Padlizsánsaláta ismét

A kosaram egy augusztusi szombat reggeli piac után

Fodor Ákos - Humán kalkuláció

A Szükségesnél

mindig egy kevéssel több

az Elegendő.

 Fodor Ákos újra és újra lenyűgöz a haikuival ...ez a letisztult haiku arról, hogy mi a szükséges és mi az elég vagy elegendő, igazán találó, ha az ételekről beszélgetünk. Valójában a vásárlás-tárolás-fogyasztás--nejlonzacskóba zárás-kidobás tengely mentén egyensúlyozunk, nagyrészt tudatlanul. És mindezt az időben-térben elhelyezve (még Einstein is boldog lenne a képlettől, amit ide rittyentettem....) Hiszen kérdés, hogy mikor és hol terem/nevelkedik/készül az az étel, amit kiválasztunk. 

Ha velem szeretnél erről beszélgetni, bizony elég hamar arra fogom kanyarítani a beszélgetésünket, hogy az egyik legnagyobb torzítás a világban jelenleg az, hogy hogy bármikor bármi elérhető.... konfitált rákfarok mangós áfonyahabbal amerikai stílusú bagelben a sarki boltból, ugorjunk be, szokott lenni.... akarom mondani, hogy ha csak egy kicsit is megállunk és körülnézünk az asztalunkon, hogyan és honnan és mikor kerül oda az ételünk, remélem, elgondolkodtató utazásban lesz részünk.... csak próbáljátok ezt egy hétig csinálni és esély van arra, hogy elkezd megváltozni a szemlélet, a tudás arról, mit is jelent az, hogy élelem. 

Nem azt szeretném mondani, hogy én tartózkodom távoli tájak "gyümölcsétől". A citrom, a kakaó, a kávé, a kesudió vagy épp a banán és más finomságok napi szinten előkerülnek a konyhámban és én hálás vagyok azért, hogy részesülhetek belőlük. De túlnyomó részt olyan alapanyagokat választok, amik idényszerűen vannak jelen itt, mint például most a paradicsom, amiből minden nap eszem, sőt szinte ahhoz igazítom az étrendem, annyira szeretem. Vagy a padlizsán. Ebben a pár hónapban eszem padlizsánt és addig számíthattok tőlem padlizsános ételekre. Illetve természetesen rakok el télire, ahogy tudok: a sütőben, héjában sült padlizsán a mélyhűtőt kiválóan bírja. A zakuszkában pedig kissé elbújik a többi hozzávaló mellett, de mostanában újra és újra elkészül ősz elején, hogy télen, amikor egy üveget kibontunk, rácsodálkozzunk a bőséges nyár végi ízvilágra. 

De most .... padlizsánsaláta ismét. A recept még a régi, itt találod, hisz még mindig így készítem és még mindig úgy szeretem. Melegen és hidegen is. Talán annyi, hogy a tejfölt lecseréltem mandulajoghurtra. Mert mindig lázba hoz a török konyhaművészet természetes egyszerűsége és ízgazdagsága. 

Tehát szükséges, elég, elegendő....  A drága nagyszüleim egyszerű falusi emberek voltak, akiknek ezek a szavak teljesen mást jelentettek. Nekik a disznóölés vagy a betakarítás ünnep volt, hiszen a világháborúk idején teljesen mást értettek azon, hogy szükséges. Szükség. Szűkség. Amikor a "jólnézelki" mást takart, mint azt ma szeretnénk.... Könnyű megérteni, miért tettek oda nekem kérés nélkül mindig még egy kanál ételt, hiába nem kértem. Értem, de ki nem állhattam már kisgyerekkoromban sem, hogy "tukmáltak".   

Annyira de nagyon fontos felismerni természetes függéseinket - mondjuk a Földtől, ami hordoz és éltet minket. Készítsetek padlizsánból ételeket, amíg természeténél fogva VAN.  Menjetek ki a helyi piacra és keressétek meg az igazi emberek igazi terményeit igazi kertekből, igazi földből. És ha már nem kapható náluk, akkor válasszunk mást. (Tegye fel a kezét, aki szeretne egy csomó műtrágyát enni kb novembertől júniusig mondjuk egy valójában nem is termőföldben, hanem intenzíven (=minél gyorsabban, minél többet!!) nevelt, hatalmas környezeti terhelést jelentő paradicsommal együtt, ami ráadásul legtöbbször íztelen. Nem vagyok meglepve.... És az is tegye fel a kezét, aki szeretné ugyanezt felszolgálni a szeretteinek sok szeretettel... 

