A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a világ körül. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a világ körül. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 17., szombat

Csicseri-sárgarépa dahl


Ismét csak egy dahl, vagyis amit én annak nevezek leginkább.... Recept általában nincs, most még közvetlen inspiráció sem, csak adott az épp megfőtt csicseriborsó, a maradék finom zöldséges rizs és egy csomó ilyen-olyan maradék, hűtőben bontva várakozó alapanyag. Tehát ez az ebéd is spontán született, csak követtem a bennem felbukkanó ötleteket. Tudtam, hogy kevés időm van. Ebből a legtöbbet a répa megtisztítása és felkarikázása jelentette, a többi csak úgy jött és kb. 15 perc alatt ebédeltem is.  

Persze óvatosabbnak illene lennem azzal, hogy ezt az ételt dahlnak nevezzem, hadd mondjam inkább az, hogy egy átlagosan közismert indiai ízvilág tud néha megihletni, hiszen kedvelem. Hol vagyok én az eredeti indiai konyhaművészet szent rítusától, a fűszerek kiválasztásától és megfelelő előkészítésétől, ami a dósákat illeti... Mondjuk úgy: igyekszem tanulgatni. Most épp így sikerült:

Hozzávalók és ügymenet ez alkalommal egyben:

  1. 4 sárgarépát felkarikáztam és olajon, wokban elkezdtem pirítani.
  2. Némi mild curry fűszerkeveréket és talán fél mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeget hozzáadtam.
  3. 2 újhagyma fehér részét felkarikázva hozzáadtam.
  4. Majd egy kevés sót.  
  5. 1 fokhagymát és egy kb 1 cm-es gyömbérdarabot hozzáreszeltem és talán fél percig együtt pirírottam. 
  6. Adtam hozzá 4 merőkanálnyi főtt csicseriborsót és némi csicseri főzőlevet, hogy a számomra tetsző szaftos állag kialakuljon 2  evőkanál kókusztejszín társaságában.
  7. Utánízesítésként +1 fokhagymát, + némi curry keveréket, és még magamat is meglepve nagy hirtelen 2 púpos evőkanál épp megbontott zakuszkát adtam hozzá.*

Az eredmény: meleg színek és ízek, édeskés, fűszeres, pirult, közben puha zöldséghalom zöldséges basmati rizzsel.... kissé csípős a gyömbértől, aminek itt az ideje október közepén...  imádom. És fel is jegyzem, mert ezt szívesen ismételném. 

* Természetesen boltban kapható, előre főzött csicseriborsóból is el lehet készíteni, de javaslom, hogy ismerkedjetek meg a csicseri főzéssel. Nem egy bonyolult dolog, csak időben el kell kezdeni. 

* Szerintem remek hír, hogy bármilyen babot, lencsét, borsót használhatsz hozzá. A többi lehetőséget pedig nem is állok neki felsorolni... :D

* HA nincs zakuszkád, ami inkább valószínű mint nem, vannak lehetőségeid: vágj fel finomra némi piros húsú paprikát és paradicsomot és pirítsd alá (egyfajta soffritto), azaz pirítsd a sárgarépával. Mondjuk 4 személyre kb 1-1 közepes paprika és paradicsom. Vagy: ha van finom ketchupod, a pirítás utolsó percében 1-2 evőkanálnyit keverj hozzá.   . 

* A curryporok nagy változatosságot mutatnak; ha szereted ezt a stílust, remélhetőleg már megtaláltad azt (az általában készen kapható) keveréket, ami neked finom. Ha új terepen jársz, javaslom hogy figyeld az általában angol nyelvű feliratot: hot vagy mild ízlés szerint, A mild-ban is rengeteg íz van, mutatom ezt, ami mellett pár éve lehorgonyoztam., de nem ezen a felületen, hanem Pesten, egy keleti ételekre szakosodott, talán mondhatjuk, hogy "egzotikus" ételek boltjában, un. bazárban szoktam vásárolni. Egy kész kaland egy ilyen helyre bemenni, szívből javaslom.

Persze ez a készen kapható, zacskós változat a fogyasztói társadalom terméke, ezért ha szeretsz kalandozni és kísérletezni, illetve szép nagy a fűszerválasztékod otthon, készítsd el saját curry keveréket, csak jegyezd fel, hátha ismételni szeretnéd később. Kiindulhatsz egy klassz  és szimpatikus receptből, mint pl ez itt. Szerintem bármilyen receptet olvasol, kb. az első 5-6-7 hozzávaló ugyanaz lesz majd nem meglepő módon...

Itt vagyunk az őszi zöldségek-gyümölcsök gazdagsága idején, menjetek ki a helyi piacra és inspirálódjatok. Ráadásul amikor a sütés-főzés olyan jól átmelegíti az otthonunkat is az ígéretes illatok mellett, az külön öröm.

2014. október 1., szerda

Luke Nguyen pirított csirkés, zöldséges tésztája

Luke Nguyen - Greater Mekong
gyömbér
kömény
csili
só
szójaszósz
koriander
ánizs

Takarítok. Mindenféle félretett és elfelejtett kincset találok, mint ez a listát egy igencsak viseletes, tavalyi Vizsgalapon - khm, látszik, hogy mindjárt két jó okom is volt félretenni az egyik ilyen kupacomban felejtett lapot.
Tegnap este volt, hogy nagy szorgosan kezdtem átnézni a felhalmozott papírjaimat, amibe képes vagyok kis fecniket is elrejteni, mert - igaz csak hevenyészve, de - fel akarok jegyezni valami fontosat. Ez esetben valami finomat, úgy fest a dolog. Nem tudom, hogy csirke lehetett-e a wokban, zöldségek vagy mi más, de mindenképp megragadott, ahogy a mester a fűszerekkel bánt és engem biztosan lenyűgözött az, hogy ánizs is bekerült az ízek közé. Nagyon érdekelnek ezek az ízkombinációk és, gondolom, a Paprika TV-án csöppentem bele a műveletbe. És igen, kiderült, hogy egy ismert és kedvelt séfről van itt szó, aki egy filmsorozatot készített a délkelet-ázsiai konyhaművészetről 2012-ben.

Hát, ez felhívás keringőre, itt az ideje kipróbálni az előkerült receptet, így felkerült a várományos ételek közé. Csirkemellel és zöldséges tésztával fogom elkészíteni, mivel nagyon bevált nálunk ez a fajta étel.... de addig is megpróbálom előbányászni az eredi receptet, mert egyre kíváncsibb vagyok.

Kipróbáltam a következő keresőszavakat luke nguyen ginger cumin chili salt soy sauce coriander anise és elsősorban vietnámi receptek sorakoztak a képernyőn. Ez a találatot néztem meg: Uyghur Spicy Beef Skewers, amit a mester ajánl a filmsorozata Cunming, Kína epizódjában.
Hát, elsőre is látom, hogy nem pontosan erről az összeállításról van szó, mert az ánizs hiányzik, de igen tetszetősek azok nyársak és a fokhagyma nagyon is illik egy ilyen ízvilághoz, hogy is maradhatna ki? 

Úgy látom, vietnámi a mester és elkezdett érdekelni, mit tanulhatnék tőle. Mindenképp elteszem magamnak ezt a pár receptet és szívesen ajánlom mind a nyársakat és a szószt, mind a banánkenyeret, húúú.... megyek ebédelni.
- - - o - - -

Végül pár napon belül elkészült egy zöldséges csirkeétel az ígéretes lista alapján, ami persze kísértetiesen hasonlít az un. thai zöldséges csirkémre, az elkészítés módja pedig épp ugyanaz - nem is meglepő, úgy adja magát, ha engem kérdeztek. Ha jobban megnézzük, csak pár hozzávalóban különbözik. 
 
Hozzávalók: 
1 csirkemellfilé
3 közepes sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy, piros húsú paprika
a fent felsorolt fűszerek (egy 2-3 centis gyömbért reszeltem hozzá; kaptam porított ánizst, a koriendermagokat magam őröltem; csípős házi porpaprikát kerítettem)
a fokhagymát persze nem tudtam kihagyni, aprítottam hozzá vagy 4 duci gerezdet
só
4-5 ek mogyoróolaj
250g-os csomagolású Chow Mein tészta fele

1) A száraz, szobahőmérsékletű csirkehúst kisujjnyinál kisebb csíkokra vágtam, a zöldségeket és hagymákat vékonyan felcsíkoztam, azaz Julienne-re (gyufaszál vastagságúra) vágtam. Ez az időigényes művelet, innen felgyorsulnak az események.
2) Akkor feltettem a tészta főzővizét, mert kb. így végzek egy időben a főzéssel és pirítással. Ha felforrt a víz, a nagy sütés, fűszerezés közepette nem felejtem el beledobni a 2 kis tésztacsomagot a vízbe. Csak pár perc és kész is.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben olajat hevítettem, a csirkehúst 4-5 perc alatt megpirítottam a fűszerekkel, a sóval és a szójaszósszal, majd egy tálba szedtem.
4) Egy kis olajjal kezdtem a második kört, majd hasonlóképpen megpirítottam a zöldségeket, miközben többször átforgattam az egyre piruló és egyre kisebb halmot. Csak pár perc az egész, de vigyázni kell, hogy ne pároljuk meg.
5) Hozzáadtam a pirított csirkehúst is és utoljára igazítottam az ízeken a kedvem szerint. 1-2 percig még együtt pirultak. Ilyenkor nem árt a tészta főzővízéből 1-2 kanállal hozzáadni, ami közben szintén elkészül, de erről dönts te magad: próbáld ki egyszer vízzel, egyszer víz nélkül. Egy ici-picit más lesz az állaga.
6) Óvatosan hozzáforgatom a hosszú tésztaszálakat, amit legkönnyebben két eszközzel tudunk abszolválni, hogy tetszetős egyveleget kapjunk, hogy a tésztát is egyenletesen bevonja a szósz.
7) Kisebb, tenyérbe illő tálkákban tálalom és szinte azonnal elfogy.

