Padlizsánsaláta ismét

A kosaram egy augusztusi szombat reggeli piac után

Fodor Ákos - Humán kalkuláció

A Szükségesnél

mindig egy kevéssel több

az Elegendő.

 Fodor Ákos újra és újra lenyűgöz a haikuival ...ez a letisztult haiku arról, hogy mi a szükséges és mi az elég vagy elegendő, igazán találó, ha az ételekről beszélgetünk. Valójában a vásárlás-tárolás-fogyasztás--nejlonzacskóba zárás-kidobás tengely mentén egyensúlyozunk, nagyrészt tudatlanul. És mindezt az időben-térben elhelyezve (még Einstein is boldog lenne a képlettől, amit ide rittyentettem....) Hiszen kérdés, hogy mikor és hol terem/nevelkedik/készül az az étel, amit kiválasztunk. 

Ha velem szeretnél erről beszélgetni, bizony elég hamar arra fogom kanyarítani a beszélgetésünket, hogy az egyik legnagyobb torzítás a világban jelenleg az, hogy hogy bármikor bármi elérhető.... konfitált rákfarok mangós áfonyahabbal amerikai stílusú bagelben a sarki boltból, ugorjunk be, szokott lenni.... akarom mondani, hogy ha csak egy kicsit is megállunk és körülnézünk az asztalunkon, hogyan és honnan és mikor kerül oda az ételünk, remélem, elgondolkodtató utazásban lesz részünk.... csak próbáljátok ezt egy hétig csinálni és esély van arra, hogy elkezd megváltozni a szemlélet, a tudás arról, mit is jelent az, hogy élelem. 

Nem azt szeretném mondani, hogy én tartózkodom távoli tájak "gyümölcsétől". A citrom, a kakaó, a kávé, a kesudió vagy épp a banán és más finomságok napi szinten előkerülnek a konyhámban és én hálás vagyok azért, hogy részesülhetek belőlük. De túlnyomó részt olyan alapanyagokat választok, amik idényszerűen vannak jelen itt, mint például most a paradicsom, amiből minden nap eszem, sőt szinte ahhoz igazítom az étrendem, annyira szeretem. Vagy a padlizsán. Ebben a pár hónapban eszem padlizsánt és addig számíthattok tőlem padlizsános ételekre. Illetve természetesen rakok el télire, ahogy tudok: a sütőben, héjában sült padlizsán a mélyhűtőt kiválóan bírja. A zakuszkában pedig kissé elbújik a többi hozzávaló mellett, de mostanában újra és újra elkészül ősz elején, hogy télen, amikor egy üveget kibontunk, rácsodálkozzunk a bőséges nyár végi ízvilágra. 

De most .... padlizsánsaláta ismét. A recept még a régi, itt találod, hisz még mindig így készítem és még mindig úgy szeretem. Melegen és hidegen is. Talán annyi, hogy a tejfölt lecseréltem mandulajoghurtra. Mert mindig lázba hoz a török konyhaművészet természetes egyszerűsége és ízgazdagsága. 

Tehát szükséges, elég, elegendő....  A drága nagyszüleim egyszerű falusi emberek voltak, akiknek ezek a szavak teljesen mást jelentettek. Nekik a disznóölés vagy a betakarítás ünnep volt, hiszen a világháborúk idején teljesen mást értettek azon, hogy szükséges. Szükség. Szűkség. Amikor a "jólnézelki" mást takart, mint azt ma szeretnénk.... Könnyű megérteni, miért tettek oda nekem kérés nélkül mindig még egy kanál ételt, hiába nem kértem. Értem, de ki nem állhattam már kisgyerekkoromban sem, hogy "tukmáltak".   

Annyira de nagyon fontos felismerni természetes függéseinket - mondjuk a Földtől, ami hordoz és éltet minket. Készítsetek padlizsánból ételeket, amíg természeténél fogva VAN.  Menjetek ki a helyi piacra és keressétek meg az igazi emberek igazi terményeit igazi kertekből, igazi földből. És ha már nem kapható náluk, akkor válasszunk mást. (Tegye fel a kezét, aki szeretne egy csomó műtrágyát enni kb novembertől júniusig mondjuk egy valójában nem is termőföldben, hanem intenzíven (=minél gyorsabban, minél többet!!) nevelt, hatalmas környezeti terhelést jelentő paradicsommal együtt, ami ráadásul legtöbbször íztelen. Nem vagyok meglepve.... És az is tegye fel a kezét, aki szeretné ugyanezt felszolgálni a szeretteinek sok szeretettel... 

 

A kövér porcsinról

Kövér porcsin (Portulaca oleracea) az idénysalátán

 

Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy egyetek minél több porcsint, amíg van, mert valami csodás gyógynövény. 

Legalább két hónapja nő, kínálja magát a kövér porcsin, hogy valamilyen formában az tányérunkra kerüljön. Mert hogy oda való. Érdekes figyelni azt az folyamatot, hogyan nyílik rá újra a figyelmünk arra, mennyi igazán értékes és finom növény vesz minket mindig körül. Mindig, azaz az évkörben úgy és ott és akkor, amikor az természetes. Aki próbált már mondjuk petrezselymet vetni és gondozni vagy épp karalábét ültetni, hogy a kertből tudja bevinni a konyhába a levesnek valót, az már tudja, hogy az un. kultúrnövények igencsak sok figyelmet és törődést igényelnek, ami egyébként igencsak szép foglalkozás, ha engem kérdeztek. És vizet, amire az idei nyár igazán ráirányította a figyelmünk.... 

Ezzel szemben a mindenhol is megjelenő, igazi túlélők és látszólag semmilyen törődést nem igénylő növények csendben várakoznak, hogy ismét felismerjük őket és rájuk csodálkozzunk: nem csak hogy ehető, hanem kivételesen tápláló és éltető növények ők. Érdemes figyelni és erre egyre több okunk van.

Öntözés. Felmelegedés. Kertművelés. Fenntarthatóság. Környezettudatosség. Vitaminok és ásványi anyagok. Drága "szuperélelmiszerek" szupernövények, szuperkivonatok, szupergombák messzi földről. Tartósítószerek. Felesleges műanyag csomagolás. Csak dobálózok ezekkel a kulcsszavakkal, amelyek a nyilvánvalóan rohamosan nehezedő körülmények, az egyre magasabb igények és az ébredő, vagy épp a teljesen kialudni látszó tudatosság köré rendeződnek. 

Nagyon jó hírem van: ez a porcsin sok más növénnyel együtt minden kérdésre egy-szerű választ ad! Jó ideje én is elkezdtem figyelni a természetes .... nem, nem is így, hanem inkább így: TERMÉSZETES függéseinkre. Csupa nagybetűvel. Úgy általában az emberi élet és az ÉLŐ ÉLET mint olyan természetes össze-függéseire adott térben és időben. Amit fel kell ismernünk, ha JÓ életre vágyunk, egész-ségre, jó-létre, hiszen ez csakis és kizárólag a természetes közegünkkel össz-hangban lehetséges. Olvassatok utána annak, mit tud például ez a szerény növény, amire egyébként nagy, neves cégek külön "gyomirtó" szert kellett hogy kikeverjenek, akkora életerő van benne. Mit is mondhatnék.... kérdés, hogy mi a szándék. Olvassatok a kövér porcsinról itt vagy itt vagy akár itt. Szóval megindult egy nagyon szép folyamat azokon keresztül, akik még "tudják" vagy már "tudják" őket. Egyre több olyan kis csoport van, ahol az un ehető vadnövényekkel ismerkednek. Ez a szándék nem pusztán egy kulináris érdekesség, hanem egyfajta útkeresés a mai világban, ahol zacskóban és műanyag tégelyekben teszik elénk az enni-valót.... Hogy az út "régi" vagy "új", azt döntse el mindenki a szíve szerint. 

Ne törődjetek azokkal, akik a végítélettől való félelmükben az elveszejtésünkről kántálnak jó hangosan. Ültessetek növényeket. Gyűjtsetek esővizet, ha van rá bármilyen mód. Gondoljátok át a VALÓS szükségleteiteket. Új értelmet kaphat az, hogy "ne vásároljatok feleslegesen", bárhogyan is pályáznak a figyelmünkre. Figyeljetek a környezetetekben természetesen megjelenő növényekre és legyetek rájuk kíváncsiak. Olvassatok, hallgassatok Jane Goodall-t vagy dr. Gyulai Ivánt. 

Dehogyis tudok én mindent. Dehogyisnem eszem vitanimokat és halolajat. Stb.... de nyitott szemmel, füllel, szívvel figyelek és tanulok és alakítom a szokásaimat. A porcsint évek óta eszem és megtanultam, hogy a legtöbb, amit tehetek, hogy nyersen fogyasztom, amikor nő. Nyáron már elkezdem várni, mikor jelenik meg, mert az igazi kincsét a nedvességben hordja és nem szárítom. A salátákra mindig teszek vagy csak úgy legelészek. Olvastam arról, hogy van, aki fermentálja. Na, ezt ki szeretném próbálni. Mert most hirtelen elég sok lett a kertben... ugyanis pár hete a kis töveket külön kimentettem az élettelen, tüzesre átforrósodott térkő réseiből és elkezdtem öntözni. Ami mégis ott maradt, ma már szépen nő. Vagy nemrég drága Kriszti barátnőm darált tökmaggal dúsított, finom porcsin kencével kínált, igazán inspiráló volt. Az íze: mondhatni, semleges, kóstold meg bátran akár egy vajaskenyéren.

Tényleg.... ha szedsz "halolajat", kedves olvasó, tudod-e mit szedsz valójában? Én sem tudtam, de most megnéztem. Ez a kis szerény növény gazdag omega-3 zsírsavakban, különösen alfa-linolénsavban. Is. Hajrá! Keressetek olyan területet, ahonnan szívesen szedtek. Vagy vigyetek haza egyet és ültessétek el a kiválasztott helyre, ahol el tudja majd szórni a magját ezerszám.

