Napraforgómag-szezámmag kence

 

Egy nem feltétlenül sokatmondó kép

 

Vegán vagy hamis tepertőkrémnek is hívják, ezzel hívta fel magára a figyelmemet.... mert hogy még mindig szeretem, illetve csak szeretném a finom(!) töpörtyűt. Mégsem eszem, mert nem találok igazán jót, illetve nem is igazán pártolom mondjuk épp nyáron a fogyasztását. Valójában évek óta nem ettem, csak csipegettem pár darabot, ha valahol akadt rá alkalom. 

Tisztán emlékszem, ahogy Édesanyám anno az egyik legtöbbet járatott konyhai "kütyün", a húsdarálón(!) darálta le a töpörtyűt a hagymával együtt és én nagy érdeklődéssel szemléltem a műveletet, ahogy mindent összeken a zsír és vártam a finom végeredményt.... még most is emlékszem az ízére ...

Akkoriban még teljesen hiányoztak a palettáról, a miénkről biztosan, de ma szeretem a magkrémeket. Jó pár bizonyított már nálam, illetve mindig érdeklődéssel kóstolom meg, ha valaki készít egy számomra ismeretlen magkrémet. Múlt héten is így történt, amikor a reggelinél mint egy kislány toporogtam a széles, a házigazdák által szívből előkészített és igazán kedvesen felkínált választék mellett..... minden érdekelt. "Ez mi?" - érdeklődtem egy kis tálban fényesen csillogó, nyilvánvalóan házi készítésű, ám kinézetre majdnem semmitmondó barna kencét fürkészve. "Hamis tepertőkrém. Vegán. Nagyon finom." Ááá, hát eljött az ideje, hogy végre megkóstoljam, itt és most... ugyanis pont ezt az új kencét készülök elkészíteni több hete és már keresgéltem is inspirációt.

Azonnal megkóstoltam és tudtam, hogy nem kell tovább keresem, érzek mindent. Megérkeztem. 

Ma végre elkészült az én konyhámban is és szinte szertartásosan ettem pár szelet kenyérrel, a nagyon kedves szomszédomtól kapott, édesre érett paradicsommal .... hát, nagyon örülök és örömmel  osztom meg én is, amit készítettem a sok további elérhető recept mellett.

Még egy pillanatra visszatérve ahhoz a bizonyos múlt heti reggelizőasztalhoz, persze megkérdeztem, hogy "Ésmivanbenne?" Egyszerre két meglepő dolgot hallottam és még egyet, amire nem számítottam: a pirított és megőrölt napraforgó mag (eddig ok) mellett van bent szezámmag is. Eddig ilyen kombinációról nem olvastam. "És margarin" És akkor, gondolom, a mélytengeri búvárok alaposságával a szemeimből olvasva gyorsan hozzátette próbálván menteni a helyzetet, "...de lehet bármilyen zsiradék ízlés szerint". Ok, ez így kerek, egyformán gondolkodunk, én is olyat adok majd hozzá, amilyet szeretnék. "És egy kis szójaszósz." Tényleg? Nahát.... 

Ez volt tehát az én inspirációm és innen indultam  tovább ma a konyhámban. Ez lett belőle és alig tudtam abbahagyni....

Hozzávalók (amiket nem méricskéltem, de igyekszem leírni)

kb 10dkg hántolt napraforgó mag
kb 10dkg szezámmag
kb 2 evőkanálnyi ghí, amit én készítek itthon
egy kisebb löttyintés szójaszósz
kb egy fél mokkáskanál sót tettem bele, de nekem kicsit sok lett

1. A napraforgó és szezámmagot külön-külön megpirítottam egy csak erre a célra használt, sokat látott serpenyőben, folyamatos kevergetés mellett. Amikor megpirult, finoman, halvány aranybarnára, egy tányérba öntöttem és szétterítettem, mert a pirulás folyamata még nem áll le egyszerre. Hadd hűljön kicsit a darálás előtt.
2. Egy egyszerű és kicsi konyhai aprítóban a kétféle magot külön-külön daráltam szinte pépesre.
3. A kétfajta pép a ghí, a szójaszósz és egy kis só társaságában, kevéske pörgetés után könnyen összeállt, a kence készen állt a tálalásra.

Hát ennyi. Csodálatos. Próbáljátok ki. Meglepően hasonló az ízélmény, tényleg nem gondoltam volna. És igen, tényleg nagyon laktató. Hálás vagyok és imádok felfedezni új dolgokat. Ez a kence itt és most bekerült a kedvenceim közé. 

