Saláta mozarellával, avokádóval, vinaigrettel

Itt a nyár, végre, hadd nyissam meg egy friss, finom salátarecepttel, amiben nem sok meglepetés van, csupán egy szép érett avokádót használtam másként, mint szoktam. Az étel ízéhez nem tett hozzá sokat ebben az összeállításban sem, viszont a szinte már krémes állaga és a beltartalma feltétlenül. A kertből hoztam hozzá a saját salátánkat és hagymánkat. Méltó helyre kerültek.

Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta

A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors
só

1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.

Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.

Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.

A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.

Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.

Sült padlizsán paradicsommal, sajttal

Egy egyszerű és nagyszerű étel következik, ami sok kritériumnak megfelel: könnyű, gyors étel. Én köretként szoktam tálalni egy egyszerű, roston sült csirkéhez. Vegetáriánusok főételként is gondolhatnak rá, köríthetik mondjuk egy finom rizzsel. Önmagában is tálalható - egy relatíve kalóriaszegény étel. Ha úgy tartja kedved, szinte bármikor elkészítheted - én akkor sütöm, amikor ideje van: nyáron és ősszel.

Hozzávalók 2-3 főre:
1 közepes padlizsán
2 szép érett paradicsom - nem baj, ha nem túl leves
1 gombóc mozzarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
8-10 friss bazsalikomlevél és/vagy 2 kiskanálnyi rozmaringlevélke (de jó a szárított is)
frissen őrölt fehér bors
só

1) A padlizsánt hosszában kb. 1 cm vastag szeletekre vágom és kicsit megsózom mindkét oldalát. Miután állt egy kicsit, lemosom róla a kicsorgó nedveket. Közben felszeletelem a paradicsomot és a sajtot.
2) Mehet is az olívaolajjal vékonyan kikent sütőtálba - az én kedvencem a kerámiatál. Megfűszerezem, elosztom a szeleteken a paradicsomkarikákat, majd azokat is meghintem a fűszerekkel és egy kicsi olajjal megpöttyözöm.
3) Mehet is a forró sütőbe, ahol kb. 20-25 percig időzik. Kiveszem, elosztom rajta a sajtszeleteket, majd pár percre visszatolom a sütőbe.
4) Lehet tálalni, kész a finom köret vagy főétel. Forrón finom.

Készítsetek sok padlizsánt, amíg van: krémet hagyományosan vagy egy kis csavarral, balzsamecettel, tejfölös szósszal salátaként, vagy (nohát, már megint) balzsamecettel, de ez alkalommal gyorsan, pirítva. 

Egyszerű nyári balzsamecetes saláta

Kertem idei legszebb paradicsoma - két bőséges adag salátához

Számomra az egyik legnagyszerűbb nyári saláta tényleg nagyon egyszerű. Sokféle étellel szeretem, ám még nevet sem adok neki. Gyorsan elkészül. A legnagyobb figyelmet ez alkalommal a salátalevelek megmosása és eltépkedése igényelte.

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 fejes saláta fele
1 gyönyörű, nagy paradicsom a kertből
1 marék zöld olajbogyó
egy kicsi vöröshagyma vagy bármilyen finom hagyma, metélőhagyma
1 csomag mozarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
1 ek 100%-os balzsamecet, pl. Jamie Olivertől
só

1) A tiszta salátaleveleket összetépkedem, minden más hozzávalót feldarabolok a kedvem szerint és egy szép tálba halmozom az egészet.
2) Nem vacakolok a vinaigrette összerázásával, kikeverésével, hanem egyenesen a salátára locsolom az olajat és az ecetet, megsózom, viszont szabad kézzel, pár jól irányzott mozdulattal összegyurmázom az egészet.  Így mindent kellően összekeverek és mindent átjár az öntet.

Tálalhatsz is. Roston sült csirkehússal szeretem a leginkább és köretként tálalom magamnak.

Itt a bőség ideje, variáld kedvedre a zöldségeket paprikával, uborkával, az ízesítést egy kis frissen tépett bazsalikomlevéllel, borsikafűvel, egy kávéskanálnyi dijoni mustárral, vagy locsold borecettel, citromlével.

Tudom, tudom, nem mondtam semmi újat, ám az egyik kedvencemnek szentelek pár percet. Azért is örülök neki, mert a kertben több hozzávaló megterem, és nagy örömmel hozok be minden egyes paradicsomot vagy ágacska fűszerszámot. Remélem, nektek is van alkalmatok ilyen üdítő, igazán friss salátákat összedobni ebben a forró nyárban.

Babos quesadilla

Babos, paradicsomos quesadilla saját készítésű tortillával 

és az alkalommal guacamolével 

Mit is főzzek, mit is főzzek? - tanakodtam. Mert volt rá vagy 20-30 percem a vacsora előtt. Vásárolni nem voltam, a főzésre nem készültem már vagy egy hete. Vagy kettő-három? Nos, igen, ebben a hónapban körülbelül két marék rizsre futotta tőlem a konyhában, de persze a nagy kedvenc sonkás, spárgás omlettről sem feledkezem meg, hisz a rengeteg teán kívül tényleg nem főztem semmit. Szintén egy gyors, esti vacsorakészítés során született.

Szóval se elképzelés, se alapanyag. Gyors keresgélés - "gyors vacsora" -, gyors inspiráló olvasás - mi van a kamrámban és mi az, ami nem annyira nagyon egészségtelen? Képtalálatok: quesadilla a Dining Guide-tól. Csodás. Spenót? Nincs. Más zöldség? Babkonzerv? Mexikó = bab. Nos, kürölbelül ennyi idő alatt döntöttem el és zongoráztam le magamban a mai vacsora receptjét és elkészítési módját.

Kb. fél óra alatt tálaltam - egy macskaetetéssel megspéklve bruttó 40 percembe került az egész hadművelet. Mert a közben hazaérkező Főkosztos konstatálta, hogy bár az illatok ígéretesek, kaja még sehol - és haláli nyugalommal sütött magának 2 tükörtojást, majd elfogyasztotta a tegnapi vargányás krumplifőzelék maradékot. (Tényleg, tegnap is főztem és azt is megosztom majd).

Hozzávalók 2 nem túl éhes főre: 
1 vörösbab konzerv
2-3 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 kis fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
5-6 teáskanálnyi paradicsompüré
só
pirospaprika (egyenesen Kalocsáról, házi, bizony)
csípős pirospaprika, alkalom adtán csili kicsumázva, apróra vágva
oregano (a kertemből, gyönyörű nagy bokor)
majoranna
zellerzöld
kb. 2 marék reszelt sajt (de nem 1000 forintos pizzafeltét vagy hasonló, hanem valami finom sajt - nálunk Karaván Gomolya maradék került elő a hűtőből)

A tortillához:
7,5-7,5 dkg finomliszt és kukoricaliszt
csipet só
7-8 ml langyos víz

A mártáshoz avokádó híján:
1 pohár tejföl
1 pici só
1 gerezd fokhagyma
kb egy maréknyi nyers uborka almareszelőn lereszelve