 

Napraforgómag-szezámmag kence

 

Egy nem feltétlenül sokatmondó kép

 

Vegán vagy hamis tepertőkrémnek is hívják, ezzel hívta fel magára a figyelmemet.... mert hogy még mindig szeretem, illetve csak szeretném a finom(!) töpörtyűt. Mégsem eszem, mert nem találok igazán jót, illetve nem is igazán pártolom mondjuk épp nyáron a fogyasztását. Valójában évek óta nem ettem, csak csipegettem pár darabot, ha valahol akadt rá alkalom. 

Tisztán emlékszem, ahogy Édesanyám anno az egyik legtöbbet járatott konyhai "kütyün", a húsdarálón(!) darálta le a töpörtyűt a hagymával együtt és én nagy érdeklődéssel szemléltem a műveletet, ahogy mindent összeken a zsír és vártam a finom végeredményt.... még most is emlékszem az ízére ...

Akkoriban még teljesen hiányoztak a palettáról, a miénkről biztosan, de ma szeretem a magkrémeket. Jó pár bizonyított már nálam, illetve mindig érdeklődéssel kóstolom meg, ha valaki készít egy számomra ismeretlen magkrémet. Múlt héten is így történt, amikor a reggelinél mint egy kislány toporogtam a széles, a házigazdák által szívből előkészített és igazán kedvesen felkínált választék mellett..... minden érdekelt. "Ez mi?" - érdeklődtem egy kis tálban fényesen csillogó, nyilvánvalóan házi készítésű, ám kinézetre majdnem semmitmondó barna kencét fürkészve. "Hamis tepertőkrém. Vegán. Nagyon finom." Ááá, hát eljött az ideje, hogy végre megkóstoljam, itt és most... ugyanis pont ezt az új kencét készülök elkészíteni több hete és már keresgéltem is inspirációt.

Azonnal megkóstoltam és tudtam, hogy nem kell tovább keresem, érzek mindent. Megérkeztem. 

Ma végre elkészült az én konyhámban is és szinte szertartásosan ettem pár szelet kenyérrel, a nagyon kedves szomszédomtól kapott, édesre érett paradicsommal .... hát, nagyon örülök és örömmel  osztom meg én is, amit készítettem a sok további elérhető recept mellett.

Még egy pillanatra visszatérve ahhoz a bizonyos múlt heti reggelizőasztalhoz, persze megkérdeztem, hogy "Ésmivanbenne?" Egyszerre két meglepő dolgot hallottam és még egyet, amire nem számítottam: a pirított és megőrölt napraforgó mag (eddig ok) mellett van bent szezámmag is. Eddig ilyen kombinációról nem olvastam. "És margarin" És akkor, gondolom, a mélytengeri búvárok alaposságával a szemeimből olvasva gyorsan hozzátette próbálván menteni a helyzetet, "...de lehet bármilyen zsiradék ízlés szerint". Ok, ez így kerek, egyformán gondolkodunk, én is olyat adok majd hozzá, amilyet szeretnék. "És egy kis szójaszósz." Tényleg? Nahát.... 

Ez volt tehát az én inspirációm és innen indultam  tovább ma a konyhámban. Ez lett belőle és alig tudtam abbahagyni....

Hozzávalók (amiket nem méricskéltem, de igyekszem leírni)

kb 10dkg hántolt napraforgó mag
kb 10dkg szezámmag
kb 2 evőkanálnyi ghí, amit én készítek itthon
egy kisebb löttyintés szójaszósz
kb egy fél mokkáskanál sót tettem bele, de nekem kicsit sok lett

1. A napraforgó és szezámmagot külön-külön megpirítottam egy csak erre a célra használt, sokat látott serpenyőben, folyamatos kevergetés mellett. Amikor megpirult, finoman, halvány aranybarnára, egy tányérba öntöttem és szétterítettem, mert a pirulás folyamata még nem áll le egyszerre. Hadd hűljön kicsit a darálás előtt.
2. Egy egyszerű és kicsi konyhai aprítóban a kétféle magot külön-külön daráltam szinte pépesre.
3. A kétfajta pép a ghí, a szójaszósz és egy kis só társaságában, kevéske pörgetés után könnyen összeállt, a kence készen állt a tálalásra.