A Chow Mein tészta a délkelet-ázsiai konyha wokos tésztaételeinek fő hozzávalója - egy lágyabb tésztaféle, gyorsabban is kifő. Az Aldiban vagy a Lidl-ben szoktam rá vadászni, míg Shanghaiban így készül a nagy rutinnal bíró szakácsok keze alatt. Hogy én mennyire szeretném ezt személyesen is látni egy nap ... Persze spagettitésztával helyettesítheted, de ígérd meg, hogy egyszer kipróbálod a Chow Mein-t is, amire utána garantáltan vadászni fogsz.

A fűszerezés igazából rajtad múlik, találd meg a neked tetsző kombinációt. Fűszerezz két-három lépésben. A zöldségekkel ugyanez a helyzet: a hagyma elég jól áll az ételhez, de választhatsz még pórét, káposztát, cukkinit, mungobabcsírát is. A tálalásnál adhatsz hozzá evőpálcikákat, persze.

Még most sem merem kijelenteni, hogy ez a délkelet-ázsiai étel autentikus, de valószínűleg megközelíti azt, amire garancia lehet a séf maga.
Nos, ez az ételtípus még mindig az egyik nagy kedvenc nálam, nálunk, amit nagy kedvvel készítek és variálok bármikor, de el kell, hogy mondjam, hogy ez a fűszerkombináció nem nyűgözött le annyira, mint a citromfüves, kurkumás - remélhetőleg - thai verzió vagy akár az a bizonyos ötfűszeres, kínai recept.
Egy ilyan tál étel nekem felér egy kalanddal az ötlet megszületésétől a kóstolásig bezárólag. Mindenkinek hasonlóan izgalmas és kellemes felfedezést kívánok hozzá. És nagyobb kitartást a fotózáshoz - nem mint én.... csak egy nagyon "halovány" és hevenyészett fotó készült nagy sietve, amit nem vállalhatok, míg a receptet bármikor.   

2014. február 9., vasárnap

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával


A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz
só
fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.

2013. május 29., szerda

Babos quesadilla

Babos, paradicsomos quesadilla saját készítésű tortillával 
és az alkalommal guacamolével 

Mit is főzzek, mit is főzzek? - tanakodtam. Mert volt rá vagy 20-30 percem a vacsora előtt. Vásárolni nem voltam, a főzésre nem készültem már vagy egy hete. Vagy kettő-három? Nos, igen, ebben a hónapban körülbelül két marék rizsre futotta tőlem a konyhában, de persze a nagy kedvenc sonkás, spárgás omlettről sem feledkezem meg, hisz a rengeteg teán kívül tényleg nem főztem semmit. Szintén egy gyors, esti vacsorakészítés során született.

Szóval se elképzelés, se alapanyag. Gyors keresgélés - "gyors vacsora" -, gyors inspiráló olvasás - mi van a kamrámban és mi az, ami nem annyira nagyon egészségtelen? Képtalálatok: quesadilla a Dining Guide-tól. Csodás. Spenót? Nincs. Más zöldség? Babkonzerv? Mexikó = bab. Nos, kürölbelül ennyi idő alatt döntöttem el és zongoráztam le magamban a mai vacsora receptjét és elkészítési módját.

Kb. fél óra alatt tálaltam - egy macskaetetéssel megspéklve bruttó 40 percembe került az egész hadművelet. Mert a közben hazaérkező Főkosztos konstatálta, hogy bár az illatok ígéretesek, kaja még sehol - és haláli nyugalommal sütött magának 2 tükörtojást, majd elfogyasztotta a tegnapi vargányás krumplifőzelék maradékot. (Tényleg, tegnap is főztem és azt is megosztom majd).

Hozzávalók 2 nem túl éhes főre: 
1 vörösbab konzerv
2-3 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 kis fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
5-6 teáskanálnyi paradicsompüré
só
pirospaprika (egyenesen Kalocsáról, házi, bizony)
csípős pirospaprika, alkalom adtán csili kicsumázva, apróra vágva
oregano (a kertemből, gyönyörű nagy bokor)
majoranna
zellerzöld
kb. 2 marék reszelt sajt (de nem 1000 forintos pizzafeltét vagy hasonló, hanem valami finom sajt - nálunk Karaván Gomolya maradék került elő a hűtőből)

A tortillához:
7,5-7,5 dkg finomliszt és kukoricaliszt
csipet só
7-8 ml langyos víz

A mártáshoz avokádó híján:
1 pohár tejföl
1 pici só
1 gerezd fokhagyma
kb egy maréknyi nyers uborka almareszelőn lereszelve

1) A konzerv babot lemostam, leszűrtem és villával gondolomformán összenyomkodtam.
2) Az olajon megfuttattam a felaprózott hagymát és fokhagymát, majd összekevertem a babbal, egy kis paradicsompürével, amíg el nem érte a tetszetős állagot, fűszereztem a kedvem szerint. Mindez kb. 10 percig tartott.
3) Közben meghámoztam azt a maradék 10 centis uborkát és belereszeltem egy fokhagymagerezd társaságában a sós tejfölbe. Kb. 3 perc.
4) Elkészítettem a tortillatésztát a már ismert módon, de ez alkalommal nem vártam, hanem frissen nyújtottam, sütöttem. Egy főre 2 tortillát szántam. Ez ismét kb. 12-15 perc volt.
5) Miután a második tortillát átfordítottam a másik oldalára, egyeletesen eloszlattam rajta kb. egy marék reszelt sajtot. Így együtt pirult tovább a tortilla és a sajt kb 1-2 percig.
6) Ezt kicsúsztattam egy tányérra, ráügyeskedtem és eloszlattam rajta a fűszeres bab felét, majd egy határozott mozdulattal rákerítettem és rányomtam a kalapját, a már kész tortillát.
7) A tetejére kanalaztam a tejfölös mártást, ami talán nem túl autentikus, viszont sikerült elosztanom egyeletesen és a friss íz és állag remekül kiegészítette a fűszeres babot. Általában vékonykára, kb. 1 centi vastagra készítik, amit tortaszerűen cikkekre vágnak. És ezt kihagytam és egy jófajta tenyérnyi szendvicsként tálaltam.

Ahogy eszegettem, tovább gondolkodtam egy kicsit ezen az ételen. Ez is a tortilla egyik változata, elég gyakori, ha jól tudom. Vajon miért jellegzetes, más mint a többi tesó? Szerény spanyoltudásom azt súgta, hogy a nevében is kereshetném a választ és tényleg: a quesadilla a tortilla és a queso spanyol szavak összetétele, azaz tortácska és sajt. Legközelebb több figyelmet szentelek a sajtnak, azt hiszem.
A torta spanyol szó kerek süteményt jelent, amit a mexikóiak átvettek és évszázadokon át újra és újra átértelmeztek, így született a sok finomság. A mexikói tortilla nem keverendő a spanyol krumplis (zöldséges) tortillával, (amit szintén el szoktam készíteni).

Csodás volt, nagyon élveztük az állagokat, az ízeket. Máskor is szívesen készítem. Előnyére válik az is, hogy gyorsan és évszaktól függetlenül elkészíthető. Vegetáriánusoknak, vegánoknak (avokádókrémmel, viszont sajt nélkül, bocs) remek fehérjeforrás.
Barátokkal közös főzőcskéhez, vendégeknek látványkonyha, amihez a babpürét előre elkészíteném.
És bizony ez volt az utolsó főzőcském az un. "kicsikonyhában". Hamarosan jön "A Konyha" ♥

2013. április 4., csütörtök

Osso buco, a paradicsomos

Osso Buco, azaz lyukas csont - már ami maradt belőle. 
A hosszú főzésidő után nem volt szívem még azt is kérni: 
várjatok, amíg lefotózom a végre feltálalt ebédet.

Kerítettem hentest, nem is volt olyan bonyolult. Ígért nekem csontos marhalábszárat és reggel 8 órakor tényleg ott sorakoztak a szeletek a pultban. 3 szép szelet 1,4 kg.... azt a mindenit. Látszik, hogy még járatlan vagyok ez ügyben. Tudtam, hogy más minőséggel lesz dolgom, de idehaza is méregettem még egy ideig a termetes darabokat. A mesében szoktak ilyet sütni, míg nekem eddig a hússzeletről más fogalmaim voltak. Imádok felfedezni.

A recept a múlt őszi Stahl magazin alapján készült, amiben annyira megragadott a leírás, hogy azonnal el is készítettem valami hasonlót pulykamellből. Most részemről az egyik húsvéti ajándék az ünnepi asztalon az Osso Buco volt, ahogy akkor ígéretet tettem.

Egy milánói ételről beszélgetünk itt, aminek részben a paradicsom adja a jellegzetességét. Az eredetileg fehér osso buco (osso buco in bianco) még vajjal, fehér színű zöldségekkel, zellerrel, hagymával, sárgarépa és paradicsom nélkül készül. Ma már az alábbi paradicsomos verzió az elterjedt kisebb nagyobb változtatásokkal. Simeoni Szekeres Magda '87-es Itáliai ízek című könyvében Milánói párolt borjúláb címen is a paradicsomos változtatot írja le és szó sem esik a fehérről. 

Hozzávalók szerintem 5-6 személyre:
1 dupla fenekű, masszív, esetleg öntött vas lábos, amit ha akarsz, be tudsz tenni a sütőbe
3 szelet csontos marhalábszár, lehetőleg egyforma vastag
5-6 kanál extra szűz olívaolaj

1 közepes vagy nagy vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
3 közepes sárgarépa
kb. ugyanannyi vagy egy kicsit kevesebb zeller
1 doboz felkockázott paradicsom (40 dkg)

kb. 4 dl húsleves (alaplé)
frissen őrölt fehér bors
só
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csokor petrezselyem 

Ami ebből a receptből és az én fazekamból is kimaradt: Kb. 1 dl száraz fehérbor, a vaj, a babérlevél, a rozmaring (és a szardella), pedig mindegyit szeretem és el tudom képzelni. Ja, igen, és a lisztezés az elején.