Mindenhol is.....

Fűszeres, szezámmagos rántott csirkemell

Immáron 2015-öt írunk. Nagyon boldog új évet kívánok, kedves Olvasó, 

sok örömet, derűt, egész-séget, finom ételeket, ízeket, illatokat,

szeretetben és jó kedvvel elkészített és elköltött közös ételeket minél többet.

Ha a gyerekkoromban kimondta volna valaki ezt az évszámot, fura, sci-fibe illő, távoli képzetek ötlöttek volna fel bennem, semmi más, de az idő elillant és mi itt vagyunk. A valóság akkoriban másképp festett: vasárnaponként rántotthús várt az asztalon. Gondolom, ez a vasárnapnak szólt.
Ma pedig egy fura bejegyzés következik, ugyanis én nem szoktam itthon klasszikus vasárnapi ebédként rántott húst készíteni. Továbbmegyek, szinte egyáltalán nem készítek rántott ételeket. Na jó, két évente egyszer rántott karfiolt a saját kedvemért.
Ezért úgy gondoltam, szép lenne tőlem ajándékba, mert hát szeretjük itthon mindannyian. :) Így lett karácsonyi fogás nálunk a citromos, kakukkfüves, szezámmagos, rántott csirkemell; kinek tört krumplival és savanyított káposztával, kinek mézes, köménymagos répával, kevés rizzsel (ami megmaradt a töltött káposzta készítés után) és őszibarackbefőttel.

Nem kell semmi különlegesre gondolni, mert egyszerűen elővettem egy régen (jelzem, majd 5 éve) kipróbált receptet és ünnepi ételt fabrikáltam belőle. Dolce Vitától kaptam kedvet anno, hogy kipróbáljak egyszerre két új dolgot: a panír ízesítését és a rántott hús sütőben sütését.
? Egyszerű és nagyszerű ötlet a panír fűszerezése, nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe??? :D Azt sem értem, miért nem találkozom ezzel az ötlettel sokkal gyakrabban.
???? Lehet a sütőben is rántott húst készíteni? Ez remekül hangzik, mert nagyon szeretem, miközben nem vagyok hajlandó literszám olajat elhasználni erre.
Háááát, akkor és ott nekem nem sikerült valami jól, így nem is ismételtem, de az ötleteket megtartottam a tarsolyomban. (Teszek egy csendes ígéretet, hogy vissztérek még a témára - talán pár év múlva.)

Szóval hagyományos módon kirántottam az egy csirkemellfiléből vágott szeleteket, csupán annyit tettem, hogy a prézlihez kevertem a következőket:
   (körülbelül)
   fél (kezeletlen) citrom héja
   1 teáskanálnyi kakukkfű levél morzsolva
   1 púpos evőkanálnyi szezámmag

Köretnek a tisztított répából hosszú csíkokat gyártottam, köménymagos, sós vízben kissé megpároltam, majd olívaolajon megfuttattam egy kis mézzel és egy kis köménymag porral.

Tudnivaló, hogy nagyon szeretem a rántotthúst gyümölcsökkel. Ez lehet barack- vagy cseresznyebefőtt, míg az örök kedvenc az enyhén fűszeres körte.... Ez alkalommal karácsonyi ajándék gyanánt kaptam egy szépséges, házi őszibarackbefőttet, épp a sütés előestéjén! Még az ég is úgy akarja, hogy én rántotthúst készítsek, gondoltam magamban. Mit mondjak, kerek volt a kép. Így lett ünnepi menü nálunk az "egyszerű" rántott csirkéből, ami hármunknak, az édesanyámnak és a főkosztosnak is nagy örömére szolgált. Kellemesen fűszeres, ropogós bunda szaftos husival, amit sikerült épp kellően megsóznom. Csodálatos.

A bunda fűszerezéséhez azért van még pár ötletem: a mandula és a szezámmag vagy dió elég népszerű ötlet és nagyon rendben is van. A fűszerszámok közül borsikafűvel, majorannával, kevés szerecsendióval, citromfűvel, zsályával nagyon el tudom képzelni. Frissen őrölt fehérbors, csili? Azt hiszem, a diót a zsályával párosítanám szívesen. Hallottam olyanról, aki fokhagymát reszel a felvert tojásba és Vegetával ízesíti. Ez utóbbit gyorsan felejtsd is el, nem tőlem hallottad, én soha nem tennék ilyet, az én konyhámban nincs Vegeta, messziről kerülöm. Készítsd csíkokra vágott csirkemellfiléből vagy tengeri halfiléből (de ott különösen vigyázz a hús megválasztásával), ha úgy szereted. A fűszeres morzsával már volt egy nagyon kellemes élményem. Hm, ezt még továbbgondolom.

A rossz hír az, már ha van olyan, hogy bármennyire finom, ebből nem csinálok rendszeres vasárnapi menüt, marad a kivételes napok étele. Csak győzzük kivárni. Addig meg összefőzök mindenfélét, ami csak eszembe jut a keleti ízvilágú csirkétől kezdve az Osso Buco ihlette paradicsomos, zöldséges pulykáig bezárólag.

Csokoládéba mártott gyümölcsdesszert

...azaz hogyan kell kivit enni.

A legegyszerűbb és legnagyszerűbb desszertek egyike a csokoládéba mártott gyümölcs, ha engem kérdeztek. Végtelenül egyszerűen hangzik - összesen és minimálisan 2 hozzávalóra van szükségünk - és könnyű elképzelni, milyen finom a roppanós csokoládé és a zamatos gyümölcs együtt. Ám nekem akad pár kérdésem.
Az igazi kérdés a hogyan?, azaz hogyan tudjuk előállítani a falatokat úgy, hogy azok mutatósak is legyenek. Mire tegyem a már bemártott darabokat, hogy szépen tudjam tálalni őket? Mennyi és milyen csokoládét olvasszunk, hogy finom legyen és könnyű legyen vele dolgozni? Mennyi idővel előtte készítsem el és mennyi ideig élvezhető még? És nem utolsósorban hogyan kerül több csokoládé a gyümölcsre mint bárhova máshova? Ez nekem mind nyitott kérdés egészen egyszerűen azért, mert nem vagyok cukrász :) Nekik ez biztosan sima ügy, vizsgakérdés az első év végén, igaz, lányok?

Hozzávalók:
csoki és gyümölcs közel 1:2 arányban
esetleg + cukor valakinek?

Amire szükséged lesz/lehet:
2 edényre a gőzöléshez és mártáshoz
fogvájóra a mártáshoz és tálaláshoz
1 rácsra a csöpögtetéshez
sütőpapírra a lecsöpögő csokoládéhoz
fűszerezéshez: vaníliapor, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs stb.
gyümölcspároláshoz: bor, rum, cukor

Mármost, a folyékony csoki forró, a gyümölcs pedig nem. Nem vagyok egy Heston Blumenthal, de elgondolkodtam rajta, hogy vajon a forró massza nem teszi-e tönkre a puha, hideg, lédús gyümölcsöket. Nem, nem okoz galibát a nagy különbség, sőt, úgy vettem észre - Fizikából 4-es voltam, drága Hargitai Sanyi bácsi! -, hogy ha hidegebb a gyümölcs, előbb köt meg rajta a csoki. Nem is kell olyan nagyon vastag csokikabát.

Ezért meg kell fontolni, milyen sűrű csokimasszával dolgozunk. Ha teszek bele egy kevés vajat, olajat vagy teszínt, egyrészt folyékonyabb lesz és simább, könyebb lesz mártani, másrészt egy kicsit lassabban fog megkötni. Én a legutóbbira szavazok, mert bár kicsit puhább, de finomabb. Ha bizonytalan vagy, inkább ne adj hozzá semmit.

Fontos a csokoládéolvasztás módja, amit már többször említettem itt-ott. Végy két egymásba illő edényt, mondjuk két kisebb lábost, vagy egy lábost és egy hőálló tálat. Bizonyosodj meg arról, hogy a(z alsó) lábosba töltött vízbe nem ér bele a felső edény, amibe az összetört csokoládét teszed majd. Ha igen, inkább válassz más edényeket, mert a lassan és gőzön olvasztott csokoládé nem fog összecsomósodni, míg ellenkező esetben pár perc alatt és nagy eséllyel csak egy ragacsos gombócot kapsz.

És mit márts meg ma? A banán jolly joker. November derekán kivit, almát, körtét. Ananászt. Míg van szőlő, azt is. A karácsonyra is készülve aszalt fügét, datolyát, szilvát, barackot. Mit hagytam ki?

A legegyszerűbb, ha fogpiszálóra tűzöd a falatokat és azzal mártod bele őket a csokiba. Akadhat otthon kis műanyag pálca, régen mini műanyag kard (még megtalálhatom valahol egy fiók mélyén, OMG...)! A képen látható megoldás, a kis fapálca remekül fest, bár nem tudom, mennyi siker kecsegtetne, ha megpróbálnám ezt a műveletet végrehajtani egy szelet puha vagy keményebb kivivel és egy tompa végű fapálcával... Maradok a fogvájónál. Ezzel az asztalnál is könyebb elvenni a tálról a falatokat. 
DE. Ott marad a kérdés, hogy mi van, ha a művelet közben lecsúszik a gyümölcsdarab a fogvájóról, ami egyébként olyan gyakran megtörténik? Hát, igen. A felszúrásnál amellett, hogy figyelünk az esztétikumra, ügyeskedeni kell, hogy egyben maradjon a mű. Ne akarj túl nagy gyümölcsdarabokat mártani, csak kisebb falatokat. Mondjuk, egy banánt több mint 3 felé vágj. A mártásnál ajánlom, hogy kvázi vízszintesen illetve csak kissé eldöntve tartsd a fogvájót. Ehhez a másik kezeddel a csokis edényt kell megdöntened, illetve kanállal merd a csokit a gyümölcsre. Csepegtesd le, egy plusz mozdulatot és egy plusz másodpercet megér.