Hát ennyi. Csodálatos. Próbáljátok ki. Meglepően hasonló az ízélmény, tényleg nem gondoltam volna. És igen, tényleg nagyon laktató. Hálás vagyok és imádok felfedezni új dolgokat. Ez a kence itt és most bekerült a kedvenceim közé. 

Tovább gondolható ízlés szerint egy kis mustárral, finomra vágott (esetleg kicsit pirított) édes hagymával, főtt tojásba töltve vagy télen hajában sült krumplival, nyamm.... de én már elképzeltem, hogyan fogom megpróbálni újraírni a "tepertős" pogácsát. Kellemes ízélményeket és alkotást kívánok mindannyiunknak.

~

 

Utóirat minden és bármely napra: Kérlek benneteket, emlékezzünk rá, hogy igazán jó volna minél kevesebb "szeméttel" járó alapanyagokat keresni, minél kevesebb terheléssel és vegyszerekkel, ha van rá módunk. A Földre=magunkra tekintettel ♡ 

  

Glutén- és tejmentes palacsinta újra

Vannak azok az ételek, amiket rendre elkészítek; jó példa erre a mai reggelim-ebédem, a tenyérnyi palacsinta. Bár mondhatnád, kedves olvasó, hogy ilyen recept már van a blogon, a szeretett kókuszlisztes palacsintám, mégis újra írásra inspirál ez az egyszerű étel. 

Azért, mert szeretnék adni arra egy remek példát, hogy valójában a "recept" inkább csak egy kiindulópont, amiben elsősorban a minőségeket és az arányokat figyelem és tartom. Így most el is tűnődtem röviden, milyen címet adjak ennek a posztnak. A "glutén- és tejmentes" mellett döntöttem, mert sokan keresik ezt a lehetőséget, de akár írhattam volna, hogy "protein-palacsinta", ami szintén hívószó lett. Mindkettő igaz, ha valakinek fontos bármelyik szempont. (Esetleg "fitt-palacsinta"? Én kérek elnézést... :D  ) Viszont nem vegán, ha már a trendeknél tartunk, de arra is van ötletem, ha valakit érdekel ;) Én szeretem a tojást, mármint azt, amit és akitől veszek a helyi piacon. 

Hadd mutassam be azt, ami az alkalmat adja most nekem: a kedvenc házi malmom ♥, amit Nóri Mindenmentes blogját olvasva ismerhettem meg. Fontolgattam hosszan, kell-e nekem +1kütyü a konyhámba, míg egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem hosszú távon fontos az, hogy abból őröljek friss lisztet, amiből csak szeretnék és elköteleződtem. A mindenféle liszteket pedig nagyon drágán adják szerintem, már ha lehet kapni egyáltalán mondjuk köles- vagy csicseriborsó lisztet. Nóri blogját, ami valójában sokkal több mint blog, pedig szívből ajánlom; gondos, pontos, jó érzésű, jó ízlésű, nagy tudású. És bár a mai palacsinta kissé spontán született abból, ami éppen a kezem ügyébe került, van "recept" is, amíg még emlékszem rá, így gyorsan lejegyzem:

A korábbi receptemből kiindulva a hozzávalók kb 4-5 adaghoz:

2 szép házi tojás
kb. 3/4 bögre "liszt", ez alkalommal kb. 60% zabpehelyliszt, 25% vöröslencseliszt, 15% kókuszliszt

1 bögre + egy közepes löttyintés saját készítésű növényi tej, most mandula-zabpehely 

fél biocitrom reszelt héja, mert épp kéznél volt

kb. 2-3 evőkanál (ebben a melegben) olvadt kókuszzsír

1. A tojást egy kézi keverővel gyorsan kikevertem a lisztekkel és az olajjal.
2. Ehhez igazítottam a tej mennyiségét. Eredetileg 1,5 bögrényi, de most nekem érzésre pont így jó.  

3. A citrom héja adta magát - a hűtőben várta a sorsát a kicsavart citrom, aminek nálam általában szép szerep jut. 

4. Pár perc alatt elkészült, azonban jót tesz neki, ha állni hagyjuk egy ideig. 1 napig eláll a hűtőben is.

5. Forró serpenyőben, kókuszolajon sütöttem tenyérnyi darabokat, majd tavalyi szilvalekvárral és nyers kakaóporral tálaltam.  

És akkor miért jegyeztem ezt fel most? 

