Fűszeres, szezámmagos rántott csirkemell

Immáron 2015-öt írunk. Nagyon boldog új évet kívánok, kedves Olvasó, 

sok örömet, derűt, egész-séget, finom ételeket, ízeket, illatokat,

szeretetben és jó kedvvel elkészített és elköltött közös ételeket minél többet.

Ha a gyerekkoromban kimondta volna valaki ezt az évszámot, fura, sci-fibe illő, távoli képzetek ötlöttek volna fel bennem, semmi más, de az idő elillant és mi itt vagyunk. A valóság akkoriban másképp festett: vasárnaponként rántotthús várt az asztalon. Gondolom, ez a vasárnapnak szólt.
Ma pedig egy fura bejegyzés következik, ugyanis én nem szoktam itthon klasszikus vasárnapi ebédként rántott húst készíteni. Továbbmegyek, szinte egyáltalán nem készítek rántott ételeket. Na jó, két évente egyszer rántott karfiolt a saját kedvemért.
Ezért úgy gondoltam, szép lenne tőlem ajándékba, mert hát szeretjük itthon mindannyian. :) Így lett karácsonyi fogás nálunk a citromos, kakukkfüves, szezámmagos, rántott csirkemell; kinek tört krumplival és savanyított káposztával, kinek mézes, köménymagos répával, kevés rizzsel (ami megmaradt a töltött káposzta készítés után) és őszibarackbefőttel.

Nem kell semmi különlegesre gondolni, mert egyszerűen elővettem egy régen (jelzem, majd 5 éve) kipróbált receptet és ünnepi ételt fabrikáltam belőle. Dolce Vitától kaptam kedvet anno, hogy kipróbáljak egyszerre két új dolgot: a panír ízesítését és a rántott hús sütőben sütését.
? Egyszerű és nagyszerű ötlet a panír fűszerezése, nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe??? :D Azt sem értem, miért nem találkozom ezzel az ötlettel sokkal gyakrabban.
???? Lehet a sütőben is rántott húst készíteni? Ez remekül hangzik, mert nagyon szeretem, miközben nem vagyok hajlandó literszám olajat elhasználni erre.
Háááát, akkor és ott nekem nem sikerült valami jól, így nem is ismételtem, de az ötleteket megtartottam a tarsolyomban. (Teszek egy csendes ígéretet, hogy vissztérek még a témára - talán pár év múlva.)

Szóval hagyományos módon kirántottam az egy csirkemellfiléből vágott szeleteket, csupán annyit tettem, hogy a prézlihez kevertem a következőket:
   (körülbelül)
   fél (kezeletlen) citrom héja
   1 teáskanálnyi kakukkfű levél morzsolva
   1 púpos evőkanálnyi szezámmag

Köretnek a tisztított répából hosszú csíkokat gyártottam, köménymagos, sós vízben kissé megpároltam, majd olívaolajon megfuttattam egy kis mézzel és egy kis köménymag porral.

Tudnivaló, hogy nagyon szeretem a rántotthúst gyümölcsökkel. Ez lehet barack- vagy cseresznyebefőtt, míg az örök kedvenc az enyhén fűszeres körte.... Ez alkalommal karácsonyi ajándék gyanánt kaptam egy szépséges, házi őszibarackbefőttet, épp a sütés előestéjén! Még az ég is úgy akarja, hogy én rántotthúst készítsek, gondoltam magamban. Mit mondjak, kerek volt a kép. Így lett ünnepi menü nálunk az "egyszerű" rántott csirkéből, ami hármunknak, az édesanyámnak és a főkosztosnak is nagy örömére szolgált. Kellemesen fűszeres, ropogós bunda szaftos husival, amit sikerült épp kellően megsóznom. Csodálatos.

A bunda fűszerezéséhez azért van még pár ötletem: a mandula és a szezámmag vagy dió elég népszerű ötlet és nagyon rendben is van. A fűszerszámok közül borsikafűvel, majorannával, kevés szerecsendióval, citromfűvel, zsályával nagyon el tudom képzelni. Frissen őrölt fehérbors, csili? Azt hiszem, a diót a zsályával párosítanám szívesen. Hallottam olyanról, aki fokhagymát reszel a felvert tojásba és Vegetával ízesíti. Ez utóbbit gyorsan felejtsd is el, nem tőlem hallottad, én soha nem tennék ilyet, az én konyhámban nincs Vegeta, messziről kerülöm. Készítsd csíkokra vágott csirkemellfiléből vagy tengeri halfiléből (de ott különösen vigyázz a hús megválasztásával), ha úgy szereted. A fűszeres morzsával már volt egy nagyon kellemes élményem. Hm, ezt még továbbgondolom.

A rossz hír az, már ha van olyan, hogy bármennyire finom, ebből nem csinálok rendszeres vasárnapi menüt, marad a kivételes napok étele. Csak győzzük kivárni. Addig meg összefőzök mindenfélét, ami csak eszembe jut a keleti ízvilágú csirkétől kezdve az Osso Buco ihlette paradicsomos, zöldséges pulykáig bezárólag.

Áfonyás, mandulás, csokoládés, kefires sütemény

Áfonyás, mandulás, csokoládés, kefíres sütemény alappor

2 pohár liszt

1 teáskanál sütőpor

0,5 pohár étcsokoládé felkockázva

vaníliapor

0,5 pohár vörösáfonya felaprítva

1,5 pohár barna nádcukor

0,5 pohár mandula durvára vágva

kb. egy-egy csapott mokkáskanál a fűszerekből:

őrölt fahéj, ánizs, szegfűszeg

Adj hozzá

2 kis pohár kefírt vagy joghurtot (175g)

3 tojást

10 dkg vajat

Szagolj bele és ha úgy tetszik, 

reszeld bele egy kezeletlen narancs héját 

és/vagy darabolj bele egy banánt.

Süsd meg muffinformákban vagy

egy nagy őzgerinc-, koszorú- vagy kuglófformában, 

amit vajazz és lisztezz ki.

Kellemes, illatos ünnepeket, szép terített asztalt hozzá.

A hozzávalókat a rétegrend szerint írtam. Alakítsd ki a te réteges verziód. Vigyázz, egy szokványos 1 literes befőttesüveg sajnos épp nem elég, nagyobbra lesz szükséged.
A pohár egy épp kiürült kefirespohár.
A liszt helyett használhatsz zabpehelylisztet, teljes kiőrlésű lisztet vagy bármilyen neked tetsző lisztkeveréket.
Használj őrölt vanílát vagy minimum Bourbon vaníliás cukrot.
Tégy hozzá olyan fűszereket olyan arányban, amit csak szeretnél. Ezeket keverd a legfelső réteghez az üvegben, hogy amikor kinyitják az ajándékod, érezzék az illatkavalkádot.
Dió, mogyoró, pekándió, pisztácia? Aszalt barack, cseresznye, szilva, mazsola, datolya, füge? Én azért is választottam az áfonyát, mert nem túl nedves. Nem biztos, hogy jót tenne neki pár hónap ácsorgás a kamrapolcon. Ha mégis nedvesebb aszalt gyümölcsöt választasz, írd hozzá a megjegyzést: Tartsd hűtőben. Felhasználható: 2015. január 10. Mondjuk. 
Ajándékozz mellé muffinkapszlikat, (papír vagy szilikon) sütőformát.
Az üveg tetejét borító papírra írd le a receptet és a teendőket.
És ne borítsd fel az üveget ajándékozás előtt mint én, hogy megmaradjanak a rétegek szépen, úgy csinos.

Persze a karácsonyi asztal díszévé is válhat a kezed alatt: illatos, puha, finom állagú, gazdag sütemény. Csokoládéval vonnám be és mandulaszeletekkel, áfonyával (mondjuk ilyen szép kis virágokat formázva), vagy kanírozott narancshéjjal díszíteném a tartalmától függően.