1) A konzerv babot lemostam, leszűrtem és villával gondolomformán összenyomkodtam.
2) Az olajon megfuttattam a felaprózott hagymát és fokhagymát, majd összekevertem a babbal, egy kis paradicsompürével, amíg el nem érte a tetszetős állagot, fűszereztem a kedvem szerint. Mindez kb. 10 percig tartott.
3) Közben meghámoztam azt a maradék 10 centis uborkát és belereszeltem egy fokhagymagerezd társaságában a sós tejfölbe. Kb. 3 perc.
4) Elkészítettem a tortillatésztát a már ismert módon, de ez alkalommal nem vártam, hanem frissen nyújtottam, sütöttem. Egy főre 2 tortillát szántam. Ez ismét kb. 12-15 perc volt.
5) Miután a második tortillát átfordítottam a másik oldalára, egyeletesen eloszlattam rajta kb. egy marék reszelt sajtot. Így együtt pirult tovább a tortilla és a sajt kb 1-2 percig.
6) Ezt kicsúsztattam egy tányérra, ráügyeskedtem és eloszlattam rajta a fűszeres bab felét, majd egy határozott mozdulattal rákerítettem és rányomtam a kalapját, a már kész tortillát.
7) A tetejére kanalaztam a tejfölös mártást, ami talán nem túl autentikus, viszont sikerült elosztanom egyeletesen és a friss íz és állag remekül kiegészítette a fűszeres babot. Általában vékonykára, kb. 1 centi vastagra készítik, amit tortaszerűen cikkekre vágnak. És ezt kihagytam és egy jófajta tenyérnyi szendvicsként tálaltam.

Ahogy eszegettem, tovább gondolkodtam egy kicsit ezen az ételen. Ez is a tortilla egyik változata, elég gyakori, ha jól tudom. Vajon miért jellegzetes, más mint a többi tesó? Szerény spanyoltudásom azt súgta, hogy a nevében is kereshetném a választ és tényleg: a quesadilla a tortilla és a queso spanyol szavak összetétele, azaz tortácska és sajt. Legközelebb több figyelmet szentelek a sajtnak, azt hiszem.
A torta spanyol szó kerek süteményt jelent, amit a mexikóiak átvettek és évszázadokon át újra és újra átértelmeztek, így született a sok finomság. A mexikói tortilla nem keverendő a spanyol krumplis (zöldséges) tortillával, (amit szintén el szoktam készíteni).

Csodás volt, nagyon élveztük az állagokat, az ízeket. Máskor is szívesen készítem. Előnyére válik az is, hogy gyorsan és évszaktól függetlenül elkészíthető. Vegetáriánusoknak, vegánoknak (avokádókrémmel, viszont sajt nélkül, bocs) remek fehérjeforrás.
Barátokkal közös főzőcskéhez, vendégeknek látványkonyha, amihez a babpürét előre elkészíteném.
És bizony ez volt az utolsó főzőcském az un. "kicsikonyhában". Hamarosan jön "A Konyha" ♥

Paradicsomos vöröslencse leves

Mennyi meleg szín: vöröslencse, sárgarépa, paradicsom

Egy ideje betáraztam vörös lencséből, ami csak várt a sorsára. Nos, nem mindig van túl sok időm főzni, ezért egy ilyen napon fogtam és beáztattam a kisebb zacskónyit, hogy mire hazaérek, már kicsit megpuhuljon, így is spórolva az időn.

Előkészítettem a kókusztejet is, de egy gyors keresés után úgy döntöttem, hogy így készítem el a levesem, mert hasonlított a már jól bevált receptjeimre: félig az olasz csicseriborsó-, félig a lencselevesemre. Tetszett a házasítás gondolata és vártam, milyen ízt hoz ki a bazsalikom és az oregano. Azt olvastam róla, hogy a Goodfood magazin ajánlására született. Pár apróbb változtatást belecsempésztem. 

Hozzávalók kb. 6 személyre:
250 g vöröslencse
3 ek extra szűz olívaolaj
kb. 4-5 dkg nyers füstölt hús vagy bacon felkockázva (elhagyható)
1 közepes vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 közepes sárgarépa
1 konzerv felkockázott paradicsom (40 dkg)
kb. fél liter alaplé vagy 1 Alnatura leveskocka, ami még mindig az egyik legjobb választásnak tűnik 
só
frissen őrölt fehérbors
kb. 1 púpos teáskanál bazsalikom és oregano
1 csokor petrezselyem

1) Felaprítottam a hagymát, a fokhagymát, a nyers, füstölt húst. Lereszeltem a répát. Mindezt megpirítottam az olajon kevergetés mellett.
2) Hozzáadtam a paradicsomot, megfűszereztem és tovább pároltam az egészet 1-2 percig.
3) Hozzáadtam a lencsét, felöntöttem az alaplével és fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára főtt minden.
4) Csak a végén add hozzá a felaprított petrezselymet az értékes beltartalma és a friss íze miatt. Ami levesünkre most sajnos nem jutott.

Jó sűrű lett, ahogy szeretem, ám a vörös lencsét nem tudtam megmutatni benne. Egy kicsit el is kenődtem, hogy szétfőztem, nem figyeltem oda, még nem ismerem, bla-bla.... De aztán utánaolvastam:

Vörös lencse: a dél-ázsiai konyha gyakran használt alapanyaga. Felhasználása előtt nem kell beáztatni. Főzési ideje kb. 10-20 perc, ezalatt elveszíti vörös színét, megbarnul és pürés állagúvá válik. Könnyen csíráztatható. Elsősorban bioboltokban és keleti élelmiszereket árusító üzletekben szerezhető be.

OK, ez jó hír. Egyszerű, gyors, nagyszerű, melengető, és mondhatni egészséges. Nyáron hús nélkül tudom inkább elképzelni.
Legközelebb egy dahlt főzök curry-vel, római köménnyel, kurkumával. Vagy egy török vöröslencse levest bulgurral és mentával és paprikával. Ezo Gelin Çorbası-t. Ezt hallgassátok meg...

Osso buco, a paradicsomos

Osso Buco, azaz lyukas csont - már ami maradt belőle. 
A hosszú főzésidő után nem volt szívem még azt is kérni: 
várjatok, amíg lefotózom a végre feltálalt ebédet.

Kerítettem hentest, nem is volt olyan bonyolult. Ígért nekem csontos marhalábszárat és reggel 8 órakor tényleg ott sorakoztak a szeletek a pultban. 3 szép szelet 1,4 kg.... azt a mindenit. Látszik, hogy még járatlan vagyok ez ügyben. Tudtam, hogy más minőséggel lesz dolgom, de idehaza is méregettem még egy ideig a termetes darabokat. A mesében szoktak ilyet sütni, míg nekem eddig a hússzeletről más fogalmaim voltak. Imádok felfedezni.

A recept a múlt őszi Stahl magazin alapján készült, amiben annyira megragadott a leírás, hogy azonnal el is készítettem valami hasonlót pulykamellből. Most részemről az egyik húsvéti ajándék az ünnepi asztalon az Osso Buco volt, ahogy akkor ígéretet tettem.

Egy milánói ételről beszélgetünk itt, aminek részben a paradicsom adja a jellegzetességét. Az eredetileg fehér osso buco (osso buco in bianco) még vajjal, fehér színű zöldségekkel, zellerrel, hagymával, sárgarépa és paradicsom nélkül készül. Ma már az alábbi paradicsomos verzió az elterjedt kisebb nagyobb változtatásokkal. Simeoni Szekeres Magda '87-es Itáliai ízek című könyvében Milánói párolt borjúláb címen is a paradicsomos változtatot írja le és szó sem esik a fehérről. 