1) A szobahőmérsékletű hússzeleteket óvatosan megmostam és leitattam róluk a felesleges vizet. Körben bevágtam a szélét pár helyen, hogy ne ugorjon össze a hússzelet egy helyes kis kosárrá és kissé megsóztam.
2) Kb. 3 kanál olívaolajon megpirítottam mindegyiket, vigyázva, hogy kényelmesen elférjenek. Ha a csont miatt nem ért le a hús, lenyomtam a lábos fenekére. Szép barnára sütöttem és egy tálra szedtem.
3) Apróra vágtam a hagymákat, lereszeltem a répát és a zellert és pár kanál olajat hozzáadva finoman megpirítottam a keveréket. Ez a soffritto, azaz az alap.
4) Ehhez hozzáadtam a paradicsomot, sóztam, borsoztam és tovább kevergettem pár percig.
5) Óvatosan visszatettem a hússzeleteket a közben lecsorgó értékes lével együtt és igyekeztem elrendezni őket a zölségalapban. Ezt felöntöttem az előző nap félretett alaplével és egy kevés vízzel, hogy mindent ellepjen.
6) Ekkor jött a főzés kevésbé mozgalmas része: fedő alá zártam az egészet és a legkisebb lángon, takarékon pároltam az egészet kb. két órán keresztül. Azért, mert van egy remek lábosom. De ha úgy jobban tetszik, tedd sütőbe az egészet, persze alacsony fokozaton, fedő alatt. Nekem pl. van egy ilyen fém kacsasütő edényem, valószínű azt használtam volna.
7) Mielőtt lezárod a gázt, ellenőrizd, hogy kellőképp puha-e a hús. A végszó a gremolata, azaz a zöldség, a citromhéj és a fokhagyma friss keveréke, amit a kész húsra szórunk és a tálalás előtt pár percig hagyjuk "hatni". 

Mint látható, ritkán készítek marhahúst, legfőképp a Főkosztos kedvéért, de ezt a receptet szívesen előveszem majd máskor is és kipróbálom egy kis változtatással, vajjal, borral, rozmaringgal. A bianco változatot is. Tulajdonképpen az elkészítés módja nagyon közel áll hozzám, néhány bevált receptemben visszaköszönnek ezek a részletek.   
Jellegénél fogva számomra inkább a hideg időszak étele. Stílusosan polentával vagy sáfrányos rizottóval tálalják. Ez ügyben ezt a Dining Guide receptet nyugodtan kövessétek.
A bónusz: egy olasz séf, Maurizio videója, amiben természetesen osso bucót készít és azt angolul kommentálja. Kissé más sorrendben készíti, de látható, hogy úgy is rendben van és a lényeg: imádom az olasz angolt, nagyon vicces...

2012. december 17., hétfő

Hummusz

Egyszer csak eljön az ideje, amikor az ember lánya először megkóstolja a hummuszt, a csicseriborsókrémet. Azaz, amikor először elkészíti, majd megkóstolja. Valamiért ez az étel is azok közé tartozott, aminek az ötletét évek óta dédelgettem. Aztán egy alkalomra, ajándék gyanánt egyszer csak megszületett nagy hirtelen - miután kaptam egy ellenállhatatlan kérdést: "Milyen húsmentes szendvicsbevalót tudsz elképzelni?" - valahogy eképp:

Hozzávalók (körülbelül, mert nem méricskéltem):
kb. 20 dkg száraz csicseriborsó
1 kávéskanál szódabikarbóna
só
kb 4-5 evőkanál szezámmag
kb. 2 dl extra szűz olívaolaj
2 duci gerezd fokhagyma
1 citrom leve

1) A száraz csicseriborsót a hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a legszebb kuktámban főni, így elmaradt a beáztatás. Szódabikarbónával és sóval, persze.
2) Igyekeztem a szabadban, a kerti asztalon kihűteni, ami nem kis teljesítmény 5 macskával a háttérben.
3) A szezámmagot szárazon egy-két árnyalattal sötétebbre, illatosra pirítottam állandó rázogatás, kevergetés mellett, majd várnom kellett, míg kihűl. Vicces, ahogy a pirítás közben az apró magok néha ugrálnak, mint a nikkelbolha. Vigyázat, a forró serpenyőben tovább pirul azután is, hogy lezártad a lángot.
4) Elkértem Delcsi szuper konyhai robotgépét, mert a hummuszt elsősorban ajándékba szántam és finom homogén krémet szerettem volna alkotni. Először a kihűlt szezámmagot porítottam, amíg csak lehetett, aztán mellé dobáltam a fokhagymát - egyik illatorgia a másik után - és kb. 1 dl olajjal felöntöttem, mert következett a csicseriborsó és a citrom leve. Krémesre kevertem és közben még hozzáadtam legalább 1 dl olívaolajat.
5) Pirítóssal, lilahagymával, paradicsommal tálaltam, isteni volt. 
 
Egészen új ízélményben volt részem és persze azonnal tovább gondoltam. Legközelebb egy kicsit több olajat és fűszereket fogok beletenni. Római köményre gondoltam vagy esetleg egy kis garam masalára vagy egy finom fűszerpaprikára, ami akár egy pöttyet csípős is lehet, nem? Te is alakítsd ki az ízek arányát a kedved szerint. Készen vásárolható tahinivel is készítheted, de én a világért sem hagynám ki a szezámpirítás élményét.

Egyszerű és egészséges vegetáriánus finomság, nagyon jó minőségű étel. Olvass a csicseriborsóról pár sort a Házipatika oldalán. Kb. 1-2 éve fedeztem fel én is és azóta mindig tartok a kamrámban. Senkit nem kellett külön győzködnöm sem a levesekről, sem az egyéb ételekről. Még önmagában is egy remek, szinte gesztenye ízű nasi. Ha az egyszerűbb megoldásra vágysz, vegyél csicseriborsót konzervben: az Intersparban pár hónapja ismét megjelent egy mindenféle adalékanyagot nélkülöző konzerv, illetve ott a van a DM Alnatura termékcsaládjában is persze.

Azt hiszem, hamarosan ismét elkészítem, de ez alkalommal a saját csodás robotgépemmel, bizony... még áll a dobozban, de én már most imádom.
És azt hiszem, kedvelem az arab ízvilágot, de sajnos egyelőre nem tudok többet mondani arról, hogyan és miképp illeszkedik a hummusz az arab konyhába. Illetve hogy mit jelent az "arab konyha" mint olyan. Minden valószínűség szerint egy rendkívül színes és sokoldalú világ, amibe ismét egy kicsi betekintést nyertem. Fogok én még ebben a világban kalandozni. 

2012. október 11., csütörtök

Thai csirke tésztával és zöldségekkel

Egy gyors kép azért készült...

Igaz, nyári, majd két hónapos történet, de szívesen gondolok rá vissza. Andi és Móni leptek meg minket egy tál ilyen finomsággal, ami igazán jól esett ott és akkor. Mivel nemrég hasonló kedvemben voltam, ez az étel telitalálat volt a részükről és már a közös főzőcskézés közben azt tervezgettem, hogyan fogom megalkotni otthon a sajátom.
Kicsit utánaolvastam és úgy találtam, hogy a neten cirkuláló receptek elég egységesek, ami ismét csak megerősített az elképzelésemben. És bár nem pontosan és teljesen ugyanolyan ez az étel, talán nevezhetem thainak ezt a csirkét - egy kis csavarral, mert kurkumát használtam, vagy mert például nem tettem bele csírát, ami talán az egyik leggyakoribb zöldségféle ebben a tésztaételben, sem kókusztejet, sem thai citromfüvet. Sem mogyorót.
A mennyiségeket most megpróbálom nevesíteni, mert nem gondolkodtam rajta túl sokat. Találd meg a neked szimpatikus arányokat. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
1 csirkemellfilé
1 húsos, édes paprika, pl. kápia paprika
1 közepes vagy nagy hagyma vagy egy fél póréhagyma
2 közepes sárgarépa
egy közepes cukkini fele
20 dkg spagettitészta vagy 125g Chow Mein tészta
kb 2-3 ek. szezámolaj vagy mogyoróolaj vagy extra szűz olívaolaj
kb. 3-4 ek. szójaszósz
3-4 fokhagyma
csili paprika vagy csípős paprika
1 csapott teáskanál kurkuma
kb. 2-3 cm-es gyömbérgyökér lereszelve vagy 1 teáskanál gyömbérpor
jaéseztmajdnemelfelejtettem: kb. 1 ek. ketchup - de ez elhagyható
frissen őrölt fehér bors
só

+1 megjegyzés jó pár adagon túl:
indiai citromfűvel szoktam kiegészíteni, ami csodálatos

1) Lassú tűzre feltettem a vizet a tésztafőzéshez. Közben a szobahőmérsékletű csirkehúsról leitattam a vizet és felcsíkoztam, a zöldségféléket Julienne-re vágtam. Eddig tartott a legidőigényesebb rész, innen már felgyorsultak az események. 
2) A spagettitésztát beleszuszakoltam a közben felforrt a vízbe, de nem, nem törtem darabokra.
3) A kedvenc kerámiaserpenyőmben felforrósítottam egy kevés olajat és a húst megpirítottam pár perc alatt, folyamatos kevergetés mellett. Közben hozzáadtam a fűszereket és a szójaszószt, és élveztem az új és új illatfelhőket.
4) Aztán hozzácsaptam a zöldségeket és azzal együtt tovább pirítottam az egészet, de ismét csak pár percig. Közben utánafűszereztem a kedvem szerint és a tésztát is leszűrtem.
5) A tésztát beleborítottam a zöldséges csirke mellé, meglocsoltam még egy kanál olívaolajjal és szép óvatosan összekevertem a egészet.

Készítsd kellően nagy serpenyőben, wokban, hogy hirtelen tudd megpirítani a rakományt, párolással egész más eredményt kapsz.
A paprika és a répa kötelező, a hagyma, a káposzta ajánlott, a cukkini csak úgy jött, remekül kiegészíti a markáns ízeket. A lényeg, hogy roppanjon a zöldség. Frissen elkészítve az igazi.
Itt a friss csilipaprika szezonja, érdemes kihasználni, ám akár csípős porpaprikát vagy Erős Pistát is használhattok.