Gyors, kedves karácsonyi gasztroajándék (juj, de nem tetszik ez a szó...), bögrés sütemény, ami lehet akár áfonyás, banános, csokoládés, joghurtos muffin, vagy mogyorós, fügés kuglóf, vagy datolyás, narancsos őzgerinc. Ahogy tetszik. Csak figyeld meg, hogy a szeretteid mit szeretnének inkább.
Több éve készítem és ajándékozom, mindenki szereti. Kellemes készülődést :)

Házi vajkaramellás és marcipános szaloncukrot kéne csinálni ...

Hetek óta figyelgetem a szebbnél szebb, egyre ötletesebb és ígéretesebb szaloncukrokat a boltokban, de még nem választottam. Még nem tudom, mit tegyek a fa alá, mert a nagy halom szaloncukor helyett inkább egy kisebb, de igazán finom kupacot szeretnék, ahogy erről évente elelmélkedek. 
Nem, még most sem álltam neki, pedig régóta dédelgetem az ötletet, hogy elkészítsem a saját szaloncukrom. Azonban pár napja találtam pár nagyon inspiráló receptet, és nem is akármilyen formában, hanem videón. Havas Dóra, azaz Lila Füge prezentálja, hogyan is készíti el elég egyszerűen a kedvenc szaloncukrait. Én is nagy kedvet kaptam hozzá a film láttán. Nagyon meggyőző. És ráadásul adott egy jó kis ötletet a csokoládéba mártáshoz ( miután épp pár hete írtam arról, hogyan érdemes gyümölcsöt csokoládéba mártani).
Nagyon szívesen ajánlom ezt a videót és a recepteket mindenkinek, aki szeretne finomat, jobbat, egészségesebben, olcsóbbat és szánna  időt is a műveletre.

Elindult a fantáziám és képzeletben már vagy 10 fajta szaloncukrot készítettem.
Nos, a vajkaramellával szinte bármikor le lehet venni a lábamról, csak az a rengeteg cukor ne lenne benn.....
A marcipán nincs bent a top 5-ben nálam, de arra gondoltam, egy kis csokoládéval fogom kombinálni , éééééés a feketeribizli helyett rumban áztatott aszalt szilvával, nyammm....

És ha a klasszikus zselés az egyik kedvencünk? Nemrég olvastam egy receptet arról, hogyan csinálhatunk házi gumicukrot frissen préselt gyümölcslével, citrommal, mézzel és zselatinnal. A végén még nekilátok.... és ha így lesz, be is számolok róla.

És ha elmúlt a karácsony, más alakú bonbonokat is gyárthatsz a finom masszákból: a marcipánból golyókat formáznék, a vajkaramellából egyszerűen háromszögeket, négyszögeket vágnék, a leeső szélét pedig elnasiznám. 

Addig is nézzétek meg jól, milyen szaloncukrot vesztek sok szeretettel a szeretteiteknek. Javaslom a Stühmert, a Vadászt, a Szamost vagy épp a Nosztalgiát a Bonbonettitől. Ezeket ismerem és bármikor szívesen betenném őket a fa alá, de biztosan ti is ismertek más, jó minőségű szaloncukrot. A Milkán túl, úgy értem. 

Töltött káposzta

Így indult 2013. december 24-én a nagy töltött káposzta projekt:

ezzel a 3 kilós káposztával. Dupla adag.

Még a nap is kisütött és roppant festői volt a kupac,

míg órákkal később a végeredmény pont úgy mutatott a tányérokon , 

mint bármilyen kulturált töltött káposzta.

Megfőzök én mindent, amit el tudok képzelni, akár kóstolás után is, a quesadillától kezdve, a spenóton keresztül a dahllal bezárólag, amiről kaphattok egy kissé vegyes képet ebben a blogban is, de a klasszikus rántotthús-fasírozott-pörköltnokedlivel-halászlé-töltöttpaprika ötösfogat valahogy a háttérbe szorul. Meg kell jegyeznem, a tejfölös csirkepaprikásomra kifejezetten büszke vagyok, bár kb. 3-4 éve nem készítettem.
Eleddig nem készítettem túl sokszor, de jó ideje tudom, mi fán terem a finom töltött káposzta. Enni sem ettem túl sokszor, nem a mindennapok eledele volt nálunk, de mindig nagyon élveztem, ha megkóstolhattam. Szóval nagyon jó indíttatást kaptam, olyat, amit érdemes követni.

Ezek után nem kívánok iskolát nyitni töltött káposzta főzésről, csak elmesélem, hogy már én is majdnem elértem azt, amit igazán kiválónak tartok és hogy akadt pár dilemmám, míg idáig elértem:

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, még vásárolni sem tudok túl jól. Nem tudom én megmondani, hogy pont combból vagy lapockából lehet-e jót főzni, mert azt vettem, ami érzésre jobban tetszett.
Nem biztos, hogy a lehető legprofesszionálisabban készítem elő a káposztaleveleket, de így is működik. Egyelőre. Majd körülnézek még bevált ötleteket keresve.
Tudom, hogy két iskola létezik: akik megfőzik a rizst és akik kardoskodnak a nyers rizs mellett. Én a félutat választottam ki magamnak, mert így jobban érzem a hús és a rizs arányát.
Tudom, hogy valaki a savanyú káposzta leveleit használja a töltelékhez, én az édes káposztára szavazok.
Lehet oldalast, kolbászt (te jó ég...) belefőzni, én nem tenném, az egy másik étel lenne. 
Már csak egy egészen kicsit kell igazítni rajta és kész is a nagykönyvbe bevésendő recept. Szerintem.

Ha jól tudom, ez a fajta töltött káposzta a Nyírségre jellemző inkább. Tudom, hogy tájegységenként változhatnak a főzési szokások és hogy erre nálunkfelé sokan készítik kizárólag savanyított káposztából. Ettem én egészen autentikus töltött káposztát is és azt bizony nem bíztam a véletlenre: amikor Erdélybe utaztam, a jó Ilonka, a szállásadónk főzött ránk és én külön kértem, hogy készítsen. Hát az eléggé más volt a megszoktott ízekhez képest, ugyanis kapros volt! És milyen finom! Biztosan csombor is volt benne, el sem tudom képzelni, hogy ne használta volna, de sajnos nem emlékszem pontos részletekre, csak az elemi élmény maradt meg, ahogy ott ültem átszellemült képpel a gőzölgő tányér fölött. 

Történt, hogy a Főkosztossal nagy elánnal nekiálltunk az első töltött káposztánknak vagy 5 éve. És mi lett belőle? Nagy, kemény, tömör töltelékek. Nem hogy nem kínáltunk meg vele senkit, de meg sem ettük, sajnos kidobásra került.
Aztán jött még pár próbálkozás, újraalkottuk a hús, a rizs és a zsír arányát, pár aranyszabályt betartottunk és egyszer csak valami nagyon finom került ki a fazékból. Na, akkor én fogtam magam és egészen pontosan lejegyeztem, mit is csináltunk és mit tanultam belőle, mit változtatnék. Azóta nem csak nagy igyekezettel, hanem jó szívvel állok neki minden adagnak. De azért történt itt valami számunkra is különleges nem olyan rég, egy fontos napon:
Karácsonykor történt, hogy olyan nagy adagot terveztünk be, hogy első lépésként fel kellett mennünk a padlásra a nagymamám disznóöléses fazekáért. Fogalmam sincs, hány literes, de bevállaltuk, hogy megvendégeljük a családot, így nekivágtunk életem, illetve életünk legnagyobb adagjának. Merész.
Így most muszáj megmutatnom a receptemet, amivel én bizony kezdek elfogult lenni. Referenciának meg ott a Főkosztos, lehet érdeklődni, mitől vigyorgott olyan elégedetten mintapékkutyája.