A bemártott darabokat teheted egy darab sütőpapírra, bár így tócsát rajzolhat a csoki és karimája lesz a falatnak mint egy kalapnak, de szerintem úgy is finom. A legjobb egy sűrű fémrácson (hogy megálljon rajta minden darab) pihentetni. Ha sietsz, nem baj, ha mindez befér a hűtőbe. A rács alá tégy sütőpapírt, így összegyűjtheted a lefolyt csokoládét, amit elnasizhatsz vagy újra felhasználhatsz.

Arról nem tudok beszámolni, milyen a megmaradt csokoládét újra melegíteni, de ez, gondolom, a minőségén múlik. És milyen csokoládét használj? Én a minimum 50% kakaótartalmút ajánlom. Szerintem a Spar étcsokoládé finom és jól lehet vele dolgozni. de szóba jöhet bármilyen, jó minőségű csokoládé, aminek kedveled az ízét. A Katica tortabevonót és társait felejtsd el, hacsak nem ragaszkodsz valamelyik ízhez. Az avatott bonbonkészítők most valószínűleg csendben felhördültek! Hogyan képzelhetem, hogy bármilyen csokoládé alkalmas a műveletre!? Nos, pontosan nem tudom, ez mitől függ, de a kakaóvaj arányára vagy a zsírtartalomra gyanakszom. A csokicseppeket bizonyára e céllal árulják, keress ilyet, azzal elméletileg garantált a siker. Én továbbra is maradok a Spar saját márkás étcsokijánál, vagy a Lidl J.D. Gross 60%-os (vagy magasabb arányú) étcsokijánál.

Akkor a legfinomabb, amikor elkészül és már megköt a csokoládé, tehát érdemes a tálalás napján készíteni pár órával korábban. Sajnos nem élvezhető túl sokáig, pár napon belül el kell fogyasztani.

Gondold tovább: tégy hozzá fűszereket, vaníliaport, fahéjat, szegfűszeget, egy icic-pici gyömbért. Esetleg ánizst? 
Párold meg a körtét, az almát rövid idő alatt, de csak amíg roppanós marad, fűszeres, édes borban, majd hűtsd ki a csokiba mártás előtt.
Áztasd be az aszalt szilvát, meggyet, sárgabarackot víz-rum-cukor tetsző keverékben, amit aztán lecsöpögtetve, csokiba mártva ajándékba adhatsz, az italt leszűrve pedig finom puncsot készíthetsz.

Nem is olyan régen kaptam egy egész doboz csokoládéba mártott, kandírozott narancshéjat. Mit ne mondjak, isteni volt!  Csodás ajándékötlet....Talán kiérezni, hogy már várom az adventet, a karácsonyt, igaz? :) És ez megtörténik velem újra és újra.

Mandarintököcskék, banánszellemek és virslimúmiák

Ismét itt vagyunk október végén, ami, mint ma megtanultam, a reformáció napja is. Tehát nem csak Samain ősi ünnepe ez a nap, amikor örömtüzeket gyújtottak régi pogány szokás szerint, de Luther Mártonra is sokan emlékeznek e napon, a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzorára, aki 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit. És aki kellően gyakorlatias volt ahhoz, hogy épp e neves napon függessze ki azokat a téziseket. Hogy sok ember lássa, mondta városunk kedves református tiszteletese. Nem semmi a fazon. Újító, bátor, erős ember lehetett, aki sokkal távolabb látott a kortársainál, ennek hangot adott és nem mindennapi tettet vitt véghez. Szívesen beszélgetnék vele.

Hiába teltünk el a magasztos gondolatokkal, hiába időutaztunk és emlékeztünk az elszánt reformátorra, még a templom közösségi termében is azt mesélte egy kedves ismerősöm, hogy a lánya Halloween partira megy és micsoda ruhát öltött és micsoda csudabogár sütiket sütöttek. És erre megpróbáltam neki lefesteni a szemgolyókat és a mandulakörű boszorkányujjakat, ahogy ezt pár évvel ezelőtt feljegyeztem ide a blogba is. 

Eltelve a gondolatokkal csak egy aranyos kis ötletet szeretnék 

veletek gyorsan megosztani a mai nap szellemében: 

mandarinból készült tököket és fél banán szellemeket:

Healthy Halloween - Weelicious

Egyszerű, gyors és vicces, ráadásul elég egészséges, nem is részletezem tovább. Nem kell Halloween partit szervezni, idétlen zombi álruhákat ölteni ahhoz feltétlenül, hogy egy kis mókával feldobjuk a sötét és hosszú estéket. Szerintem nagy derültségre adhat okot egy ilyen tál csemege, ha vendégeket vársz és együtt eltöltetek egy laza, beszélgetős estét. Csak az un. csokicseppeket kell esetleg keresgélni a boltokban, a többi gyerekjáték. De csokicseppek híján egy éles késsel apró háromszögeket is vághatsz egy vékonyabb tábla csokoládéból. Talán még könnyebb dolgod lehet, miközben applikálod a szemeket és félelmetes szájakat. Ja, a tökszárak szárzellerből készültek, de egy vastagabb petrezselyemszárat is el tudok hozzá képzelni pl. Némelyik szár úgy meg tud vastagodni őszre, hogy levesbe aprításra végképp alkalmatlan.

Hát, látod, mégis részleteztem az ügymenetet.... És ráadásul még tovább is megyek, mert nem tudom kihagyni a virslimúmiákat. Ezzeh szerintem elég ez a kép is, elég beszédes. Szellemes, egyszerű és szerintem amúgy is közkedvelt csemege a bundás virsli. Én leveles tésztát használnék és ketchup mindenképp lenne az asztalon.

Fun Halloween - Crescent Mummies

Belejöttem a keresgélésbe, ezért - nem utolsósorban - hadd ajánljam egy igazi szakértő receptjeit, hiszen Jamie Olivernek egyenesen kötelessége valami kreatívat és ijesztőt alkotni ez idő tájt. Nagyon tetszik a gondolatindítója: ez a nap jó indok arra, hogy kisebb őrültségeket kövessünk el a konyhában.
Kellemes estét, valami finomat, melegséget, barátságot és "fűszernek" egy kis őrültséget hozzá. 

Luke Nguyen pirított csirkés, zöldséges tésztája

Luke Nguyen - Greater Mekong
gyömbér
kömény
csili
só
szójaszósz
koriander
ánizs

Takarítok. Mindenféle félretett és elfelejtett kincset találok, mint ez a listát egy igencsak viseletes, tavalyi Vizsgalapon - khm, látszik, hogy mindjárt két jó okom is volt félretenni az egyik ilyen kupacomban felejtett lapot.
Tegnap este volt, hogy nagy szorgosan kezdtem átnézni a felhalmozott papírjaimat, amibe képes vagyok kis fecniket is elrejteni, mert - igaz csak hevenyészve, de - fel akarok jegyezni valami fontosat. Ez esetben valami finomat, úgy fest a dolog. Nem tudom, hogy csirke lehetett-e a wokban, zöldségek vagy mi más, de mindenképp megragadott, ahogy a mester a fűszerekkel bánt és engem biztosan lenyűgözött az, hogy ánizs is bekerült az ízek közé. Nagyon érdekelnek ezek az ízkombinációk és, gondolom, a Paprika TV-án csöppentem bele a műveletbe. És igen, kiderült, hogy egy ismert és kedvelt séfről van itt szó, aki egy filmsorozatot készített a délkelet-ázsiai konyhaművészetről 2012-ben.

Hát, ez felhívás keringőre, itt az ideje kipróbálni az előkerült receptet, így felkerült a várományos ételek közé. Csirkemellel és zöldséges tésztával fogom elkészíteni, mivel nagyon bevált nálunk ez a fajta étel.... de addig is megpróbálom előbányászni az eredi receptet, mert egyre kíváncsibb vagyok.

Kipróbáltam a következő keresőszavakat luke nguyen ginger cumin chili salt soy sauce coriander anise és elsősorban vietnámi receptek sorakoztak a képernyőn. Ez a találatot néztem meg: Uyghur Spicy Beef Skewers, amit a mester ajánl a filmsorozata Cunming, Kína epizódjában.
Hát, elsőre is látom, hogy nem pontosan erről az összeállításról van szó, mert az ánizs hiányzik, de igen tetszetősek azok nyársak és a fokhagyma nagyon is illik egy ilyen ízvilághoz, hogy is maradhatna ki? 

Úgy látom, vietnámi a mester és elkezdett érdekelni, mit tanulhatnék tőle. Mindenképp elteszem magamnak ezt a pár receptet és szívesen ajánlom mind a nyársakat és a szószt, mind a banánkenyeret, húúú.... megyek ebédelni.

- - - o - - -

Végül pár napon belül elkészült egy zöldséges csirkeétel az ígéretes lista alapján, ami persze kísértetiesen hasonlít az un. thai zöldséges csirkémre, az elkészítés módja pedig épp ugyanaz - nem is meglepő, úgy adja magát, ha engem kérdeztek. Ha jobban megnézzük, csak pár hozzávalóban különbözik. 
 