Hozzávalók szerintem 5-6 személyre:
1 dupla fenekű, masszív, esetleg öntött vas lábos, amit ha akarsz, be tudsz tenni a sütőbe
3 szelet csontos marhalábszár, lehetőleg egyforma vastag
5-6 kanál extra szűz olívaolaj

1 közepes vagy nagy vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
3 közepes sárgarépa
kb. ugyanannyi vagy egy kicsit kevesebb zeller
1 doboz felkockázott paradicsom (40 dkg)

kb. 4 dl húsleves (alaplé)
frissen őrölt fehér bors
só
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csokor petrezselyem 

Ami ebből a receptből és az én fazekamból is kimaradt: Kb. 1 dl száraz fehérbor, a vaj, a babérlevél, a rozmaring (és a szardella), pedig mindegyit szeretem és el tudom képzelni. Ja, igen, és a lisztezés az elején.

1) A szobahőmérsékletű hússzeleteket óvatosan megmostam és leitattam róluk a felesleges vizet. Körben bevágtam a szélét pár helyen, hogy ne ugorjon össze a hússzelet egy helyes kis kosárrá és kissé megsóztam.
2) Kb. 3 kanál olívaolajon megpirítottam mindegyiket, vigyázva, hogy kényelmesen elférjenek. Ha a csont miatt nem ért le a hús, lenyomtam a lábos fenekére. Szép barnára sütöttem és egy tálra szedtem.
3) Apróra vágtam a hagymákat, lereszeltem a répát és a zellert és pár kanál olajat hozzáadva finoman megpirítottam a keveréket. Ez a soffritto, azaz az alap.
4) Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, sóztam, borsoztam és tovább kevergettem pár percig.
5) Óvatosan visszatettem a hússzeleteket a közben lecsorgó értékes lével együtt és igyekeztem elrendezni őket a zölségalapban. Ezt felöntöttem az előző nap félretett alaplével és egy kevés vízzel, hogy mindent ellepjen.
6) Ekkor jött a főzés kevésbé mozgalmas része: fedő alá zártam az egészet és a legkisebb lángon, takarékon pároltam az egészet kb. két órán keresztül. Azért, mert van egy remek lábosom. De ha úgy jobban tetszik, tedd sütőbe az egészet, persze alacsony fokozaton, fedő alatt. Nekem pl. van egy ilyen fém kacsasütő edényem, valószínű azt használtam volna.
7) Mielőtt lezárod a gázt, ellenőrizd, hogy kellőképp puha-e a hús. A végszó a gremolata, azaz a zöldség, a citromhéj és a fokhagyma friss keveréke, amit a kész húsra szórunk és a tálalás előtt pár percig hagyjuk "hatni". 

Mint látható, ritkán készítek marhahúst, legfőképp a Főkosztos kedvéért, de ezt a receptet szívesen előveszem majd máskor is és kipróbálom egy kis változtatással, vajjal, borral, rozmaringgal. A bianco változatot is. Tulajdonképpen az elkészítés módja nagyon közel áll hozzám, néhány bevált receptemben visszaköszönnek ezek a részletek.   
Jellegénél fogva számomra inkább a hideg időszak étele. Stílusosan polentával vagy sáfrányos rizottóval tálalják. Ez ügyben ezt a Dining Guide receptet nyugodtan kövessétek.
A bónusz: egy olasz séf, Maurizio videója, amiben természetesen osso bucót készít és azt angolul kommentálja. Kissé más sorrendben készíti, de látható, hogy úgy is rendben van és a lényeg: imádom az olasz angolt, nagyon vicces...

Paradicsomos, zöldséges pulykamell - az Osso Buco után szabadon

Az történt, hogy megvettem a Stahl magazin őszi számát, ami nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult sok szimpatikus recepttel, sok jó pont tőlem oda. Aztán mikor már a téli számot forgattam az újságosnál,  döbbentem rá, hogy egy fia receptet sem készítettem el belőle. Ezért pár nap alatt újra átolvastam a reggeli tea mellett. Na nem mintha szükségem lenne étvágygerjesztőre, ötletekre vadásztam.
Így olvastam el ismét egy kiemelt cikket, amiben Stahl Judit szépen, részletesen elmeséli - pont úgy, ahogy én szeretem-, mi fán terem az Osso Buco készítése. Nem a fehér, az eredeti, hanem a paradicsomos. Igazán nem egy bonyodalmas étel, ahogy végiggondoltam, de persze egy ilyen híres ételnél meg kell adni a készítés módját, tisztelegve a hagyományok előtt. 
Lehet, hogy az igazi gourmet-ék most megvesszőznének, mert én bizony átértelmeztem és kissé leegyszerűsítettem ezt a szent rituálét pulykamellfilére. Mert annyira magával ragadott az érzékletes recept, hogy este ránéztem az odakészített húsra és a tervezett pulyka egytálétel helyett ezt készítettem el. És ismételni fogom, az biztos. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
kb. 40 dkg pulykamell (vagy csirkemell)
4-5 ek extra szűz olivaolaj
frissen őrölt fehér bors
2 közepes sárgarépa (jaj, milyen nagyokat lehet kapni mostanában - soha nem választok olyat)
kb. fele annyi zeller
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 konzerv felkockázott hámozott paradicsom
2-3 dl (hús)leves vagy alaplé
1 csokor petrezselyem
bazsalikom
só

1) A húst szobahőmérsékletűre engedtem, megmostam, megszárítottam és kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam.
2) A sárgarépát, a zellert nagylyukú reszelőn lereszeltem, a kétféle hagymát apróra vágtam.
3) A szép nagy kerámiaserpenyőmben a hússzeletek mindkét oldalát 2-3 percig sütöttem 2 turnusban, közben fehér borsot őröltem rájuk. Egy tányérra félreraktam és kissé megsóztam őket.
4) Egy kevés olívaolajat öntöttem még a serpenyőbe és fűszereztem, megsóztam, megpirítottam a zöldségféléket. Miután megfonnyadt a kupac, hozzáadtam a paradicsomot és tovább pirítottam az egészet pár percig.
5) Miután jól átforgattam az elsőre elég tetemesnek tűnő zöldséghalmot, visszatettem a hússzeleteket a serpenyőbe és igyekeztem a zöldség alá beszuszakolni őket.
6) Felöntöttem az egészet 3 dl alaplével, amit nagy hirtelen két Alnatura leveskockából gyártottam. Ha ez nem lett volna kéznél, sem jövök zavarba, mert egy kis kurkumával és Vegabond szárított zöldségekkel izesítettem volna.
7) Fedő alá zártam az egészet és néha egy kicsit átforgattam, utánafűszereztem. Talán 15 percig pároltam így; addig, amíg elkezdtem érezni, hogy a paradicsom elkezd kissé karamellizálódni.
8) A petrezselymem jelenleg a nagy hó alatt telel, de te szórd meg a végén egy nagy csokor felaprított zölddel. 

Szóval az Osso Buco ihlette vacsora végül citrom és a babérlevél nélkül készült, viszont bazsalikommal, ami csak úgy jött, mert kellett még bele egy csipet íz. A zöldség nem lett sok, pont jó arányban egészítette ki a natúr hússzeleteket.
Héjában főtt krumplival tálaltam, nem rizottóval. Nagyon ízlett. Jó étel jó alapanyagokból, sovány hússal, sok zöldséggel, kevés kalóriával, és ráadásul könnyen kivitelezhető (csak nagy legyen a serpenyőd). Szívesen ajánlom így januártájt is.
Csak egy csendes ígértet teszek arra, hogy elkészítem az eredeti (paradicsomos) receptet. Azt hiszem, elkezdhetek keresni egy hentest hozzá.