A ketchup miatt számon kérhettek: hol itt az autentikus recept? Nos, egyszerre két remek okom is volt rá: egy kis édes ízt szerettem volna mindehhez adni, másrészt egy kicsit az állagához kívántam valamit hozzátenni, hogy kissé krémesebb, szaftosabb szósz vonja be a hozzávalókat. És mivel nem volt kókusztejem vagy -pasztám, én bizony nem sokat teketóriáztam. Ha még mindig hüledeztek: nem, egy csöppet sem lett paradicsomos ízű, egy kicsit sem érződött rajta. Teljesen spontán tettem bele, de nyugodtan ki is hagyhatjátok. Ha azonban elgondolkodtatok azon, hogy egy kis édes íz szépen kiegészíti a fűszereket, akkor egy kevéske mézzel, de tényleg csak egy kevéssel tegyetek próbát.

Ha jóban vagytok a csirkével és a tésztával, álljatok neki bátran, variáljátok is bátran, egyszerű, gyors és nagyszerű. Kellemes élményeket. 

2012. augusztus 15., szerda

Szójás, gyömbéres csirkemell zöldséges kölessel

Zingiber officinale, azaz gyömbér.
Én is most találkozom vele ilyen formában először.

Jó pár hete történt, még a nyár elején. Olyan este volt, hogy magamnak főztem, nem sokat gondolkodtam rajta, az inspiráció a júniusi Nők Lapja konyhából fakadt. Nagyon kellemes ez a lap: a trendek mellett a közízlést tartják szem előtt szerintem és nagyon szépen eleget is tesznek ennek relatíve könnyen megvalósítható, ugyanakkor divatos ételekkel, desszertekkel. Ez most hatott rám és mivel előző nap kölessel tértem haza a bevásárlásból, a kép teljesen összeállt a következő reggelre. Sem az újságra, sem a receptre nem emlékszem már, de ez lett belőle. Összegondoltam, ami nekem összeillett. Szerettem, sőt ismételtem is egy kedves vendégemnek és még szerencse, hogy gyorsan feljegyeztem, különben most mit is mondhatnék nektek.


Hozzávalók 2 főre:
fél csirkemell
1 kávéskanál kurkuma
1 kávéskanál gyömbér (port használtam, de a reszelt gyömbér jobb)
2 fokhagyma lereszelve
2 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 evőkanál szójaszósz
só

kb. 12 dkg hántolt köles, ami inkább 3 főnek való adag
Vegabond szárított zöldségek
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1-2 szál újhagyma
1 csésze borsó a kertemből
1 kis csokor petrezselyem vagy koriander
só

1) Fogtam a csirkemellet, leitattam róla a vizet és vékonyabb szeletekre vágtam hosszában.
2) Egy tálban összekevertem a szójaszószt, a fűszereket és az olívaolajat a sót kivéve és beleforgattam a hússzeleteket, hogy mindenütt bevonja a barnás-sárgás pác.
3) Pár órára ment pihenni a hűtőbe. Tálalás előtt kb. 20 perccel kivettem, hogy szobahőmérsékletű legyen és kevés olajon mindkét oldalát pár perc alatt megpirítottam. A végén megsóztam.

1) A körethez a kölest - zacskós kiszerelést vettem - a Vegabondos, sós vízben megfőztem.
2) Kevés olívaolajon 3-4 perc alatt megpirítottam a felaprított hagymát és a borsót.
3) Hozzáadtam a kölest és azonnal hozzáöntöttem még egy kis olívaolajat.
4) A felaprított petrezselymet csak a végén kevertem hozzá, hogy friss maradjon.

Legközelebb sárgarépát és póréhagymát fogok a hús mellett gyorsan pirítani, jól illik majd a kissé édeskés, fűszeres ízvilághoz.
A borsót és a petrezselymet magam szedtem ott a macskabirodalom végén, ez mindig külön öröm.
A köles kiváló étel, olvass róla egy kicsit, megérdemli a figyelmünket.
Legszívesebben fokhagymás-tejfölös mártásba forgatott uborkasalátát ettem volna hozzá, de nekem aznap finom kovászos uborkám volt, amit nem lehet csak úgy félretenni.

Igazán kellemes vacsorám kerekedett egy pohár finomságos Tréflivel Thummerertől. Tudom, kissé vegyes a kép, de akármit mondanak is a borok szakértői vagy a gourmandok, nekem így is nagyon ízlett.

2012. június 17., vasárnap

Cseresznyés crumble, morzsasüti

 Az utolsó falatok

Az utóbbi héten kétszer is készítettem kefíres, mákos, cseresznyés sütit. Ma is mindenképp valamilyen piros gyümölcsös finomságot akartam készíteni, ám ez alkalommal valami gyorsat és könnyűt. Olyat, ami illik az első kánikulához, egy desszertet.

Hiába tódultak lelki szemeim elé piros-fehér, tejszínes krémmel tálalt cseresznyekelyhek, sok-sok túróval sült málnás calufoutis, linzertésztaágyon, citromos tejfölben sült málna, az egyik legkedvesebb vendégem miatt ezt ma ki kellett vernem a fejemből.
Az egyik ilyen kép mégis megmentett egy fél órányi tűnődés után, mert a cseresznyeragura kanalazott mascarpone krém tetején morzsát is láttam. Megvan, itt az ideje a morzsasütinek. Erre bizony régóta készültem, mindig is szimpatikus volt a recept. Angol eredetű süteményről beszélgetünk itt és ha angolosra szeretnétek venni a figurát, készítsétek mondjuk rebarbarás crumble-t.
Rögtön a második gondolatom az volt, hogy a ropogós tésztakabát egyik alapja a zabpehely lesz. Nem sokat teketóriáztam, elolvastam 1 azaz egy receptet - történetesen Ritától -, átgondoltam az arányokat, hogy én mit szeretnék és már magoztam is a cseresznyét. 

Hozzávalók 3 személyre:
3 marék érett cseresznye (olyan fekete volt és édes és nagyszemű...)
fahéj (és őrölt szegfűszeg, szegfűbors)
vaníliám sajnos nem volt, pedig nagyon illik ide
1-2 löttyintés finom vörösbor
3/4 csésze zabpehelyliszt
1/4 csésze zabpehely elmorzsolva
kb. 1 evőkanálnyi szezámmag és/vagy lenmag
kb. 3 evőkanál sötétbarna nádcukor vagy ahogy teccik
5-6 dkg vaj

1) A zabpehelylisztet, a zabpelyhet a magokkal és a cukor felével összekeverem, a hideg vajjal gyorsan összemorzsolom és beteszem a hűtőbe.
2) Közben a megtisztított, kimagozott cseresznyét a cukor másik felével, a fűszerekkel és a borral röviden megpárolom.
3) Egy csinos hőálló tálat előveszek és a gyümölcsöt belekanalazom a leve nélkül. Erre egyenletesen rámorzsolom a "tésztát" - nem kell szépen - és már mehet is a sütőbe 180 fokon. Gyorsan sütöttem, amíg nem pirult ropogósra a tészta.

Engem elsőre meggyőzött, nem kell még egyszer biztatni, hogy ilyet készítsek. Az édes-fűszeres, sült gyümölcsragu és tetején a ropogós kabát nagyon szépen kiegészítik egymást. Amitől tartottam, nem következett be: több óra után sem puhította meg a tésztát a gyümölcs leve.

Gondolatok a következő morzssütihez:
Kisebb hőálló edénykékben önállóan tálalható, csinos desszertet készíthetsz, vendégvárónak tökéletes.
A gyümölcs és tészta arányait változtatva süteményként vagy desszertként tálalhatjuk. Ha először megágyazol a sütőtálban a tésztával, a reszelt linzerhez hasonlatos süteményt készíthetsz. Ez az. Miért ne kezdhetnénk így és tehetnénk hozzá túrót is a gyümölcs mellé? Húúú, ez remekül hangzik. És tessék: rákerestem a "cheese crumble"-re és találtam is egy gyönyörűséges epres crumble-t, ami egy pite, egy csízkéjk és a crumble házasításából született. Csodálatos.
A szezámmaggal nagyon finom volt, ajánlom nektek is. A különböző olajos magvakkal is jól variálható az összetétel.
Jövő alkalommal a tésztába is teszek egy kis fűszert, miért ne?
A Rita által javasolt arányok szerint a vaj miatt nagyon zsíros lett a tészta. Szerintem. Persze kell, hogy a vajban megpiruljanak a hozzávalók és a gyümölcsök alá sem árt némi nemű zsiradék, de legközelebb csak az itt is javasolt 5-6 dkg-ot fogom hozzáadni. Ahogy morzsoltam, érzés szerint kevésbé zsíros és egy kissé morzsalékosabb tésztára számítottam.
A gyümölcsragut jól leszűrtem és a leve is elpárolgott a gyors sütés közben. Nem bánnám, ha egy ici-picivel szaftosabb maradna.

Azt hiszem, egy kanál vaníliafagylalttal csodás lehet, mert ma is kihűlve kanalaztuk. A szilvás, szegfűszeges és a sárgabarackos, fahéjas, mandulás crumble érdekel most a leginkább. De egy hideg téli napon egy rumos, almás, mazsolás, vaníliás, fahéjas változat kellően felmelegítheti az ember lelkét.

Gyors, finom, nagyon finom állagú, egészségesebben elkészíthető, gyümölcsös, ráadásul idénygyümölcsökkel jól variálható ízlés szerint. 10/10 pont. Velem biztosan nőtt egy fővel a méltán népszerű crumble rajongótábora. Ja, igen, Édesanyám is csatlakozott, rögtön az első kanál után.

2011. december 29., csütörtök

Egg-nog

Egg-nog innen (elem és elemtöltő híján...)

Ez egy nagyon finom meleg ital, igazi téli lélekmelengető, amit ismét csak a Józsitól tanultam el. Még egy ok arra, hogy nagyon hálás legyek neki. És bár épp itt melengetem vele magamat, képpel nem szolgálhatok, mert se elem, se elemtöltő nincs idehaza, így az élményt másképp kell átadnom.
Egyébként hagyományos angol karácsonyi ital, amit talán nekem kellett-illett volna ismernem, ugye? Bár eredeti angol receptet még nem kerestem, annyira meg vagyok ezzel elégedve. Egg flip-nek is hívják. Franciául pedig lait de poule, ami azt jelenti hogy "tyúk tej" vagy miaszösz.
Úgy látom, a recept alapja egyértelműen ugyanaz, csak az ízekkel variálnak, illetve némely hozzávaló, az alkohol vagy a cukor aránya változhat ízlés szerint. Itt van egy rakás egg-nog recept, tessék válogatni.
Most szilveszter estére ajánlom ezt a finomságos italt, lehet elbódítani a népeket. Vigyázat, ezekkel az arányokkal jó erős.