Hozzávalók: 
1 csirkemellfilé
3 közepes sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy, piros húsú paprika
a fent felsorolt fűszerek (egy 2-3 centis gyömbért reszeltem hozzá; kaptam porított ánizst, a koriendermagokat magam őröltem; csípős házi porpaprikát kerítettem)
a fokhagymát persze nem tudtam kihagyni, aprítottam hozzá vagy 4 duci gerezdet
só
4-5 ek mogyoróolaj
250g-os csomagolású Chow Mein tészta fele

1) A száraz, szobahőmérsékletű csirkehúst kisujjnyinál kisebb csíkokra vágtam, a zöldségeket és hagymákat vékonyan felcsíkoztam, azaz Julienne-re (gyufaszál vastagságúra) vágtam. Ez az időigényes művelet, innen felgyorsulnak az események.
2) Akkor feltettem a tészta főzővizét, mert kb. így végzek egy időben a főzéssel és pirítással. Ha felforrt a víz, a nagy sütés, fűszerezés közepette nem felejtem el beledobni a 2 kis tésztacsomagot a vízbe. Csak pár perc és kész is.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben olajat hevítettem, a csirkehúst 4-5 perc alatt megpirítottam a fűszerekkel, a sóval és a szójaszósszal, majd egy tálba szedtem.
4) Egy kis olajjal kezdtem a második kört, majd hasonlóképpen megpirítottam a zöldségeket, miközben többször átforgattam az egyre piruló és egyre kisebb halmot. Csak pár perc az egész, de vigyázni kell, hogy ne pároljuk meg.
5) Hozzáadtam a pirított csirkehúst is és utoljára igazítottam az ízeken a kedvem szerint. 1-2 percig még együtt pirultak. Ilyenkor nem árt a tészta főzővízéből 1-2 kanállal hozzáadni, ami közben szintén elkészül, de erről dönts te magad: próbáld ki egyszer vízzel, egyszer víz nélkül. Egy ici-picit más lesz az állaga.
6) Óvatosan hozzáforgatom a hosszú tésztaszálakat, amit legkönnyebben két eszközzel tudunk abszolválni, hogy tetszetős egyveleget kapjunk, hogy a tésztát is egyenletesen bevonja a szósz.
7) Kisebb, tenyérbe illő tálkákban tálalom és szinte azonnal elfogy.

A Chow Mein tészta a délkelet-ázsiai konyha wokos tésztaételeinek fő hozzávalója - egy lágyabb tésztaféle, gyorsabban is kifő. Az Aldiban vagy a Lidl-ben szoktam rá vadászni, míg Shanghaiban így készül a nagy rutinnal bíró szakácsok keze alatt. Hogy én mennyire szeretném ezt személyesen is látni egy nap ... Persze spagettitésztával helyettesítheted, de ígérd meg, hogy egyszer kipróbálod a Chow Mein-t is, amire utána garantáltan vadászni fogsz.

A fűszerezés igazából rajtad múlik, találd meg a neked tetsző kombinációt. Fűszerezz két-három lépésben. A zöldségekkel ugyanez a helyzet: a hagyma elég jól áll az ételhez, de választhatsz még pórét, káposztát, cukkinit, mungobabcsírát is. A tálalásnál adhatsz hozzá evőpálcikákat, persze.

Még most sem merem kijelenteni, hogy ez a délkelet-ázsiai étel autentikus, de valószínűleg megközelíti azt, amire garancia lehet a séf maga.
Nos, ez az ételtípus még mindig az egyik nagy kedvenc nálam, nálunk, amit nagy kedvvel készítek és variálok bármikor, de el kell, hogy mondjam, hogy ez a fűszerkombináció nem nyűgözött le annyira, mint a citromfüves, kurkumás - remélhetőleg - thai verzió vagy akár az a bizonyos ötfűszeres, kínai recept.
Egy ilyan tál étel nekem felér egy kalanddal az ötlet megszületésétől a kóstolásig bezárólag. Mindenkinek hasonlóan izgalmas és kellemes felfedezést kívánok hozzá. És nagyobb kitartást a fotózáshoz - nem mint én.... csak egy nagyon "halovány" és hevenyészett fotó készült nagy sietve, amit nem vállalhatok, míg a receptet bármikor.   

Sárgarépakrém

Egy számomra nagyon kedves és manapság igencsak időszerű recept következik. Márciusban, bocsánat, áprilisban még csak ácsingózhatunk a bőség után és az idényzöldségekből kell varázsolni. Még mindig nem szeretem a primőröket, hiába ontják a receptújságok és oldalak a friss borsós recepteket. Mindig az jut eszembe, hogy vajon hol a csudában nő ilyen korán akkorára az a növényke? Ahogy elnézem a borsóültetvényemet így április 29-én, még türelmesen várakoznunk kell a friss borsóra, mert egyelőre pár üde levél kandikál ki a földből. Majd szólok, ha virágzik, akkor már talán lehet vágni a centit.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)

Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán

1) A megtisztított sárgarépát  kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.

Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával

A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz
só
fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.

Sárgarépás, mustáros csirkemell

A következő étel a "nézzünk körül a hűtőben, hogy ne menjen tönkre valami finom" és a "használjuk fel az itthon fellelhető hozzávalókat, mielőtt elmennénk vásárolni" jegyében született.
Így történt, hogy amikor leitattam a vizet a csirkéről, még nem tudtam, mit fogunk ebédelni. Aztán körülnéztem: a még karácsony előtt a piacon beszerzett házi sárgarépa a hűtőben; gyönyörű és igazi bio vöröshagyma a kamrában, ajándék a barátnőmtől, saját termésük; kettévágott mustárosflakon az asztalon - a reggeli teríték maradéka -, amiből szeretem kiszedni a maradékot. 
És mert Nóri megismertetett egy számomra újfajta finomsággal - amit mindig nagyon élvezek: egy igazán finom és egyben inspiráló kóstolót kaptam egy bizonyos mustáros, fokhagymás répakrémből egy csipet lestyánnal. Még élénken él bennem az emléke és mielőbb szeretném viszontlátni a pirtósomon.
Hát, nagyjából így született meg ez az étel. Kétségtelen, hogy étel első ránézésre beleillik a szokásos zöldséges csirke receptjeim közé és relatív rendszerességgel kerül ki valami hasonló a serpenyőmből, de ez annyira finom lett, hogy úgy döntöttem, feljegyzem. Hogy meg tudjam ismételni.
Fényképem az nincsen, elfogyott minden, mielőtt még gondolkodtam volna. 

Hozzávalók:
kb. 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csirkemellfilé
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
5-6 közepes sárgarépa
frissen őrölt fehérbors
1 púpos teáskanál majoranna
1 teáskanál oregano
kb. 1 evőkanál mustár
só

1) A szobahőmérsékletű csirkemell filéről felitatom a maradék vizet és egyforma, kis csíkokra vágom.
2) A répát lereszelem, a kétféle hagymát vékonyan felszelem.
3) A szép nagy, wokszerű serpenyőmet használom. 2 ek olívaolajat hevítek és kevergetés mellett kb. 5-6 percig pirítom a húst. Közben borsot tekerek rá és megszórom a zöldfűszerekkel.  A végén megsózom.
4) A pirított húst kiszedem egy hőálló tálba és most következik a zöldséghalom. Sszükség lesz még legalább 2 ek olívaolajra, de időközben lehet, hogy kell még. Gyorsan, kevergetés mellett dolgozunk, hogy megpiruljanak, kissé karamellizálódjanak a zöldségek. A nagyok rázogathatják is a serpenyőjüket olyan ügyesen előre és felfelé dobálva a piruló halmot. Én még nem így tudok zsonglőrködni, ráadásul nem igazán szeretek sütőt takarítani. Közben ezt is fűszerezem. Ez kb. 3-4 percet vesz igénybe.
5) Visszateszem a húst a serpenyőbe, hozzáadom a mustárt és felöntöm kb. 2-3 dl vízzel, annyival, hogy a hozzávalók kissé megduzzadjanak, tovább puhuljanak és kellően szaftos legyen az étel, amikor lezárom a gázt kb. 5-10 perc múlva. Persze jól megkeverem és utólag is fűszerezem az ételt.
6) Vöröshagymával, borsóval és - ismét csak - reszelt sárgarépával párolt barnarizzsel tálaltam és nagyon élveztük.

Nagyon kedvelem az ilyen állagú és összetételű ételeket.A sárgarépa-hagyma-fokhagyma-mustár kombó pedig nagggyon megtetszett! A zöldfűszerek szépen harmoznizáltak vele, de legközelebb kipróbálom a lestyánt is.
Az előkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint maga az elkészítés, ezt kalkuláld bele. Ha barnarizzsel köríted, kezd a főzést a rizzsel, így kb. 45 perc alatt el is készül minden.
Azt hiszem, egy deci tejszín vagy kókusztej kifejezetten jól illene hozzá. 

Bármikor elkészíthető, a hozzávalók mindig rendelkezésre állnak és ez most nagyon jó nekünk, mert épp itt vagyunk a tél közepén, január 16-t írunk. Nézz körül te is a hűtődben és gondolj össze valami finomat, amit eddig még nem ettél. Ha úgy érzed, szerény a januári választék, egy kevés inspirációt kaphatsz egy tavalyi posztból, amiben azon gondolkodtam el, mi minden áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy időszerű és finom ételeket együnk. Aztán irány a kamra és a hűtő. És a piac, ahol még mindig találhatunk helyi termelőket. Arról ismered meg őket, - hogy is mondjam - hogy nem árulnak padlizsánt ezidőtájt és nem kifogástalan egyenrépa áll előttük halomban.
Kellemes válogatást.

Csőben sült tejfölös csirkemell

Az emberek rajonganak a sült sajtért és sonkáért vagy bacon szalonnáért. Na jó, nem ez az évtized megfigyelése. Mondjuk úgy, hogy újból és újból rácsodálkozom: miért pont ez hoz lázba sokakat?
Egy szokványos, fantáziátlan étlapon biztosan a sajttal, sonkával töltött rántott hús az étterem legjobb ajánlata.... Vagy csavard baconbe a zöldséget és a biztonság kedvéért még süss rá sajtot is. Vagy temesd el az étel legnagyobb részét 2 marék reszelt trappista alá és kéééész a frappáns tálalás ..... óóóó, te jó ég.

