Túrófánk joghurttal, sütőporral

Közeledik a farsang ideje, jobban mondva a fánksütés ideje, amit imádok. Sütni is, enni is, de ki kellene találni valamit, ami nem olyan nagyon egészségtelen és ráadásul finom is....Tudom, kicsit előreszaladtam, de ez jár a fejemben már vagy 2 napja. És nem kell túl messzire mennem, csak felidézem a tavalyi fánksütés napját.

De a rajongásom a fánk iránt ennél sokkal korábban kezdődött. A nagymamám sok fánkot sütött nekünk, sőt, ha a kedvünkre akart tenni, rendre fánkot vagy rétest készített. Számomra mindig is ő marad az ász a kelt tésztákban.  Soha nem felejtem el a hangulatát, a kelt tészta készítés rituáléját. Hogy milyen lisztből, milyen arányban készítjük, milyen hosszan és pontosan HOGYAN, milyen mozdulatokkal kell dagasztani. "Ameddig nem lóg a víz a plafonról." Nem méricskélt, mégis mindig pontosan tudta, hogy a pár szokványos hozzávalóból épp fánk, bukta, kifli vagy rétes lesz. Hogy én mennyit próbálgattam..... még ma is hallom a hangját: "Neeeem jóó." De azért csak nekilátok néha. Van vájlingom is :) És megörököltem a szent abroszt, amin a fánkot és a rétest készítette, pihentette. Nem kis dolog, igazi családi ereklye. Az ő mozdulatai vannak bennem. És látom, ahogy még mindig megmosolyogja onnan fentről, ahogy jár a kezem, mert "nem úúúgy kell". Hát, ez teljesen rendben van. Bár mindig is büszke voltam a szép, szalagos fánkomra, sőt nyújtottam én már rétest is és bármikor nekilátnék, én soha nem fogok olyan csodás kelttésztákat készíteni, mint ő, nem teszek szert akkora gyakorlatra. Egyszerűen azért, mert másfajta nasikkal etetem a szeretteim, amiben jellemzően kevés a fehér liszt. Ám újra és újra eljön a farsang ideje és beindul a fánksütő reflex.

Az elmúlt jó pár évben nem maradhatott el a farsangi fánk, ami talán az egyetlen kelt tészta, ami megmaradt a repertoáromban, áldozva az finomságok oltárán. Egyszer egy évben. Azonban muszáj volt elgondolkodnom azon, hogyan tudnék (legalább egy fokkal) kevésbé egészségtelen fánkot készíteni. Gondolom, jó páran megpróbálták már, de ebben az esetben nem hiszek a teljes kiőrlésű, rostdús, eseteleg maglisztekben. Az már nem is fánk. Ez épp olyan, amikor egy elszánt paleózó akar pogácsát sütni :D Mindenféle maglisztekből lehet sütni valamit, persze, de az NEM pogácsa lesz - marad az ábránd és valami másfajta, legjobb esetben nem fűrészpor ízű és állagú nasi. Hát, ha engem megkérdezne, szerintem jobban járna, ha egy hónapban egyszer megenne egy szem igazi pogácsát, de akkor a legjobbat.

Tavaly is menetrendszerűen megsütöttem a fánkomat, kérem szépen, és a következő változatot próbáltam ki: 1:1 arányban használtam lisztet és túrót. Ebben már láttam fantáziát. Ha a joghurt és a tojás arányát is szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy mennyivel kevesebb lisztet eszünk meg. Az élesztő helyett is szívesebben használom a foszfátmentes sütőport.
Nem mondom, hogy egy világbajnok recept, de a fánkigényünket csodásan kielégítette és jobb érzéssel nasiztunk. Frissen sült, azonnal megettük, majd utána következett a kötelező pihegés a telt pocakkal. 
Már nem emlékszem, pontosan honnan származik a recept, de gondolom egy rövid böngészés után találtam rá. Azóta tartogatom nektek is. Nem egy nagy kunszt.

Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg liszt, talán a zablisztet tudom még elképzelni, illetve létezik fehér tönkölyliszt
1 csomag sütőpor (foszfátmentes, pl. Alnatura)
3 tojás
2 ek cukor vagy valamilyen alternatíva, nálam pár pötty édesítőszer porítva
175 gr tejföl, joghurt vagy kefír
1 csipet só
1 biocitrom reszelt héja
(kókusz) olaj a sütéshez

1. A túrót áttörtem a joghurttal és a tojásokkal. Hozzáadtam az édesítőszert és a citromhéjat és a csipet sót.
2. Hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet és félretettem pihenni legalább egy fél órára. 
3. Forró olajba kiskanálnyi adagokat tettem és mindkét oldalát aranybarnára sütöttem.
4. Azonnal tálaltam házi szilvalakvárral, egy kevés édesített kakaóporral. Hmmm...

Ha jobban tetszik, tégy mindent a robotgépbe. A túrót is jól eldolgozza a gép és egy perc alatt meg is vagy.
Ez a mennyiség minimum hat adagot kitesz.
A sok olaj használata nálam mindig is kifogás arra, hogy elkészítsek egy ételt, ezért a fánk is erősen kétséges. Szerintem ez esetben sem kell 1 litert elhasználnod, hogy kisüsd a fánkod, sokkal kevesebb is elég.
Sokkal könnyebb, sőt, könnyű elkészíteni, az állaga pedig - mondjuk úgy - megközelíti a habkönnyű szalagos fánkét, tehát az élmény adott.

Ha szemrevételezed, az eredmény akkor sem hasonlít a hagyományos szalagos, farsangi fánkra, nem olyan csinos, de cserébe nagyon finom és tényleg kielégíti a fánkra ácsingózók igényeit. Hadd ragaszkodjam az elképzelésemhez, miszerint ez a túrófánk egy fokkal egészségesebb alternatíva.
Nem tudom, szeretné-e a nagymamám. Azt sem hiszem, hogy valaki majd úgy fog megemlékezni róla, mint én az ő fánkjáról. De nem vágyom ilyen babérokra, inkább csak várom az idei fánksütés napját.

Sárgarépatorta zabpehelyliszttel és citromos mascarponekrémmel

 Omlós. fűszeres, szaftos sárgarépés sütemény

Hát, az úgy kezdődött, hogy készülődvén a húsvéti ebédre megtisztítottam egy nagy csomó zöldséget, többek között vagy másfél kg sárgarépát, mert bár nem ez volt cél, minden fogásba került belőle. A sütibe is egy nagy maréknyit pucoltam. És így lett a húsvéti sütink "répatorta". Nem tortaként került az asztalra, mert az egész ünnepi hétvégére ezt az egy sütit készítettem és szerettem volna, ha kitart. Másrészt, ismerve az ünnepi menüt, gondoltam, hogy egy szelet helyett egy falat süti is elég lesz az ebéd után vagy nasinak. Erre mi sem alkalmasabb a kevert tésztánál. Így lett ebből a rengeteg hozzávalóból egy nagy tepsi, majd másfél kiló  desszert, ráadásul kétféle.