Talán burrito

Tortilla

Mindig nagyon kedveltem a frissen sült tésztába bugyolált fűszeres húst zöldségcsíkokkal és pikáns öntettel, legyen az görög, török vagy akár mexikói étel. Kb. 2 évvel ezelőtt egy nap a mexikói ízek felé vettem az irányt - Regional cooking from the heart of Mexico .pdf formátumban - és amíg ott ültem a receptek felett, a sok ígéretes finomság felcsigázott.
A friss, finom tésztát nem szívesen cserélném egy csomagolt, felmelegíthető darabra. Mint megtudtam, a tortilla a lepény maga, amit sokféleképpen használnak és nem a megtöltött verziója. Talán ez a része izgatta a leginkább fantáziámat. No, meg hogy a nagyon karakteres fűszerekből hogyan lehet egy számomra új egyveleget alkotni. Ezért egy lendülettel összelapátoltam pár mexikói fűszerkeverék-receptet, amiből az alábbit választottam ki.
Az ötlettel együtt jött egy másik "dilemma" is: melyik fajta tésztát készítsem el? Bevallom a szakácskönyvben olvasott kukoricaőrlés és limemelegítés kissé elbizonytalanított, fel is adtam az autentikus elképzeléseimet. Van csak búzalisztből készült, van kukoricalisztes, végül egy keverék mellett döntöttem, amit szintén akkoriban találtam a neten.
A várakozásaimat felülmúlta és egyáltalán nem volt bonyolult, szívesen ajánlom a most beköszöntött hűvös, esős napokra, amíg van még bőségesen friss zöldség a piacokon.

Utánaolvasgattam, sok a variáció és az átfedés, de az enchilada, a taco és a burrito közül talán a legutóbbihoz áll a legközelebb ez az étel. Ha nem, hát tévedek, viszont nagyon kedvelem.

Kép a Wikipediáról, a Mendoza kódex néven ismert azték festett kéziratból:
azték asszony tanítja a 13 éves lányát a tortilla készítésére.
A kódex a spanyol hódítás után körülbelül 20 évvel keletkezett
Spanyolország első alkirálya, Antonio de Mendoza megrendelésére.

Hozzávalók 4 személyre:
7,5-7,5 dkg kukorica- és búzaliszt
70-80 ml langyos víz

kb. 30-40 dkg hús a kedved szerint, én csirkehúsból készítem
2 evőkanál olaj
4-5 gerezd fokhagyma
1 közepes hagyma
(erős) piros paprika (akár por, akár darált formában is)
őrölt kömény
zellerlevél
majoránna
frissen őrölt bors
szurokfű
só

friss zöldségek felcsíkozva, például:
hagyma
paradicsom
pritaminpaprika
uborka
saláta
esetleg káposzta

kb. 3 dl tejföl
1 csokor kapor vagy csípős paprikakrém
2 gerezd fokhagyma
só

A tészta
A 4 lepényhez gyúrd össze a kukorica- és búzalisztet 70-80 ml vízzel 1 perc alatt és tedd a hűtőbe egy rövid időre. Ezt a tálalás előtt oszd 4 részre, lisztezett felületen nyújtsd vékony, kerek lappá és forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát süsd meg. Hólyagos lesz. Utána egyszerre kend meg vízzel, mondja az eredeti recept, hogy formálható legyen, de én egyszerre a szósszal kentem be.

A husi
Személyenként végy kb. 8-10 dkg húst és aprítsd egyforma csíkokra, ahogy az ételben látni szeretnéd. Pirítsd kevés olajon a felaprított fokhagymával, hagymával, pirospaprikával, majorannával, persze borssal, csípős paprikával, akár paprikakrémmel is, szurokfűvel, zellerlevéllel, őrölt köménnyel és sóval jól fűszerezd meg, jobban, mint elsőre gondolnád. Fokozatosan fűszerezz és alakítsd az ízlésed szerint. Egy kevéske cukor is mehet bele, ha gondolod. Aztán egy kevés vízzel fedő alatt párold puhára.

A szósz
Hát, ebből nem csináltam túl nagy faksznit, nekem így tetszett: a tejfölt sóval, fokhagymával, kevés csípős paprikakrémmel összekevertem. Másik változat: friss kapor, só, fokhagyma. Joghurttal kiválthatod a tejfölt.

Összeállítás
A frissen kisült tésztát körben kend meg egy kanál szósszal, tégy a közepére, az összehajtásra vagy feltekerésre merőlegesen húst és összedarabolt, friss zöldségeket. Az én kedvencem: paradicsom, nagy lyukú reszelőn lereszelt uborka, csíkokra vágott piros paprika és (lila)hagyma. A tetejét még megpöttyözöm egy kis szósszal. Nem is igyekszem felcsavarni, csak úgy összehajtom.
Tűrd fel az ingujjad, cseréld le a szép ruhád és indulhat a falatozás.

Az uborkát meghámoztam, azért hiányzik a zöld szín a képről.

A lecsó dicsérete

Valami elképesztően szerencsések vagyunk a Főkosztos meg én, mert hasonlóképp elkészítve és ugyanúgy szeretjük a lecsót. Nem mondom, hogy ez konvergál a lehetetlenhez, de ha egyszer annyi féle módja létezik, hogy inkább nem is igyekszem sorolni. Épp most olvastam egy vicces elmélkedést Zsadon Bélától. De a legbizarrabb talán a lecsófagylalt volt. Egyébként izgalmas gasztronómiai újítás, kicsit Blumentalos. Talán ha nem fagyinak hívnák...

A balkáni eredetű lecsóról olvassatok tovább a Wikipédián (nem is lett rossz a bejegyzés), vagy nyelvészeknek álljon itt egy szösszenet a lecsó szó elterjedéséről.

Nálunk se szalonnát, se fokhagymát, se porpaprikát, se rizst, se semmi ilyesmit nem lát a lecsó. (Lehet hüledezni.) Bár ez nem jelenti azt, hogy nem kóstolok meg egy másfajtát, ha megkínáltok. Nem, rizst mégsem kérek, köszönöm. Tényleg, a lecsókolbászt miért hívják lecsókolbásznak? Ugye nem azért, mert ... ? Azt sem igazán értettem soha, hogyan lehet lecsó néven árulni dunsztosüvegnyi paradicsompürében úszó, félbe vágott paprikákat. El tudom képzelni, hogy jó ételt lehet rittyenteni belőle, de azt nem hívnám lecsónak.

A sokféleség gyönyörködtet, tiszteletem minden lecsónak, és talán az is kiderült már rólam, hogy szeretek kísérletezni, újítani, variálni, de a lecsónál maradnék a megszokott íznél. Hetente legalább kétszer kerül az asztalra ilyentájt, mégsem sikerült eddig eltelnünk vele. A reggelit kivéve bármikor jöhet. Nem túl költséges étel - az ilyen gatyamadzag megszorítós időkben ez remek. És nem mellesleg itt vagyunk a bőség kellős közepén. Azzal teljesen egyetértek, hogy a tökéletes lecsónak kb. júliustól októberig van az ideje: a húsos, zamatos szabadföldi zöldségek adják az igazi ízt.