Hozzávalók 1 személyre:
2 dl 3,5%-os tej (vagy egy rész tejszín, de nem főzőtejszín)
0,5 dl nádcukor rum (nem olyan ízesített valami)
1 tojássárgája
1-2 teáskanál cukor (nádcukor)
egész szerecsendió reszelve vagy őrölt fahéj

1) Melegítsd fel a tejet és a rumot is beleteheted, de csak miután a tej már átforrósodott, illetve minél később, hogy ne illanjon el az alkohol.
2) Közben keverd ki a tojás sárgáját a cukorral és kevergetés közben finoman öntsd rá a meleg rumos tejet. Itt előfordulhat, hogy a tojássárgája kicsapódik és csomós lesz. Akkor öntsd ki az egészet és kezdd elölről.
3) Ha sikerül - és általában sikerül -, akkor lassú tűzön főzd egy picit tovább, amíg besűrűsödik, finom krémes lesz.
4) Töltsd meg a legszebb bögréidet vagy csészéidet. Reszelj szerecsendiót az ital tetejére vagy szórd meg fahéjjal a kedved szerint. Melengesd a kezeid, hajolj fölé, élvezd az illatokat és ízeket.

Hatásvadászok reszeljék a szerecsendiót közvetlenül a vendégek orra elé tálalt gőzölgő csészékbe, hogy még teljesebb legyen az illatélmény és a látvány.

Gondold tovább, csinosítsd fahéjrúddal, csillagánizzsal, bátrabbak mozsárban összetört ánizsmaggal vagy egy lehelet kardamommaggal, lustábbak és rajongók esetleg mézeskalács fűszerkeverékkel. De ígérjétek meg, hogy először kipróbáljátok frissen reszelt szerecsendióval. Amikor először tette elém a Józsi ezt a gőzölgő, illatos csészét, teljesen új élményben volt részem: soha nem jutott volna eszembe, hogy egy édes, tejes italt szerecsendióval fűszerezzek. Minden ilyen új élményért hálás vagyok.

A tojásfehérjéből készíts rá úszkáló hablabdát, mint a madártejhez. További tojásfehérje felhasználására pedig remek, mi több, csodás ötletet kaptam, remélem, mihamarabb megoszthatom veletek is. Ez esetben nem az ízek, hanem a számomra teljesen különböző állagú alkatrészekből valami teljesen új élmény fakadt.

Addig is boldog új évet kívánok, kedves olvasó. Kívánom, hogy egészségben, bőségben, jó érzéssel éld át a következő 365 napot és gazdagodj minél több új ízélménnyel is. Igyekszem ehhez hozzátenni pár ötletet, ilyet is, olyat is, mikor mit diktál a kedvem.

2011. november 21., hétfő

Csokis-mogyorós kuglóf


Pár napja már nagyon viszket a tenyerem. Már nagyon kell ide egy új recept és bár sütök-főzök, egy étel sem került ide jó ideje.
Megfőztem például életem legjobb töltött káposztáját (ami nem nehéz, mert jómagam még kevésszer csináltam, no de erre alaposan rákészültem és már felkészültem a következőre is), sütöttem egy finom, porhanyós, kókuszos-zabpelyhes kekszet, amit az eddigi kedvenc narancsos-mandulás, csokis-mogyorós kekszeim mintájára gyúrtam össze kandírozott citromhéjjal vagy 10 perc alatt.

De erre a hideg, sötét időre, amikor itt az Advent, a várakozás ideje, egy ilyen csodás, igazi vasárnapi nagymamasütemény kívánkozik. Mondjuk habos kakaóval. Számomra a kuglóf olyan igazán meghitt sütemény. Már a sütőformát is olyan szívesen veszem elő, még ránézni is jól esik a kuglófra, ahogy olyan szép finoman, ritmusosan csavarodik a minta az oldalán. Gyerekkoromban a homokozóban is ezeket a formákat sütöttem ki a legszívesebben. Na jó, a szőlőforma is mindig lenyűgözött.
A kuglóf szavunk a német Gugelhupf, Gogelhopf, Kougloupf szavakból ered, lévén német származású a sütemény. Olvass róla tovább mondjuk itt.

Örököltem a nagyanyámtól egy igazi kincset, egy szép mázas cserepet kürtő nélkül, de még mindig csak nézegetem. A 30. szülinapomra egy szép fém kuglófformát kértem, gondoltam, az egy fontos nap, ünnepelhetem valami igazán kedvessel, emlékezetessel. Aztán évek múlva a házunk örökségébe tartozott egy szépséges, királykék, mázas forma, szép nagy. Az első, amit kiszúrtam az elhagyatott kamrába lépve. Nem volt nehéz, ott világított az ott maradt befőttek és szörpök és különös, számomra már ismeretlen alakú üvegek, rég sorsára hagyott háztartási eszközök között. Talán szép nagy volt a család is, gondoltam magamban és valóban. Bizony, érdekes betekinteni egy régi család, két generáció életének konyhájába, vagy legalábbis arra, ami abból maradt. Kellően megilletődve. A valaha talán szép napokat látott konyha és kamra mesélni tudnának, akár egy Oscar Wilde mesében.

Aztán, visszatérve az időutazásból, van már olyan szilikon, picike kuglófformám, gondoltam, abból könnyen kijönnek a kis csavart sütik. Elárasztanak minket a szilikonformák, lehet tobzódni, és én mit szúrok ki mindig? Hát a kuglófformákat.
A legutolsó kedves kuglófforma - ezt még engedjétek meg és amúgy sincs több - tavaly karácsonykor, a legmeghittebb napokon érkezett a fa alá a főkosztos ajándékaként: hat közepes méretű forma egy közepes méretű tepsiformává alakítva, azaz hat az egyben.

Bár vasárnap vagy 10 fok volt és bár nem sütöttem és a meghitt hangulat az esti koszorúkészítésnél született (volna) meg, (ha nem szólt volna valami csihi-puhi film a tévéből...), ez a Dr. Oetker recept jutott eszembe. Olyan recept ez, ami mindannyiunk keze ügyében ott van, ami a sütőporos és vanillincukros tasakokon megtalálható, legalábbis régen onnan gyűjtöttem be és úgy történt, hogy kipróbáltam és megszerettem.
Nem klasszikus kuglófrecept, hanem egy gyors kevert süti, csak legyen puha a vaj. Kuglófforma híján akár egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsiben is kisütheted, 12-15 muffinnak a fele adagot vedd.

Hozzávalók:
20 dkg vaj
25 dkg cukor
5 tojás
1 vaníliarúd kikapart magocskái vagy egy Bourbon vanillincukor
az eredeti recept szerint egy üvegcse Dr. Oetker Rum aroma
1 csipet helyett egy csapott kávéskanálnyi őrölt fahéj
1 Alnatura/borkősav sütőpor
12 dkg finomliszt
18-20 dkg őrölt mogyoró
10 dkg 50-70%-os, jó minőségű étcsokoládé

1) Habosra keverem a vajat a cukorral, a vaníliával, a tojásokkal és a rummal.
2) Ehhez keverem a fahéjat, a sütőport és a lisztet.
3) Ebbe belekeverem az őrölt mogyorót és az előzőleg elkészített csokireszeléket.
4) Kivajazott, lisztezett kuglófformában sütjük 2-es fokozaton 65-75 percig. Formától függően változtasd a sütés hosszát.
5) Be lehet vonni csokimázzal, úgy az igazi, amit 10 dkg jó minőségű étcsokiból és két evőkanál étolajból készítek lassú tűzön, vízgőzön melegítve.

Egyszerű és nagyszerű. Mindezt úgy, ahogy van, konyhai robotgéppel összedolgozzuk, de ha gondolod, szépen, ráérősen, lépésről lépésre is megcsinálhatod.
Készítettem már mogyoróval és földimogyoróval is, mindkettő finom, kissé más az íze. A mogyorók közül olyat is kipróbáltam már, amin még rajta van a barna kabátkája. Mivel nem volt túl sok kedvem "kicsomagolni" őket, fogtam, ledaráltam őket úgy, ahogy voltak. És úgy is finom lett a süti, bizony.
Az üvegcse rumaroma bizonyára kipróbált íz, egyszer régen vettem is, tényleg finom volt. De én rumot használok inkább. Legutóbb Amarettót öntöttem a csokis, mogyorós, fahéjas kekszembe, amitől különösen finom íze lett, szívesen ajánlom. Az "egy csipet fahéj" meg mindig megmosolyogtat, nekem az nagyon kevéske ennyi sütihez, bánjatok vele ti is bátrabban.
Jó sütögetést, szép gyertyafényes Adventet kívánok. A hétvégén talán képet is mellékelek, pammparampam...

Jaaaj, de életlen lett ez a fotó ...

2011. október 31., hétfő

Fokhagymás szemgolyók és szellemjárta sírhalmok

Ma este a fél világ helovínezik. Vicces is, teccik is, talán még részt is vennék ilyen mókában, de nem találom nagyon vonzónak a mai formában. Inkább érdekesnek és jelentőségteljesnek.
Merthogy november első napja volt a kelta időszámításban az új év kezdete. Ez volt a Samain ünnep, amikor örömtüzeket gyújtottak régi pogány szokás szerint. És ilyenkor pároztatták a juhokat. Például.

Érdekes, ahogy be tud kúszni egy kultúra hagyománya egy másik kultúra ünnepei közé. Bár ez nem jelenti azt, hogy itt a világnak egy másik szegletén a mi őseink számára nem volt jelentős nap október és november találkozása az évkörben. A katolikus egyház sem mehetett csak úgy el egy ilyen jelentős ünnep mellett: a gyakorlatban a halottak napjának vigíliája lett belőle.