Hozzávalók egy nagy adaghoz, a karácsonyi adag a duplája volt:
1 közepes édeskáposzta, amiből kb. 15 töltelékhez elég levél kijön
kb. 10-15 dkg savanyított káposzta a piacról
50 dkg disznóhús, lapocka vagy comb, én mindenesete szép sovány húst választottam
10-15 dkg nyers, füstölt, kolozsvári szalonna, szép húsosat vágattam a pultnál
12 dkg nyers rizs
1 közepes (vagy nagy) vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tojás
1 kis konzerv paradicsompüré
kb. 1 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 szárított piros édes fűszerpaprika
frissen őrölt fehérbors
só
hát ennyi és pont így finom

0) Most karácsonykor ennek a duplája készült, ezért először is kerítenünk kellett egy alkalmatos főzőedényt. A padláson unatkozó diszóöléses fazék jöhetett csak szóba, gondoltam, abban biztosan elfér minden, a nagymamám csak tudta, hogyan kell 30 adag ételt megfőzni.

1) A káposztát még nyersen a leveleire szedtük, amivel biztosan ellenkezik sok tapasztalt töltött káposzta készítő, mert felmerül a kérdés: miért is nem abáltuk meg egészben, miután eltávolítottuk a torzsáját? Hát egyrészt nem volt annyi időnk, hogy egy egész fejet megabáljunk, másrészt én így tanultam. Szóval addig szedtük a külső káposztalevelet, amíg nem elszámoltunk 30 adag töltelékig és ráhagytunk jó pár tartalék levelet, hogy legyen mibe csomagolni a finom masszát. A maradék káposztát vékonyra vágtuk.
Ez a legkevésbé hálás része az egész hadműveletnek, mert szakad a káposztalevél. Aztán kérdem én a tapasztaltabbakat: miért lenne könnyebb a főtt leveleket lefejteni a káposztafejről? Az nem szakad olyan nagyon? Nem vagyok róla meggyőződve.
2) Aztán megint mehettem a padlásra, mert ekkora adag káposztalevél abálásához újfent nagy fazék kell, bizony. Míg felforrósodott a sós víz, a levelek középső erét kivágtam egy éles, vékony pengéjű késsel, de nem távolítottam el, csak igyekeztem olyan vékonyra vágni a felületet, mint a levél maga.
3) Mire egyszer felforrt a víz, már készítettem elő egy nagy fém tálcát. Először letettük a forró teli fazekat a kőre, úgy álltunk neki - komolyan mondom, már akkor disznóöléses hangulatom lett, igaz rég volt. Amikor nem láttunk a gőztől, miközben mindenhol túlméretezett fazekak felett szintén túlméretezett fakanalakkal és késekkel a kezében sürgölődött a család. Szűrőlapáttal, egyesével emeltük ki a leveleket a tálcára, ahol kihűltek kissé, hogy fel tudjuk őket használni. Ahogy szakadtak a levelek, mi sűrűn *****tünk. A forró vizet nem öntöttük ki, hamarosan felhasználtuk egy részét.
4) Időközben a hagymaféléket megtisztítottam, apróra vágtam és olajon megdinszteltem. A megmosott, lecsepegtetett rizst hozzáadtam és annyi forróvizet öntöttem rá gondolomformán, hogy kb. a duplájára dagadjon kb. 3-4 perc alatt. Ezután lezártam a gázt és megfűszereztem a rizst. Hozzáadtam a tojás, a darált húst és a szintén ledarált szalonnát és szépen összegyúrtam az egészet. A szalonna bőre hamarosan kelleni fog.
5) A húsos masszát egy hevenyészett mozdulattal kettéosztottam a tálban, hogy tudjuk majd, kb. hol tartunk és nekiláttunk a göngyölésnek. Csak lazán, nem szabad nagyon szorosra tömni a leveleket (okulva az első saját tapasztalatból, lásd fent). 
6) Kezdődött az építkezés azzal, hogy a nagyfazék fenekén megágyaztunk a szalonna bőrével. Aztán jött egy laza réteg édes és egy kicsit kevesebb savanyú káposzta, valamint egy kanálnyi paradicsompüré és só. Erre egy réteg töltött káposztalevél hajtással lefelé. Aztán ismét egy réteg káposzta, paradicsom és só, aztán töltelék és így tovább, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Az építmény tetején káposztaréteg van. Ideális esetben elég minden hozzávaló, a töltelék, a levél, stb. Ezt segítheti az, ha már időközben elkezdesz matekozni.
7) Ezt a majnem teli lábost letettük a földre és óvatosan nyakon öntöttük a még mindig forró káposztalével, annyival, ami épp ellepte. Ezt követi a kezésbé mozgalmas rész, a főzés. Lassú tűzön, órákon át, jó sokszor megkóstolva és aggályoskodva a fazék felett: Vajon elég ízletes lesz? Kellően megfő majd? Te jó ég, ez még mindig sótlan ...
8) Aztán feltakarítottunk. Lett ott akkora főzés, hogy körülöttünk majdnem minden magán viselte a nyomait.
9) Persze tejföllel, külön 12- és 25%-sal tálaltam, mert ki tudja, ki mit akar szem előtt tartani karácsony estéjén. A derékméretét vagy az ünnepi tobzódást. És toronyi kenyérrel, ami közel s távol a legfinomabb. Igazán szerencsések vagyunk vele. Igen, lett belőle igazi ünnepi asztal, ahová először ülhettünk le együtt a nappalinkban, amin nagyon sokat dolgozunk, a feldíszített fa mellett és én nagyon boldog voltam.

Meg lett ebből szép hosszú recept is, ugye? Ezt egyszerűen nem tudom rövidebben elmondani, hiszen így teljes, a sok tapasztalattal együtt. Amilyen egyszerű étel ez, olyan körülményes tud lenni. Olyan, aminek úgy neki kell veselkedni. De megéri. Ritkán ugyan, de megérti.
Mindenesetre nagyon örülök az eltalált ízeknek. És a kellemes állagú tölteléknek, ez elég fontos nekem. És mi lenne az az igazítás, amit emlegettem? Az, hogy egy kicsit több savanyú káposztát bírna el az ízek egyensúlya. Ennyi.

Nem tudom, lehet-e értő szemmel káposztafejet választni a piacon, ami jó alapanyagnak bizonyul majd és kezes ahhoz, hogy kellő mennyiségű és minőségű levelet tudjunk róla leszedni.
Nem előre ledarált húst vettem, hanem ledaráltattam egy tetszetős darabot.
Javaslom a házi savanyított káposztát a piacon. Ott talán esélyed van rá, hogy jó minőségű, tartósítószertől mentes alapanyagot vegyél.

Talán mindent elmondtam, ha nem, hát pótolom később. Kívánom, hogy ti is találjatok annyi örömet a töltött káposzta főzésben mint én, azaz mi azon a karácsonyi napon.

Adventben, készülődve

 

Valamiért rajongok a szép, kedves vagy vicces süteményszaggató formákért. Ha látok egy kupacot, azonnal átnézem, hátha találok valami kincset, ami még hiányzik a nagy fadobozból. Nem szerzek be bármit, inkább egyesével vadászom az új darabokat.

Ismét előkerültek a dobozból, idejük van. Érdekes, hogy év közben nem nagyon jut eszembe, hogy sütit szaggassak, de most övék a főszerep.  
Be van osztva az időm: vasárnap megyek vendégségbe beiglit sütni, amit délután a mézeskalács, vagy ahogy a recept nevezi, mézesbáb követ idehaza. Ugyanúgy fogom készíteni, mint 20 éve mindig. Már megvan minden hozzávaló - kellemes feladat előre beszerezni mindent. A vajat, aztán a tojást Vépről, a mézet Szőcéről, bár csak a piacig kell elfáradnom, a szokásos standhoz.
Aztán úgy készülök, hogy még a linzer is beleférjen aznap este, bár idén szigorúan 3 fajtánál húzom meg a határt, viszont így meg válogatni kell majd. Melyiket szeressem jobban? A vaníliásat, a narancsosat, a csokoládésat, a mogyorósat vagy a kókuszosat? Hiszen az ehető héjú narancson át, a finom étcsokin keresztül az őrölt törökmogyoróig bezárólag már minden itt várakozik a kamrában. Na jó, a Nutella elfogyott, az olyan illékony természetű. Kanállal fogy.
Aztán madártej és beigli készül itthon másnap. És ismét "egyszerű bejglit" sütök, 5 mákosat, 1 diósat. Hiába a mákos a kedvenc, rájöttem, hogy ez a citromhéjas, rumos, diós íz visszarepít engem az időben, oda a nagyszüleimhez, a hideg szobába, a tükrös szekrényhez, ahol általában egy jénai tálban elrejtve lapult a süti, legtöbbször diós.