A tökéletes lecsó nekem, akarom mondani nekünk csak olajon pirított hagymából, paprikából, paradicsomból és tojásból áll. Hogy milyenre vágom a zöldségeket? A hagymát általában kockára, a paprikát kb. 1 centis csíkokra, a paradicsomot egy kicsit vékonyabb darabokra.
Magas hőmérsékleten pirítom őket ebben a sorrendben. A hagymát mondjuk 2 percig, a paprikát legalább 10 percig rendszeresen átforgatva, a paradicsomot pedig hagyom fedő alatt összepárolódni a többiekkel. Szeretem, bocsánat, szeretjük, ha egy kissé lepirul. Nem az elején rakom rá a sót, hadd piruljon csak a paprika. Ezért - bár jelentősen összeesik a végére - soha nem csinálom teli serpenyőben, mert úgy inkább puhára párolódna.

Igen mutatós ez a ratatouille-s fazék a kakukkfűvel a tetején,

de így nem lehet megpirítani a zöldségeket.
Megéri nagyobb edényt mosogatni.

A tojásokat, bevallom, csak úgy beleütöm a végén, jól átkeverem és 2 perc múlva kész is.
Friss kenyérrel az igazi. Se rizs, se tarhonya, semmi trükk. Na jó, bevallom, hogy szoktam bele patisszont vagy cukkinit is darabolni néhanapján, hiszen ők nagyon alkalmazkodnak az ízekhez.

Rakjatok el minél többet télire. Egy adag - ami nálunk egy nagyobb hagyma, kb. 70-80 dkg paprika és 2-3 közepes paradicsom - épp egy literes üveget tesz ki. A tartósításhoz fontos a só, hogy az üveget egy kicsit rázd meg, hogy a buborékok felszaladjanak a tetejére és végül egy olajréteggel zárd le a tetejét. Ha bizonytalan vagy benne, inkább tedd el a mélyhűtőbe vagy tégy rá egy kicsi tartósítószert. Ja, és nem egy kondérnyi készül egyszerre a fent már említett okok miatt, csak egy-egy adag. Így lassacskán szaporodnak az üvegek és édesanyámnak köszönhetően már 8-nál járunk.

Szóval együtt örülünk, amikor friss lecsóillat tölti be a konyhát. A paprikáskrumplival már nem vagyunk ilyen szerencsések: a Főkosztos egyszerűen fel sem foghatja, hogy kissé lepirítva az igazi, szerinte lében kell úszkálnia a krumplikockáknak. Ki érti ezt ...

Olasz csicseriborsó leves tésztával

Érdekes, hogy míg a paradicsomért rajongok, a talán klasszikusnak nevezhető, menzás paradicsomleves soha nem hozott lázba, még ha meg is eszem, ha megkínálnak.
Aztán elkezdtem rendes paradicsomból illetve konzerv hámozott paradicsomból paradicsomos leveseket főzni, amibe beledarabolom a bogyókat. Ami nem olyan homogén állagú, és amiben nem csak betűtészták úszkálnak.
Már az indiai ihletésű csicseriborsó dahl elkészítésénél felfigyeltem az olasz receptekre, a "házi zacskóslevesnél" pedig megígértem, hogy elkészítem ezt itt. És bizony ismét egy élménnyel lettem gazdagabb, amikor végre megfőztem azt az olasz csicseriborsó levest, aminek a receptjét Dóri küldte át nekem Bolognából. Kifejezetten a kérésemre vadászta, mert bár utánaolvastam, ő mégiscsak közelebb van a forráshoz.

Zuppa di Ceci con Pasta eredeti receptje 6 személyre:
kb. 65 dkg száraz csicseriborsó (hát, ez egy tisztességes adag, mit mondjak)
egy csipet szódabikarbóna
1/4 csésze pancetta kis kockákra vágva (elhagyható)
3 gerezd fokhagyma
2 zellerszál felkockázva
2 sárgarépa felkockázva
1 kis hagyma felkockázva
4 ek olívaolaj
2 konzerv (kb. 40 dkg) paradicsom felkockázva
csirke alaplé szükség szerint
só
bors
1 teáskanál szárított oregano
1 csipet szárított paprikapehely
4-5 lap friss lasagna
1/4 csésze friss petrezselyemlevél

A készítést már a fantáziátokra bízom, illetve a weblapon természetesen olvasható a leírás. Én el sem olvastam, bevallom, csak mentem a saját főzőkanalam után. A módosítások az évszaknak, a kedvemnek és a kamrámnak köszönhetőek. A szárzellerről ilyenkor csak álmodozom, a csicserifőzés helyett pedig a könnyebbik utat, a konzervet választottam. A szárzeller helyett zellergumót is reszeltem volna bele, ha lett volna idehaza. A lebbencsleveses hatás helyett pedig a fusillire szavaztam, hiszen az sokkal csinosabb, ugye?

Íme, a saját változat:
1 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 4-5 dkg finoman füstölt sonka illetve bacon (elhagyható)
2-3 ek olívaolaj
3 közepes sárgarépa
2 közepes pasztinák
1 Alnatura leveskocka
1 konzerv hámozott paradicsom
1 konzerv csicseriborsó
só
frissen őrölt fehérbors
oregano
2 laza marék fusilli

1) Nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát és a pasztinákot, majd felaprítottam a hagymákat és a sonkát.
2) Mindezt megpirítottam az olajon, fehérborsot tekertem rá és megsóztam.
3) Hozzáadtam a felaprított paradicsomot és a lemosott csicseriborsót.
4) Megfűszereztem oreganóval, hozzámorzsoltam az Alnatura leveskockát, felöntöttem kb. 1 liter vízzel és kb. 20 percig hagytam fedő alatt puhulni.
5) Utoljára belefőztem a két marék tésztát és utánafűszereztem.


A lereszelt és felaprított, megpirított zöldségek sűrűbb állagot kölcsönöznek a levesnek, másrészt előbb megpuhulnak. A leves arányain pedig több csicseriborsóval fogok változtatni, mert inkább a paradicsom dominált benne, mint a csicseriborsó.
Hagyd el a sonkát, ha gondolod, anélkül is rengeteg íz van a zöldségekben. Ne csodálkozz, ha másnapra kevesebb levet találsz a lábosban, mert a tészta utólag is felszívja azt. Hagyd el a tésztát is: így tulajdonképpen egy nagyon egészséges és kalóriaszegény levest készíthetünk, főként ahogy egyre több hozzávalót frissen tehetünk bele. Alig várom, hogy friss zellerzöldet, petrezselyemzöldet szórjak rá. Szárzellerrel okvetlenül ki fogom próbálni. Nagyon szívesen ajánlom.

Tudod, Dóri, ez finomabb lett, mint gondoltam. Az ízlésem szerint alapvetően a hideg napok melengető, gazdag levese, a paradicsom frissessége miatt mégis bármikor el tudom képzelni az asztalon. Köszönöm még egyszer.

Paradicsomos, kakukkfüves csirke farsang farkára

Engem bizony érdekel, hogy titeket mi érdekel, ezért érdeklődve figyelem, ti mire figyeltek fel. A számok pedig azt mutatják, a mustáros-boros csirke a legnépszerűbb receptem a blogon, bár fej-fej mellett halad másik két finomsággal. Ezt köszönöm és természetesen nagyon örülök, mert egy remek és egyszerűen elkészíthető ételről beszélünk. Minden húsevő szereti. Ugyanakkor, bevallom, meglep, mert boros meg mustáros csirkéből rengeteg található a neten.
Ez a paradicsomos összeállítás ennek a kistestvére, de csak azért kistestvér, mert egy kicsit ritkábban készítem el. Valamikor régen vadásztam a receptet és első olvasásra megtetszett az ízvilág. A szakács alufóliába csomagolta a hozzávalókat és a csomagok mentek a sütőbe. Tetszik a párolás gondolata, de bevallom, az alufóliától kissé ódzkodom, ezért a serpenyőbe költöztettem az egészet és remekül bevált. Szerintem így gyorsabb az egész művelet, főképp ha van egy vaskosabb, dupla fenekű serpenyőd.