"A kelták úgy tartották, hogy Samainkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep előestéjén megszűnik az idő, ez a nap sem az ó-, sem az új évhez nem tartozik. Leomlik a válaszfal az élők és s holtak között, az elhunyt hősök és nagy elődök szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálnak az élők között. Az angolszász országokban Mindenszentek vigiliája (okt. 31.) ma is kísérteties és boszorkányos tréfák ünnepe. [...] Az ünnepnap jelentőségéről a fennmaradt mitikus elbeszélések is árulkodnak. Az írek legendás őstörténetében minden nagyobb történelmi forduló a négy naptári ünnep valamelyikére, sokszor éppen Samainra esett. Dagda, a kelták "herkulese", az egyik legfontosabb istenég, ezen a napon ülte rituális nászát a folyók istennőivel, hogy az eljövendő esztendő termékenységét biztosítsa. Ez arra vall, hogy Samain nemcsak a "holtaktól való rettegés" jegyében telt el, az élők e napon a szerelemnek is áldoztak, ahogy az egyensúlyra törekvő archaikus kultúrákban rendjén is volt. Azt vallották nagy bölcsen, hogy miként az óév elmúlásával új esztendő születik, úgy a halált csak új élet teremtése tagadhatja."
(Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium)

Szóval ez teccik. Azt hiszem, boldogabb az, aki a halált is a természetes körforgás részének tudja tekinteni, aki bele tud nézni a szemébe. Mégis jó dolog megviccelni a másvilágot - viccelni vele és jól a szemébe nevetni. Igencsak teccik.

És miért ne folytatódhatna ez a konyhában? Csak nézek, ahogyan egyik évről a másikra szaporodnak a magyar gasztrobloggerek körében a vicces tökös meg boszorkányos sütik. Úgy tűnik, ezen a fronton is folytatódik a bekúszós támadás az angolszászok oldaláról.
Javaslom a BBC Good Food Halloween recepjeinek oldalát, ahonnan sok ötletet merítenek, pl. mandulakörmű boszorkányujjakat.

Külön tetszett egy recept, mert nem édesség, igencsak szellemes, egyszerű pizzatésztából és pár hozzávalóból készül: a fokhagymás, olívás szemgolyók metélőhagymás szósszal. Idesüssetek mindannyian. Huuuh!!


Engedjetek meg még egy igazán kreatív, szellemes sütit, ami megragadott első látásra: a vicces, sírhalmos, csupacsoki süti:


Szóval Samain szellemében lepjétek meg vendégeiteket és magatokat vicces szemgolyókkal és csokis sírhalmokkal. Ünnepeljünk.
Ha pedig elmúlik Samain ünnepe, rejtsétek el az olívát a golyó belsejébe meglepetés gyanánt, a szellemes süti helyét vegyék át a fenyőfás, a csillagos vagy a madárkás sütik.

Utóirat: Hoppá, a Fehérház sem marad le, de csak két soványka receptet osztottak meg itt: egy vegyes aszalt gyümölcs mix és egy vajas keksz recept árválkodik a blogon. Mindemellett finom lehet.

2011. szeptember 20., kedd

Talán burrito

Tortilla

Mindig nagyon kedveltem a frissen sült tésztába bugyolált fűszeres húst zöldségcsíkokkal és pikáns öntettel, legyen az görög, török vagy akár mexikói étel. Kb. 2 évvel ezelőtt egy nap a mexikói ízek felé vettem az irányt - Regional cooking from the heart of Mexico .pdf formátumban - és amíg ott ültem a receptek felett, a sok ígéretes finomság felcsigázott.
A friss, finom tésztát nem szívesen cserélném egy csomagolt, felmelegíthető darabra. Mint megtudtam, a tortilla a lepény maga, amit sokféleképpen használnak és nem a megtöltött verziója. Talán ez a része izgatta a leginkább fantáziámat. No, meg hogy a nagyon karakteres fűszerekből hogyan lehet egy számomra új egyveleget alkotni. Ezért egy lendülettel összelapátoltam pár mexikói fűszerkeverék-receptet, amiből az alábbit választottam ki.
Az ötlettel együtt jött egy másik "dilemma" is: melyik fajta tésztát készítsem el? Bevallom a szakácskönyvben olvasott kukoricaőrlés és limemelegítés kissé elbizonytalanított, fel is adtam az autentikus elképzeléseimet. Van csak búzalisztből készült, van kukoricalisztes, végül egy keverék mellett döntöttem, amit szintén akkoriban találtam a neten.
A várakozásaimat felülmúlta és egyáltalán nem volt bonyolult, szívesen ajánlom a most beköszöntött hűvös, esős napokra, amíg van még bőségesen friss zöldség a piacokon.

Utánaolvasgattam, sok a variáció és az átfedés, de az enchilada, a taco és a burrito közül talán a legutóbbihoz áll a legközelebb ez az étel. Ha nem, hát tévedek, viszont nagyon kedvelem.

Kép a Wikipediáról, a Mendoza kódex néven ismert azték festett kéziratból:
azték asszony tanítja a 13 éves lányát a tortilla készítésére.
A kódex a spanyol hódítás után körülbelül 20 évvel keletkezett
Spanyolország első alkirálya, Antonio de Mendoza megrendelésére.

Hozzávalók 4 személyre:
7,5-7,5 dkg kukorica- és búzaliszt
70-80 ml langyos víz

kb. 30-40 dkg hús a kedved szerint, én csirkehúsból készítem
2 evőkanál olaj
4-5 gerezd fokhagyma
1 közepes hagyma
(erős) piros paprika (akár por, akár darált formában is)
őrölt kömény
zellerlevél
majoránna
frissen őrölt bors
szurokfű
só

friss zöldségek felcsíkozva, például:
hagyma
paradicsom
pritaminpaprika
uborka
saláta
esetleg káposzta

kb. 3 dl tejföl
1 csokor kapor vagy csípős paprikakrém
2 gerezd fokhagyma
só

A tészta
A 4 lepényhez gyúrd össze a kukorica- és búzalisztet 70-80 ml vízzel 1 perc alatt és tedd a hűtőbe egy rövid időre. Ezt a tálalás előtt oszd 4 részre, lisztezett felületen nyújtsd vékony, kerek lappá és forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát süsd meg. Hólyagos lesz. Utána egyszerre kend meg vízzel, mondja az eredeti recept, hogy formálható legyen, de én egyszerre a szósszal kentem be.

A husi
Személyenként végy kb. 8-10 dkg húst és aprítsd egyforma csíkokra, ahogy az ételben látni szeretnéd. Pirítsd kevés olajon a felaprított fokhagymával, hagymával, pirospaprikával, majorannával, persze borssal, csípős paprikával, akár paprikakrémmel is, szurokfűvel, zellerlevéllel, őrölt köménnyel és sóval jól fűszerezd meg, jobban, mint elsőre gondolnád. Fokozatosan fűszerezz és alakítsd az ízlésed szerint. Egy kevéske cukor is mehet bele, ha gondolod. Aztán egy kevés vízzel fedő alatt párold puhára.

A szósz
Hát, ebből nem csináltam túl nagy faksznit, nekem így tetszett: a tejfölt sóval, fokhagymával, kevés csípős paprikakrémmel összekevertem. Másik változat: friss kapor, só, fokhagyma. Joghurttal kiválthatod a tejfölt.

Összeállítás
A frissen kisült tésztát körben kend meg egy kanál szósszal, tégy a közepére, az összehajtásra vagy feltekerésre merőlegesen húst és összedarabolt, friss zöldségeket. Az én kedvencem: paradicsom, nagy lyukú reszelőn lereszelt uborka, csíkokra vágott piros paprika és (lila)hagyma. A tetejét még megpöttyözöm egy kis szósszal. Nem is igyekszem felcsavarni, csak úgy összehajtom.
Tűrd fel az ingujjad, cseréld le a szép ruhád és indulhat a falatozás.

Az uborkát meghámoztam, azért hiányzik a zöld szín a képről.

2011. augusztus 2., kedd

Áfonyás, fehércsokis brownie

Kívül ropogós, belül puha, csupacsoki finomság. Kizárólag egyszer egy évben vagy kizárólag egy nagyobb társaságnak, mert akkora kalóriabomba.

Limaránál olvasható egy csodálatos ír szakácsnő, Rachel Allen sütije, a málnás, fehércsokis brownie. Egy partin kóstolhattam meg tavaly és nagyon-nagyon könnyű volt megszeretni. Ráadásul könnyű elkészíteni. Addiktív.

Málnával mennyei és szerintem a savanykás gyümölcsök egészítik ki a csokit a legszebben. Vagy gyümölcs híján egy finom, savanykás lekvár, amivel tortaalapnak is nagyon el tudom képzelni. Kizárólag jó minőségű étcsokiból és fehércsokiból érdemes elkészíteni.

Reggel azonban szép, friss áfonyát kaptam és ez arra inspirált, hogy a mai kedves vendégemet ezzel kényeztessem el.


Megpöttyöztem a tészta tetejét - már akkor is csinos volt


2011. március 28., hétfő

Olasz csicseriborsó leves tésztával


Érdekes, hogy míg a paradicsomért rajongok, a talán klasszikusnak nevezhető, menzás paradicsomleves soha nem hozott lázba, még ha meg is eszem, ha megkínálnak.
Aztán elkezdtem rendes paradicsomból illetve konzerv hámozott paradicsomból paradicsomos leveseket főzni, amibe beledarabolom a bogyókat. Ami nem olyan homogén állagú, és amiben nem csak betűtészták úszkálnak.
Már az indiai ihletésű csicseriborsó dahl elkészítésénél felfigyeltem az olasz receptekre, a "házi zacskóslevesnél" pedig megígértem, hogy elkészítem ezt itt. És bizony ismét egy élménnyel lettem gazdagabb, amikor végre megfőztem azt az olasz csicseriborsó levest, aminek a receptjét Dóri küldte át nekem Bolognából. Kifejezetten a kérésemre vadászta, mert bár utánaolvastam, ő mégiscsak közelebb van a forráshoz.