Itt van a jól bevált csirkemell torta: csomagold be sok sajtba a csirkemellfiléket és süsd meg baconkabátban. Mindenki ismeri, ugye? Finom, finom, a csirke nagyon odaadó jószág, sült bacon- és sajtíze lesz; nagyot nem lehet vele hibázni, joker étel. Persze, tegye fel a kezét, aki nem szereti a sült sajtot vagy szalonnát. Jelezném, hogy én szeretem, de nem lehet vele lenyűgözni. Hiszek benne, hogy az ilyen ételeket is el lehet készíteni remekül, de hogy ez lenne az ételek alkotásának és a vendéglátásnak a netovábbja, azt kétlem.

Nos, ilyen bevezető után senki nem gondolná, mit készítettem: valami hasonlót. Ez volt a kiindulópont. Egy recepteket ajánló közösségben linkelte be egy tag és itt olvashattam a sok kommentet, miszerint milyen nyálcsorgató is ez az étel. Mindenesetre felborzolódni látszódtak a kedélyek és én eltűnődtem: Tényleg? Ennyire megindít sokakat, akik naponta gondoskodnak, sütnek, főznek? Hát, legyen, és is elkészítem a változatosság kedvéért. Mert azt reméltem tőle, hogy egy kicsit más lesz. Mert a húst apróra vágtam, mert a szósz alapja a tejföl volt és ez kíváncsivá tett. Hát, annyira nem lett más, de mondjuk úgy, kellemes. Ha jól emlékszem, kisebb változtatásokat eszközöltem eképp:

Hozzávalók:
80 dkg csirkemell - 2 egész csirkemellfilé volt
20 dkg bacon szalonna - hát, pont annyi, amennyivel kibéleltem a tálat és befedtem a művet, az őzgerinc forma a padláson vár a jobb sorsára 
15 dkg reszelt sajt - gondolomformán és gondolom, nem Csízió pizzafeltétet vettem
só
bors - frissen őrölt fehér bors
petrezselyem ízlés szerint - a fotó tanusága szerint ez nem került bele
4 evőkanál tejföl - azt hiszem, gondolomformán tettem bele, amennyi kellően összetartotta a húskockákat
3 evőkanál liszt - ezt ma nem tennék bele
2 tojás - ez összetartja majd a sajttal együtt liszt nélkül is

1) A szobahőmérsékletű, száraz (nem vizes) húst felvágtam apró kockára.
2) Összekevertem a tejfölt a tojásokkal, sóztam, borsoztam és hozzákevertem a reszelt sajtot, majd a felkockázott húst hozzáadtam a masszához .
3) A szép kerámia sütőtálamat kibéleltem szalonnával. A masszát átöntöttem a formába és további baconszeletekkel takartam le a tetejét. 
4) Ezt a tálat hideg sütőbe tettem és 170-180 fokon készre sütöttem. Szeletelés előtt érdemes egy kicsit állni hagyni. 

Ha nagyon pirul a teteje, tégy rá sütőpapírt. Én azért ízesíteném egy kicsit, egy kevés fűszert elviselne, akár szerecsendiót, akár majorannát.
Nem lett egy nagy durranás, de alapvetően nem rossz, akarom mondani finom étel. Szerintem kissé száraz lett, így sok friss salátával tálaltam. Nekem jellegénél fogva inkább a hideg idők étele, de nyáron hidegen szeletelve egy finom salátával szépen megállja a helyét. Már ha szereted a sült sajtot és bacont.
Én maradnék inkább egy ilyen ötletnél mint ez a göngyölt pulykamell, ez igen, ez már megfogott. Remekül fest és rengeteg ízt ígér. A sonka és a sajt után is van élet. Akarom mondani, étel.

Szilvás, mákos, kefires sütemény kókuszliszttel

Újjászületett a finom mákos kefires süteményem, amiben csak az az újdonság, hogy kókuszliszttel is ugyanolyan finom, csak sokkal kevesebb bent a szénhidrát. Illetve manapság ez nem is olyan nagy meglepetés tőlem, igaz? Vegyétek, vigyétek.
Látható, hogy a kép nem a napokban készült, ennél sokkal szürkébb minden, én meg ilyen képekkel (is) vigasztalódok itt. És ha én vigasztalódok, hát mást is vigasztalhatok vele. Ma banánnal készíteném vagy finoman megpárolt almakockákkal.
Az ügymenet ugyanaz.
A kefír pohara remek mérőpohár.
Elég lágy a tészta, így miután kivetted a sütőből, egy kicsit még várj vele.
Pont azért szerettem ezt is, mint a cseresznyés változatot: az ízéért, az állagáért, az illatáért, az alapanyagokért és mert könnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
2 pohár kefir
3 tojás
3/4 pohár sötétbarna nádcukor és 3/4 pohár szőlőcukor helyett kb. egy teáskanálnyi édesítő pötty porrá törve
1 teáskanál Alnatura sütőpor
1 pohár zabpehelyliszt és 1 pohár fehérliszt helyett 2 pohárnyi kókuszliszt
1 pohár őrölt mák (vagy őrölt mandula, dió, mogyoró)
3/4 pohár olívaolaj
+ 1 csomag Bourbon vaníliás cukor helyett tettem volna bele egy vaníliarúd magját, de sajnos épp nem volt
+ 1 kezeletlen citrom héja és a fél citrom leve
+ egy kicsi rum
+ a kávéskanál őrölt fahéj
egy jó adag felkockázott, arany húsú szilva

1) Egy tálban kézi habverővel habosra kevertem a kefirt a tojásokkal és a cukorral.
2) Hozzákevertem az ízesítőket és a sütőport.
3) Lassan hozzákevertem a lisztet és amikor csomómentes volt, belecsorgattam az olajat állandó keverés mellett és a végén pár mozdulattal a mákot.
4) A keverék ment a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe, majd a tetejét telehalmoztam a szilvával.
5) Közepes lángon 30-40 perc alatt megsütöttem.

Nálunk zsályás a sütőtökleves

Itt a sütőtökszezon, ki nem szereti? Hát én nem is ismerek olyat. Édes, tömör húsú, melengető, illatos, jó érzést ad. Kaptam Elvirától is egy szép tököcskét - köszönöm még egyszer - és az ötletet: ebből levest kell főzni. Így is lett. Egy keveset merengtem a fűszereken, miközben puhultak a vízben a tökkockák és így tálaltam végül olívaolajon, fokhagymával pirított krutonnal. Mit is lehet mondani, fűszeres, szép színű finomság, élményszámba is elmegy. 

Hozzávalók kb. 3-4 adag leveshez:
1 közepes sütőtök fele
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
2-3 ek extra szűz olívaolaj
5-10 friss zsályalevél ízlés szerint
kevés szerecsendió
frissen őrölt fehérbors
só
ha van, csirke- vagy zöldségalaplé
ha kedveled, egy kevés, talán 1 dl tejszín krémesebbé teszi

A krutonhoz:
2-3 szelet jó minőségű kenyér a kedved szerint
1-2 ek extra szűz olívaolaj
fokhagymapor vagy fokhagyma
kicsi só

1) A tök megtisztított húsát felkockáztam és sós vízben puhára pároltam, annyiban, ami kellemesen ellepte, nem többel. A legjobb, ha van alapleved. Most én is csak előkaptam egy dobozt a mélyhűtőből, mert nagyon ügyesen több levest főzök mostanában, amiből félre tudok tenni levet.
2) Közben a felaprított hagymákat megpirítottam az olajon és fűszereztem.
3) Úgy döntöttem, hogy a hagyma maradjon darabos a krémes levesben, így csak a megfőtt tökdarabokat pürésítettem. Nem kell feltétlenül gép ahhoz, hogy krémes levest egyél, egy öreg krumpinyomó és pár perc meló is remekül megteszi.
4) Újra ízesítettem és már a kóstolás közben is kiderült, hogy a zsálya nagyon jó ötletnek bizonyult. Egy egész kevés frissen reszelt szerecsendióval ízesítettem. Ha tejszínnel készíted, most keverd hozzá.
5) A kruton nagyon egyszerű, de annál finomabb: finom, tömör rozskenyérszeleteket aprítottam egy jó késsel kisebb, mint egy centis kockákra. A lényeg, hogy egyformák legyenek. Egy jó serpenyő kell, finom olaj és két lapát, amivel folyton forgatom a piruló kockákat. A fokhagymaport választottam, mert azt egyenletesebben és finoman rá tudom szórni a kenyérre és nem is ég meg, mint a fokhagyma. 10 perc a művelet, megéri.

Nem először készítek zsályával levest, hiszen a hagymalevesem is azzal készítem. A vajtök jó barátja még a szerecsendió, de frissen reszeld rá, a fehérbors, egy kis csípős paprika, akár csilipehely, ha divatos akarsz lenni. A gyömbér, a római kömény, a koriander esetleg.  
Ha nem akarsz vacakolni a kenyérkockákkal, egész szeletet is megpiríthatsz hasonlóképp, csak a levesgyöngyöt kerüld.
Olvastam, hogy sokan puhára sütik a tökhúst a sütőben, úgy készítenek levest. Legközelebb kipróbálom, mert sütve a legaromásabb, legédesebb szerintem.
Feltétnek tökmagot is piríthatsz hozzá szárazon. Vagy kevés felaprított, ropogósra sütött bacon is jól jöhet és szerintem szépen kiegészítheti az ízeket. Csodásan mutatna egy tálban a tetején pár csepp olíva- vagy tökmagolajjal, krutonnal, baconnel, tökmaggal, csilipehellyel gazdagon, színesen. Vagy ha tálalásnál mindezt felkínálod kis tálkákban, mindenki kedvére szórhat bármelyikből a levesére. Ezt Elvirától tanultam, köszönet az ötletért :) 
 
Kellemesen melengető levesélményeket kívánok a beköszöntő hidegben. Hozzá mesének hadd ajánljam kedvenc mesterem, Váncsa István írását a vajtökről. És csak most olvasom a második oldalon, mert hát lapozni is lehet, hogy ő is zsályával fűszerezte több tökös ételét. Hát ennek meg külön örülök ... Próbáljátok ki egyszer. Imádom a zsályát.
Aztán még sem ez lett a végszó, hanem ez itt: most, hogy szörfölgetek itt lelkesen a mester receptjei után, találtam egy pár hetes írását a zsályáról, amiről lemaradtam. Tespis csirke zsályával, fügével, fehérborral. Imádom a zsályát.