Tovább gondolható ízlés szerint egy kis mustárral, finomra vágott (esetleg kicsit pirított) édes hagymával, főtt tojásba töltve vagy télen hajában sült krumplival, nyamm.... de én már elképzeltem, hogyan fogom megpróbálni újraírni a "tepertős" pogácsát. Kellemes ízélményeket és alkotást kívánok mindannyiunknak.

~

 

Utóirat minden és bármely napra: Kérlek benneteket, emlékezzünk rá, hogy igazán jó volna minél kevesebb "szeméttel" járó alapanyagokat keresni, minél kevesebb terheléssel és vegyszerekkel, ha van rá módunk. A Földre=magunkra tekintettel ♡ 

  

Magvas, sárgarépás hajdinakenyér

Egy ideje én is sütök kenyeret. Több műfajt kipróbálam már és mindegyiknek megvan a maga előnye. Igaz, mindegyik gluténmentes volt, mással nem is próbálkoztam. Nóri emlegetett Mindenmentes blogja ősztönzött arra, hogy kovászoljak és azt is nagyon szerettem. Kipróbáltam több féle készen kapható GM kenyérlisztkeveréket is és közülük a legfinomabb a Bake-Free Házi kenyér lisztkeveréke volt (azívesen ajánlom), igaz, azt is azonnal felturbóztam a kedvem szerint sárgarépával, olajos magvakkal és fűszerekkel. (A Szafi lisztek között nem találtam igazán finomat.)

Volt is itthon több zacskónyi és ahogy fogyott, úgy születtett meg bennem a szándék, hogy megpróbálom összeállítani a saját liszkeverékem, hiszen a csomagoláson ott szerepel a lista. Ezt bárki megtalálja a honlapon is, nem titok, igaz, az arányokról egy szó sem esik. Ez a saját liszkeverék aztán átesett némi alakításon, ami az arányokat illeti, próbákon, közben elfogyott a köles, ami a fő összetevő, míg pár napja nem álltam neki spontán sütni, mert végre lehűlt a levegő a hatalmas kánikula után. És már nagyon hiányzott a kenyér.

Persze mindezt a csodás malmomnak köszönhetem, de ha érdekel, lehet kapni bármelyiket a lisztek közül. És természetesen nagymamám kávédarálójának.  

130g hántolt hajdina lisztté őrölve

40g vöröslencseliszt 

40g quinoaliszt

20g utifű-maghéj-liszt

20g tápiókaliszt

 

két közepes répa finomra reszelve 

kb 25g egész mák

kb 25g kendermag

kb 30g egész tökmag 

(ezeket a magokat nem méricskéltem, 

csak gondolomformán adtam hozzá)

kb csapott teáskanál kakukkfű 

kb csapott teáskanál só

 

kb csapott teáskanál szódabikarbóna  

kb. 1 evőkanálnyi almaecet

 

250g meleg víz 

 

1. A quinoát, az utifű-maghéjat és a tápiókagyöngyöket külön-külön megőröltem a már emlegetett egyszerű kávédarálón, nagyanyai örökség, ami nálam nem csak kávét lát. De azt is. Ezeket egy tálba borítottam.

2. A malmon őröltem a vöröslencsét és a hajdinát, majd azok is mentek a tálba.

3. Sóval és ma épp kakukkfűvel fűszereztem, hozzáreszeltem a két szél sárgarépát és egy villával alaposan elkevertem a finom répa-szálakat.

4. Aztán jött gondolomformán a mák és a kendermag, és újra keverés.

5. A halom tetejére kanalaztam a szódabikarbónát és rá az ecetet. Kicsit vártam, míg teljesen felpezseg.

6. Hozzáadtam a langyos-meleg vizet és jól elkevertem az egészet, belekevertem egy nagy marék egész tökmagot, majd letakartam és hagytam állni talán 10-15 percet. 

7. Közben a sütőt előmelegítettem 190 fokra. A tésztából egy cipót formáztam és bevágtam a tetejét egy éles késsel és sütőpapírral kibélelt tepsiben 70 perc alatt megsütöttem. 

 

Ebből egy 57 dekás kenyérke sült ki. A hajdinától ilyen barna színű, a köles nem színezi meg ennyire.

Készítheted köles és hajdina egyenlő arányú keverékéből. 