Zuppa di Ceci con Pasta eredeti receptje 6 személyre:
kb. 65 dkg száraz csicseriborsó (hát, ez egy tisztességes adag, mit mondjak)
egy csipet szódabikarbóna
1/4 csésze pancetta kis kockákra vágva (elhagyható)
3 gerezd fokhagyma
2 zellerszál felkockázva
2 sárgarépa felkockázva
1 kis hagyma felkockázva
4 ek olívaolaj
2 konzerv (kb. 40 dkg) paradicsom felkockázva
csirke alaplé szükség szerint
só
bors
1 teáskanál szárított oregano
1 csipet szárított paprikapehely
4-5 lap friss lasagna
1/4 csésze friss petrezselyemlevél

A készítést már a fantáziátokra bízom, illetve a weblapon természetesen olvasható a leírás. Én el sem olvastam, bevallom, csak mentem a saját főzőkanalam után. A módosítások az évszaknak, a kedvemnek és a kamrámnak köszönhetőek. A szárzellerről ilyenkor csak álmodozom, a csicserifőzés helyett pedig a könnyebbik utat, a konzervet választottam. A szárzeller helyett zellergumót is reszeltem volna bele, ha lett volna idehaza. A lebbencsleveses hatás helyett pedig a fusillire szavaztam, hiszen az sokkal csinosabb, ugye?

Íme, a saját változat:
1 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 4-5 dkg finoman füstölt sonka illetve bacon (elhagyható)
2-3 ek olívaolaj
3 közepes sárgarépa
2 közepes pasztinák
1 Alnatura leveskocka
1 konzerv hámozott paradicsom
1 konzerv csicseriborsó
só
frissen őrölt fehérbors
oregano
2 laza marék fusilli

1) Nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát és a pasztinákot, majd felaprítottam a hagymákat és a sonkát.
2) Mindezt megpirítottam az olajon, fehérborsot tekertem rá és megsóztam.
3) Hozzáadtam a felaprított paradicsomot és a lemosott csicseriborsót.
4) Megfűszereztem oreganóval, hozzámorzsoltam az Alnatura leveskockát, felöntöttem kb. 1 liter vízzel és kb. 20 percig hagytam fedő alatt puhulni.
5) Utoljára belefőztem a két marék tésztát és utánafűszereztem.


A lereszelt és felaprított, megpirított zöldségek sűrűbb állagot kölcsönöznek a levesnek, másrészt előbb megpuhulnak. A leves arányain pedig több csicseriborsóval fogok változtatni, mert inkább a paradicsom dominált benne, mint a csicseriborsó.
Hagyd el a sonkát, ha gondolod, anélkül is rengeteg íz van a zöldségekben. Ne csodálkozz, ha másnapra kevesebb levet találsz a lábosban, mert a tészta utólag is felszívja azt. Hagyd el a tésztát is: így tulajdonképpen egy nagyon egészséges és kalóriaszegény levest készíthetünk, főként ahogy egyre több hozzávalót frissen tehetünk bele. Alig várom, hogy friss zellerzöldet, petrezselyemzöldet szórjak rá. Szárzellerrel okvetlenül ki fogom próbálni. Nagyon szívesen ajánlom.

Tudod, Dóri, ez finomabb lett, mint gondoltam. Az ízlésem szerint alapvetően a hideg napok melengető, gazdag levese, a paradicsom frissessége miatt mégis bármikor el tudom képzelni az asztalon. Köszönöm még egyszer.

2011. március 1., kedd

Sárgabarackos-túrós clafoutis


Vagyis tejpite.
Ma a kamrám egyik felső polcának rég látott, hátsó felén kalandoztam és egyszerre tudtam, mit fogok most készíteni: ezt a kedvenc nyári sütimet. Na, de miért nyári ez a süti, kérdezhetitek joggal. Hát, mert mindenekelőtt friss sárgabarackkal szeretem. Egyszerűen gyönyörű és bennem valamiért gyermekkori képeket, ízeket idéz, bár emlékeim szerint soha senki nem sütött nekem ilyet.
A nyáron volt alkalmam megkóstolni ezt a számomra új tésztafélét. Nagy tepsikben tálalták, tenyérnyi kockákra vágták. A tetején vékonyan elkent, sült barackíz fénylett olyan igazi menzás süti benyomást keltve. Végtelenül egyszerűnek hatott, ám annál finomabb volt. Azonnal érdekelni kezdett, mert csak találgattam, mi a csuda került a tányérunkra. Aztán kiderült és nem sokkal később ugyanezzel a címmel rátaláltam Nők Lapja Cafén egy sokkal kifinomultabb változatára és azzal a lendülettel én is boldogan beálltam a tejpite sütők és rajongók sorába.

Bármilyen gyümölccsel remekül összeillik, legyen az friss vagy befőtt. Aszalt gyümölccsel még nem próbáltam, de egy kis rumos vízben átforralt aszalt barack és szilva elindítja a kísérletező kedvemet. A túró pedig nagyon kellemes társaság a lágy, vaníliás tésztába ágyazott sült gyümölcsök mellett, csak ajánlani tudom. Tovább megyek: ha se gyümölcs, se túró, önmagában is fincsi egy kis finom házi lekvárral. Esetleg fahéjjal vagy kakaóporral. Miért ne?
Láthatjátok, elég univerzális tésztáról beszélgetünk, ez jó pont. A sok jó hír után még egy fontos részlet: elévülhetetlen érdeme, hogy 10 perc alatt összeállítható +/- fajtájától függően a gyümölcs előkészítés változó idejű.
10/10 pontos süti. Na jó, legyen 9,5 pont, de csak mert nem túl egészséges.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor
½ bögre tej
½ bögre tejszín
1 citrom lereszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma
¾ bögre liszt
½ bögre túró
2 evőkanál rum
2 csomag vaníliás cukor
3 bögre feldarabolt, mag nélküli sárgabarack

1) Kenj ki egy pitetortaformát (ez a fodros szélű, 3-4 cm mély sütőtál) vajjal.
2) A barackokat magozd ki, vágd félbe, majd negyedekbe. Rendezd el a piteforma aljába a gyümölcsdarabokat, és locsold meg egy kevés rummal. Szórd meg a vaníliás cukorral.
3) Tedd a tojásokat egy nagyobb tálba, és robotgéppel keverd krémessé a cukorral. Szitáld bele a lisztet (ettől könnyű, laza szerkezetű lesz), add hozzá a citrom reszelt héját, a tejszínt és a tejet is. Kézi habverővel keverd csomómentesre. Ekkor az állaga olyan, mint egy nagyon sűrű palacsintatésztáé.
4) Szórd bele a túrót. Keverd össze.
5) Öntsd a masszát a gyümölcsös tálba.
6) Gyújtsd be a sütőt, addig a gyümölcsös alap pihen, majd amikor előmelegedett 180 fokra, akkor tedd be a sütőbe a tálat. Nagyjából 40 perc alatt aranybarnára sül. Még melegében szórd meg egy kevés vaníliás cukorral.

Persze módosítgattam még itt-ott.
Bourbon vaníliás cukrot használtam. Aztán volt, hogy egy kicsit több lisztet tettem bele, kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a tészta. Javaslom az eredeti mennyiséget.
A tej és a tejszín arányát sem sikerült eddig egyszer sem megtartanom, mert hol tejem nem volt annyi, hol a tejszínből hiányzott. Ha nincs tejszínem, tejjel és egy kis olvasztott vajjal pótolom. A citrom levéből is adok még hozzá a rend és a kedvem szerint.
A mantrámat pedig már úgyis ismeritek: kezeletlen citrom, igazi vanília, sötétbarna nádcukor, valódi nádcukor rum stb-stb.

A következő barackos clafoutist amarettóval, pirított mandulaforgácsokkal készítem majd így ni, Trinity után, óóó, szent gyönyörűség... És íme a forrás forrása Chili & Vaniliánál.
Persze elkezdett érdekelni, hol született ez sütemény. Hát Franciaországban, és a hagyomány azt diktálja, hogy fekete cseresznyével készítsük. De francia receptet nem nekem kellene keresnem, így örömmel venném, ha valaki utánaolvasna a francia nyelvű gasztrotörténelemben. Azért egy próbát megér legalább a Wikipédián: Le clafoutis, ou clafouti, est un gâteau composé de cerises masquées d'un appareil à flan. Traditionnellement, les cerises ne sont pas dénoyautées. Azaz nem magozzák ki a cseresznyét, ugye? Hát, igen. A tapasztalat meg az évek. Ha már a lénél tartunk: ha be is áztatod rumba a gyümölcsöt - és miért ne áztatnád be rumba -, hagyd jól lecsöpögni, mert ez a fajta "tészta" nem fogja felszívni sem gyümölcslevet sem a rumot. Én egyszerűen belekeverem a tésztába, ami lecsöpög.
És tulajdonképpen nem is nevezném ezt sütinek, inkább amolyan sült desszertnek.

Julia Child Mastering the Art of French Cooking c. könyve volt a következő megálló, ahol ezt találtam. Az alapreceptet a likőrös, a körtés, a szilvás, az almás, az áfonyás és a mandulás variációk sora követi.

A tartózkodóbbak és a hagyománytisztelők most forduljanak el. Csak egy utolsó tippet engedjetek meg: ismét egy új karakterrel, a banánnal, (és citrommal, vaníliával és rummal) kifejezetten finom lehet. Ehhez az ízkombinációhoz csodásan passzol, mint a nagy kedvenc Évi gyümölcstortájában is. Azt hiszem, most már sütnöm kell valami banános sütit.

Remélem, meggyőző ez a sok lehetőség. Ez alkalommal mégsem "csak úgy" választottam. Egyrészt ma március első napja van, előttünk az egész tavasz és a nyár. Másrészt a sütire alkalmat voltaképpen egy üveg kompót adott, ami azon a sötét fertályon porosodott békésen meghúzódva az első sorba tolakodó almabefőttek mögött. Ráakadtam arra az üveg házi sárgabarackra, amit még az Apukámtól kaptam. Ez a legszebb sors, amit most el tudtam neki képzelni. Azt hiszem, neki is ízlene.

2011. január 7., péntek

Sajttorta Ramsay után

Figyelem ezt a fenegyereket, tetszik, hogy a filozófiája az egyszerűségen és a jó minőségen alapul, no és persze a gondosságon. Így könnyen eltekintek a színháztól, amit a képernyőn rendez. Van egy bloggerünk is, aki odaadóan követi a receptjeit, itt lehet nyugodtan vadászgatni anélkül, hogy kapkodni kellene a fejünket a mester mozdulatai után.