Az eredeti cukkínis sütemény receptemhez képest a következő változtatásokat eszközöltem ez alkalommal: 

Hozzávalók:
4 szép tojás
30 dkg nyírfacukor
2,5 dl extra szűz olívaolaj
1 csapott teáskanál vaníliapor
őrölt fahéj és szegfűszeg
fél csomag sütőpor (az Alnatura foszfátmentes)
1 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg zabpehelyliszt
10 dkg durvára vágott dió
40 dkg megtisztított, lereszelt sárgarépa

házi sárgabaracklekvár nyírfacukorral
10 dkg 60%-os étcsokoládé
1 evőkanál étolaj (jellegtelen ízű)

1 doboz mascarpone,
talán 1 dl habtejszín
1 már kicsavart, igazi, házi biocitrom
kevés édesítőszer vagy a kedved szerint bármilyen cukor vagy méz

Lédús, lehetőség szerint édes répát válassz, ne olyan hatalmas "gyári" darabbokat. A kislyukú reszelőn reszeld le szépen türelmesen az összeset.
A következő három fő hozzávaló miatt egészségesebb sütinek is nevezhetnénk, ám nem biztos, hogy ez a kombó mindenkinek bejön:
Az extra szűz olívaolajat akkor használd, ha nem üt át az íze az ízek összességén. Szagolj csak bele az üvegbe és ha bizonytalan vagy, inkább felezd meg a mennyiséget és pótold ki olvasztott vajjal.
A zabpehelyliszt miatt nagyon omlós lett a tészta, amit mondjuk én imádok, de ha ez nem tetszik és nem akarsz óvatoskodni a vágásnál és állandóan morzsákat takarítgani, használj fele-fele fehér- és zabpehelylisztet.
A nyírfacukor mennyisége azonos volt a cukoréval, sőt, ha jól emlékszem, kevesebbet is tettem bele, de nekem még így is annyira édes lett, hogy legközelebb még jobban lecsökkentem az adagot. - Tudjátok, nagy remények ébredtek bennem, amikor megjelent a nyírfacukor mint egészséges alternatíva. Hiába drága, mégis sokkal jobb érzésekkel ehetek ezután süteményt, ha úgy tartja kedvem, gondoltam magamban. Ám amikor felfedeztem a doboz hátulján, hogy a nyírfacukor is 100% szénhidrát, kissé lelankadt a kezdeti lelkesedésem.... De hát mi is lenne? Hiszen minden természetes édesítőszer szénhidrát. Szóval erről ennyit.
Szeretem a fűszeresebb ízeket és kissé megborult a kezemben a szegfűszeges zacsi. Meg is kaptam "karácsonyi süti" megjegyzést és legközelebb azért óvatosabb leszek.
Én még mindig jobban kedvelem a darabos diót, nagyon finoman megsül a tésztában.

Egy nagy tepsiben sütöttem és pár óra pihentetés után kettévágtam a tésztát.
Az egyik felére vastagon baracklekvárt kentem, majd az olajjal felolvasztott csokoládét rácsorgattam és eloszlattam a tetején.
A másik feléhez egy citromkrémet készítettem, amihez egy olyan csodálatos, igazi házi citromot használtam, amit néhanapján kapok, nagyon megbecsülök és nincs szívem még az utolsó rostját sem kidobni. Nagyon vékony a héja, a fehér réteg szinte teljesen hiányzik, viszont nagyon lédús. Ezért nagyon egyszerűen fogtam a már kicsavart citromot és a robotgéppel péppé daráltam, már amennyire képes volt a gép. Hozzáadtam a többi hozzávalót és egy perc múlva és pár kóstolás és kevés további citromlé hozzáadása után késznek is nyilvánítottam a "citromkrémet" annak ellenére, hogy a gép nem tudott elbánni sok sok kicsi citromdarabbal. Egy darabig tűnődtem, hogy betöltsem-e a tésztát, de úgy döntöttem, hogy inkább a sütikockák mellé kínálom. Bevált! Szépen kiegészíti a darabos, édes tésztát.

Ha valóban tortát készítek, akkor a tészta felét veszem. A citromkrémet a tejszín nélkül készíteném és egyszerűen a torta tetejére kenném. A tésztát esetleg előtte megkenném, beitatnám (felmelegített?) citromdzsemmel, majd a krém tetejét finoman ívelt citromhéj forgácsokkal díszíteném, ha lenne ilyen kütyüm, ami nincs, de talán érdemes lenne beszerezni, mert azért elég csinosan festene. Ha jobban tetszik, narancshéjat és -levet is használhatsz.

Kókuszlisztes palacsinta

A napi finomság tenyérnyi palacsinták formájában érkezett a reggelizőasztalra és gondoltam, elmesélem, miként.
A mesém lényege, hogy a fehér lisztet remekül ki lehet váltani más liszttel. A zabpehelylisztes palacsinta már rég bevált recept, de most a kókuszliszt volt soron. Remek alapanyag: hidegen kisajtolják a kókusz húsából (tényleg így hívják) az olajat (amit szintén nagyon szeretek) és a maradékot megőrlik. Tadaam. Ennek köszönhetően a liszt zsír- és szénhidráttartalma alacsony, ami nekünk jó. Az előttem levő zacskó tanusága szerint 100 gramm kókuszliszt 19g fehérjét, míg 14g szénhidrátot tartalmaz csak, a rost aránya 38%, a zsíré 10%. Csupa jó hír.  

Készítettem már kizárólag kókuszliszttel palacsintát. Miután megvettem az első adag ilyen lisztet, olvastam más hasonló receptet a neten és első lépésként megtanultam, hogy a kókuszliszttel készített tészta mindig egyel több tojást igényel. Rendben. Én is szépen követtem az utasításokat és a 3 tojást gondolkodás nélkül beleütöttem a tálba. A tészta állagával minden rendben volt, ám a végeredmény inkább hasonlított kókuszos rántottára, mint palacsintára. Ez valahol vicces volt, főleg baracklekvárral és kakaóval, és arra gondoltam, hogy azért ennél jobbat is biztosan lehet készíteni.  

A kiindulópontot Zsuzsi barátnőm autentikus amerikai kanadai palacsintareceptje adta, amivel  megörvendeztetett egyszer. Azt szeretem ezekben a palacsintákban, hogy míg az "igazi" palacsintának (amit szintén imádok) neki kell készülni - robotgép, serpenyő, elegendő rá szánt idő, majd szellőztetés, esetleg hajmosás -, ezeket a tenyérnyi falatokat kézi habverővel 3 perc alatt elkészítem és ebben már egy kézmosás is benne van. Maga a sütés is gyors. Hamar hozzájuthatok a még meleg falatokhoz, igaz, az "igazi" palacsintát is még frissen, forrón szoktam enni, nem várom meg, míg egy rakás elkészül belőle. És épp ez a különbség: ez a kis adag épp elég nasizás gyanánt, ehhez nem kell egy liter masszát gyártani. Tegye fel a kezét, aki ennél kevesebb tésztát kever ki általában palacsintasütéshez. Tudom, ezzel az adaggal nem lehet megetetni egy focicsapatot, még 2 éhes embert sem, de gyors nasinak könnyen asztalra keríthetem akár reggel is pár hozzávalóból. És mert jobban szeretem az édes reggeliket, a sült szalonna, tojás és kolbász meg megmaradhat az angoloknak. Meg a Főkosztosnak, persze. 