Én csirkehúsból készítem, de a kedved szerint másfajta húst is kipróbálhatsz. Itt a farsang farka, hajrá, carpe diem, utána úgyis csak a saláták és a zöldségek maradnak. Épp most olvastam egy nagyon kedves hagyományról, a farsang farkán rozmaringoló felsőcsatári fiatalokról. Igen, búcsúztassuk már el ezt a telet, hadd forogjon tovább az év kereke.

Hozzávalók:
legutóbb másfél csirkemellfilé
kakukkfű
frissen őrölt fehérbors
pár kanál (olíva)olaj, esetleg egy kicsi vaj
só
1 közepes méretű paradicsompüré konzerv, tudjátok, olyan kétemeletes
legalább 5-6 gerezd fokhagyma
méz vagy barnacukor ízlés szerint (kb. 1 ek)

1) A csirkemellfilét vékony szeletekre vágom. Ha combból készítem, a bőrt eltávolítom és a húst többször átszúrom a csont mellett.
3) Megszórom kakukkfűvel és fehérborsot tekerek rá.
2) Az olajon elősütöm mindkét oldalát 2-3 percig. Egy kevés vajjal gazdagabb, selymesebb lesz az íze, nélküle egészségesebb.
3) Megsózom, 1-2 fokhagymát félreteszek, a többit felaprítom és egy kicsit pirítom a hússal együtt, hogy jobb íze legyen.
4) Óvatosan felöntöm a kevés vízzel elkevert paradicsompürével. Hozzáadom a barnacukrot, ami kiegyenlíti az ízeket: kicsit édes, sós, savas, fűszeres. Ha a mézet választod, javaslom, hogy a legvégén tedd bele, miután lezártad a gázt, vagy utána 10-20 perccel és várj vele még egy kevés időt a tálalásig.
5) Lassan párolom fedő alatt kb. 20-30 percig, ízlés szerint utánafűszerezek és hozzáadom a maradék fokhagymát.

Kész. Ennyi idő alatt a köret is elkészül. Párolt krumpli, sütőtök, édes burgonya, sárgarépa? Salátát nem szoktam enni ehhez a csirkéhez, a paradicsomos, fűszeres, egyszerre édeskés és kissé csípős szaft magában is megállja a helyét.
Szerintem érdemes pihentetni ezt az ételt is, mielőtt az asztalra keríted, hiszen még magában is tovább párolódik egy kicsit. A méz értékes hatóanyagait pedig nem teszi tönkre a nagy hő, ha vársz vele. Javaslom a kevésbé karakteres ízű akácmézet, mert az nem fog kikiabálni az ételből.
Ha paradicsompürével készíted, töményebb, szaftos húst kapsz. Ha hámozott paradicsom konzervet használsz mondjuk csirkecombhoz, a több lében könnyebben párolódik a hús. Ilyenkor a végén fedő nélkül párologtasd el a lé egy részét, illetve egy kanálnyi keményítővel sűrítheted azt, ha úgy tartja kedved. Nyáron pedig végre kiballagok a kiskertembe a paradicsomért és friss kakukkfűért.
A szárított zöldfűszereket morzsold össze újból, hogy az illatanyagok jobban érvényesüljenek. A kakukkfű helyett próbáld ki zsályával, bazsalikommal, rozmaringgal, oregánóval, mindegyik jó barátságban van a paradicsommal. Variatio delectat.

Kultúrák közötti kommunikáció, azaz a dahl és a quiche találkozása

Indiai csicseriborsó dahl, azaz leves

 Gondoltam, a finom csirkeraguleves mellé készítek valami gyorsat. Mivel pár napja a vasalás közben végignéztem egy műsort a pitesütésről - bár a műsor leginkább amerikai ízű volt -, a quiche-t választottam. Azonban úgy esett, hogy a quiche tésztája készült csak el, a sütés elmaradt. A raguleves viszont közben elfogyott....

Rendben, gondoltam másnap, amikor a vacsorát tervezgettem, akkor most a quiche mellé találok ki valamit. Lilinél olvastam először a csicseriborsó levesről, amit akkor kisebb változtatásokkal ki is próbáltam. Most ismét elgondolkodtatott, mivel mindenem megvolt hozzá a kamrámban.

Szántam rá időt is, utánaolvastam a csicserileveseknek és egy csokor recept után két konyhára szűkítettem a kört: a marokkói és az indiai konyha tartja számon a saját variációit. Ha szeretnél még olvasgatni, itt van egy és még egy magyar nyelvű marokkói recept és egy a BBC Goodfood oldaláról. Az indiai levesről többek között ezt és ezt olvastam.
Vannak különbségek, de érdekes módon a fűszerek között sok a közös, sőt túl nagy az átfedés a sok ezer kilométeres távolság ellenére. Mintha ugyanazt a receptet olvastam volna újra és újra.
Tűnődtem, hogy egyáltalán meg fogom-e tudni mondani ezek után, hogy indiai vagy marokkói levest főztem-e. Az előbbit történetesen dahlnak hívják - más hüvelyessel készült indiai levesekkel együtt -, tehát ha így nevezem a levesem, akkor az indiai mellett döntöttem, igaz?

Majdnem mindent Lili jegyzetei szerint készítettem, a változtatásokat meg tudjuk be a kamrámnak. Csilipaprika helyett házi őrlésű csípős paprikám van idehaza, friss gyömbér helyett pedig port használtam most. A Sparban vásárolt csicseriborsó kb. 24 dekás, ami 3 szép tányér levest tett ki. Leveskockát nem használok, viszont nemrég beszereztem egy csomagot a DM Alnatura termékei közül, amit most kipróbálhattam. Ez később megér egy külön mesét. Na jó, a mandulát kihagytam, hozzáteszem, nem magam miatt.

Hozzávalók:
olívaolaj
1 fej vöröshagyma
3 fokhagyma
1 üveg csicseriborsó (Sparban bukkantam rá)
1 konzerv hámozott paradicsom
só
frissen őrölt fehér bors
1 tk garam masala
csili vagy csípős paprika
gyömbér
kurkuma
egy mokkáskanál koriander mag összetörve
1 Alnatura leveskocka
kb. 3 dl víz
petrezselyem zöldje

1) A felaprított hagymaféléket megpirítottam egy kevés olívaolajon, ehhez adtam a csicseriborsót és a nagyjából összevágott hámozott paradicsomot.
2) Megfűszereztem, a leveskockát is hozzámorzsoltam és közben azon tűnődtem, hogy ilyen karakteres fűszerszámok mellett a leveskocka hogyan is rúghat labdába...vagyis hiányozna-e belőle.
3) Röviddel ezután hozzáadtam a vizet is és fedő alatt még vagy 10-15 percig, kis lángon főztem.
4) Utánafűszereztem a kedvem szerint, egy nagy csokor felaprított petrezselyemzöldet szórtam bele és le is zártam a gázt. Szívem szerint koriandert használnék legközelebb.
5) A leves 10 perc alatt elfogyott, az elismerést bezsebeltem. Ja igen, a recept bekerül a fél órás levesek közé.