Jó állagú, finom ízű, kissé tömörebb kenyér sül ki belőle. Pirított kenyérnek is nagyon finom. 

Míg a kapható lisztkeveréktől eljutottam eddig a kenyérig:

- Először is adtam hozzá minden alkalommal 3 féle olajos magot, ami éppen kézre esett. A kedvencem a mák-kendermag-tökmag kombó, de a szezám, len-, napraforgómag is nagyon kellemes. Ahogy tetszik.

- Már az első kenyérnél is sárgarépát reszeltem bele saját elképzelés szerint és azóta minden kenyérbe reszeltem. Mostanában a friss cukkíni is kipróbálható.

- A fűszerek közül nekem nem az egész köménymagra jár a kezem, hanem inkább a kakukkfűre, borsikafűre, oregánóra, majorannára. Ahogy tetszik, csak bátran.

- Az eredeti , készen kapható keverékben ott a szódabikarbóna. A saját recepbe természetesen én is tettem és igazi házi, bio almaecetet szereztem be azóta hozzá. Ha esetleg még nem találkoztál ilyennel: ez emeli meg a tésztát élesztő vagy kovász helyett.

Ezeket az ötleteket bármely készen vásárolt kenyér lisztkeveréknél felhasználhatod. Kellemes sütögetést, most nincs olyan nagy forróság. 

Vegán székelykáposzta

 Egy nem túl  figyelemfelkelő, de számomra fontos fotó a mai ebédről

 

Hát, bizony, rég éreztem ezt az ízvilágot ..... kb. karácsony táján - amikor végül a nagy bőségben NEM készítettem el a szokásos töltött káposztámat - éreztem azt, hogy "de azért csak kéne enni valami jó cuccos, káposztás ételt..... mondjuk székelykáposztát" És milyen székelykáposztát? Hát ahogyan édesanyám szokta nekem elkészíteni, hiszen tudta, mennyire szeretem..... 

Mivel magam még sosem készítettem, egy kicsit inspirálódtam itt-ott. Persze, hogy a Horváth Ilona szakácskönyvvel kezdtem, hogy lássam azt, hogy esetleg édesanyám miből indult ki. Aztán rájöttem, hogy székelygulyás néven bújik el a könyvben. A kiindulópont természetesen egyforma, de az elolvasott receptek alapján akár 3-4 különböző étel is lehetne egymás mellett az asztalon. És én úgy éreztem, nem fogok kreatívkodni, azt keresem, azt szeretném úgy igazán, ami bennem él. Mégis össze kellett raknom magamban egy új elképzelést, mert pirított sonkát nem akaródzott enni.... szóval így jutottam el (csupán!) pár hét leforgása alatt ☺ ide:

Szóval disznóhúst nem kérek.. ha kérnék, az csakis a legjobb helyről, magánkézből, leginkább mangalica sonka lenne, amiről tudom, hogy a legjobb minőségű, azaz egyszerűen tiszta, valódi táplálékon nevelték jó kezek.  

Nagyon nem szeretem, ha valaki a túlzásokat használja egy cél elérése érdekében.... kiszúrom.... Van, akitől mégis elfogadom, hogy hatalmasakat túloz, de csak azért, hogy áttörje minél több embernél a tájékozatlanság+érdektelenség vastag kőfalát, ami a saját egészségünket illeti.... van mit áttörni...  Nemrég hallottam tőle, "menjetek el a tápboltba, vegyetek disznóknak szánt tápot pár kilót, otthon tálaljátok fel nyugodtan, mondván, 'képzeljük el, hogy rántott húst vagy pörköltet eszünk', mert valójában ha valaki ilyen hús eszik, épp olyan, mintha ilyen tápot enne". Na, ez elég plasztikus .... és sajnos igaz.

Szeretném kiemelni, hogy nem a disznóhús evést kívánom kritizálni, hanem az iparosodott "megoldásokat"(!). Mély nyomokat hagyott bennem, ahogy drága szeretett nagyszüleim disznókat neveltek és milyen ünnep volt mindkét disznóölés telente .... 