Íme Zsuzsi receptje, ami talán ismerős lehet: 
1 tojás
1 csésze fehérliszt (amit én simán lecseréltem zabpehelylisztre)
1 csésze tej
2 tk sütőpor
pici só
2 tk olaj
pici cukor

Ezt fogtam és jól átváltoztattam a kókuszliszttel, így:
2 tojás
fél csésze zabpehelyliszt
fél csésze kókuszliszt
1,5 csésze tej (nekem egy kevés tejszín is jutott bele)
2 tk sütőpor vagy szódabikarbóna
2 evőkanál extra szűz olívaolaj vagy kókuszolaj
a sót és a cukrot egyszerűen kihagytam

Egy fél órára félretettem és forró serpenyőben kevés olajon kis, tenyérnyi adagokat sütöttem. Melegen szeretem.

Ami az árát illeti, érdemes megnézni, hol veszed. Én a Bionomtól vásároltam fél kilós kiszerelést 1100 forintért. Igaz rendelni kell, vagy Budapesten beugrani a boltjukba. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy többen társulunk egy postai rendeléshez. Ezután is szívesen teszem, lányok :)

Igen, tényleg meg kell tanulni használni a kókuszlisztet, mint minden maglisztet, de érdemes megbarátkozni vele és kiváltani a fehérlisztnek legalább egy részét. 

Kókuszgolyó egészségesen

Ezt a recetet Annának ajánlom, de csakis csokoládé nélkül!

Kókuszgolyót nagyon régen csináltam, van vagy 20 éve. Meggyszem volt a közepén. De most "Minden megoldás érdekel" jeligére egy pillanat alatt összegondoltam ezt a nasit, mert hogy annak szántam. Egy sütizős este adta az alapélményt a szombathelyi Élet Éttermében, ahol csak nyers és "mindenmentes" ételeket készítenek. Jó tapasztalataim voltak csak, nagyon szívesen ajánlom. A tulajdonosok elképzelései is nagyon szimpatikusak. És zárás után a megmaradt ételeket odaadják rászoruló családoknak ... azonnal belopták magukat a szívembe. Ám nem kell Szombathelyig eljönni annak, aki erre vágyik, mert Takács Ákos ötletgazda Budapesten nyitotta meg a első nyers éttermét.  

Ez a sütiélmény inspirált és a végén az a beszélgetés a tulajjal. Pár trükköt valahogy kikotyogott, amire annyira kíváncsi voltam, pedig higyjétek el, nem én kíváncsiskodtam. Tényleg.
A "minél egyszerűbben" + "megfelelő arányok" + "összeillő ízek" gondolata vezérelt. Ez lett belőle. Már 3 szériát megért és köszöni szépen, egyre jobb formában van.

Hozzávalók 15-20 kisebb golyóhoz kb.:
1,5 dl szilvalekvár (édesítőszerrel készült, ami kilónként pár pöttyöt jelent)
1 ek útifű maghéj (Psyllium husk)
5 dkg kókuszreszelék
2 kocka 81%-os étcsokoládé
esetleg egy löttyintés tiszta nádcukor rum feldobja

1) A szilvalekvárom jól darabos, így egy villával igyekeztem szétpaszírozni egy tálban. Ha rummal készíted, most add hozzá, hogy az állagot eltaláld.
2) Hozzákevertem az útifű maghéjat és vártam egy kicsit, hogy a nedvesség hatására megduzzadjon.
3) Annyi kókuszreszeléket adtam hozzá, amennyit felvett ahhoz, hogy könnyen formázható masszát kapjak.
4) Belereszeltem a két nagy kocka étcsokoládét és újra csak átkevertem a villával.
5) Kevés kókuszreszelékben meghempergettem.

Kész is van, de ha egy kicsit hagyod pihenni, jobban összeáll. Hűtőben tárolom, már ameddig van belőle. Első ránézésre egy teljesen szokványos, amolyan kókuszgolyó kinézetű, ám egy finom, egészséges nasi.

 Mint bármilyen rendes kókuszgolyó

A művelet elengedhetelen része, hogy csodás, sűrű szilvalekvárral dolgozok, amit Édesanyám az idén főzőtt nekem kevés édesítőszerrel. Alkalomszerűen is készíthetsz pár szem gyümölcsből lekvárt, amit azonnal felhasználsz sürgős kókuszgolyókészítés okán. Vagy esetleg enyhén rumos vízbe beáztatott, felfőzött és ledarált aszalt gyömülcsökből is készítheted az alapot. Aszalt szilva, datolya, szép, nagyszemű mazsola?
Kókusz helyett őrölt dióval, mogyoróval, mandulával is nagyon finom lehet. Ehhez kaptam egy ötletet, hamarosan ki kell próbálnom és beszámolok.
Keverj hozzá egy evőkanálnyi őrölt szezámmagot vagy lenmagot. Az utóbbi segíteni fog a jó állag eléréséhez és az emésztésednek is nagyon jót tesz.
A 81%-os étcsokoládé szénhidrát tartalma 20% körül van. Ha nem kívánsz csokoládét enni, javaslom, hogy olvassz fel 1-2 evőkanálnyi kókuszzsírt és jó minőségű, sötétvörös, keserű kakaóport is keverj a masszához. Kakaóporba is hempergetheted a gombócokat.
Ízesítsd vaníliával, karmadommmal egy csipet fahéjjal, őrölt szegfűszeggel. Karácsonykor kezeletlen narancs héjával?

Az útifű maghéj egy csodálatos étel:

Érthető, hogy egészségünk szempontjából kulcsfontosságú a belek állapota. [...] A rostok segítik kipucolni a lerakódásokat és hozzásegítenek az optimális emésztéshez. Míg más rostok dörzsölhetik a bélfalat, az útifű maghéj vízből képes akár tömegének hússzorosát is felszívni, minek következtében zselés állagot nyer, amellyel végig halad az emésztőrendszeren. A vékonybelünkben apró, bonyolult szerkezetű bélbolyhok találhatók, melyek összfelszíne egy teniszpálya nagyságú területnek feleltethető meg. Ezekben a bolyhokban rakódnak le a bomlástermékek és innen képes az útifűmaghéj lágyan felszívni és eltávolítani azokat, megelőzve az önmérgeződést, az élősködők elszaporodását és az elsavasodást.

Ha van kedved olvasni, hogy melyik hozzávaló miért jó nekünk, tessék: 

A szilváról a Házipatikán olvastam:  

Kevés cukor és magas víztartalom jellemzi a friss szilvát. Mintegy 85% víz van benne, ezért jól oltja a szomjat. 100 gramm gyümölcs nagyjából 50 kalória (209 Kj) energiát hordoz. Szénhidráttartalma 10,3 g körüli. Vitaminjai közül az A-, az A-provitamin, a béta-karotin, a B1- és B2-, illetve csaknem valamennyi B-vitamin, továbbá a C-vitamin érdemelnek említést.
Nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (kálium, kalcium, foszfor és magnézium) és cinket.
A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Mindezen anyagoknak köszönhetően javítja az immunrendszeri ellenálló-képességet, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos rosttartalma - héjában például rengeteg cellulóz van - , ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen. Különösen az aszalt szilvának nagy a fajlagos rost- és gyümölcscukor-tartalma. Nem csak a bélből segít üríteni a salakanyagokat; vizelethajtó hatása is ismert. Így egyrészt súlycsökkentő hatású, másrészt aszalt formában a szilva kifejezetten tápláló étkeink közé tartozik, kalóriaértéke sem kevés. Ráadásul az étvágyat is fokozhatja. Mindent összevetve napi 20 dkg friss szilva fogyasztása hasznára lehet a fogyókúrázóknak, viszont az aszalt változatot érdemes elkerülnie annak, aki ügyel a súlyára.