Almaecetes, fokhagymás, rozmaringos csirke

A köret édesburgonya - szépen kiegészítette az ízeket

Több mint 2 éven át nem volt tévénk, úgy értem, nem volt tv előfizetésünk és hamar kiderült, hogy úgy is szépen el lehet éldegélni. Ám egy szép napon egy ellenállhatatlan ajánlattal kísértett meg a telefonos ügyfélszolgálat, így ismét van egy csomó adónk, amiből én kb. négyet nézek a Spektrumtól kezdve a TV Paprikáig bezárólag.

Szóval nézem, vagy csak hallgatom a háttérben a TV Paprikát, ahol jó pár dolgot összeütnek a konyhában. Több receptet lejegyzeteltem már, kivéve a jelen csirkét, amit azonnal megjegyeztem - mit mondjak, nem egy bonyolult művelet. A hívószó az ecet volt, mert már több hónapja lebegtetek egy lyoni ecetes csirkét a Főkosztos lelki szemei előtt, és ez valahogy egyszerűbbnek tűnt most. Kisebb módosításokkal így sikerült.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús, nálunk comb
3 ek extra szűz olívaolaj
1-2 ek ek vaj (nem margarin)
4 gerezd duci fokhagyma
kb. egy púpos teáskanál friss rozmaringlevél
nem egészen egy dl almaecet borecet híján

1) A csirkehúst feldaraboltam, a bőrét eltávolítottam és szokás szerint megfőztem holmi kosztos macskáknak, meg is mostam. Szobahőmérsékletű és száraz volt, mikor elkezdtem sütni az olívaolaj és a vaj keverékén. Enyhén pirosra sütöttem mindkét oldalát 3-4 perc alatt.
2) Közben megszórtam a felaprított rozmaringlevéllel és azt hiszem ellenálltam annak, hogy szokás szerint fehérborsot tekerjek rá. Viszont ez alkalommal úgy reszeltem rá a fokhagymát és egy kicsit ezt is pirítottam.
3) Egy kevés vizet öntöttem alá és fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára pároltam.
4) Akkor jött a móka: a fedőt levettem, magas lángon elfőztem a vizet, majd nyakon öntöttem az egészet az ecettel és magas lángon hagytam egy kicsit, hadd sisteregjen vele, meg is forgattam a csirkedarabokat, hogy mindenhol átjárja az íz. 

Ha bizonytalan vagy, inkább kevesebb ecettel kezdj neki és a 3. pontnál, a vízzel együtt add hozzá, úgy szelídebb lesz az íze. 
Vajjal selymesebb az íze, csak olívaolajjal egészségesebb.
Hogy mivel tálaltam, azt már csak a Jóisten tudja, ma héjában főtt, majd pirított krumplival köríteném. Hoppá, a fotóról most kiderült, hogy épp párolt édesburgonya került a tányérra a fűszeres csirke mellé ellenpontként. Ha még nem volt szerencséd az édesburgonyához - aminek történetesen semmi köze a krumplihoz -, ideje kipróbálnod, remek étel. Az Alidban szoktam vadászni a leggyakrabban.

Így utólag el kell még mesélnem, hogy nem először készítek húst ecettel és ennek története van:
Egyszer egy nyári este grillezésre készültünk. Be is pácoltam a pulykát, beleadtam mindent, amit csak tudtam és vártam, ízleni fog-e a közönségnek. Egyszerre sültek különböző adagok és azonnal kiderült, hogy a legfinomabb pácolt hússzelet díja másnak jár. Hiába a sok finom íz, a gondos előkészítés, az az ecettel készült pácolás nagyon ott volt. Nem volt titok a "titkos hozzávaló" és elgondolkodtam arról, hogy lecserélem a mustárt ecetre a húspácokban. A mustárral addig könnyebben elégettem a szeleteket, de amióta ecettel pácolok, ez nem történt meg. A lényeg a savas közeg, így mehet a citromlé, a bor, a borecet, más savas gyümölcslevek is. És legközelebb a csodás mustárporom.      

Gesztenyesütés és gesztenyepüré natúr, cukormentes gesztenyemasszából

Jó itt a nyugati végeken. "Sokat fúj a szél.", mondják messziről jött emberek, de nekem fel sem tűnik. Ilyenkor mindig azt gondolom: "És milyen jó itt a levegő". És vannak hegyeink, igaz egy kicsit utazni kell érte, de bármikor bámulhatom. Igen, amióta az eszemet tudom, bámulhatom a kőszegi hegyeket és a vonala beleivódott a szemembe. Amikor elutazunk messzebbre és már hazafelé tartunk, akkor tudom, hogy közeledünk, ha megpillantom a hegy olyan jól ismert vonulatát: "Már itthon vagyunk." A látványánál csak egy dolgot szeretek jobban, benne bolyongani, megmászni. Az Írottkő túra épp ezen a hétvégén volt, a legszebb időszakban. Én eddig vagy 10 kitűzőt gyűjtöttem be a 35 km-es távról és még sokkal többet tervezek. És a szívem csücske Kőszeg, Velem, Bozsok.
A hegy kincset is rejt és nem kisebb kincs ez, mint Magyarország egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése. Ilyentájt a térség apraja-nagyja kivonul az amúgy is mesés hegyekbe, erdőkbe, hogy gesztenyét szedjen, a környező falvakban pedig sütik a gesztenyét a portákon: fémhordóban vagy katlanban tüzet raknak és amellett álldogálva hatalmas, nyeles szűrőszerűséget rázogatnak, amiben szerintem több kiló gesztenye is elfér. Mondjuk nekem ez nagyon égett, nem szeretem, de nagyon látványos. Így fest:

Így sütik hagyományosan a gesztenyét Velemben szabad tűzön, sokszor a ház előtt.

Ha ilyet látsz, nyugodtan vehetsz is belőle.

És Gesztenyeünnep is van minden októberben.

Nekem idén drága Marianna barátnőm hozott egy nagy kupac gesztenyét, nem győzöm enni. Imádnivaló. Úgy értem mindkettő. :)  Én így sütöm szabad tűz és túlméretezett, nyeles szűrő híján:

1) Kereszt alakban bemetszem a tetejét. Végig. Legyen vékony pengéjű, éles a késed és légy kitartó, mert nem könnyű átvágni a külső, kemény burkot és az alatta megbújó puha, ám kissé szőrös belső burkot is egyszerre. Ha így teszel, könnyen hozzájutsz majd a csemegéhez.
2) Szépen egyesével belerakom egy sima lábosba - aminek a feneke feketére fog égni, jelzem - és kevés vizet, kb. egy evőkanálnyit locsolok rá. Fedő alatt, kis vagy közepes lángon, a felszálló gőzökben megpuhul és pirul is egyben. Még nem próbáltam, de hallottam, hogy érdemes előre beáztatni a szemeket. Jó ötlet.
3) Kb. 10 perc után megrázom a lábost és ezt ismétlem párszor, amíg kb. újabb 10 perc alatt el nem készül. Persze bekukkantok a fedő alá, ha kell, még kevéske vizet loccsantok rá és próbaképp megkóstolok egyet. Ha kinyílnak a burkok és megmutatják a sárga magokat, jól sikerült a vágás.
4) Mindig rácsodálkozom, milyen gyorsan elkészül. Vigyázz, ne égesd el, de puha is kell, hogy legyen. Egy hőálló tálba borítom és gyorsan lefedem konyharuhával, mert mire átrágod magad a tál gesztenyén, visszakeményedik a héja és úgy sokkal nehezebb megpucolgatni. De megéri minden szem, ha engem kérdezel.

Ám ha nincs gesztenyéd, a boltok hűtőpultja felé veszed az irányt te is, gondolom.

Tavalyi történet és most ismét ideje van. Klasszikus, karácsony előtti bevásárlás, de nem a rohanós fajtából. Tesco, a nagyobbik. Gesztenyemasszát vadászok, mert az egyik fajta le van árazva és arra gondolok, egyet bespájzolok, hogy legyen otthon az ünnepekre. Hát, nem voltam elégedett a gesztenye arányával. Mentem tovább, de még a harmadik, a drágább fajta sem nyerte meg a tetszésemet. A tisztított, főtt gesztenye nagyon drága, mit is vegyek? - eképp tanakodtam, amikor egyszer csak megakadt a szemem a varázsszavakon: natúr, cukormentes ... hoppá! Igen, létezik ilyen, Bajnán gyártja a Massa Família Kft. Csak ajánlani tudom. Vettem én már pár éve Bio Gesztenyepürét nádcukorral és, azt hiszem, az ő termékük volt az is, de ennek a natúr, cukormentes változatnak örülök a legjobban. Az ára sem volt kirívó, 350 forint alatt/körül volt. Ne vegyetek feleslegesen sem cukrot, sem keményítőt. Ez csak egy rövid, semmiképpen nem reprezentatív felmérés, de a lényeg, hogy választhatunk.