Akárhogy is, én most úgy éreztem, elkerülöm a disznóhúst, ide illő hús alternatívát nem tudok kitalálni, és ezért a vegán főzős tapasztalataim között kutakodtam egy kicsit. Ez lett belőle saját elképzelésből:

Hozzávalók:

kb egy kápiapaprika felcsíkozva (nekem a mélyhűtőből)

1 közepes-nagy vöröshagyma (ősszel spájzolam be a piacról)

2 közepes, szép szál répa (bio, azaz remélhetőleg pár fokkal jobb)

1 csomag füstölt tofu (bio, az Aldiból, 250g) sonka helyett

1-2 löttyintés napraforgóolaj (szintén magántermelésből, -préselésből)

frissen őrölt bors

1 babérlevél

házi piros paprika (igazán jó helyről drága barátnőmnek köszönhetően)

só csak óvatosan 

talán 3 jó marék házi savanyított káposzta a piacról 

kb. 2-3 evőkanálnyi zabpehelyliszt (magam őröltem drága nagyszüleim régi kávédarálóján és képzeljétek, ez is bio)

majd egy teljes doboz "mandula joghurt"  (bio, Aldi)

az előkészített fokhagymát pedig végül elfelejtettem belereszelni.... ☺

 

1. Megtisztítottam és kedvem szerint felaprítottam a fagyos kápia paprikát, a vörös hagymát, a sárgarépát és egy lábosban elkezdtem lassan pirítani mindez együtt. 

2. Közben felkockáztam a füstölt tofut és amikor már kellően átpirult a zöldséghalom, hozzáadtam és tovább pirítottam mindezt együtt pár lendületes keveréssel. 

3. Ahogy elkezdett illatozni az egész konyha, tekertem rá frissen borsot, beledobtam a babérlevelet, a sóval viszont óvatos voltam a káposzta miatt, ezért csak egy kicsi adtam hozzá. Majd következett ízlés szerint a piros paprika és kicsikét pirítottam még.

4. Hozzáadtam a savanyított káposztát gondolomformán, felöntöttem vízzel, hogy lazán befedjen mindent és fedő alatt, lassabb tűzön, néha belekukkantva főztem talán egy órát.

5. Amikor kellően puha volt minden, behabartam az előre odakészített, már szobahőmérsékletű, zabliszttel kikevert mandulajoghurttal és vártam, míg rottyan egyet. Utánasóztam.

Alig vártam, hogy megkóstolhassam, annyira felcsigáztak a rég érzett illatok..... hát  ...... időutazás .... imádom .... még van két tányérra való és talán betelek az élménnyel egy időre.

Tudod, kedves éhes, érdeklődő vagy épp inspirációt kereső olvasó, először arra gondoltam, minek is írjak le egy ilyen receptet, hiszen nincs ebben semmi különös.... aztán arra gondoltam, hogy valójában nem is csak egy receptet osztok meg, hanem egy élményt, a megéléseimet. 

Fontos számomra az, hogy nem példálózni akarok, hogy csakis bio dolgokat kell, lehet enni. Sajnálom, amikor azt látom, hogy az un. bio étkezés trend jellege eltorzítja ennek is a lényegét, tisztaságát.... 

A szándékom az, hogy kicsit megmutassam, hogyan választom ki az alapanyagokat. Az odafigyelésben és a  VÁLASZTÁSBAN hiszek. Akármit is eszünk, azt választjuk, attól függetlenül, hogy tudatosak vagyunk rá vagy sem. Szívből kívánom, hogy sokan átérezzék, hogy a jóllétükhöz soksoksok közük van és higgyenek abban, hogy választhatnak. (És hidd el, azokra is gondolok, akik ezt nyilvánvalóan nem tehetik meg.)

 

Meglehet, hogy egy született székely a szívéhez kapna a recept láttán, de ha téged megszólít, kedves éhes olvasó, készítsd el a számodra legmegfelelőbb hozzávalókkal, akár egy finom sonkával, ami az egész ízvilágot megadja.

Akár ilyen receptet kerestél, akár csak erre jártál, erre a gondolkodásra hívlak téged és bárkit, amiben az odafigyelés, a tudatosság és az örömteli alkotás és evés mind találkozik a jelen pillanatban és előre tekintve, hosszú távon is. Hát ezt jelenti számomra a "Valami finomat",

Ezért jegyeztem ezt most le. Szívből. És úgy láttam itt bent, hogy édesanyám a felhő szélén mosolyog ♥

 

És most teszek egy ígéretet, mert nagyon érzem az indíttatást: hamarosan lejegyzem azt is, amivel együtt ettem, mert az is épp akkor készült el, csak azóta elfogyott. ☺

Addig is szép február eleji napokat kívánok.