A kókuszról is itt találtam egy rövid cikket:

A kókuszdió nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). A kókuszdió jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, de ellentétben más diófélékkel, ezek a zsírok leginkább közepes láncú telített zsírsavak formájában jelennek meg, ilyen például a laurinsav, amely egy nagyon hasznos vegyületté alakul át a szervezetben. A monolaurin antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben. Hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez. A telített zsírsavak túlzott fogyasztása és a koszorúér betegségek közti összefüggés jól megalapozott, ezért mivel a kókusztej telített zsírsav tartalma magas, mértékkel fogyasztható. 

Az étcsokoládé jótékony hatását is meg kell említenem, amit a kutatók a flavonol nevű hatóanyagának tulajdonítanak. Megjegyzem, ez a 70%-os és annál keserűbb csokikra vonatkozik. Sajnos a Milkarajongók nem ebből, hanem a cukorból részesülnek inkább.

Nagyon boldog voltam, amikor először készítettem ezt a nasit és ha most belegondolok abba, hogy általában mennyi margarint, cukrot és kekszdarálékot letolnak a torkukon kókuszgolyó címszó alatt, kicsit még össze is szorul a szívem. Ez a gombóc sem felel meg teljesen a "minden nyers" kritériumnak, én mégis nagyon elégedett vagyok vele. Még pár gombóckísérlet, ami az ízeket és állagokat illeti, aztán jöhetnek akár a torták is, mint az Étteremben. Kellemes felfedezést az új hozzávalókkal nektek is.

Gyümölcsös túrótorta

Ééés egy gyors fotó az utolsó falatokról ... 

A szekrényemben megbújik egy hiper-szuper műanyag forma, talán pudingformának nevezném. Még a drága Nonnától kaptam, Tupperware. Tényleg remek beszabott darab. Kiválóan alkalmas arra, amire rendeltetett, azaz hideg és valamilyen zselés, pudingos ételek formázására, de más egyébre még sosem használam. (Talán tudjátok, mire gondolok. Esetleg valami más ötlet?) Épp ezért ritkán kerül a kezem közé - most hosszú évek után éppen pár hete, a legnagyobb nyárban, mert valami könnyű finomságra vágytam sok gyümölccsel. Ehhez a túró, a vanília és a citrom remek társak, ami, azt hiszem, senkit nem lep meg. És mert valami lisztmentes édességet próbáltam alkotni nagy hirtelen.

Így történt, hogy végre én is elkészítettem a saját gyümölcsös túrótortámat. Elolvastam gyorsan pár receptet. Sokféle létezik, de jellemzően ugyanazokat a hozzávalókat variálják: túró, tejföl, tej, vaj és zselatin, aminek az aránya érdekelt volna, ez után böngésztem. Végül a zselatin diktálta a hozzávalók mennyiségét, mert csak ezt a fajtát kaptam a boltban aznap: Dr. Oetker Expressz Zselatin Fix. 

Hozzávalók: 
25 dkg túró, ez volt a kiindulópont
1 pohár tejföl vagy kefír vagy joghurt tetszés szerint
8 pötty édesítőszer, kedved szerint cukor vagy valamilyen alternatíva
1 fél biocitrom héja és egy kicsi leve
vanília (akár kivonat, akár por, de legalább Bourbon és nem vanilincukor)
2 dl tej
1 zacskó zselatin
3-4 szem érett őszibarack, amit bármilyen gyümölccsel helyettesíthetsz a kedved szerint

1) A túrót összetörtem és kikevertem a tejföllel, édesítőszerrel, vaníliával és a citromhéjjal.
2) A tejet langyosítottam és csomómentesre kevertem benne a zselatint, majd félretettem és hagytam, hogy kihűljön kissé.
3) Közben a barackokat felkockáztam és pár csepp citromlével azért átforgattam.
4) A zselatinos tejet a túróval összekevertem és beleöntöttem a Tupper edénykébe és belepotyogtattam a barackdarabokat. Hopp, szerencsém volt, mert belefért az egész adag.
5) Ment a hűtőbe pár órára és nagyon finom lett, igazán a kedvemre való.
6) És a végén hál' Istennek feljegyeztem a "receptet", így legalább van mit megosztanom most. 

Kissé lágy lett szerintem, azaz legközelebb egy kicsit több zselatint teszek bele, bár nem kell, hogy visszapattanjon róla a kanál. Bármilyen zselatin megfelel szerintem, sima Horváth Rozi is. Por is, lap is, csak figyelni kell az arányokra, vagyis mennyi zselatin mennyi anyagot bír el.
Bármilyen gyümölcs, akár kompót, akár fagyasztott is megfelel a művelethez.
A gyümölcsöt le is pürésítheted, pl. el tudom képzelni eperpürével és mondjuk áfonyapöttyökkel milyen finom lehet ...Vagy egy kis bogyósgyümölcs lekvárral megpöttyözve?
Csak egy ötlet: ha van egy finom, ízben hozzáillő szörp, akkor egy kicsit feldobhatod vele a túrótortát. Talán így: miután a formába öntötted a zselatinos túrót, egy kis szörpöt önthetsz szépen körben, egy vékony csíkban a tetejére, majd villával egy kicsit húzd át, hogy megbolondítsd a mintát, hogy márványos legyen.
Közben kitaláltam ám, úgy hívják ezt a koszorúformát, hogy desszertes gyűrű.  Ha nincs, jó egy tortaforma is, amiből nem folyik ki a lé, mondjuk egy őzgerincforma.
Gyors, egyszerű, bármikor elkészíthető, egy fokkal talán egészségesebb finomság.

Boszorkánypogácsa

Kép Katától, egy boszorkánypogácsa rajongótól.  Köszönet érte!

Íme, a beígért boszorkánypogácsa, ami szerintem nem más mint egy kissé átgondolt linzerkarika. Vajon melyik születhetett előbb? Mindenesetre aki lusta linzerkarikákkal bajlódni - ami szép, szép, de kissé macerás -, annak szívesen ajánlom.

Még karácsony előtt készült, de nem kifejezetten karácsonyi sütemény. Mire idáig jutottam, már a böjt is beköszöntött, szóval nem biztos, hogy jókor ajánlom ezt a sütit, mert nagyon kalóriadús, cserébe azonban nagyon finom. Viszont megkedvelem az összaállítás módját, így lehet, hogy ki fogok kísérletezni egy ennél sokkal egészségesebb tésztát zabbal és kókuszzsírral, amit aztán bátrabban kapkodok majd be. Mert ezek a falatkák nem csak mutatósak, hanem kapósak is.

Hozzávalók a linzer alaptésztához:
30 dkg finomliszt
20 dkg vaj (nem margarin)
10 dkg porcukor vagy nyírfacukor
1 zacskó Bourbon vanília vagy egy rúd vanília kikapart belseje (nem Vanillincukor)
1 tk sütőpor, ha lehet foszfátmentes pl. az Alnaturától
1 kezeletlen citrom reszelt héja (most van az ideje)
1 tojássárgája + a fehérje (vagy 2 kisebb tojás)
kb. 1 ek rum (nádcukorból)
2-3 marék felaprított vagy ledarált dió
házi sárgabaracklekvár vagy meggy (vagy ribizli?)