Ez a gesztenyemassza megérdemel egy igazán finom kombinációt mellékízek nélkül:
sötét nádcukor
60% Stroh rum vagy igazi, tiszta nádcukor rum, semmiképp sem az a hajós ital vagy mi a szösz
Cserpes tejszín, aminek nincs szüksége állmányjavítóra meg habfixálóra, de nincs ám

A többi ismert.

Korianderes, majorannás csirke sütőtökkel

Egy gyors és ügyetlen, ám dokumentumértékű kép főzés közben:

így mutat a serpenyőm a 4. lépésnél

Az egyik leggyakrabban elhangzó mini párbeszéd a konyhában a következő:
"Mit főzzek?" - kérdem én.
Erre ő zsigerből így válaszol: "Csirkét."
A csirke - ezért is - állandóan ott szerepel az étalpunkon és amikor nekilátok, az esetek felében nem is tudom, pontosan hogyan fogom ízesíteni. Mert nagyon szeretem a különböző fűszereket kipróbálni, új kombinációkban összekeverni, a csirke meg egy nagyon simulékony, odaadó teremtés.
Ez a relatíve egyszerű fűszerezésű csirke egy ilyen alkalommal született. Mert koriandermagot szoktam törni az egyik kedvenc levesünkhöz, a paradicsomos csicseriborsó dahlhoz és az az illatélmény semmihez sem hasonlítható. Nagyon intenzív, egyszerre nagyon fűszeres és édeskés, mégis kissé citrusos vagy kesernyés hatást kelt. Nem vagyok egy séf, sem egy sommelier és nem tudom, milyen szavakkal lehet pontosabban illetni ezt a kicsi, jelentéktelennek tűnő magot, de engem mindig elvarázsol. Az a legjobb, ha fogod magad, kimész a konyhába, összetörsz egyet és elképzelsz hozzá egy ételt. Mozsár híján egy masszív kés markolata is megteszi. 
Tudtam, hogy jól fog passzolni a csirkéhez és hogy kijöjjön a jellegzetessége, nem keverem nagyon mással. Egy kis majoranna végül mégis került bele, csak úgy érzés szerint, mert nagyon kellett hozzá valami kiegészítés.
Az élményt a fő-fő csirkeszakértő Főkosztos szavaival foglalnám össze "Nagyon elégedett voltam vele, az a helyzet." És az arcát még nem is láttátok :) Emlegetett még itt ízeket, állagot, meg hogy valami simogatta a nyelvét, hogy ennek igazán itt a helye a blogon és hogy még egy nagy rakást meg tudott volna enni belőle.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús feldarabolva a kedved szerint, nálunk comb
2-3 ek extra szűz olívaolaj
1 ek vaj
2 közepes vöröshagyma
1 teáskanálnyi koriandermag
1-2 teáskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
só
ha lett volna koranderzöldem, biztos megszórom vele a tálalásnál.
1 közepes sütőtök

0) Megmostam, feldaraboltam az édes sütőtököt és bedugtam a sütőbe, mert ezt szántam köretnek igen egyszerű módon. 
1) A csirkét megtisztítottam, a bőréből kicsomagoltam. A csontok mellett egy hegyes késsel ejtettem egy szúrást. Szobahőmérsékleten, szárazon, nem vizesen kezdtem vele dolgozni.
2) A kedvenc, dupla fenekű serpenyőmben felhevítettem az olívaolajat és a vajat és a csirkedarabok két oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem.
3) Közben felkockáztam a vöröshagymát és mozsárban megtörtem a koriandermagot. Vigyázz, törd finomra a kemény héját.
4) Amikor a csirke másik oldala is majdnem megpirult, egyszerűen a hozzászórtam a hagymát. Ebből lesz a finom szaft. Úgy rendeztem, hogy a hagyma is piruljon és közben megszórtam az egészet a fűszerekkel és a sóval. Óvatosan átforgattam a serpenyő tartalmát egy lapáttal, hogy mindenhová jusson a fűszerekből és kevés ideig még pirítottam.
5) Kevés víz hozzáadása után fedő alatt kis lángon puhára pároltam az egészet és a végén a fedőt félrebillentve, nagyobb lángon elpárologtattam a felesleges vizet, miközben a fűszeres, hagymás szaft kissé lepirult.

A csirkekészítés ezen módja nagyon bejött nálunk. Gyakorlatilag bármilyen fűszerrel készítheted így. Gyors, egyszerű, jó állagú. Sokszor ismétlem más és más ízekkel.
Ha bizonytalan vagy az ízeket illetően, először inkább kevesebb fűszert használj és az 5. lépésél kóstolj és fűszerezz utána a kedved szerint. 
A koriander diktálta a köretválasztást: a sütőtököt remekül kiegészíti az íze. Ha sütőtököt készítesz köretként a sütőben, meg is locsolhatod fűszeres olívaolajjal. Jól illik hozzá a bors, a csili, a gyömbér, a római kömény is, és persze a szerecsendió. Attól függ, mivel tálalnád. Ez a csirke most annyira intenzív volt, hogy pont az az édes húsú sütőtök kellett hozzá háttérnek. Salátát nem kívánt. Egy nagyon finom, szénhidrátszegény ételt tálalhattam ebédre, aztán vacsorára. 
Ismét csak Terebbesnél olvastam a korianderről, amit sokféle névvel illetnek: zergefű, beléndfű, hungyök... Jelentős illóolajtartalma miatt gyógy- és illatszerek készítéséhez is használják és még csokoládét is ízesítenek vele. Ez mondjuk egy kicsit érdekesen hat elsőre, de el tudom képzelni. Kellemes, illatos élményeket kívánok ebben a szép őszben.

Most akkor csípős vagy erős? Torma vs. erős paprika

Nem is olyan régen esett le a húszfillér nálam: míg a csípős paprikát nem komálom annyira, hogy nagykanállal tömném, a tormáért egyenesen odavagyok. Minél erősebb, annál jobb. A "tormás" és "wasabis" varázsszavak vonzák a szememet a boltban is, bár eddig elrémisztett, hogy hány féle állományjavítót és színezéket összehordanak ahelyett, hogy egy egészen kis wasabit kevernének azokba az ételekbe...És hogy a kis üveges reszelt torma, amivel a legtöbben először és talán kizárólag találkoznak, alig tartalmaz 50% tormát? Juj, ez nem szép dolog.
Nagyon hálás vagyok, hogy csak a régi eperültetvényig kell elfáradnom, ide hátra a kertünkbe, hogy tormához jussak, ám a wasabival nem olyan egyszerű a helyzet. (Tényleg, tud valaki arról, hová menjek, ha hozzá szeretnék jutni egy kis igazi wasabihoz?)

Mégis mi lehet a különbség a két csípős íz között? És akkor most csípős vagy erős? Miért rajongok az egyikért és miért moderálom az erőspaprika-fogyasztást?

Hogy mi a különbség az erős paprika és a csili között, csak sejtem. Sebaj, mindenképp tartok idehaza házi erős paprikát vagy egészben, megszárítva, vagy por formájában. Szeretem, szeretem, néhanapján jól esik egy kis csípős mexikói, indiai vagy más keleti íz, télen igazán jól tud esni egy kis csípős, melengető leves, de nem kedvelem azt a mennyiségű erős paprikát, amitől az egész fejem - hogy is mondjam - égne.
A paprika hatóanyagát ismerem és azt a bizonyos Scoville-skálát is, ami érzékelteti és segít felmérni a csípős és csípős közti különbségeket. A torma hatóanyagáról viszont még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen vegyületről beszélgetünk itt.

A paprika a csípősségét a kapszaicin nevű anyagnak köszönheti, amit úgyis kívülről fújtok, tudom. Már a képlete is megragadó, C₁₈H₂₇O₃N, 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, hát még a tudnivalók róla:

Színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62–65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan – ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. Elsőre irritálja a bőrt, de többszöri alkalmazása érzésteleníti a kezelt területet.

Íme, a Naga Jolokia (naga morich, bhut jolokia), az indiai paprika, mely a világ egyik legerősebbje 1,04 millió SHU csípősséggel. Nem az én paprikám. Összehasonlításként: az erősen csípős magyar paprikák 1500 és 2500 SHU-val csípnek csak.

A torma latin neve Armoracia rusticana. Hát nem szép? Az élvezeti értéke mellett, hiszen imádom (Katt: gyere, csinálj velem házi reszelt tormát:), ahogy arról már írtam, gyógynövényként is gondolok rá a beltartalmi értéke miatt.

A mindenki által köztudott erős illatát intenzív illóolaj-tartalmának köszönheti. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és kálium is.

A mustárolaj képlete a kapszaicinéhoz képest jóval egyszerűbb: CS=N-C₃H_5. A szinigrin ennél bonyolultabb képletet mutat és a torma kifejlett gyökerében az aránya 83%. Ő felel a torma, sőt a mustár csípős ízéért.

Ez itt a szinigrin. Érdekes, hogy az ízélményeink akár ilyen formában is láthatóva válhatnak, ugye? Nem kell megjegyezni és megígérem, hogy nem fogok átevezni a molekuláris gasztronómia vizeire. Nem vagyok egy született kémikus, hiába igyekezett annyira ezen javítni Csicsa tanár úr (Isten nyugosztalja) a gimiben.

Mustár. Igen, ebben a műfajban is a csípőset kedvelem. A főkosztostól kaptam egy dobozka igazi angol mustárport egy kis tubus mustár kíséretében, ami hatalmas ízélmény volt. Kerestem 'A MUSTÁRT' és azt hiszem, a Colman's logó alatt ezt meg is találtam. A por viszont érintetlen, csak a dobozát csodálom és azóta is tűnődöm rajta, hogyan használjam fel, milyen ételben csalhatnám elő az aromáját a legszebben. Teszek egy csendes ígéretet itt és most, hogy megpróbálom mondjuk egy sovány hús pácolásához vagy egy szép vinaigrette-hez. Illik is az őszhöz, igaz?