Jómagam maradok a szokásos, jól bevált süteményeknél, de szívesen ajánlok több más sütimet is, ami nagyon illik az adventhez és a karácsonyhoz. Csak legyen fűszeres, illatos, csokoládés, vaníliás. 
Nem tudom, ilyen bőséges sütikínálat mellett lesz-e valami a tavalyi tervből, miszerint meg kell sütnöm Rita gesztenyés, csokoládés, narancsos beiglijét, de szívem szerint nekilátnék.

Persze nem csak ezek a fém, nagyrészt klasszikus csillag- és angyalformák vannak a tarsolyomban, hanem jó pár műanyag is, régi is, új is, amik inkább viccesek. El tudom képzelni, hogy azokat lehet használni a szilikon nyújtólapokon is, de eszembe sem jut azt kicsavarni az asztalra ilyenkor. Természetesen a régi fadeszka kerül elő, ezen aztán bátran dolgozhatunk, szaggathatunk bármilyen formával. Ha még nem találta ki a család, mivel is szeretne meglepni karácsonyra, javaslom, adagold be nekik, hogy - bár nehéz és sok helyet foglal, bánni sem olyan könnyű vele - egy szép gránit kőlap milyen nagyon jól jönne a konyhádban. Amin gyönyörűen lehet linzert nyújtani, karamellt önteni, netán csokoládét temperálni, aztán még ki tudja, mi mindent csinálni, azaz sok finomságot tudnál vele varázsolni. Csak egy kőfaragóhoz vagy sírköveshez kell elbaktatni és talán nem is olyan bonyolult akár egy másik munkából leeső, 40-50 centis darabra alkudni vele. Ennél nagyobbat nem ajánlok, nehéz is, rideg is, vigyázni kell vele. 
 
Bár a főszerep a formáké és a aprósütié, most is hadd javasljak egy dolgot: egy jó filmet, egy mesét, amit nem baj, ha már ismersz, hogy a kezed is járjon közben. Ez vérmérséklet szerint lehet egy manapság kötelező karácsonyi darab vagy egy jó kis mese, de persze ennél is fontosabb egy kitartó és kedves társ a sütésben, úgy az igazi.   

   

Linzerkarikák rumos aszalt gyümölccsel, csokoládéval

Itt a nagy sötétség ideje. Nagyon rövid volt a mai nap is, szinte elröppent. A várakozás ideje is ez. Ilyenkor legjobb az illatos sütemény a meleg konyhában.
Ez a furcsaság az egyik kedves aprósüteményem, amit Édesanyám szokott nekem elkészíteni karácsonyra rituálészerűen és már ma beállított vele. Mielőtt még nekiláttam volna bármilyen karácsonyi sütinek. Miközben biztosan sok sütőben sülnek már a finomságok mindenfelé.

Ezt is szívesen ajánlanám, gondoltam magamban egyszerre, hiszen előre, időben elkészíthető, tartós finomság. Egy falat, amiben szépen kiegészítik egymást az ízek, az állagok. Az alap a linzer. Ezen csücsül egy darab rumba áztatott aszalt szilva a finom sötét csokoládé alatt és mogyoró vagy mandula csücsül a tetején. Kissé aprólékos, ám könnyen kivitelezhető, amit mégsem lehet szabályosan előállítani, de könnyen bele lehet szeretni. Ajándékba is szívesen vinném, ám mindig én kapom. Mert nagyon szeretem.

Szinte le sem kellene írnom, mert ennyi alapján is össze lehet gondolni. Soha nem kérdeztem, sőt eddig egyszer sem vettem ki a részem a készítésében, de én így sütném meg.

Hozzávalók:
a linzerhez persze a szokásos anyagokat venném: 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat (nem margarint), 10 dkg porcukrot, bár ez az adag valószínűleg egy kicsit sok lesz most

talán egy nagy zacskó aszalt szilva előre rumba vagy rumos vízbe áztatva
minimum 20 dkg jó minőségű legalább 50%-os étcsokoládé
10 dkg egész mandula vagy mogyoró

esetleg egy kis zene
kellő idő
egy kis mézes tea vagy forraltbor, mézes, fahéjas pálinka?

0) Az előre beáztatott aszalt gyümölcsöt időben és alaposan lecsepegtetjük, hogy ne áztassa majd el a kis linzerkarikákat.
1) A linzer hozzávalóit összedolgozzuk, morzsoljuk gyors mozdulatokkal, míg egyneművé nem válik, majd egy darab nejlonba csomagolva a hűtőben lehűtjük, hogy ismét megdermedjen benne a vaj.
2) Kisebb adagokban 2-3 mm-re vastagságúra nyújtjuk gyúródeszkán vagy hideg kőlapon, majd egy kisebb kerek süteményformával kiszaggatjuk az alapokat.
3) Sütőpapírral bélelt tepsiben gyorsan, 12-15 perc alatt megsütjük, de óvatosan, hogy meg ne barnuljon, keseredjen, majd még melegen egy tálcára gyűjtjük.
4) A csokoládét vízgőzön lassú tűzön felolvasztjuk, úgy hogy a felső adény alja ne érjen a vízbe. Így nem fog megcsomósodni.
5) Közben egy sütőpapíron felsorakoztatjuk a kis linzerkarikákat, arányosan elosztjuk rajta a szilvát, majd egy-egy kiskanálnyi csokoládéval szépen lecsorgatjuk. Ezután az időközben dermedő csokoládéba, minden halom tetejére ültetünk 1-2 szem olajos magot.

Talán még ünnepibb a hangulat, ha csillag vagy virág forma kiszúrót használsz.  
Készítsd olyan aszalt gyümölccsel, amivel csak jól esik: ami nekem még nagyon bejönne, az a meggy.
Én erre nem tennék diót, esetleg aszalt sárgabarack fölé. Szerintem a török mogyoró ez esetben finomabb, mint a földi.
Én nagyon szeretem ezeket az ízeket, de egy egész kicsi fűszerrel megbolondíthatod a csokoládét: fahéjjal, szegfűszeggel, ha úgy tartja kedved.
Ha nem áztattad be előre a gyümölcsöt, főzd fel lassan, majd hagyd kihűlni. Ezt a művelet előtt csak egy órával kell elvégezni, de a csöpögtetést így sem úszod meg.
Kézművesek előnyben - szabálytalan dolgokból is biztosan lehet nagyon mutatós apróságokat varázsolni. Nem baj, ha nem lesznek szabályosak, mert cserébe nagyon finom így együtt.
Egy kicsit - talán egy fél napot? - azért várj az összeállítás után, mert cserébe sokkal finomabb lesz, összebarátkoznak a hozzávalók.
Bátran elkészítheted előre, karácsony előtt akár egy héttel is, ahogy az időd engedi, csak tartsd hűvös helyen, zárt dobozban lehetőleg.

Kívánom, hogy a sütisütés ideje alatt kellemesen, kissé lelassulva tudjatok egy kis időt szánni a belső készülődésre is. Hallgassatok hozzá egy jó zenét. Ki ezt, ki azt, ki amazt. 