1) A vajat vágd fel és hagyd egy kicsit puhulni, hogy könnyebben összegyúrd a hozzávalókat a tojásfehérje, a dió és a lekvár kivételével.
2) Csomagold folpackba vagy zárd egy műanyag tálba a gombócot és tedd a hűtőbe.
3) Min. 30 percet, de inkább többet hagyd pihenni, majd lisztezett deszkán nyújtsd ki a tésztát úgy egy centi vastagra. Azt vágd egyforma csíkokra és a csíkokat kb. egyforma kis kockákra, hogy egyformák legyenek a pogácsáid.  Igyekezz gyorsan dolgozni, azonnal felpuhul a tészta a kezed melege alatt.
4) Készítsd elő a tojásfehérjét és a felaprított diót. Formázz a tésztadarabokból golyót, majd az ujjaddal készítsd egy mély lyukat a közepébe. A golyót az ujjadon tartva mártsd bele azt a tojásfehérjébe, majd hempergesd meg jól a dióban. Így a legegyszerűbb ezt kivitelezni. Mehetnek a sütőlapra.
4) Óvatosan süsd, már nem emlékszem, de talán 20 percig. Vigyázz, a forró sütőlapon tovább sül, ha ki is vetted a sütőből.
5) Még forrón kanalazz lekvárt a lyukakba.

Tudom, csak ismételgetem, de a vanília-rum-citrom kombó nagy kedvenc, egyszerű, mégis kifinomult ízkombináció. Ebben a kicsi, akár hétköznapinak látszó sütiben ott van még a dió és a sárgabarack - ennyi íz ilyen kicsi helyen és ilyen finom állagban.
Sokáig finom, már ha marad belőle. Hiába a gombóc forma, kekszként és nem csak süteményként gondolhatunk rá, így reggeli is válhat belőle vagy vasárnap délutáni kényeztetés, vendégváró, de egy ünnepi asztalon is megállja a helyét.
Gondold tovább narancshéjjal, amarettóval és mandulával, mogyoróval és fahéjjal, különböző savanykás lekvárokkal. Belereszelt csokoládéval (nem kakaóporral) és meggylekvárral.... Mint a többi linzernél, a kedved szerint. 

Vaníliás, narancsos, csokoládés, kókuszos és mogyorós linzer

Az utolsó darabok új év első napján

Bár a karácsonyi ünnepeket már a hátunk mögött tudhatjuk, én azért csak leírom a linzeres esténk történetét. Mert ilyenkor van ideje a sok szép sütikiszúró formának a szívekkel kezdve, a csillagokon át az angyalokig, aztán ott a rénszarvas, a madárka, Malacka és Tigris vagy akár egy viziló - nem is sorolnám, mert nem kifejezetten karácsonyi minden darab. Én úgy készültem, hogy csinálunk majd vaníliás szíveket, csokis csillagokat, mogyorós holdakat - milyen szépen is fognak mutatni ... - de a főkosztos egyszer csak odahordta a dobozból az összes formát. Szuper.
Mert jött a kérés: csináljunk sokfajta linzert! Ok, mondtam, akkor hajrá, álljunk csak neki, mert este fél hat felé jár már az óra - miután legyúrtam 6 fajta tésztát a mézeskaláccsal bezárólag. Így történt, hogy bár 2 adagot megfeleztem, 4 íz lett belőle, kb. 4 hónapnyi vajfogyasztásunk mennyiségét gyúrtam a tésztákba, összesen 70 dekát és éjjel 2-kor kerültünk végül ágyba. Bocsánat, készült még egy egy hetedik fajta is, a boszorkánypogácsa, amiről majd külön számolok be, úgyhogy adjatok hozzá + 20 deka vajat és + 1 hónapot!
Én mondtam ... :) nagyon kedves időtöltés, nagyon finom, nagyon karácsonyi a sok finomságos illat, de ennyi tésztát 4-5 óra eltelte után már csak robotszerűen tudsz kinyújtani, kiszúrni, óvatosan tepsire emelni, majd megsütni, szárítani, ragasztani, bla-bla-bla ... Nem, nem mi ettük fel az ipari mennyiségű kekszet, karácsonyi ajándék vált belőlük.
A linzertészta receptjével, tudom, nem mondok újat, csak elmesélem, én hogyan csinálom. Először is maradok a klasszikus 3-2-1 liszt-vaj-cukor aránynál. Utána jön minden más, amit hozzá tudsz képzelni. Nekem a vanília-citrom párosítás az alfa és az omega a kötelező házi sárgabaracklekvárral. Utánozhatatlan ízkombináció.

Hozzávalók a linzer alaptésztához:
30 dkg finomliszt
20 dkg vaj (nem margarin)
10 dkg porcukor vagy nyírfacukor
1 zacskó Bourbon vanília vagy egy rúd vanília kikapart belseje
1 tk sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
esetleg 1 tojássárgája, de szerintem elhagyható
esetleg egy marék felaprított dió
házi sárgabaracklekvár

1) A vajat vágd fel és hagyd egy kicsit puhulni, hogy könnyebben összegyúrd a hozzávalókat.
2) Csomagold folpackba vagy zárd egy műanyag tálba a gombócot és tedd a hűtőbe.
3) Min. 30 percet hagyd pihenni, majd lisztezett deszkán szaggass páros számú kekszformát. Ha dióval szeretnéd díszíteni, minden másodikat, vagy a lyukas közepű korongokat kend meg egy kis tojásfehérjével és hintsd meg dióval. Érdemes csak a tészta felét, harmadát elővenni, mert hidegen könnyebb vele dolgozni. Azonnal felpuhul a kezed melege alatt.
4) Röviden süsd, 10-12 percig. Vigyázz, a forró sütőlapon tovább sül, ha ki is vetted a sütőből.
5) Még melegen ragaszd össze lekvárral.

Narancsos linzer:
a citrom helyett egy kezeletlen narancs héját reszeld bele finoman
házi narancslekvárral az igazi

Csokoládés linzer:
hagyd el a citrom héját
10 dkg jó minőségű, min. 50%-os reszelt étcsokoládé (nem kakaópor)
barack-, narancslekvárral vagy valamilyen csokoládékrémmel ragaszd össze

Kókuszos:
ez a legegyszerűbb, gyúrj hozzá kb. 10-15 dkg kókuszreszeléket a kedved szerint
ezt én nem ragasztottam össze semmivel, de valamilyen kókuszos, fehér csokis krémet főznék 

Mogyorós, a kedvenc:
hagyd el a citrom héját
10 dkg őrölt törökmogyoró
2 tk fahéj vagy ha szereted, mézeskalács fűszerkeverék, mindenesetre nagyon jól áll neki, ha fűszeres
Nutellával(!!!) ragasztottam...