 

 Vaszabi gyökér, Nisiki piac, Kyoto

Japán étterembe évek óta készülök, de még mindig nem jutottam el. Szeretnék egy hozzáértővel menni, aki beavat engem, a járatlant az idegen ízekbe (és megint egy kicsit közelebb jutottam ehhez a lehetőséghez :). Azt hiszem ezért sem volt még szerencsém a vaszabihoz vagy waszabihoz mint olyanhoz. Csak az ízét ismerem bizonyos kommersz ételekből mint a chips, amit volt merszem megkóstolni, ami nyomokban tartalmaz valamicskét. A nemrég polcokra került vaszabis torma azonnal felhívta magára a figyelmemet, aminek az üvegét azonnal megfordítottam jó szokásomhoz híven. Sajnos nem látott vaszabit és én nagyon csalódott voltam, hogy hogy a csudába engedhetenek meg maguknak ilyet. Azt hiszem, ez volt az a prominens cég. Sajnálom, nálam leírták magukat.
Közben annyira, de annyira kíváncsi vagyok rá. Japánul a vaszabit így hívják, わさび, ワサビ vagy 山葵, már akinek ez mond valamit. Itt meg is hallgathatod a kiejtését, remélhetőleg autentikus. Na jó, az angol szavak japánul mindig viccesen hangzanak, ez is: horseradish :)

Olvastam egy jó kis cikket a vaszabiról magyarul egy - mint kiderült - műkedvelőtől, alias nyokkitól, aki a kedvem szerint jól összefoglalta azt, amit szerettem volna tudni a vaszabiról nagy hirtelen. Így nem is taglalom hosszan tovább, szívesen ajánlom az írást.
Megtanultam belőle azt, mennyire körülményes mind a termesztése, mind a felhasználása. Milyen jó dolog az, hogy a tormához szinte bármikor hozzájuthatunk, mert a vaszabival szemben nagyon tágtűrésű növény. (Igen, ki sem lehet irtani és ezért hálás vagyok. Ezen a nyáron, megszámoltuk, 5x vágtuk vissza tövig a gyönyörű harsány zöld, terpeszkedő leveleit és ma szebb mint valaha.) És hogy hagyományosan cápa- vagy rájabőrből készült reszelőn reszelik le - ami nekem nincs itthon - frissen, mert az aromája 20 perc alatt elillan.... Hát, a torma sem tartja  meg hosszan az aromáját, de a 20 perc az igazán kevéske....De akkor mi újság a vasabipasztával? Inkább port vegyek? Ismét csak szerencsésnek érzem magam a tormával és a nagyanyám sokat látott, profi, kézi reszelőjével, pláne ezen az éghajlaton, ahol még télen is áshatok magamnak egy gyökeret, ha kedvem szottyan.

Különösen az utolsó bekezdés volt számomra érdekes, amiben nyokki igyekezett átadni, szavakba önteni a wasabi ízélményt és egyben választ is adott a kiinduló kérdésemre: miért csíp másképp a torma és a paprika? Íme, a válasz, amit megerősít egy másik forrás is:

A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én talán úgy tudnék különbséget tenni a két íz vagy inkább ízhatás között, hogy míg a paprika csíp, a torma erős. De bármelyiket is részesíted előnyben, jól jársz. Az antibakteriális hatásuk nyilvánvaló; mind a megelőzésben, mind egy (kis enyhe) megfázás vagy nátha, torokfájás esetén kellemes otthoni gyógymód mindkettő a fokhagymával, vöröshagymával, feketeretekkel, gyömbérrel, fahéjjal, citrommal egyetemben. Ilyen kellemes formában is vigyázhatunk magunkra és ez jó.

Zöld helyett inkább piros zöldturmix

Ez az írás több hete született, amióta több turmix lecsúszott már a torkomon. Ma pedig eljött az ideje, hogy meg is osszam: ajánlom ezt drága Andi barátnőmnek a tegnapi este emlékére. Fotó hamarosan.

Igen, rendkívül egészséges a zöldturmix, ezt eddig is tudtam. Hogy mitől zöld? Erről is volt elképzelésem. És nyers és vitamindús, ami áldásos az emésztőrendszer, az immunrendszer, így a vérképzés számára. Aztán eljött az ideje, hogy egy méregdrágán árult, csoda zöldpor előtt fél percig elmélkedve (Vajon mit tud ez, amit a friss zöldségek nem tudnak...?) úgy döntöttem, belevágok és végre elkészítem a saját zöldturmixomat. Abból, ami épp van, nyers, vitaminokban és ásványi anyagokban dús és aminek össze tudom gondolni az ízét - ez a szempont engedtessék már meg nekem. A különböző kombók közül ez jött be leginkább. Kb. 750ml turmix, amit egyben le is hajthatsz, lelked rajta. Vagy kezd ezzel a reggelt és alkattól függően legalább 2-3 órát kitarthatsz vele, iszogasd csak folyamatosan.   

Hozzávalók:
egy kisebb csokor friss csalánhajtás
egy marék spenótlevél
egy kis csokor petrezselyemzöld
1 alma tisztítva, felkockázva
1 citrom leve és húsa kifacsarva
ízlés és elképzelés szerint egy evőkanál joghurt? 
2-3 dl natúr céklalé
1-2 dl narancs- vagy almalé
1-2 dl víz vagy gyógytea

1) Végy egy remek turmixgépet és kb. 2-3 dl folyadék segítségével mindent turmixolj 1 perc alatt simává, majd alacsonyabb fordulatszámon add hozzá az összes folyadékot, amit szeretnél. Ennyi.

Hiába kínálgattam, nem kívánta senki megkóstolni a környezetemben a mély bordó szín "löttyöt" (sic). "Olyan szaga van, mint a frissen kaszált mezőnek..."  "Igen...? Ja, talán a csalán." Persze nem muszáj épp céklalevet használnod. Paradicsom-, káposzta-, zöldség-, répa-, vegyes gyümölcslé?

Az alma ennek a hónapnak a gyümölcse, ez jó. A banán, a kivi nem tartoznak az idénygyümölcsök közé, viszont nagyon finomak és az előbbivel igazán kiadós ez az ital. A csodálatos piros bogyós gyümölcsöket én nagykanállal eszem, semmi turmix, bár biztosan létezik egy igazán finom sóska-ribizli egyensúly :) Vagy mégsem, köszönöm. Mégiscsak meghagyom a bogyókat a joghurtnak és a házi fagylaltoknak. Éééés a clafoutis-nak, persze. Vagy itt a körte, a szilva, a barack. Az már igen, az már lázba hoz.  
 
Olyan zöld levelet raksz bele, amilyet csak akarsz: spenót, sóska, mángold, petrezselyem- vagy korianderzöld, friss reteklevél, friss, zsenge gyermekláncfűlevél, lestyán- vagy zellerlevél tenyészidőtől függően. Bármilyen csíra. Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ami a beltartalmat illeti, nem tudsz melléfogni, csak találd meg a neked tetsző ízeket.

Az egy citrom leve nem teszi savanyúvá, de ha ez elsőre elgondolkodtad, kezd egy fél citrom levével. Helyettesítheted egy naranccsal vagy pár mandarinnal is, lehetőleg magok nélkül. Grapefruit?

Haladóbbak tovább fokozhatják a hatást: tégy bele fahéjat, kurkumát, szőlőmagőrleményt, 1-2 cm-es gyömbért. Mind csodálatos, fertőtlenítő, erősítő hatású.

Most nem is taglalom a különböző összetevők csodás élettani hatásait. A lényeg, hogy akár karcsúságról, akár fittségről, lúgosításról, szép bőrről, akár jó emésztésről vagy immunrendszerről vagyis egész-ségről ábrándozol, először végy a turmixgépet és egy csomó nyers finomságot. Állj neki bátran.

Sült padlizsán paradicsommal, sajttal

Egy egyszerű és nagyszerű étel következik, ami sok kritériumnak megfelel: könnyű, gyors étel. Én köretként szoktam tálalni egy egyszerű, roston sült csirkéhez. Vegetáriánusok főételként is gondolhatnak rá, köríthetik mondjuk egy finom rizzsel. Önmagában is tálalható - egy relatíve kalóriaszegény étel. Ha úgy tartja kedved, szinte bármikor elkészítheted - én akkor sütöm, amikor ideje van: nyáron és ősszel.

Hozzávalók 2-3 főre:
1 közepes padlizsán
2 szép érett paradicsom - nem baj, ha nem túl leves
1 gombóc mozzarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
8-10 friss bazsalikomlevél és/vagy 2 kiskanálnyi rozmaringlevélke (de jó a szárított is)
frissen őrölt fehér bors
só

1) A padlizsánt hosszában kb. 1 cm vastag szeletekre vágom és kicsit megsózom mindkét oldalát. Miután állt egy kicsit, lemosom róla a kicsorgó nedveket. Közben felszeletelem a paradicsomot és a sajtot.
2) Mehet is az olívaolajjal vékonyan kikent sütőtálba - az én kedvencem a kerámiatál. Megfűszerezem, elosztom a szeleteken a paradicsomkarikákat, majd azokat is meghintem a fűszerekkel és egy kicsi olajjal megpöttyözöm.
3) Mehet is a forró sütőbe, ahol kb. 20-25 percig időzik. Kiveszem, elosztom rajta a sajtszeleteket, majd pár percre visszatolom a sütőbe.
4) Lehet tálalni, kész a finom köret vagy főétel. Forrón finom.

Készítsetek sok padlizsánt, amíg van: krémet hagyományosan vagy egy kis csavarral, balzsamecettel, tejfölös szósszal salátaként, vagy (nohát, már megint) balzsamecettel, de ez alkalommal gyorsan, pirítva.