Elsősorban azért, mert saját magam is meg tudom lepni néha: ezt spontán készítettem és szeretném újra sütni - és ha most nem jegyzem fel, elmerül a konyhám forgatagában. Kifejezetten tetszik ennek a tésztának az állaga: kicsit ropogósra sült és jó ízű is. Hát, ilyen klassz a vöröslencseliszt, ezt nem először tapasztalom. 

Ugyanakkor szeretnélek biztatni, kedves olvasó, hogy próbálkozz bátran a saját elképzelésed szerint: az arányokat megtartva készítheted más lisztből vagy lisztekből. Ha épp próbálkozol a tej vagy glutén elhagyásával, kezdd azzal, hogy első lépésként vagy a tejet, vagy a búzalisztet váltod le. Vagy ha nem ismered még a mindenféle gluténmentes liszteket, de van lehetőséged, őrölj zabpelyhet, az önmagában jó lesz (én a nagyanyám ezer éves kávédarálóján készítem - 10 másodperc) vagy vegyél bármilyen boltban bármilyen GM lisztkeveréket, amik eleve keverékek, azaz nem egy növényből állnak.

És biztatlak, hogy alakítsd a saját ízlésed szerint: ha töményebb, kissé vastagabb, puhább palacsintákra vágysz, tégy hozzá némivel több lisztet és a végén keverj bele egy csapott kávéskanál szódabikarbónát, amire először csavarj friss citromlevet, vagy ha az nincs, akkor egy pici almaecetet, mert az aktiválja a szódabikarbónát. Vagy passzírozz bele egy puha banánt, nagyon finom lesz. A banán vagy a reszelt alma mindig jolly joker ebben a műfajban. Tipp: amikor beleteszed a tálba, csavarj rá gyorsan egy kevés citromlevet. 

És azért is jegyzem fel, mert egy jól eltalált gluténmentes lisztkeverék egy adott receptben kincset ér, ugyanis nem lesz bármilyen (arányú) lisztkeverékből, finom+jó állagú étel, legyen az palacsinta, nokedli, kenyér, linzer, pogácsa, bármi.... Olvasd csak el a fent említett receptben a kalandomat a kókuszliszttel... Éljen a tapasztalati út, pont úgy, ahogy eleink is csinálták! :D 

Az én következő ötletem is megvan már :) Tegnap láttam egy receptet, ami inspirál: grillezett sárgabarack egy sokízű quinoasalátával. A grillezett sárgabarack gondolata megfogott, majd el is készítem a kedvem szerint, de ma reggel is eltűnődtem.... mi lenne, ha apró kockákra vágott sárgabarackot adnék hozzá.... szépen megsülne benne. Ez most elmaradt, de hamarosan kipróbálom, méghozzá ghee-vel, majd sokízű erdei mézzel és esetleg némi virágos ízű ceyloni fahéjjal tálalom. Most, hogy belemerültem: banánt is tennék a tésztába.... nyammm.....

Egy palacsinta is lehet konyhai kaland... kellemes felfedezést és élményeket kívánok! A frissen érő gyümölcsökből lehet még egy csuda finom feltétet készíteni esetleg (pl sárgabarack, őszibarack, bármilyen ribizli, méz, vanília, citromlé...hmmm) Tudom, hogy ezzel nem lehet jól lakatni egy nagy családot, az egy másik műfaj, de van még egy előnye: a forró nyárban gyorsan megvan ez az egyszerű desszert, nem kell melegíteni hosszan a konyhát.

A bögre, megnéztem (a kenyérsütő géppel érkezett, ki tudja hány éve), egy egyszerű műanyag pohár, nem egészen 2,5 decis. 

A saját készítésű növényi tejre, ígérem, visszatérek. És ahogy elnézegetem a jobb oldali sávban található blogajánlómat, frissítenem kell ... 

Utóirat: másnap kisütve még finomabb. 