Jut eszembe ... ismeritek a Meggle joghurtos vaját? Csak ajánlani tudom: a szokásos 80% helyett csak 60% a zsírtartalma, ami, valljuk meg, elég jelentős különbség, már ha vajpártiak vagytok, mint én. Csak vajat és joghurtot tartalmaz és nagyon finom. (A Sparban és a Metroban kapható.) Bár linzersütéshez épp nem javaslom, ha meg akarod tartani az eredeti arányokat.

A sütikiszúró formák már a helyükön, a szép fadobozban pihennek egészen jövő karácsonyig, amikor újra  főszerephez jutnak. Igen, linzert sütni ritka és kivételes alkalom, amikor a finomságok oldalára billen el a mérleg nyelve. Ilyenkor ne is gyötörd magad az egészséges életmód gondolatával. Kellemes, illatos élményeket kívánok.

Feketeszedres vaníliás nektarin lekvár

Ha tetszik, ha nem, ma emlékeztet minket az időjárás arra, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz és a nyár emléke már csak egy kellemesen napsütéses délutánon dereng fel.

Én mégis nyarat idézek itt az idei vaníliás lekvárommal. Tudom, mennyire nem időszerű, csak gondoltam, végre elmesélem. Ez alkalommal feketeszederből és nektarinból készítettem az elmaradhatatlan vaníliarúddal és sötétbarna nádcukorral. Alkalomszerűen készült, mert csak úgy hirtelen összedobáltam az ajándékba kapott több marék szedret és nektarint a szintén ajándékba kapott és legszebb lila tálamban.

Az előző vaníliás lekvárokhoz hasonlóan készítettem:
1 zacskó Dr. Oetker 3:1 Dzsemfixszel, ehhez alkalmazkodtam a mennyiségek tekintetében
kb. 1,3 kg nektarin és feketeszederrel (az utóbbiból kevesebb)
kb. 35 dkg sötétbarna nádcukorral
1 jó sorsra várakozó vaníliarúddal

1) A megtisztított, felaprított gyümölcsöt a cukorral feltettem főni egy dupla fenekű lábosban.
2) Amíg melegedett, a vaníliarudat kettévágtam és egy vékony pengéjű késsel kikapartam a magokat, a rudat pedig felaprítottam.
3) Amikor majdnem felforrt a gyümölcsmassza, alaposan belekevertem a Dzsemfixet és a vaníliát is hozzáadtam mindenestül.
4) Kb. 1-2 percig forraltam még és azonnal üvegekbe mertem.

Én kifejezetten szeretem a gyümölcsdarabokat, de ha pépesebben szereted, botmixerrel keverd át párszor, miután felforrt. Találd meg a gyümölcsök neked megfelelő arányát.
Hála Istennek, van miből választanunk: én a szalicil helyett megkedveltem ezt a Dzsemfixet, mert nem kell agyonfőzni a finom gyümölcsöt, több vitamin és ásványi anyag marad meg nekünk. Illetve ez a gyümölcs-cukor arány is nagyon megfelel. Ha jobban tetszik, készítsd gyümölcs- vagy nyírfacukorral.
Igyekszem úgy elosztani a vaníliarúd darabokat, hogy minden üvegbe jusson. Bár a sötét színű gyümölcshús nem engedi látni a vaníliapöttyöket, az íz nagyon ott van.

Ez az én nyári lekvármesém. Egy ilyen októberi reggelen is igazi élmény visszaidézni.

Túrógombóc zabpehellyel

Az elmúlt hétvégén túrót akartam enni, vettem is fél kilót, olyan szép rögöset, nem olyan krémszerűvé paszírozottat. A körözöttet egymagam ettem meg - a pirítós volt az egyetlen társaságom. A másik felét gombócnak szántam, amit már nem egyedül tüntettem el.

Mindez úgy kezdődött, hogy az egyik kedvenc blogomon, a Macikonyhán olvastam ezt az igencsak szimpatikus címet: Zabpelyhes túrógombóc. Nagyon boldoggá tett már a gondolata is annak, hogy a zabpehely számomra új felhasználási módját fogom bevezetni a konyhámban, mert igyekszem a zabot bevonni az étrendünkbe, ahogy csak lehet. Bár hasonlóképp tápláló mint a búza, a glikémiás indexe alacsonyabb (bár van, aki megkérdőjelezi ennek a jelentőségét) és rostokban gazdag. Azt hiszem, végre bevezetek neki egy önálló taget is, megérdemli a figyelmünket ez a szempont. Ráadásul remekül kiegészíti a többi hozzávalót ebben az összetételben is.

Az eredeti recept hozzávalói:
25 dkg félzsíros túró
2 tojás
5 dkg darált zabpehely
fél citrom héja

kevés cukor
1 csipet só
zsemlemorzsa és vaj a morzsakabáthoz

Fogtam a receptet, amiben egyetlen dolog érdekelt igazán, a hozzávalók aránya. Egy kicsit változtattam a leírtakon, amit kizárólag a körülmények diktáltak: nem volt kedvem 8-10 órát várni, csak egy-kettőt. Annak is néznem kellett már a végét, mikor jár már le és közben lelkesen mosogattam.
A zabpelyhet nem volt kedvem ledarálni, de könnyedén vettem ezt a kérdést. Fogtam két marék zabpelyhet és a kezeim között többször erőteljesen átmorzsoltam, ezért az kénytelen volt szétmorzsolódni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen mállik. A megadott 5 dkg-ig kiegészítettem zabpehelyliszttel, a cukrot pedig por alakú édesítőszerrel helyettesítettem ezúttal. Azaz az étel alkalmassá vált arra, hogy cukorbetegeknek is jó szívvel tálaljuk, hiszen kisebb terhelést jelent a szervezetnek.
Fogtam azt a régi krumplitörőmet, jól átdolgoztam vele a masszát és mindent a szokásos módon csináltam.
Vigyázz, a citrom kezeletlen legyen, vagy legalább alaposan sikáld meg a messziről jött gyümölcsöt.
Ha van alkalmad, fogj két-három száraz zsömlét, reszeld le egy egyszerű kézi reszelőn, úgy pirítsd meg vajban. Így a legfinomabb.

Ha egészségesebb ételre vágysz, készítsd sötét nádcukorral, mézzel, nyírfacukorral, esetleg csak tojásfehérjével a kevesebb zsír miatt. Tálald mézes joghurttal. Használj extra szűz olívaolajat a pirításhoz és esetleg zabkorpát tudok elképzelni a morzsa helyett, de ez csak egy gyenge ötlet, fogalmam sincs, milyen lehet. Eszembe jutott még, hogy egy kevés darált napraforgómagot vagy diót is keverhetsz a zabkorpába.

Jómagam meglangyosított, kissé édes tejföllel szeretem, de egy-két kanál bogyós gyümölcs lekváröntettel is csodálatos. Vagy mindkettővel.
Frissen a legjobb. Ekkora adagból, ha jól számolgatom, kb. 18 darab 3-4 cm-es gombóc kerekedett. Kellemes vegetáriánus étel a közelgő böjt idejére.

Vaníliás lekvárok 2

Vaníliás kajszi- és vaníliás cseresznyelekvár

A tavalyi áfonyás, vaníliás őszibaracklekvár után ezen a nyáron jó pár vaníliarúddal készültem, annyira megtetszett a vanília és a gyümölcs találkozása. Reggelente külön öröm volt, ha ilyen lekvárt kanalaztam a frissen sült zsemlémre vagy kismákosomra.