Vaníliás, narancsos, csokoládés, kókuszos és mogyorós linzer

Az utolsó darabok új év első napján

Bár a karácsonyi ünnepeket már a hátunk mögött tudhatjuk, én azért csak leírom a linzeres esténk történetét. Mert ilyenkor van ideje a sok szép sütikiszúró formának a szívekkel kezdve, a csillagokon át az angyalokig, aztán ott a rénszarvas, a madárka, Malacka és Tigris vagy akár egy viziló - nem is sorolnám, mert nem kifejezetten karácsonyi minden darab. Én úgy készültem, hogy csinálunk majd vaníliás szíveket, csokis csillagokat, mogyorós holdakat - milyen szépen is fognak mutatni ... - de a főkosztos egyszer csak odahordta a dobozból az összes formát. Szuper.
Mert jött a kérés: csináljunk sokfajta linzert! Ok, mondtam, akkor hajrá, álljunk csak neki, mert este fél hat felé jár már az óra - miután legyúrtam 6 fajta tésztát a mézeskaláccsal bezárólag. Így történt, hogy bár 2 adagot megfeleztem, 4 íz lett belőle, kb. 4 hónapnyi vajfogyasztásunk mennyiségét gyúrtam a tésztákba, összesen 70 dekát és éjjel 2-kor kerültünk végül ágyba. Bocsánat, készült még egy egy hetedik fajta is, a boszorkánypogácsa, amiről majd külön számolok be, úgyhogy adjatok hozzá + 20 deka vajat és + 1 hónapot!
Én mondtam ... :) nagyon kedves időtöltés, nagyon finom, nagyon karácsonyi a sok finomságos illat, de ennyi tésztát 4-5 óra eltelte után már csak robotszerűen tudsz kinyújtani, kiszúrni, óvatosan tepsire emelni, majd megsütni, szárítani, ragasztani, bla-bla-bla ... Nem, nem mi ettük fel az ipari mennyiségű kekszet, karácsonyi ajándék vált belőlük.
A linzertészta receptjével, tudom, nem mondok újat, csak elmesélem, én hogyan csinálom. Először is maradok a klasszikus 3-2-1 liszt-vaj-cukor aránynál. Utána jön minden más, amit hozzá tudsz képzelni. Nekem a vanília-citrom párosítás az alfa és az omega a kötelező házi sárgabaracklekvárral. Utánozhatatlan ízkombináció.

Hozzávalók a linzer alaptésztához:
30 dkg finomliszt
20 dkg vaj (nem margarin)
10 dkg porcukor vagy nyírfacukor
1 zacskó Bourbon vanília vagy egy rúd vanília kikapart belseje
1 tk sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
esetleg 1 tojássárgája, de szerintem elhagyható
esetleg egy marék felaprított dió
házi sárgabaracklekvár

1) A vajat vágd fel és hagyd egy kicsit puhulni, hogy könnyebben összegyúrd a hozzávalókat.
2) Csomagold folpackba vagy zárd egy műanyag tálba a gombócot és tedd a hűtőbe.
3) Min. 30 percet hagyd pihenni, majd lisztezett deszkán szaggass páros számú kekszformát. Ha dióval szeretnéd díszíteni, minden másodikat, vagy a lyukas közepű korongokat kend meg egy kis tojásfehérjével és hintsd meg dióval. Érdemes csak a tészta felét, harmadát elővenni, mert hidegen könnyebb vele dolgozni. Azonnal felpuhul a kezed melege alatt.
4) Röviden süsd, 10-12 percig. Vigyázz, a forró sütőlapon tovább sül, ha ki is vetted a sütőből.
5) Még melegen ragaszd össze lekvárral.

Narancsos linzer:
a citrom helyett egy kezeletlen narancs héját reszeld bele finoman
házi narancslekvárral az igazi

Csokoládés linzer:
hagyd el a citrom héját
10 dkg jó minőségű, min. 50%-os reszelt étcsokoládé (nem kakaópor)
barack-, narancslekvárral vagy valamilyen csokoládékrémmel ragaszd össze

Kókuszos:
ez a legegyszerűbb, gyúrj hozzá kb. 10-15 dkg kókuszreszeléket a kedved szerint
ezt én nem ragasztottam össze semmivel, de valamilyen kókuszos, fehér csokis krémet főznék 

Mogyorós, a kedvenc:
hagyd el a citrom héját
10 dkg őrölt törökmogyoró
2 tk fahéj vagy ha szereted, mézeskalács fűszerkeverék, mindenesetre nagyon jól áll neki, ha fűszeres
Nutellával(!!!) ragasztottam...

Jut eszembe ... ismeritek a Meggle joghurtos vaját? Csak ajánlani tudom: a szokásos 80% helyett csak 60% a zsírtartalma, ami, valljuk meg, elég jelentős különbség, már ha vajpártiak vagytok, mint én. Csak vajat és joghurtot tartalmaz és nagyon finom. (A Sparban és a Metroban kapható.) Bár linzersütéshez épp nem javaslom, ha meg akarod tartani az eredeti arányokat.

A sütikiszúró formák már a helyükön, a szép fadobozban pihennek egészen jövő karácsonyig, amikor újra  főszerephez jutnak. Igen, linzert sütni ritka és kivételes alkalom, amikor a finomságok oldalára billen el a mérleg nyelve. Ilyenkor ne is gyötörd magad az egészséges életmód gondolatával. Kellemes, illatos élményeket kívánok.

"egyszerü bejgli" megint

Tataaam, íme a beígért kép. Kicsit repedt, de fűszeres és szaftos a diós és mákos beigli.

A tálalás és a finom diós és mákos golyók nem az én érdemem.

Eljött a beiglisütés ideje és megint konstatálnom kell egy egyszerű tényt, amit minden évben hasonlóképp megteszek: a beigli annyira finom volt tavaly, hogy karácsony után megfogadtam, év közben is csinálok, hiszen olyan egyszerű és nagyszerű sütemény.... aztán mi történt? Semmi, mert persze nem sütöttem meg és úgy érzem, ez így rendjén is van. De most az ünnep közeledtét jelzi, hogy ismét beindult a beiglisütőreflex. Mint egy kis óramű, ami várhatóan magától bekapcsol.

Özönlenek is a tuti receptek a neten, kedvedre válogathatsz, kedves olvasó. Persze én is lejegyeztem már az "egyszerü bejgli" receptemet, amit most szeretnék kiegészíteni pár gondolattal.

Gondoltam, végre ideje elmesélnem, hogy tavaly először sütöttem egy rúd diós beiglit, azt is ajándékba és csodásan bevált, sőt, az lett a legszebb! A hat rúd közül utolsóként tekertem össze a diósat, így nem maradt túl sok ideje arra, hogy keljen, mert az idő sürgetett - még melegen nyújtottam át ajándékként a fa alatt. A 30 perces meleg, majd 30 perces hideg helyen való kelesztés igencsak lerövidült és ennek köszönhetően nem kelt túl a mákos társaihoz képest. Nagyon szép volt, tényleg. Meg is jegyeztem, hogy idén 2x20 percre fogom lecsökkenteni a kelesztési időt és talán csak hideg helyre teszem, melegre nem. És talán jövő ilyenkor be is számolok róla :D

Tehát a diós tölteléket is először készítettem tavaly a már jól bevált máktöltelék mintájára és szeretném elmesélni, hogy az illata és állaga csodás volt, az ajándékozott szerint pedig igazán finom. A tészta arányairól és az összaállítás módjáról az előbb említett receptben olvashatsz.