Új idők, új "csokoládés koszorú"

Nos, itt vagyok, itt vagyunk, itt és most...  Ez egy új időszámítás vagy valami hasonló talán? Nem mondhatnám, hogy mióta utoljára jelentkeztem, "nem történt semmi érdekes...", mert igen. Nem kevés és nem kicsi. Igen, a konyhámban is. :)

Hogy mitől más ez az új időszámítás? Az igazságot, már ha van olyan, kérem szépen, egy jó ideje egy másik oldalról látom és ez az igazság szinte egyik napról a másikra betette a lábát a konyhámba. Aztán finomra hangoltam egyszer így, egyszer úgy és, kérem szépen, egyszer csak 2021 áprilisa májusa júniusa  lett....  És sosem éreztem ennél jobban magam. Gondolom, előfordult már veled is, hogy változtattál azon, mit eszel, iszol, de legalább eljátszottál a gondolattal. Hogy mi késztetheti a földlakót erre? Válaszold meg te magad, ha magadénak érzed a kérdést. :) 

Szóval egy jó ideje más dolgokkal térek haza a boltokból, piacról, farmokról. Vagy épp a rétekről... Van, amit teljesen elhagytam, van, amiből sokkal többet vagy épp kevesebbet eszem, és köszönöm szépen, úgy érzem és gondolom, hogy megtaláltam, amit kerestem, amitől teljesen jól érzem magam. 

A valamifinomat alapigazsága azonban időtálló, azaz szeretem a legfinomabbat választani, készíteni, amit csak tudok, illetve a legjobb érzéssel készítek és/vagy eszek meg néha valami teljesen más ételt is, ha az nagyon finom. Mondjuk egy friss Balaton-parti lángos milyen jó tud lenni...

Az alkotás öröme, a finom aromák, állagok engem még mindig felvillanyoznak. Akár újra és újra ugyanúgy, akár új formában, ahogy épp kijön. Gondolom, mindannyiunk számára ismerős az a fontos szakkifejezés, hogy "gondolomformán". A nagyanyáinktól örököltük. Hát, ez nekem többet jelent, mint a mérték kiválasztását érzésre, szemre, ízlelésre. Azt is jelenti, hogy sokszor a főzés közben lépésről lépésre döntöm el, hogy tulajdonképpen mit is csinálok és mi kerül a tányérba azon túl, persze, hogy az alapanyagok ott sorakoznak a pulton. Vagy épp fordítva: egyszer csak "meglátok" egy komplett ételt, érzem, látom a színeket, ízeket, állagokat....egy pillanat alatt összeáll a fejemben és akkor azt meg kell csinálom. Persze sokszor korábbi benyomások jönnek fel bennem, ki tudja milyen bugyorból...

Az a sok történet és recept 2010 és 2015 között egy számomra fontos fejezetet ölel fel és mutat meg az életemből és konyhámból és ezért elgondolkoztam,  hogy vajon érdemes lenne-e egy teljesen új blogot nyitni az új időkben. Hiszen hogyan is mondhatnám meg a tutit arról, hogy mi a finom, egészséges, tápláló, jó érzésű stb. étel, én, aki olyan nagyot fordult? Biztosan nem fogok pár tag-et használni, mint a tej vagy a túró. Ha a süteményekre vagy kíváncsi, szintén (és részben) új dolgokat találsz majd, új fényben, új megközelítésben. Túl sok új húsos ételre se számítsatok tőlem ezután, annál inkább sok és színes zöldségekre, gyógynövényekre, illetve olyan beszámolókra, hogy épp hogyan és hol sikerült házi alapanyagokat beszereznem (ott megkerülvén a nagyüzemi termelést és áruházláncokat, ahol csak lehet), illetve hogy csak a pincémbe kell lemennem, hogy valami finom hozzávalóhoz jussak... rakásig van a polc a befőzött dolgokkal. Vagy hogy az eddig olvasott blogokat szinte teljesen lecseréltem másokra.

Ezeket mind megoldom és úgy érzem, maradok itt és folytatom; a konyhámban változatlan a lényeg: ugyanaz a tűz, a mozsár vagy a vágódeszka. Ezek után is szeretettel látok mindenkit, aki ide téved és csatlakozik, valamit keres vagy valami megihleti. Megtalál majd mindent, amit eddig kifőztem és teljesen új dolgokat is. Válogathat. Egyre színesebb lesz ettől ez a blog. Már most kitűnhet valami abból, mire is gondolok, amikor az új időszámításomról beszélek, de a teljesebb kép hadd alakuljon bejegyzésről bejegyzésre, ahogy épp megihlet valami ( és le is jegyzem, khm....).