A kismákosról és a frissen sült zsemléről tudnivaló, hogy itt a szomszédban, a Tankenyérboltban sülnek. Amikor pár éve erre a szép zöld és csendes környékre költöztünk, ez a pékség már csak egy bónusz volt. Nagy öröm ez, mivel itt tanulnak a jövő pékei és cukrászai. Az alapokat itt vésik a kis buksijukba és ahogy a péksüteményeiket és kenyereiket eszem nap mint nap, úgy érzem és úgy tudom, maradtak a jól bevált alapoknál: liszt, tojás, élesztő, víz, tej. (A vajról nem merek álmodni és megkérdezni sem merem, de szerintem sütőmargarint használnak.)

Jó lenne tudni, hogy a (városunkban optikák és ékszerboltok módjára) divatosan szaporodó látványpékségekben a sok előre gyártott, fagyasztott termék után lesz-e még olyan hely, ahol ragaszkodnak a péksütemény- és kenyérsütés legegyszerűbb ám legjobb módjához. Talán lesz köztük egy-egy olyan ifjú pék, aki ilyet süt majd nekünk.
Még ha rettentően egészségtelen is a finomított fehérliszt, mint tudjuk. De sokkal-sokkal inkább Tankenyérboltos kifli és kismákos, mint a tetszetős, messziről illatozó, ám mindenféle mesterséges szerekkel felturbózott, fagyasztott pizzás minicsigák és szedres papucsok. Vagy felpuffasztott, színtelen, szagtalan, másnapra maroknyi morzsává száradó kiflik.

Ilyen péksütemény bizony megérdemli a vaníliás cseresznye- és kajszilekvárt. A szolid hedonizmus legalább annyira szolgálja az ember jó érzését, mint utána egy kiadós futás, ugye.
Még egy utolsó vaníliarúd vár a málna-őszibarack kombóra, így egész évben öröm lesz a reggel. Érdemes egy-két kiló gyümölcsből nekilátni. Jó kísérletezést kívánok.

Narancslekvár, trüffelgolyó

Most már bemutathatom a karácsonyi ajándékaimat, már megkapta minden kedves barátom.
Pár recept elolvasása után szerényen egyszerű összeállítások mellett döntöttem, ne számítsatok semmi trükkre. A trüffelgolyóktól mindenki elolvadt, a narancslekváromról még nem kaptam véleményt, jómagam pedig nem kóstoltam, csak főzés közben.
A golyókat édesanyám tavalyi születésnapi tortája, Dolce Vita csokoládés tiramisutortája ihlette és az ötlet várt karácsonyig. A narancslekvárra kb. 3 karácsony óta készülök.

Hozzávalók 4 kis üveg narancslekvárhoz:
2 kg narancs
ízlés szerint cukor
3:1 dzsemfix

1) Hát, vagy két napig tologattam magam előtt, aztán csak nekiveselkedtem, hogy a narancsot megtisztítsam. Először meghámoztam egy kilónyit, utána éles késsel lehámoztam a fehér hártyát és ék alakban kivágtam a gerezdeket a belső hártyák közül. A tál felett hámozz, fogd fel a csorgó narancslevet. Hámoztam, hámoztam és két kilóból 80 dkg lett. Csak hüledeztem ... itt valami hiba csúszhatott be a tér-idő kontinuumba.
2) A dzsemfixhez igazodva adagoltam a cukrot, bár nekem egy kicsit édes lett.
3) Felforraltam és pár percig főztem a beleadagolt dzsemfixszel.
4) Tiszta üvegekbe kanalaztam, lezártam, pár percre fejre fordítottam őket és kész.

Képzeljétek, nagy szerencsém volt, hogy a nyárról maradt egy zacskó dzsemfix, mert az üzletekben nem lehet ilyentájt kapni.
Szívem szerint belereszeltem volna egy kevés narancshéjat, ezért legközelebb veszek egy kezeletlen narancsot is. Aztán jöhetnek a vanília és a fűszerek: egy ánizscsillag nagyon vonzóvá tudja tenni az üveget. De talán nem csak karácsonykor esik jól reggel a kalács mellé. Igazából alig várom, hogy megkóstoljam, ezért ismét neki fogok látni.

Hozzávalók a trüffelgolyókhoz:
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg 50-70%-os étcsokoládé
2 ek porcukor
1 löttyintés rum vagy amaretto
1-2 ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor

1) A csokoládét vízfürdőn lassan felolvasztottam.
2) Egy fémtálban kikevertem a sajtkrémet a cukorral és az alkohollal.
3) Gyors mozdulatokkal hozzákevertem a forró csokoládét és hidegre tettem egy fél órára dermedni.
4) Egy tál vizet készítettem a kezem ügyébe és egy kisebb tálban a kakaóport. Vizes kézzel gombócokat formáltam egy-egy kiskanálnyi masszából, amiket meghempergettem a kakaóporban és egy tálcára ültettem őket. Minden gombóc előtt kezet mostam, különben valami nagy maszatolásba csapott volna át a művelet már két gombóc után.
5) Ismét hidegre tettem a művet, majd csomagolás előtt még egy kis kakaóport szitáltam rájuk.

Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a szabályos, egyforma gömbök helyett amorf, néhol kissé borzas gombócok kerültek ki a kezem közül. Mindez azért, mert nem sok időt hagytam a masszának kihűlni.... Hidegen könnyebben formázható.
Egy érdekességet fedeztem fel teljesen véletlenül: a második adagnál felcseréltem a sorrendet és a forró csokira löttyintettem az amarettót, ami hirtelen úgy összekapta az olvadt csoki egy részét, hogy az ropogós, kis falatokká dermedt. Ezt aztán nem győztem elkeverni, eltüntetni, de nem sikerült. Már kezdtem boldogtalan lenni, hogy miért pont most, karácsonyi ajándékozás előtt kell itt újítgatnom, amikor rájöttem, hogy a ropogós kis darabok külön élményt nyújtanak a puha, olvadós krémben... szerintem ha akartam volna, sem tudtam volna ilyet csinálni. Később a ropogós darabok egyneművé váltak a krémmel, akkor meg azt sajnáltam egy picit...
Csak jó minőségű csokiból és kakaóból érdemes csinálni. Most tiszta, krémes csokoládéízt akartam, legközelebb kipróbálom a fűszereket, a kardamomot is, a kávét, a citrushéjakat, a rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, csilit, az őrölt mogyoró- vagy mandulakabátot.

Cukkinis sütemény

Legalább 2 naponta vissza kell vágnom a kert végében futó "tökültetvény" kitartóan törekvő hajtásait, különben ellepné az egész kis kertem a töklevél. Eddig csak virágokat kaptunk, úgyhogy várom már a termést is. A cukkiniszezon ugyanis az egyik kedvenc szezonom az évben, amikor minden nap tudnék cukkinit enni valamilyen formában.

Nnna, ki lát, talál ebben tököt??

Cukkinis süti sok-sok dióval, szegfűszeggel és szegfűborssal

A cukkinis süti gyors, könnyű, illatos és közkedvelt finomság. Ez az én változatom. Tökutálók minden rendes családban előfordulnak, ám nekik is el lehet adni, mert egyáltalán nem látni, érezni, mi is van a tésztában. Alapreceptként gondolok rá, mert almával, répával, sütőtökkel vagy ezek bármilyen arányú keverékével is kitűnő. A répához vagy sütőtökhöz a kislyukú reszelőt használnám inkább.