A szokványos felépítés után nagyon üdítően hatott ez a kisebb metamorfózison átesett csízkéjk, amit két szokásos f*** között, a tőle megszokott eléggé színpadias hangulatban dobott össze Gordon.
Máris tervezgetem, hogy végre beszerzem a pont erre a célra szánt, régóta vágyott Y poharakat. Ugyanis a pohárban kínált desszertek nagyon tetszenek.


Azt hiszem, megtaláltam a receptet, valaki lejegyezte No Bake Berry Cheesecake néven. Emlékeim szerint a műsorban citromot nem facsart a krémbe, a morzsát sokkal finomabbra darálta, a gyümölcskorona pedig szaftosabb volt ennél. Én így idézem fel azt a fél percet, amiben összevágták az egész műveletet. Az arányokat magam alkottam meg a receptek átolvasása után:

Hozzávalók:

A morzsához:
2 ek cukor, akár barna nádcukor
3 dkg vaj
egy csomag zabfalatok keksz

A krémhez:
25 dkg krémsajt (Philadelphia vagy Mascarpone)
1 vaníliarúd
5-6 dkg porcukor
2 dl tejszín felverve

Az öntethez:
2 ek cukor
bogyós gyümölcsök, pl. áfonya, eper, málna
áfonyalikőr

1) A kekszet törd vagy daráld finom morzsává.
2) Karamellizáld a cukrot egy serpenyőben és dobd rá a vajat.
3) Pirítsd egy kicsit tovább a kekszmorzsával, míg a morzsát egyenletesen bevonja a karamell.

4) Keverd össze a krémsajtot a vaníliarúdból kikapart vaníliával és az átszitált porcukorral egy mély tálban.
5) Egy külön tálban verd keménnyé a tejszínt, majd keverd bele krémsajtos keverékbe.

6) A gyümölcsszószhoz egy serpenyőben karamellizáld a cukrot.
7) Forgasd át a karamellben a gyümölcsöt. Ezt előtte aprítsd fel a kedved szerint.
8) Öntsd nyakon a likőrrel és forrald egy kicsit együtt.

9) Ramsay eredetileg kis adag, kb. 2-3 evőkanálnyi krémet tett egy tányér közepére egy formába. Ezt egy kicsit megmelegítette pisztollyal és lehúzta a gyűrű alakú formát. Persze úgy maradt. Meghintette pár kanálnyi morzsával és körbefogta a gyümölcsmártással. Díszítésként citromfűlevelet tűzött rá.
10) Én pohárban képzelem el. Alulra gyümölcsszószt kanalazok, erre kerül a sajtkrém, amit morzsával megszórok.
11) A szokásos kekszalap, sajtkrém, gyümölcs(szósz) rétegek tortaformaként is remekül működhetnek. Ebben az esetben dupla adagot készítenék a kekszmorzsából.

Az én egyik filozófiám, hogy csak olyan receptet jegyzek fel, amit már kipróbáltam, végigcsináltam, megkóstoltam, "megemésztettem". Ez az első, amivel kivételt teszek, alig várom az első próbát.

2010. december 27., hétfő

"egyszerü bejgli"

És végre a kép is megszületett 2012 karácsonyán: 
íme, a mákos beiglim több más finomság társaságában.

Vagy beigli. Ma már a magyar konyhaművészet remekeként emlegetjük, miközben érdemes megismerni a történetét. Olvashatsz a sziléziai eredetéről pl. itt.

Nem terveztem, hogy lejegyzem a beiglimet, mert rengeteg remek recept olvasható akár a neten is és főleg mert már elmúlt karácsony és rég elfogyott. De pár napja jött egy találat a blogra a következő keresési szavakra: "régi újságból egyszerü bejgli" és ez lázba hozott. (Bár a kedves netező a mézesbáb receptemre talált rá és nem tudhatom, hogy visszatér-e még.) Az ragadott meg, hogy egyszerű beiglireceptet keres és én például pont ezért szeretem az enyémet.
Sokan kényes, bonyodalmas sütnivalónak találják, mégis úgy gondolom, ha van egy bevált recepted a megfelelő arányokkal, akkor már csak a hozzávalók minőségén és a fortélyok betartásán múlik a siker.
Ez itt nem egy régi újságból való, hanem pár éve egy garmada recept átolvasása után döntöttem mellette. Vagy azt hiszem, több receptből állítottam össze, ami nekem tetszett, nem is tudom pontosan...

Hozzávalók 4 rúdhoz:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 dkg élesztő 1 dl tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatva
1 egész tojás - a szokásos 1 tojássárga helyett remekül bevált

1) Először elmorzsolom a lisztet a félpuha vajjal, ez maximum 5 perc.
2) Ebbe gyúrom a többi hozzávalót és pár percen belül rugalmas tésztát kapok.
3) Hidegre teszem legalább egy fél órára, majd négy felé osztva átgyúrom a tésztát, darabonként tenyérnyi téglalappá formálom és kinyújtom talán kb. 3-4 mm vastagságú téglalappá. A tepsi hosszához igazodok.

A töltelékhez ezt keverem össze:
50 dkg darált mák
25 dkg cukor
2 dl forró víz
10-15 dkg sárgabaracklekvár
1 citrom héja és a fele citrom leve
1 vaníliarúd belseje vagy egy zacskó Bourbon vaníliás cukor
10 dkg tisztított, 1 éjszakára rumba áztatott mazsola a rummal együtt
1 púpozott teáskanál fahéj
esetleg őrölt szegfűszeg, szegfűbors, ha kedveled

A tetejére:
tojássárga egy kevés tejjel a kenéshez

1) A darált mákot és cukrot egy nagy tálban összekeverem a forró vízzel. Utánaborítok minden más hozzávalót. Igen, a kevéske megmaradt rumot is. A rum, a vanília, a citrom, a fahéj és a gyümölcsízek nagyon fűszeres, ízletes elegyet alkotnak a mákkal (is).
2) Még a tálban 4 felé osztom a masszát és megkenem a tésztalapokat a szélén, körben kb. 1 centis üres sávot hagyva.
3) Feltekerem a tésztát, a 2 rövid végét egy kissé összenyomkodom és a tekercset a hajtás végével lefelé ültetem a sütőpapírral bélelt tepsibe. 4 tekercs egy tepsiben össze fog nőni, ha csak nem szuper széles a sütőd és a tepsid. Süsd őket össze vagy süss kétszer kettő rudat, ahogy tetszik.
4) Körben megkenem a rudakat a tojássárgájával, végig megszurkálom őket, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. Ugyanis az könnyen elrepesztené.
5) Fél óra pihenő következik melegen.
6) Újabb mázolás majd újabb fél óra pihenés hidegen.
7) Mehet a forró sütőbe kb 35-40 percre.

A nagyok szerint szép márványos pont ettől a rituálétól lesz: a melegen majd a hidegen való pihentetéstől, a két mázolástól és attól, hogy az első máz megszárad, mielőtt a második réteget felkened. Nálunk bevált.

Ha engem kérdeztek, a beigli legnagyobb hibája, ha száraz. Az 50 dkg liszt, 50 dkg mák remek arány alkot, nagyon javaslom. A szeletek még nem fognak "szétesni a jóságtól", ahogy régen mondták, de gazdagon mákosak lesznek.
A lekvár pedig szaftossá teszi, szerintem e nélkül nem is érdemes hozzálátni. Mindenképp savanykás lekvárt használj, házi lekvárt, ami tele van gyümölcsdarabokkal.
És kezeletlen citromot - ne egyél gombaölő szereket, ha nem muszáj...
Lisztek közül nekem bevált a hazai Pannon liszt és a búzacsírás VitaMill. Van, aki a Tüskeszentpéteri malomra esküszik, de olyat nem igazán kapok. A komáromi lisztet kerülöm.
Ne használjatok margarint, inkább zsírt. Ez olyan nagymamássá teszi, legalábbis nekem. És a zsírtól lesz a legporhanyósabb, sajnálom, gyerekek. Ez van.

A másik gyakori probléma a kirepedés, de engem ez kevésbé zavar. Nekem bizony 2 rúd oldala kirepedt idén, míg tavaly például nem. Ezt annak tudom be, hogy több mint másfél óráig kelesztettem, tehát túlkelt a tészta. Ha a két tepsi mellett döntesz, figyeld a 2x30 perc pihentetést mindkét adagnál.
Aztán csak villával szurkáltam meg a rudakat, és még ha oly gondos is voltam, csak a felső réteget szúrtam át. Javallat: a rúd teljes keresztmetszetét szúrd keresztül. 2 napra rá Eszter barátnőm ajándékozott nekem egy kis segédeszközt, úgy hívják "Sütemény vizsgálótu" (sic). Már alig várom, hogy jól átszúrhassam vele a következő karácsonyi beiglit. Nem, nem... Nem is kell addig várnom, mert májusban beiglit ígértem Erzsinek :)


Ezt olvastam most így utólag "A" cukrászkönyben - hááát, látom, van mit tanulnom....: ha téged is érdekel a mesterség, itt találsz olvasnivalót bőven. Én is nemrég halásztam a címet.
Hibalehetőségek: Mitől repedhet ki a beigli?
1. A tészta és a töltelék puha, lágy
2. Kelleténél több a cukor a töltelékben
3. A tészta elkelt
4. Hideg a sütőtér
Miért nem erezett a kenési felület?
1. A tésztát gyorsan kelesztettük
2. Az első kenés még nem száradt meg és már rákentük a másodikat
3. Zsiradékszegény a tésztánk.

Bocs' a másik tábortól, diósat nem készítek, de valószínűleg pont ezt a töltelékreceptet használnám megtartva az arányokat.

Talán sikerül meggyőznöm a kedves, "egyszerü bejglire" vadászó netezőt és titeket, hogy érdemes nekilátni, még ha hosszadalmasnak is tűnik. A kulcsszavak: arányok, időzítés, minőség.
Készítsd együtt párhuzamosan egy másik étellel, vagy karácsony előtt egy csendes estén vegyél elő egy jó könyvet és zenét. Várakozás közben kedvedre olvasgathatsz, zenét hallgathatsz az illatos konyhában. Csak készítsd oda a vekkered.

Utóirat: 2012 decemberében kicsit tovább gondolkodtam a beiglisütésről itt. És sütöttem diósat is, bizony! Isteni lett.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...