4 rúd töltelékéhez:
50 dkg darált dió
25 dkg cukor
2 dl forró víz
10-15 dkg sárgabaracklekvár
1 citrom héja és a fele citrom leve
1 vaníliarúd belseje vagy egy zacskó Bourbon vaníliás cukor
10 dkg tisztított, 1 éjszakára rumba áztatott mazsola a rummal együtt
1 púpozott teáskanál fahéj
esetleg őrölt szegfűszeg, szegfűbors, ha kedveled

Tippek:
- Szerintem a beiglisütés legmacerásabb része a töltelék összeállítása, ezért jó, ha előre elkészíted, vagy legalább előkészíted, úgy értem a sütés előtti estén például. Ez attól is függhet, milyen mák- és diódarálód van. (Nekem például van egy hagyományos mákdarálóm, míg nincs egy hely, ahová felerősíthetném. Komolyan mondom, már csak a hangulat kedvéért is meg fogok őrizni egy régi hokedlit, hogy fölé görnyedve tekerjem a kart egy jó ideig .... mint egy időutazás vissza a gyerekkoromba.) De ha gyorsan forgolódsz a konyhádban a kamra, a fiókok, a hűtő és a mosogató között, talán addig is elkészülsz vele, amíg kel az összegyúrt tészta a tálban. 
- Ha nem áztattad be a mazsolát előző este, a következőt ajánlom: forrald fel a rumban, majd zárd le a gázt és tedd félre jó 10 -15 percre.
- A receptek fele tejet használ a dió felöntésére. Nekem a víz is bevált és nem tudom, mekkora ennek a jelentősége... talán ha minél gazdagabb, zsírosabb tejet használsz.
- Ha nem örököltél a nagymamádtól egy régi kávédarálót és nem tudsz szegfűszeget és szegfűborsot darálni odahaza, az Aldiban és az Intersparban már kapható őrölt szegfűszeg.
- Bizonyos bioboltokban és az Intersparban is kapható bio-, azaz kezeletlen citrom és narancs. Ne reszelj gombaölőszert a csodás sütikbe, ha egy mód van rá.
- Pár napja egy egyszerű és remek ötletet kaptam Ritától. Tetszik a poszt, a kevert liszt, a nádcukor, a kókuszzsír, de ami igazán teszik, az az ötlet, hogy a beiglirudakat egyesével teszi sütőpapírba, hogy azok még véletlenül se süljenek össze. Na, ezt az ötletet mindenképp átmentem és közben csodálkozom, hogy ez eddig hogy a csudába nem jutott eszembe. És bár karácsonykor maradnék a mákos és diós verziónál, a narancsos, gesztenyés, csokis finomságot lehet, hogy mégiscsak megsütöm egy szép téli napon.
- És végül egy tipp nekem: időben töltsem fel a fényképezőgép elemeit és végre örökítsem meg a művet. 

Bár még van jó 10 napunk, már beosztottam az idejét a következő fontos és időigényes teendőknek: vadászat halra, vadra, tejre, vajra, mi jó falat, töltött káposzta főzés, madártejkészítés (4-5 liter...), mézeskalácssütés, 4-5 féle linzer sütése és ragasztása, beiglisütés. Ezt mind ajándékba is viszem majd, hogy megoszthassam a sok finomságot.
Szép adventet, kellemes készülődést, finom és illatos élményeket kívánok.

Egg-nog

Egg-nog innen (elem és elemtöltő híján...)

Ez egy nagyon finom meleg ital, igazi téli lélekmelengető, amit ismét csak a Józsitól tanultam el. Még egy ok arra, hogy nagyon hálás legyek neki. És bár épp itt melengetem vele magamat, képpel nem szolgálhatok, mert se elem, se elemtöltő nincs idehaza, így az élményt másképp kell átadnom.
Egyébként hagyományos angol karácsonyi ital, amit talán nekem kellett-illett volna ismernem, ugye? Bár eredeti angol receptet még nem kerestem, annyira meg vagyok ezzel elégedve. Egg flip-nek is hívják. Franciául pedig lait de poule, ami azt jelenti hogy "tyúk tej" vagy miaszösz.
Úgy látom, a recept alapja egyértelműen ugyanaz, csak az ízekkel variálnak, illetve némely hozzávaló, az alkohol vagy a cukor aránya változhat ízlés szerint. Itt van egy rakás egg-nog recept, tessék válogatni.
Most szilveszter estére ajánlom ezt a finomságos italt, lehet elbódítani a népeket. Vigyázat, ezekkel az arányokkal jó erős.

Hozzávalók 1 személyre:
2 dl 3,5%-os tej (vagy egy rész tejszín, de nem főzőtejszín)
0,5 dl nádcukor rum (nem olyan ízesített valami)
1 tojássárgája
1-2 teáskanál cukor (nádcukor)
egész szerecsendió reszelve vagy őrölt fahéj

1) Melegítsd fel a tejet és a rumot is beleteheted, de csak miután a tej már átforrósodott, illetve minél később, hogy ne illanjon el az alkohol.
2) Közben keverd ki a tojás sárgáját a cukorral és kevergetés közben finoman öntsd rá a meleg rumos tejet. Itt előfordulhat, hogy a tojássárgája kicsapódik és csomós lesz. Akkor öntsd ki az egészet és kezdd elölről.
3) Ha sikerül - és általában sikerül -, akkor lassú tűzön főzd egy picit tovább, amíg besűrűsödik, finom krémes lesz.
4) Töltsd meg a legszebb bögréidet vagy csészéidet. Reszelj szerecsendiót az ital tetejére vagy szórd meg fahéjjal a kedved szerint. Melengesd a kezeid, hajolj fölé, élvezd az illatokat és ízeket.

Hatásvadászok reszeljék a szerecsendiót közvetlenül a vendégek orra elé tálalt gőzölgő csészékbe, hogy még teljesebb legyen az illatélmény és a látvány.

Gondold tovább, csinosítsd fahéjrúddal, csillagánizzsal, bátrabbak mozsárban összetört ánizsmaggal vagy egy lehelet kardamommaggal, lustábbak és rajongók esetleg mézeskalács fűszerkeverékkel. De ígérjétek meg, hogy először kipróbáljátok frissen reszelt szerecsendióval. Amikor először tette elém a Józsi ezt a gőzölgő, illatos csészét, teljesen új élményben volt részem: soha nem jutott volna eszembe, hogy egy édes, tejes italt szerecsendióval fűszerezzek. Minden ilyen új élményért hálás vagyok.

A tojásfehérjéből készíts rá úszkáló hablabdát, mint a madártejhez. További tojásfehérje felhasználására pedig remek, mi több, csodás ötletet kaptam, remélem, mihamarabb megoszthatom veletek is. Ez esetben nem az ízek, hanem a számomra teljesen különböző állagú alkatrészekből valami teljesen új élmény fakadt.

Addig is boldog új évet kívánok, kedves olvasó. Kívánom, hogy egészségben, bőségben, jó érzéssel éld át a következő 365 napot és gazdagodj minél több új ízélménnyel is. Igyekszem ehhez hozzátenni pár ötletet, ilyet is, olyat is, mikor mit diktál a kedvem.

2011 karácsonyán

Nagyon boldog, fényes, szép karácsonyt kívánok.
Kívánom, hogy az együttlét örömét
a finom illatok és ízek tegyék teljessé.
Szeretettel
Sz

Szaloncukorteszt

Nem, nem én tesztelek, de mondhatom, hogy nem állhatom a rossz szaloncukrot. Higgyétek el, tudom, mit jelent, ha nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat, de a halmokban álló, kilónként 800 forintért kínált 26 féle, banános-nugátos, epres-tejszínes, mangós-málnahabos "műanyagokat" inkább elkerülöm. Nem tudok bizalmat szavazni nekik... DE lehet, hogy az én hiányosságom, hogy még nem kóstoltam ilyeneket.
Én inkább a kedvezőbb íznek kedvezek, nem a kedvezőbb árnak. Aztán a karácsonyfa alól lopkodjuk a cukorkákat és még figyelni is kell, hogy mindenkinek jusson.

Íme, a konyakmeggyes, trüffelkrémes csokoládé szaloncukor

Két éve egy számomra új szaloncukorra, a Bonbonetti Nosztalgia szaloncukrára esett a választásom: a csokoládé konyakmeggyes, trüffelkrémes töltelékkel igencsak ígéretesen hangzott. Tavaly magától értetődően nyúltam ismét a dobozért. Idén is nyúlnék, illetve nyúlni fogok, ha megtalálom. Az új, zserbó ízűt nem találom annyira vonzónak, de van még időnk, legalább két hetünk.