Sikerült olyan erősre fűszereznem, ahogy épp jól esik. (Az érzékenyebb lelkűek most forduljanak el egy kicsit: ahogy Mr Bean fogalmazott indiai vendéglőtulajt játszva, aki az illuminált angol vendégeket szolgálja ki: "...nooo, not f****** hot, Sir. Ahm... it is... how can I put it......it's a medium spiced dish." :D
Nagyon jól esett, hogy az ízek nagyon szép harmóniát alkottak amellett, hogy a fűszerek mindegyike nagyon karakteres, már a lista is hosszúnak hat és eleve van egy fűszerkeverék köztük. Pont olyan, mint amikor egy jelenet túlságosan színpadias vagy amikor a szivárvány nagyon sok színe van jelen egyszerre, mint egy bollywoodi filmben és mégis élvezed. Valamit tudnak ezek az indiaiak.

Már a levesek közötti hasonlóságok és különbségek játéka is elgondolkodtatott arról, hogy milyenek is vagyunk mi magunk: egyszer a meglepő közelség, máskor a megkülönböztető távolság, az egyediség a mérvadó.
Lehet, hogy a leves esetében a csicseriborsó az, ami pont azokat a fűszereket kívánja és két különálló kultúra ízlése csak véletlenül ennyire hasonló? Vagy az új források, vagyis a receptek mossák össze a kettőt? Netán csak egy kicsit kellene vájkálnunk a gasztrotörténelemben, hogy megtaláljuk a közös forrást?
S ha a levesek által épített, kultúrák közötti híd nem volt elég, ott van egy még furább kérdés: mit keres a dahl és a quiche egy asztalon? Nem csak a spontán - netán sutának vagy ízléstelennek ható - ételpárosítás miatt született meg a kapcsolat az indiai leves és a francia tésztaétel között; az ízek, a fűszerek is összekapcsolták őket - a két kultúra között ezt a hidat én eszkábáltam. Olyan magától értetődőnek tűnt. De erről a halas quiche-ről majd később szólok.

Bruschetta

Bruschetta és crostini imádó vagyok, persze főképp nyáron és ősszel. Ezek a jellegzetes, tipikusan maradékokból előállított olasz ételek szerintem magukban is kiválóan megállják a helyüket. Mert ha csak száraz kenyerem van otthon, egy kis sajttal és pár szem paradicsommal finomságot varázsolok belőle.
Legalább annyiféleképp csinálják, mint nálunk a lecsót, érdemes körülnézni a neten. Én az alábbiak szerint csinálom a bruschettámat Eszter barátnőm után szabadon. Nem írok mennyiségeket, talán csak annyit: egy kilós kenyérből szelt szeletre kb. egy közepes paradicsomot ráhalmozok.

Hozzávalók:
szép, érett paradicsom
mozzarella
valamilyen finom hagyma, legyen az lila-, mogyoró- vagy újhagyma
fokhagyma
bazsalikom, lehetőség szerint friss levél
olívaolaj
só, fehérbors
esetleg finom bacon, olívabogyó

1) Egy tálban összekeverek pár hirtelenjében kockára vágott paradicsomot (nem kell szépen), egy kis kockára vágott mozzarella sajtot (ha ez nincs, másfajta is megteszi), finomra vágott hagymát és fokhagymát, ízlés szerint baconszalonna csíkokat és olajbogyót.
2) Erre teszek finomra vágott bazsalikomot (lehet szárított is, de a frissnek nincs párja...), sót, frissen tekert fehérborsot és olívaolajjal átforgatom az egészet. A többi fűszer csak ízlés és fantázia kérdése: rozmaring, esetleg szurokfű illik még hozzá szerintem.
3) A következő lépés konyhád felszereltségén múlik leginkább. Ha csodás, légkeveréses, grillezős, csuda tudja, milyen sütőd van, szép nagy adagot tudsz egyszerre gyönyörűen megsütni. Én az ezeréves minigrillben készítem. Ebben először megpirítom a kenyérszeletek egyik oldalát, majd a másik oldalra halmozom a keveréket, bátran megpúpozom és megsütöm. Ha olyan kedvem van, a pirított oldalt jól befokhagymázom a halmozás előtt. Pár perc alatt megsül a rakomány.

Érdemes frissen elkészíteni közvetlenül a sütés előtt, illetve előre nem érdemes megsózni az alapanyagot, mert levet enged a paradicsom.
Egy pohárka üdítő borral finom és könnyű. Lehet még könnyebbre venni a figurát persze, husi nélkül jó kis vegetáriánus étel.
Én kifejezetten kedvelem a különböző sült darabokat a kenyéren, de a hozzávalókat nemes egyszerűséggel pürésítheted is a robotgépben és pirítósra kenheted. Változtasd a kedved szerint.
A kenyerekről még nem írtam, de természetesen toronyi kenyérrel a legfinomabb. Azoknak, akik máshol éldegélnek: a legfinomabb kenyér közel s távol, hagyományos eljárással készül, belül finom, lyukacsos, tartalmas, nem száraz, kívül ropogós. Még egy hét után is nagyon finom, főként pirítva. Ha most drámázni szeretnék, azt írnám: a kenyérnek titulált zacskós borzalmakat és az egy nap alatt fél maroknyi morzsává szikkadó, puffasztott, tartalmatlan zsemléket jobb, ha elfelejtjük.

"Körömlakkszínű" tészta

Fusilli patiszonnal, mozzarellával
és vörös bazsalikommal - ez alkalommal tejszín nélkül

Már két napja ott árválkodtak a levelüktől megfosztott mángoldszárak a hűtőben. Azt találtam ki, hogy a szokásos és kedvenc "körömlakkszínű" tésztámba fogom belekeverni őket, ami egy elég szokványos recept, de gyors és isteni. Még az én csirkeimádó párom is elismeréssel lapátolja be.
Köszönet Eszter barátnőmnek, hogy megismertetett vele. Nem tudom, mi az eredeti recept, hallás és kóstolás után után kreáltam szabadon, a kedvem szerint.

Hozzávalók kb. 3-4 adaghoz:
(olíva)olaj
1 nagy fej vöröshagyma
1 közepes cukkini (vagy patisszon, padlizsán vagy ezek bármilyen elegye)
4-5 paradicsom (vagy hámozott pari vagy paradicsompüré)
min. 3-4 gerezd fokhagyma
min. 10 levélke vagy egy evőkanál szárított bazsalikom
fehér bors, só
rozmaring
kb. 2 dl tejszín
a csapat étvágya szerint 3/4-1 csomag fusilli tészta

1) Elő egy nagyobb serpenyőt, ebbe kerül majd a kifőtt tészta is. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd a kisebbre felkockázott cukkinit.
2) Jöhet a kockára vágott paradicsom, a fűszerek és a fokhagyma. A paradicsomot le lehet hámozni, ha van ideje valakinek és nem szereti a héjdarabokat az ételében, de engem ez cseppet sem zavar. Télen és tavasszal inkább a hámozott konzervparadicsomot javaslom, nem a melegházit.
3) Ízlés szerint 5-10 perc alatt összesütöm, ami attól is függ, mennyire leves a paradicsom, majd a végén a tejszínnel 1-2 percig főzöm. Nnna, a paradicsom és a tejszín találkozásától lesz körömlakkszínű.
4) Utánaízesítek a tejszín miatt. Itt is érvényes az a jól bevált szabály, hogy fűszerezni szoktam a főzés sütés elején és a vége felé még egyszer. A szárított fűszereket érdemes még egyszer jól összemorzsolni.
5) Közben pont kifő a tészta, érdemes együtt elkezdeni a kettőt. Zutty bele, kavard össze és kész. Parmezánnal, bazsalikommal és egy kis könnyű fehérborral szoktam tálalni.