És ami érdekes, hogy bár több jól sikerült receptet elmentettem ide piszkozatban a közben eltelt röpke 6 év során, most érzem először hosszú idő után azt a késztetést, hogy írjak, megosszak veled valamit, kedves olvasó, és míg el nem illan, gyorsan bele is vágok és itt pötyögök a konyhámban ülve egy csodás ebéd után, ahelyett hogy dolgoznék.....de hát ha egyszer ilyen az "ihlet". :) Most aztán várhatnak az ímélek meg akutya akanapén...:D

És akkor most hadd jöjjön egy példa erre az "új időszámításra", egy igazi finomság, egy igazi csupa-csoki, puha, finom állagú sütemény, épp az, amivel anno megnyitottam az online konyhám minden érdeklődőnek (és pont ettől éreztem meg a hívást most is). Persze új köntösben, merthogy abból űzök sportot, hogyan tudom ugyanazokat az állagokat és ízeket megalkotni egy teljesen más megközelítéssel, a jelenlegi "végső igazsággal" a fejemben. :D 

 

Szóval ha te is megelégelted az élet, akarom mondani az étel értelme körüli állandó szócséplést, 

mely megadja a választ az életre, az univerzumra .... és mindenre, találd meg azt, amit TE igazán a magadénak érzel.  Például ez a "válasz" a mai napon lehet ez a csodás sütemény, ami kinézetre épp olyan, mint bármilyen rendes "kakaós kevert" süti, azonban ez túlságosan általános, ugye? 

 

Hozzávalók:

kb. 1 ek puha kókuszzsír

1 szép nagy házi tojás

kb 8 dkg virágméz

3 dl zabtej 

1 kezeletlen citrom reszelt héja és a fél citrom leve

3 nagy, púpos ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor

20 dkg GM lisztkeverék, ami múlt szombaton így állt össze: 8 dkg barna rizsliszt, 5 dkg kókuszliszt, 7 dkg zabpehelyliszt)

kb 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna és rá egy kis citromlé

 

1. A tojást, a kókuszzsírt, a mézet kevert simára keverőtálban. Ehhez egy kicsit meg kell langyosítani az egészet.

2. Óvatosan keverd hozzá a kakaót és a tejet.

3. Keverd hozzá a citrom héját és levét, majd a lisztet.

4. A massza tetejére kanalazd rá a szódabikarbónát és csepegtess rá citromlevet, hogy az felpezsegjen, majd keverd össze alaposan az egészt. 

5. Kóstolj utána az édes-savanyú egyensúly miatt. Én itt rendszeresen teszek még hozzá citromot, de ez ízlés dolga. 

6. Mivel a GM lisztek kissé másképp viselkednek, főleg a kókuszliszt arányának növekedésével, az állagot tekintve még egy kb. 0,5 dl zabtejet hozzákevertem ezen a ponton. Itt nincs könnyű dolgom, hogy megfogalmazzam, milyen is az ideális állag....homogén, nem folyós, de egy kanál nem áll meg bent. Ugyanis ennek a sütinek az egyik legfőbb erénye a csodás állaga....

7. Bármilyen (kizsírozott, kilisztezett) formában megsütheted; én ez alkalommal egyszerűen egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsiben. 180 fokon, nem légkeveréssel, kb 35 percig, a felénél már odafigyelve, a vége felé már csökkentve a hőt. 

Amennyiben jól bírod a tej-vaj-cukor-búzaliszt kombót, nyugodtan keresd fel az eredeti blogindító receptet. 

Szerintem bátor lehetsz a kakaó-kevésméz-citrom íz egyensúlyának megtalálásában. Narancshéjjal is finom lehet. 

Kókuszzsír (ami az ajurvéda szerint "hűt") helyett egy finom olívaolaj is jó.

A GM liszteknek sok nagyon jó kombinációja van, bár, hozzáteszem, több év tapasztalata, hogy egy jól sikerült lisztkombináció (egy adott célra) kincset ér. Ha bizonytalan vagy, nagyon ajánlom a Schar vagy Szafi liszteket.

Felaprított dióval, mandulával, stb megszórhatod sütés előtt.

Még melegen megkenheted egy finom baracklekvárral, majd öntsd le jó minőségű, olvasztott étcsokoládéval. 

Kínáld egy finom, savanykás lekvárral. Vagy nyáron vaníliafagyival, idénygyümölcs-öntettel.... Az én kedves vendégeim kedvence a vaníliás, áfonyás őszibaracklekvárom.

 

Hát, ma ez az én válaszom a kérdések kérdésére, milyen is az igazán finom kakaós kevert sütemény, amit a legjobb érzéssel eszem meg.