Hozzávalók:
4 szép tojás
30 dkg cukor, sötét nádcukor, nyírfacukor vagy ahogy tetszik
2,5 dl olvasztott vaj vagy olaj
vanília vagy Bourbon vaníliás cukor
ízlés szerint őrölt fahéj, esetleg egy kevés szegfűszeg, szegfűbors
1 sütőpor (az Alnatura foszfátmentes)
1 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg fehérliszt, zabpehelyliszt, teljes kiőrlésű liszt ízlés szerint, esetleg keverve
10 dkg durvára vágott vagy ledarált dió
40 dkg megtisztított, lereszelt cukkini
savanykás házilekvár és egy tábla minimum 60%-os étcsokoládé a tetejére


1) Keverd habosra pár perc alatt a tojásokat, cukrot, olajat, vaníliás cukrot, fahéjat, sütőport és szódabikarbónát.
2) Ebben csomómentesen keverj el 35 dkg sima vagy réteslisztet.
3) Keverj bele 10 dkg durvára vágott (vagy ledarált) diót és 40 dkg hámozott, reszelt cukkinit.
4) Sütőpapíron, egy nagyobb tepsiben 40-50 perc alatt 180 fokon szépen megsül. Közben csökkentsd a hőt és tűpróbával ellenőrizd.
5) Akár még melegen kenj a tetejére egy jó adag savanykás lekvárt és egy kis idő elteltével, amikor már kissé megkötött, jön a csokimáz. A világért sem tortabevonóval, hanem egy tábla finom étcsokoládéval minimum 60%-os kakaótartalommal, amit két evőkanál étolajjal vagy tejszínnel vízgőz felett lassan olvassz fel. Persze enélkül is finom.

Mivel a lekvárban szeretem a gyümölcsdarabokat, ez a süti is hepe-hupás. A csokidombok kicsit sem emlékeztetnek nagyanyáink vasalt lepedő tetejű süteményeire, de én erre, bevallom, soha nem törekedtem.

Ízlés szerint ajánlom az őrölt szegfűszeget, szegfűborsot, szerecsendiót, nagyon finom. Ha egészségesebb süteményt szeretnél sütni, készítsd olívaolajjal, kevesebb, 15-20 dkg nádcukorral, a liszt 1/3-t, esetleg 1/2-t pedig helyettesítheted teljes kiőrlésű liszttel, illetve zabpehelyliszttel.
A diódarabok nagyon finoman megsülnek benne, finom érzés rájuk harapni a puha sütiben. Szerintem sokkal finomabb, mint a darált változat, ami beleolvad a homogén tésztába.
Én most tettem bele két kanál kakaóport. El tudom még képzelni 10 dkg beledarabolt csokival vagy mazsolával.
Tetemes mennyiségű sütemény kerül elő a tepsiből, ami egy nagy csapatnak is elegendő, illetve tovább is kitart. Tortaalapnak a fele tésztát javaslom, 12 muffinnak a negyed mennyiséget veszem.

Vaníliás lekvárok

Az ember lányának elindul a fantáziája a sok szép gyümölcs láttán és, különben is, lekvárt főzni jó. Olyan megnyugtató. Hát ha még olyan finomságot kap ajándékba, mint egy üveg aranysárga kajszi- és őszibaracklekvár vaníliapöttyökkel... Köszönet Judy-nak még egyszer!


Ezekből az élményekből, egy dobozka áfonyából, kb. 120 dkg érett barackból, egy vaníliarúdból, 25 dkg cukorból született a vaníliás őszibaracklekvár áfonyával. Üvegbe zárt gyönyörűségek.

Csokis kuglóf

Hiába az elnevezés, nem egy klasszikus kuglófreceptről van szó, ráadásul nincs is bent csokoládé, csak sok-sok finom kakaó. És képem, az, kérem, nincsen, tehát az első bejegyzésem mindjárt képtelenre sikerül.
Sok "kakaós kevert" sütemény létezik, de ezt egyik sem éri utol. Tulajdonképpen nem is sorolnám közéjük, annyira semmi köze hozzájuk. Ez a recept egy nagyon régi Rakéta regényújságból származik. Kétségtelen, hogy ez az első számú süti nálunk legalább 20 éve, mert finom csokis, remek állagú és nagyon egyszerű. Fő erénye viszont, hogy csak 7 dkg vaj és 1 tojás kell bele. Remélem, ez máris vonzóvá tette. Tortaalapnak is kiváló.
És lám, már képem is van, pótoltam:


Hozzávalók:
25 dkg porcukor
1 sütőpor
7 dkg lágy vaj
1 szép tojás
3 dl tej
1 citrom héja és a levének fele
3-4 púpozott evőkanál kakaópor
25 dkg liszt
A tetejére:
dió, mogyoró, mandula vagy lekvár, csokoládé és 2 ek olaj

1) Habosra keverem a porcukrot, a sütőport, a lágy vajat és a tojást. Ebbe belekeverem a tejet, de nem robotgéppel, mert nagyon híg lesz. Hozzáreszelem egy citrom héját és a levének legalább a felét is belecsavarom az ujjaim közt.
2) Ebbe teszem a kakaóport, de csakis jó minőségűt, sötétvöröset és a lisztet. Először összekeverem egy lapáttal, majd géppel is, hogy sima, fényes, krémes tésztát kapjak.
3) Kivajazott, lisztezett kuglóf- vagy koszorúformában szoktam sütni, de megspórolhatod a plusz zsiradék használatát, ha zsírpapírral kibélelt torta-, őzgerincformába vagy tepsibe öntöd a masszát. Előmelegített sütőbe teszem és a hőfokot csökkentve 30-40 perc alatt megsütöm. Fokot azt csak tippelni tudok, mert a Nagymamámtól örökölt sütőn még a fokozatok sincsenek bejelölve - talán 200 fokon kezdem és ezt veszem vissza kb. 10 perc után.
4) Ha netán tepsibe vagy muffinformába öntötted a masszát, tégy rá egy marék durvára tört diót, mogyorót vagy mandulát. Minden formánál működik, hogy egy kis hűtés után finom, savanykás házi lekvárt kenek rá, amit egy idő után beiszik és a réteg megköt, majd csokimázzal vonom be. A csokimázat 10 dkg finom, jó minőségű étcsokiból és két evőkanál olajból szoktam vízgőz felett összekeverni. Spatula segítségével oszlatom szét és szerintem nem baj, ha az alatta megbújó gyümölcsdarabok miatt hepehupás lesz. Mindenki szereti.

A porcukor helyett kristálycukor nyugodtan használható. Fehér- helyett nádcukorral is működik, de kissé más lesz az íze. A Spar márkatermékek közül ajánlom a holland kakaóport, nagyon finom. Az olcsó kakaóporok meg sem közelítik, de sajnos még ismertebb márkájú kakaóporok sem. Szerintem fontos, hogy a citrom bio legyen, azaz ne keverjünk az ellenállhatatlan illatú és állagú sütinkbe penészedésgátló szert. Kandírozott narancsdarabokkal, beletördelt csokival még nagyon el tudom képzelni.