogy vöröshagyma- vagy fokhagymalevesről van szó, ami nálunk bevált, talán nem szokványos, de nagyon finom ízt ad: zsályával szoktam őket fűszerezni. A rendkívül aromás és kissé kesernyés íz csodásan kiegészíti a pirított hagymát. Ha nincsen friss növényem, a gyógynövényboltokban szerzem be a zsályát, nem pedig a boltok fűszerespolcain található kis zacskós változatot használom, mivel amúgy is rendszeresen teszem gyógytea keverékekbe.

Zsályás, tejszínes póréhagymaleves.
A látvány talán nem csábító, viszont nagyon finom a leves.

A hagymát ez elején meg szoktam pirítani: vagy olívaolajat és/vagy egy kevés vajat javaslok, margarint nem.
Míg zsálya mindig van benne, néha egy kicsit a másik hagymaféléből is teszek bele, mert feldobja, úgy ahogy egy kis fehérbor is.
Még egy szokatlannak tűnő íz: 1-2 szem szegfűszeg a zsályával nagyon kellemes a szerint a bizonyos Praktika magazin szerint. Ezeket a főzés végén, vagy legalább pár órán belül ajánlom kikapni a levesből.
Főzés után mindig belereszelek még egy kevés friss hagymát.

Tejszínnel szeretem a leginkább, mert finom krémessé varázsolja, de ha az egészséges étel javára billen el a mérleg aznap, akkor ezt kihagyom. Pontosan ezért fogom kipróbálni a tejet legközelebb - úgy hallottam, érdemes a vizet vagy egy részét helyettesíteni.
Sajtos pirítóssal vagy sajttal szoktam tálalni, de soha nem a sajtra merem a levest, mert akkor a tányér alján összecsomósodik, hanem belereszelem, mert úgy az egész levest átjárja az olvadó sajt. És ha szép napunk van, egy kis finoman füstölt főtt húst adok hozzá feltét gyanánt (egy vendéglő után szabadon). Legutóbb pirított hagymás, ropogós rozscipóval tálaltam, csodásan illett hozzá.

Csokis kuglóf

Hiába az elnevezés, nem egy klasszikus kuglófreceptről van szó, ráadásul nincs is bent csokoládé, csak sok-sok finom kakaó. És képem, az, kérem, nincsen, tehát az első bejegyzésem mindjárt képtelenre sikerül.
Sok "kakaós kevert" sütemény létezik, de ezt egyik sem éri utol. Tulajdonképpen nem is sorolnám közéjük, annyira semmi köze hozzájuk. Ez a recept egy nagyon régi Rakéta regényújságból származik. Kétségtelen, hogy ez az első számú süti nálunk legalább 20 éve, mert finom csokis, remek állagú és nagyon egyszerű. Fő erénye viszont, hogy csak 7 dkg vaj és 1 tojás kell bele. Remélem, ez máris vonzóvá tette. Tortaalapnak is kiváló.
És lám, már képem is van, pótoltam:


Hozzávalók:
25 dkg porcukor
1 sütőpor
7 dkg lágy vaj
1 szép tojás
3 dl tej
1 citrom héja és a levének fele
3-4 púpozott evőkanál kakaópor
25 dkg liszt
A tetejére:
dió, mogyoró, mandula vagy lekvár, csokoládé és 2 ek olaj

1) Habosra keverem a porcukrot, a sütőport, a lágy vajat és a tojást. Ebbe belekeverem a tejet, de nem robotgéppel, mert nagyon híg lesz. Hozzáreszelem egy citrom héját és a levének legalább a felét is belecsavarom az ujjaim közt.
2) Ebbe teszem a kakaóport, de csakis jó minőségűt, sötétvöröset és a lisztet. Először összekeverem egy lapáttal, majd géppel is, hogy sima, fényes, krémes tésztát kapjak.
3) Kivajazott, lisztezett kuglóf- vagy koszorúformában szoktam sütni, de megspórolhatod a plusz zsiradék használatát, ha zsírpapírral kibélelt torta-, őzgerincformába vagy tepsibe öntöd a masszát. Előmelegített sütőbe teszem és a hőfokot csökkentve 30-40 perc alatt megsütöm. Fokot azt csak tippelni tudok, mert a Nagymamámtól örökölt sütőn még a fokozatok sincsenek bejelölve - talán 200 fokon kezdem és ezt veszem vissza kb. 10 perc után.
4) Ha netán tepsibe vagy muffinformába öntötted a masszát, tégy rá egy marék durvára tört diót, mogyorót vagy mandulát. Minden formánál működik, hogy egy kis hűtés után finom, savanykás házi lekvárt kenek rá, amit egy idő után beiszik és a réteg megköt, majd csokimázzal vonom be. A csokimázat 10 dkg finom, jó minőségű étcsokiból és két evőkanál olajból szoktam vízgőz felett összekeverni. Spatula segítségével oszlatom szét és szerintem nem baj, ha az alatta megbújó gyümölcsdarabok miatt hepehupás lesz. Mindenki szereti.

A porcukor helyett kristálycukor nyugodtan használható. Fehér- helyett nádcukorral is működik, de kissé más lesz az íze. A Spar márkatermékek közül ajánlom a holland kakaóport, nagyon finom. Az olcsó kakaóporok meg sem közelítik, de sajnos még ismertebb márkájú kakaóporok sem. Szerintem fontos, hogy a citrom bio legyen, azaz ne keverjünk az ellenállhatatlan illatú és állagú sütinkbe penészedésgátló szert. Kandírozott narancsdarabokkal, beletördelt csokival még nagyon el tudom képzelni.