Nos, az idei szaloncukortesztet a Dívány végezte, ami nem volt sem nagyívű, sem átfogó, mégis elgondolkodtató. Nem kell fogyasztóvédőnek sem lenni, hogy rangsoroljuk őket, vagy hogy kizárjuk a fogyasztásra alkalmatlanokat.
Hogy miért végzett megosztva a 4. helyen a Nosztalgia szaloncukor a Díványnál, nem tudhatom. Nem tudom, melyiket kóstolták, a képről sem derül ki, de a konyakmeggyes trüffelkrémmel töltött csokoládé igenis finom, kérem szépen. E mellett lobbiznék.
A Szamost imádnám, de még nem kóstoltam. Már a csomagolás is szemet gyönyörködtető... mit mondjak, szeretem ezt a régies(nek ható) hangulatot ilyentájt. És ennek a csomagolása is a régi: fényes sztaniol (talán?) és alul fehér selyempapír. A Szamos oldalán válogathattok tovább. Én a meggyes krémmel töltött cukorból kérek!

De jó lenne nem kapkodni, helyette minden nap egy picit készülni. Nagyon remélem, kedves olvasó, hogy számodra is kellemes a készülődés.

Utóirat:
Az NLCafe is tesztelt pár napja és mit látok: hogy a látókörömbe bizony kevés szaloncukor fért eddig bele. Hát igen, nem is nagyon keresgéltem, mert a trüffelkrémesre pályázok. Most azonban meginogtam... a Szerencsi tejkaramellát kóstolnám meg nagyon szívesen és még többet a Szamostól... nézzétek csak, mennyiféle finomság közül választhatunk. És milyen szépek a régimódi csomagolások!
Ezen a hétvégén már biztosan a kiválasztott szaloncukorral fogok hazatérni, mese nincs. Vagy készítsek inkább...?

Narancslekvár, trüffelgolyó

Most már bemutathatom a karácsonyi ajándékaimat, már megkapta minden kedves barátom.
Pár recept elolvasása után szerényen egyszerű összeállítások mellett döntöttem, ne számítsatok semmi trükkre. A trüffelgolyóktól mindenki elolvadt, a narancslekváromról még nem kaptam véleményt, jómagam pedig nem kóstoltam, csak főzés közben.
A golyókat édesanyám tavalyi születésnapi tortája, Dolce Vita csokoládés tiramisutortája ihlette és az ötlet várt karácsonyig. A narancslekvárra kb. 3 karácsony óta készülök.

Hozzávalók 4 kis üveg narancslekvárhoz:
2 kg narancs
ízlés szerint cukor
3:1 dzsemfix

1) Hát, vagy két napig tologattam magam előtt, aztán csak nekiveselkedtem, hogy a narancsot megtisztítsam. Először meghámoztam egy kilónyit, utána éles késsel lehámoztam a fehér hártyát és ék alakban kivágtam a gerezdeket a belső hártyák közül. A tál felett hámozz, fogd fel a csorgó narancslevet. Hámoztam, hámoztam és két kilóból 80 dkg lett. Csak hüledeztem ... itt valami hiba csúszhatott be a tér-idő kontinuumba.
2) A dzsemfixhez igazodva adagoltam a cukrot, bár nekem egy kicsit édes lett.
3) Felforraltam és pár percig főztem a beleadagolt dzsemfixszel.
4) Tiszta üvegekbe kanalaztam, lezártam, pár percre fejre fordítottam őket és kész.

Képzeljétek, nagy szerencsém volt, hogy a nyárról maradt egy zacskó dzsemfix, mert az üzletekben nem lehet ilyentájt kapni.
Szívem szerint belereszeltem volna egy kevés narancshéjat, ezért legközelebb veszek egy kezeletlen narancsot is. Aztán jöhetnek a vanília és a fűszerek: egy ánizscsillag nagyon vonzóvá tudja tenni az üveget. De talán nem csak karácsonykor esik jól reggel a kalács mellé. Igazából alig várom, hogy megkóstoljam, ezért ismét neki fogok látni.

Hozzávalók a trüffelgolyókhoz:
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg 50-70%-os étcsokoládé
2 ek porcukor
1 löttyintés rum vagy amaretto
1-2 ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor

1) A csokoládét vízfürdőn lassan felolvasztottam.
2) Egy fémtálban kikevertem a sajtkrémet a cukorral és az alkohollal.
3) Gyors mozdulatokkal hozzákevertem a forró csokoládét és hidegre tettem egy fél órára dermedni.
4) Egy tál vizet készítettem a kezem ügyébe és egy kisebb tálban a kakaóport. Vizes kézzel gombócokat formáltam egy-egy kiskanálnyi masszából, amiket meghempergettem a kakaóporban és egy tálcára ültettem őket. Minden gombóc előtt kezet mostam, különben valami nagy maszatolásba csapott volna át a művelet már két gombóc után.
5) Ismét hidegre tettem a művet, majd csomagolás előtt még egy kis kakaóport szitáltam rájuk.

Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a szabályos, egyforma gömbök helyett amorf, néhol kissé borzas gombócok kerültek ki a kezem közül. Mindez azért, mert nem sok időt hagytam a masszának kihűlni.... Hidegen könnyebben formázható.
Egy érdekességet fedeztem fel teljesen véletlenül: a második adagnál felcseréltem a sorrendet és a forró csokira löttyintettem az amarettót, ami hirtelen úgy összekapta az olvadt csoki egy részét, hogy az ropogós, kis falatokká dermedt. Ezt aztán nem győztem elkeverni, eltüntetni, de nem sikerült. Már kezdtem boldogtalan lenni, hogy miért pont most, karácsonyi ajándékozás előtt kell itt újítgatnom, amikor rájöttem, hogy a ropogós kis darabok külön élményt nyújtanak a puha, olvadós krémben... szerintem ha akartam volna, sem tudtam volna ilyet csinálni. Később a ropogós darabok egyneművé váltak a krémmel, akkor meg azt sajnáltam egy picit...
Csak jó minőségű csokiból és kakaóból érdemes csinálni. Most tiszta, krémes csokoládéízt akartam, legközelebb kipróbálom a fűszereket, a kardamomot is, a kávét, a citrushéjakat, a rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, csilit, az őrölt mogyoró- vagy mandulakabátot.

"egyszerü bejgli"

És végre a kép is megszületett 2012 karácsonyán: 

íme, a mákos beiglim több más finomság társaságában.

Vagy beigli. Ma már a magyar konyhaművészet remekeként emlegetjük, miközben érdemes megismerni a történetét. Olvashatsz a sziléziai eredetéről pl. itt.

Nem terveztem, hogy lejegyzem a beiglimet, mert rengeteg remek recept olvasható akár a neten is és főleg mert már elmúlt karácsony és rég elfogyott. De pár napja jött egy találat a blogra a következő keresési szavakra: "régi újságból egyszerü bejgli" és ez lázba hozott. (Bár a kedves netező a mézesbáb receptemre talált rá és nem tudhatom, hogy visszatér-e még.) Az ragadott meg, hogy egyszerű beiglireceptet keres és én például pont ezért szeretem az enyémet.
Sokan kényes, bonyodalmas sütnivalónak találják, mégis úgy gondolom, ha van egy bevált recepted a megfelelő arányokkal, akkor már csak a hozzávalók minőségén és a fortélyok betartásán múlik a siker.
Ez itt nem egy régi újságból való, hanem pár éve egy garmada recept átolvasása után döntöttem mellette. Vagy azt hiszem, több receptből állítottam össze, ami nekem tetszett, nem is tudom pontosan...

Hozzávalók 4 rúdhoz:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 dkg élesztő 1 dl tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatva
1 egész tojás - a szokásos 1 tojássárga helyett remekül bevált

1) Először elmorzsolom a lisztet a félpuha vajjal, ez maximum 5 perc.
2) Ebbe gyúrom a többi hozzávalót és pár percen belül rugalmas tésztát kapok.
3) Hidegre teszem legalább egy fél órára, majd négy felé osztva átgyúrom a tésztát, darabonként tenyérnyi téglalappá formálom és kinyújtom talán kb. 3-4 mm vastagságú téglalappá. A tepsi hosszához igazodok.