Ebbe aprítottam bele újdonságként a mángoldszárat a zöldségekkel együtt és a hal is újdonság lehet bent.
Tejszínből ajánlom a Cserpes Sajtműhely termékét, más tejszínekben állományjavítót minimum találunk. Na, ennek az állományán nem kell semmit javítani.
A fusilli tésztát azért szeretem ebben, mert a kis redők sok zöldséget felvesznek, nem kell annyit külön kergetni a tészta- és a zöldségdarabokat. El tudom képzelni spagetti tésztával is, akkor viszont a zöldségeket un. julienne-re, azaz minél hosszabb és vékonyabb csíkokra vágnám, mert úgy jobban mutat, a paradicsomot pedig először lepürésíteném.
Tovább variálható ízlés szerint.

Paradicsomos feltét tésztákhoz

Mindez úgy kezdődött vagy 10 éve, hogy szerettem volna megmenteni egy nagy kosár, hatalmas befőzőparadicsomot. A vége az lett, hogy a kicsi mélyhűtőm zsúfolásig megtelt vele... És azóta is rendszeresen készítem az akkor rögtönzött tésztafeltétet, nem tudom megunni az ízét.


Az alap ízkombináció az ilyen paradicsomos tésztaszószoknál persze nagyjából ugyanaz, nem fogok meglepetéssel szolgálni, legfeljebb egy-pár fogással kiegészítem a hasonló recepteket.
Méricskélni nem szoktam, de most igyekszem egy kb. 4 személyes vacsorához igazítani a mennyiséget. Szóval nem feltétlenül autentikus, de én így csinálom:

Hozzávalók:
kb. 80 dkg szép, érett paradicsom
(olíva)olaj
2 nagy vöröshagyma és legalább egy fej fokhagyma
só, frissen őrölt fehérbors
1 ek bazsalikom, rozmaring
1 tk kakukkfű

1) Az egész paradicsomokon X alakú bemetszést ejtek, 1 percre forró vízbe pottyantom és lehúzom a héjukat. A gyümölcshúst összeaprítom amolyan tessék-lássék formán, nem kell szépen.
2) Közben kevés (olíva)olajon hagymát és fokhagymát pirítok és ehhez adom a paradicsomdarabokat. Erre sót teszek, borsot tekerek, bazsalikomot, rozmaringot morzsolok, összekeverem és fedő alatt párolom. És kakukkfüvet is szoktam hozzáadni egy jó adagot. Bevallom, egy kis ideig matekoztam, mire meg tudtam fogalmazni, mennyi fűszerszámot ajánlok ennyi paradicsomhoz. Mindig az ízek és az illatok diktálnak ez ügyben.
3) Nem párolom túl hosszú ideig, igyekszem inkább megőrizni a frissességét. Ha amolyan sűrű kivonatot szeretnél inkább, sokáig főzd, amíg a lé el nem párolog.
4) Merülőmixerrel pépesítem és mindig reszelek bele fokhagymát a végén. És utánafűszerezek.

Ezt a szószt szoktam például hagymán, fokhagymán piruló, fehérborral párolt és persze ugyanazokkal az ízekkel fűszerezett darált húsra önteni és összerottyantani. Ugyanez zöldségekkel is remekül működik. Bármilyen tésztára, sajt (parmezán) alá isteni finom, akár makaróni, spagetti, akár fusilli, canelloni vagy lasagne készül. Vagy pizza.
Ha nem zavar a celofánszerű paradicsomhéj az ételedben vagy nagyteljesítményű konyhai géppel jól összepürésíted a szószt, akkor a hámozást megspórolhatod. Én a szokásosnál - a recepektben előírtnál - általában több zöldfűszert használok. Egy kis frissen vágott bazsalikomlevél csodákat művel a feltálalt étellel.
Ez a recept kis adagban egy adag ételhez és nagy adagban, a szűkösebb időkre eltéve is jól működik. Télen olyan jó érzés elővenni egy adagot az illatos nyárból. Én mélyhűteni szoktam, de biztosan működik spájzba téve is kevés tartósítószerrel. Vagy jobban felfőzve, tetejére kevés olajat öntve biztosan tartósítható valamilyen szer nélkül is.
Ha nincs ideje a paradicsomnak és gyorsan össze szeretnék dobni egy ilyen ételt, inkább a hámozott paradicsom konzervet használom. A konzervet kinyitom, a tészta főzővize alatt meggyújtom a lángot és kb. 25 perc múlva már lehet is enni.

Csicseriborsó saláta mozzarellával

Csicseriborsó saláta
A paradicsomot és a bazsalikomot ezúttal a saját kertünkből
hoztam be és mozzarellám nem volt, csak valami ementáliféle.

Az Ínyenc újság egy tavaszi számából válogatott Judy, amik közül engem ez a saláta ragadott meg elsőre. Köszönöm!!
Az író szerint az insalata caprese egy változata - hát, szerintem egy távoli rokon, viszont nagyon kellemes összeállítás, szívesen ajánlom. Azért is, mert a hozzávalók közül egyre többet tudunk frissen beszerezni: hagyma, bazsalikom a pestóhoz, paradicsom.
Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók az eredeti recept szerint:
1 doboz csicseriborsó (850ml)
2 lila hagyma
40 dkg koktélparadicsom
2 csomag mozarella
1 csokor metélőhagyma
3 ek citromlé
1 ek fehérborecet
só, bors, cukor
2 tk pesto
3 ek finom olívaolaj

1) A leszűrt csicseriborsót hideg folyóvízzel leöblítjük, majd lecsöpögtetjük. A megtisztított lila hagymát nagyon vékony karikákra szeljük,a megmosott paradicsomot félbevágjuk. A lecsöpögtetett mozzarellát felszeleteljük.
2) A vinaigrette-hez a citromlevet összekeverjük az ecettel, kb. 1/2 tk cukorral, a pestóval és sóval, borssal ízesítjük. Lassan csorgatva beledolgozzuk az olajat. A leöblített, szárazra törölgetett metélőhagymát finomra aprítjuk és óvatosan az öntethez adjuk.
3) Végül a csicseriborsót, lilahagymát és a paradicsomot összeforgatjuk a vinaigrette-tel és a mozzarellával. A salátát pitával fogyasztjuk.

A saját változat, amivel bezsebeltem az elismerést még a rendkívül válogatós Bálinttól is, igazából csak egy egyszerűsített recept, mert:

Sima paradicsomom volt.
Bivalymozzarellát sem kaptam, ezért beértük a sima verzióval.
Nem volt metélőhagymám, amikor kb. 5-6 hete megcsináltam, ma újhagymát tehetnék bele.
Fehérborecetem sem volt, ezt mondjuk sajnáltam.

A DM-ben lehet kapni bio csicseriborsót üvegben, én ezt használtam. Ez kevesebb, mint az eredeti mennyiség, de 3-4 adag szerintem ebből is kijön.
Ha jó minőségű hozzávalókból csináljuk, egy nagyon egészséges és tápláló ételt kapunk a csicseriborsónak is köszönhetően. Érdemes odafigyelni erre az értékes zöldségre. A pestót sem tart olyan sokáig elkészíteni és a hűtést is bírja egy darabig. Akinek szíve csücske a bazsalikom, az nyugodtan álljon neki egy adagnak: ez itt egy egyszerű alaprecept.
Akár sült mellé, akár előételnek, önálló ételnek, könnyű vacsorának szívesen ajánlom.