A töltelékhez ezt keverem össze:
50 dkg darált mák
25 dkg cukor
2 dl forró víz
10-15 dkg sárgabaracklekvár
1 citrom héja és a fele citrom leve
1 vaníliarúd belseje vagy egy zacskó Bourbon vaníliás cukor
10 dkg tisztított, 1 éjszakára rumba áztatott mazsola a rummal együtt
1 púpozott teáskanál fahéj
esetleg őrölt szegfűszeg, szegfűbors, ha kedveled

A tetejére:
tojássárga egy kevés tejjel a kenéshez

1) A darált mákot és cukrot egy nagy tálban összekeverem a forró vízzel. Utánaborítok minden más hozzávalót. Igen, a kevéske megmaradt rumot is. A rum, a vanília, a citrom, a fahéj és a gyümölcsízek nagyon fűszeres, ízletes elegyet alkotnak a mákkal (is).
2) Még a tálban 4 felé osztom a masszát és megkenem a tésztalapokat a szélén, körben kb. 1 centis üres sávot hagyva.
3) Feltekerem a tésztát, a 2 rövid végét egy kissé összenyomkodom és a tekercset a hajtás végével lefelé ültetem a sütőpapírral bélelt tepsibe. 4 tekercs egy tepsiben össze fog nőni, ha csak nem szuper széles a sütőd és a tepsid. Süsd őket össze vagy süss kétszer kettő rudat, ahogy tetszik.
4) Körben megkenem a rudakat a tojássárgájával, végig megszurkálom őket, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. Ugyanis az könnyen elrepesztené.
5) Fél óra pihenő következik melegen.
6) Újabb mázolás majd újabb fél óra pihenés hidegen.
7) Mehet a forró sütőbe kb 35-40 percre.

A nagyok szerint szép márványos pont ettől a rituálétól lesz: a melegen majd a hidegen való pihentetéstől, a két mázolástól és attól, hogy az első máz megszárad, mielőtt a második réteget felkened. Nálunk bevált.

Ha engem kérdeztek, a beigli legnagyobb hibája, ha száraz. Az 50 dkg liszt, 50 dkg mák remek arány alkot, nagyon javaslom. A szeletek még nem fognak "szétesni a jóságtól", ahogy régen mondták, de gazdagon mákosak lesznek.
A lekvár pedig szaftossá teszi, szerintem e nélkül nem is érdemes hozzálátni. Mindenképp savanykás lekvárt használj, házi lekvárt, ami tele van gyümölcsdarabokkal.
És kezeletlen citromot - ne egyél gombaölő szereket, ha nem muszáj...
Lisztek közül nekem bevált a hazai Pannon liszt és a búzacsírás VitaMill. Van, aki a Tüskeszentpéteri malomra esküszik, de olyat nem igazán kapok. A komáromi lisztet kerülöm.
Ne használjatok margarint, inkább zsírt. Ez olyan nagymamássá teszi, legalábbis nekem. És a zsírtól lesz a legporhanyósabb, sajnálom, gyerekek. Ez van.

A másik gyakori probléma a kirepedés, de engem ez kevésbé zavar. Nekem bizony 2 rúd oldala kirepedt idén, míg tavaly például nem. Ezt annak tudom be, hogy több mint másfél óráig kelesztettem, tehát túlkelt a tészta. Ha a két tepsi mellett döntesz, figyeld a 2x30 perc pihentetést mindkét adagnál.
Aztán csak villával szurkáltam meg a rudakat, és még ha oly gondos is voltam, csak a felső réteget szúrtam át. Javallat: a rúd teljes keresztmetszetét szúrd keresztül. 2 napra rá Eszter barátnőm ajándékozott nekem egy kis segédeszközt, úgy hívják "Sütemény vizsgálótu" (sic). Már alig várom, hogy jól átszúrhassam vele a következő karácsonyi beiglit. Nem, nem... Nem is kell addig várnom, mert májusban beiglit ígértem Erzsinek :)


Ezt olvastam most így utólag "A" cukrászkönyben - hááát, látom, van mit tanulnom....: ha téged is érdekel a mesterség, itt találsz olvasnivalót bőven. Én is nemrég halásztam a címet.

Hibalehetőségek: Mitől repedhet ki a beigli?

1. A tészta és a töltelék puha, lágy
2. Kelleténél több a cukor a töltelékben
3. A tészta elkelt
4. Hideg a sütőtér

Miért nem erezett a kenési felület?

1. A tésztát gyorsan kelesztettük
2. Az első kenés még nem száradt meg és már rákentük a másodikat
3. Zsiradékszegény a tésztánk.

Bocs' a másik tábortól, diósat nem készítek, de valószínűleg pont ezt a töltelékreceptet használnám megtartva az arányokat.

Talán sikerül meggyőznöm a kedves, "egyszerü bejglire" vadászó netezőt és titeket, hogy érdemes nekilátni, még ha hosszadalmasnak is tűnik. A kulcsszavak: arányok, időzítés, minőség.
Készítsd együtt párhuzamosan egy másik étellel, vagy karácsony előtt egy csendes estén vegyél elő egy jó könyvet és zenét. Várakozás közben kedvedre olvasgathatsz, zenét hallgathatsz az illatos konyhában. Csak készítsd oda a vekkered.

Utóirat: 2012 decemberében kicsit tovább gondolkodtam a beiglisütésről itt. És sütöttem diósat is, bizony! Isteni lett.

Mézesbáb

Nagyon szép, a szeretteitekkel együtt töltött

karácsonyt szeretnék kívánni,
illatosat, ízeset, fényeset.

Kisült már a kalácsom

Bár gondolom, hogy már megsütöttétek a mézesetek, azért csak lejegyzem az én receptem is: egy igen régi újságból származik, azokból az időkből, amikor elkezdett nyiladozni az érdeklődésem a sütés iránt. Úgy nevezték, karácsonyi mézesbáb. Ez nagyon tetszett, mert olyan mesés. Azóta is, már legalább 18 éve megsütöm minden karácsonykor. Finom állagú. Szezám-, len-, tök- és napraforgómaggal díszítem, ez saját ötlet. A mézeskalácsíráshoz még van mit gyakorolnom...

Hozzávalók:
30 átszitált finomliszt
10 átszitált porcukor
1-1 kávéskanál szódabikarbóna, őrölt fahéj, szegfűszeg és szegfűbors
10 dkg langyos méz
1 tojás
1 ek puha vaj
1 tojássárgája a kenéshez
magok a díszítéshez

1) A liszt felét, a porcukrot, a fűszereket és a szódabikarbónát keverd jól össze. A szegfűszeget és szegfűborsot kávédarálóval őröld meg, amit utána pár napig szellőztetni kell. Ez gyerekjáték, de ha nincs rá mód, mozsárban vagy fadeszkán egy nagyobb kés nyelével össze lehet nyomni, törni őket. De a kész mézeskalácsfűszer is szóba jöhet, ha tetszik. (Nekem nem jön be.)
2) Ebbe jön a méz, a tojci és a puha vaj. Dolgozd bele, majd a többi lisztet adagonként gyúrd a ragacsos masszába. A liszt minőségétől függhet az állag, ezért ha nem elég szilárd, egy kicsivel több is mehet bele.
3) 6-12 óra pihenés következik, ezt ajánlja a recept. Az én tésztám most 24 órát állt.
4) Kis adagokban érdemes kinyújtani lisztezett deszkán olyan vastagra, amilyennek szeretnéd, majd kiszúrni különböző formákkal.
5) Tojássárgájával egyenként megkenegetem, magokkal díszítem vagy csak megszórom és megy a sütőpapírral bélelt sütőlapra. Vigyázat, kissé megnő.
5) Az a tapasztalatom, ha épphogy csak megsütöm kb. 10-12 perc alatt és hagyom egy picit hűlni a sütőlapon, nekem valahogy puhábbra sikerül. Persze ez is megkeményedhet, de dobozban finom lesz.

Aranyszín cérnára kötöm és felteszem a karácsonyfára. Az illat hetekig belengi az egész szobát.
Ha mégsem készültél el vele, még beleférhet az időbe, kellemes sütögetést.