A következő címkéjű bejegyzések mutatása: köret. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: köret. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 2., péntek

Fűszeres, szezámmagos rántott csirkemell


Immáron 2015-öt írunk. Nagyon boldog új évet kívánok, kedves Olvasó, 
sok örömet, derűt, egész-séget, finom ételeket, ízeket, illatokat,
szeretetben és jó kedvvel elkészített és elköltött közös ételeket minél többet.

Ha a gyerekkoromban kimondta volna valaki ezt az évszámot, fura, sci-fibe illő, távoli képzetek ötlöttek volna fel bennem, semmi más, de az idő elillant és mi itt vagyunk. A valóság akkoriban másképp festett: vasárnaponként rántotthús várt az asztalon. Gondolom, ez a vasárnapnak szólt.
Ma pedig egy fura bejegyzés következik, ugyanis én nem szoktam itthon klasszikus vasárnapi ebédként rántott húst készíteni. Továbbmegyek, szinte egyáltalán nem készítek rántott ételeket. Na jó, két évente egyszer rántott karfiolt a saját kedvemért.
Ezért úgy gondoltam, szép lenne tőlem ajándékba, mert hát szeretjük itthon mindannyian. :) Így lett karácsonyi fogás nálunk a citromos, kakukkfüves, szezámmagos, rántott csirkemell; kinek tört krumplival és savanyított káposztával, kinek mézes, köménymagos répával, kevés rizzsel (ami megmaradt a töltött káposzta készítés után) és őszibarackbefőttel.

Nem kell semmi különlegesre gondolni, mert egyszerűen elővettem egy régen (jelzem, majd 5 éve) kipróbált receptet és ünnepi ételt fabrikáltam belőle. Dolce Vitától kaptam kedvet anno, hogy kipróbáljak egyszerre két új dolgot: a panír ízesítését és a rántott hús sütőben sütését.
? Egyszerű és nagyszerű ötlet a panír fűszerezése, nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe??? :D Azt sem értem, miért nem találkozom ezzel az ötlettel sokkal gyakrabban.
???? Lehet a sütőben is rántott húst készíteni? Ez remekül hangzik, mert nagyon szeretem, miközben nem vagyok hajlandó literszám olajat elhasználni erre.
Háááát, akkor és ott nekem nem sikerült valami jól, így nem is ismételtem, de az ötleteket megtartottam a tarsolyomban. (Teszek egy csendes ígéretet, hogy vissztérek még a témára - talán pár év múlva.)

Szóval hagyományos módon kirántottam az egy csirkemellfiléből vágott szeleteket, csupán annyit tettem, hogy a prézlihez kevertem a következőket:
   (körülbelül)
   fél (kezeletlen) citrom héja
   1 teáskanálnyi kakukkfű levél morzsolva
   1 púpos evőkanálnyi szezámmag

Köretnek a tisztított répából hosszú csíkokat gyártottam, köménymagos, sós vízben kissé megpároltam, majd olívaolajon megfuttattam egy kis mézzel és egy kis köménymag porral.

Tudnivaló, hogy nagyon szeretem a rántotthúst gyümölcsökkel. Ez lehet barack- vagy cseresznyebefőtt, míg az örök kedvenc az enyhén fűszeres körte.... Ez alkalommal karácsonyi ajándék gyanánt kaptam egy szépséges, házi őszibarackbefőttet, épp a sütés előestéjén! Még az ég is úgy akarja, hogy én rántotthúst készítsek, gondoltam magamban. Mit mondjak, kerek volt a kép. Így lett ünnepi menü nálunk az "egyszerű" rántott csirkéből, ami hármunknak, az édesanyámnak és a főkosztosnak is nagy örömére szolgált. Kellemesen fűszeres, ropogós bunda szaftos husival, amit sikerült épp kellően megsóznom. Csodálatos.

A bunda fűszerezéséhez azért van még pár ötletem: a mandula és a szezámmag vagy dió elég népszerű ötlet és nagyon rendben is van. A fűszerszámok közül borsikafűvel, majorannával, kevés szerecsendióval, citromfűvel, zsályával nagyon el tudom képzelni. Frissen őrölt fehérbors, csili? Azt hiszem, a diót a zsályával párosítanám szívesen. Hallottam olyanról, aki fokhagymát reszel a felvert tojásba és Vegetával ízesíti. Ez utóbbit gyorsan felejtsd is el, nem tőlem hallottad, én soha nem tennék ilyet, az én konyhámban nincs Vegeta, messziről kerülöm. Készítsd csíkokra vágott csirkemellfiléből vagy tengeri halfiléből (de ott különösen vigyázz a hús megválasztásával), ha úgy szereted. A fűszeres morzsával már volt egy nagyon kellemes élményem. Hm, ezt még továbbgondolom.

A rossz hír az, már ha van olyan, hogy bármennyire finom, ebből nem csinálok rendszeres vasárnapi menüt, marad a kivételes napok étele. Csak győzzük kivárni. Addig meg összefőzök mindenfélét, ami csak eszembe jut a keleti ízvilágú csirkétől kezdve az Osso Buco ihlette paradicsomos, zöldséges pulykáig bezárólag.

2014. június 1., vasárnap

Saláta mozarellával, avokádóval, vinaigrettel


Itt a nyár, végre, hadd nyissam meg egy friss, finom salátarecepttel, amiben nem sok meglepetés van, csupán egy szép érett avokádót használtam másként, mint szoktam. Az étel ízéhez nem tett hozzá sokat ebben az összeállításban sem, viszont a szinte már krémes állaga és a beltartalma feltétlenül. A kertből hoztam hozzá a saját salátánkat és hagymánkat. Méltó helyre kerültek.

Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta

A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors
só

1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.

Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.

Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.

A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.

Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.


2013. november 5., kedd

Almaecetes, fokhagymás, rozmaringos csirke

A köret édesburgonya - szépen kiegészítette az ízeket

Több mint 2 éven át nem volt tévénk, úgy értem, nem volt tv előfizetésünk és hamar kiderült, hogy úgy is szépen el lehet éldegélni. Ám egy szép napon egy ellenállhatatlan ajánlattal kísértett meg a telefonos ügyfélszolgálat, így ismét van egy csomó adónk, amiből én kb. négyet nézek a Spektrumtól kezdve a TV Paprikáig bezárólag.

Szóval nézem, vagy csak hallgatom a háttérben a TV Paprikát, ahol jó pár dolgot összeütnek a konyhában. Több receptet lejegyzeteltem már, kivéve a jelen csirkét, amit azonnal megjegyeztem - mit mondjak, nem egy bonyolult művelet. A hívószó az ecet volt, mert már több hónapja lebegtetek egy lyoni ecetes csirkét a Főkosztos lelki szemei előtt, és ez valahogy egyszerűbbnek tűnt most. Kisebb módosításokkal így sikerült.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús, nálunk comb
3 ek extra szűz olívaolaj
1-2 ek ek vaj (nem margarin)
4 gerezd duci fokhagyma
kb. egy púpos teáskanál friss rozmaringlevél
nem egészen egy dl almaecet borecet híján

1) A csirkehúst feldaraboltam, a bőrét eltávolítottam és szokás szerint megfőztem holmi kosztos macskáknak, meg is mostam. Szobahőmérsékletű és száraz volt, mikor elkezdtem sütni az olívaolaj és a vaj keverékén. Enyhén pirosra sütöttem mindkét oldalát 3-4 perc alatt.
2) Közben megszórtam a felaprított rozmaringlevéllel és azt hiszem ellenálltam annak, hogy szokás szerint fehérborsot tekerjek rá. Viszont ez alkalommal úgy reszeltem rá a fokhagymát és egy kicsit ezt is pirítottam.
3) Egy kevés vizet öntöttem alá és fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára pároltam.
4) Akkor jött a móka: a fedőt levettem, magas lángon elfőztem a vizet, majd nyakon öntöttem az egészet az ecettel és magas lángon hagytam egy kicsit, hadd sisteregjen vele, meg is forgattam a csirkedarabokat, hogy mindenhol átjárja az íz. 

Ha bizonytalan vagy, inkább kevesebb ecettel kezdj neki és a 3. pontnál, a vízzel együtt add hozzá, úgy szelídebb lesz az íze. 
Vajjal selymesebb az íze, csak olívaolajjal egészségesebb.
Hogy mivel tálaltam, azt már csak a Jóisten tudja, ma héjában főtt, majd pirított krumplival köríteném. Hoppá, a fotóról most kiderült, hogy épp párolt édesburgonya került a tányérra a fűszeres csirke mellé ellenpontként. Ha még nem volt szerencséd az édesburgonyához - aminek történetesen semmi köze a krumplihoz -, ideje kipróbálnod, remek étel. Az Alidban szoktam vadászni a leggyakrabban.

Így utólag el kell még mesélnem, hogy nem először készítek húst ecettel és ennek története van:
Egyszer egy nyári este grillezésre készültünk. Be is pácoltam a pulykát, beleadtam mindent, amit csak tudtam és vártam, ízleni fog-e a közönségnek. Egyszerre sültek különböző adagok és azonnal kiderült, hogy a legfinomabb pácolt hússzelet díja másnak jár. Hiába a sok finom íz, a gondos előkészítés, az az ecettel készült pácolás nagyon ott volt. Nem volt titok a "titkos hozzávaló" és elgondolkodtam arról, hogy lecserélem a mustárt ecetre a húspácokban. A mustárral addig könnyebben elégettem a szeleteket, de amióta ecettel pácolok, ez nem történt meg. A lényeg a savas közeg, így mehet a citromlé, a bor, a borecet, más savas gyümölcslevek is. És legközelebb a csodás mustárporom.      

2013. október 18., péntek

Korianderes, majorannás csirke sütőtökkel

Egy gyors és ügyetlen, ám dokumentumértékű kép főzés közben:
így mutat a serpenyőm a 4. lépésnél

Az egyik leggyakrabban elhangzó mini párbeszéd a konyhában a következő:
"Mit főzzek?" - kérdem én.
Erre ő zsigerből így válaszol: "Csirkét."
A csirke - ezért is - állandóan ott szerepel az étalpunkon és amikor nekilátok, az esetek felében nem is tudom, pontosan hogyan fogom ízesíteni. Mert nagyon szeretem a különböző fűszereket kipróbálni, új kombinációkban összekeverni, a csirke meg egy nagyon simulékony, odaadó teremtés.
Ez a relatíve egyszerű fűszerezésű csirke egy ilyen alkalommal született. Mert koriandermagot szoktam törni az egyik kedvenc levesünkhöz, a paradicsomos csicseriborsó dahlhoz és az az illatélmény semmihez sem hasonlítható. Nagyon intenzív, egyszerre nagyon fűszeres és édeskés, mégis kissé citrusos vagy kesernyés hatást kelt. Nem vagyok egy séf, sem egy sommelier és nem tudom, milyen szavakkal lehet pontosabban illetni ezt a kicsi, jelentéktelennek tűnő magot, de engem mindig elvarázsol. Az a legjobb, ha fogod magad, kimész a konyhába, összetörsz egyet és elképzelsz hozzá egy ételt. Mozsár híján egy masszív kés markolata is megteszi. 
Tudtam, hogy jól fog passzolni a csirkéhez és hogy kijöjjön a jellegzetessége, nem keverem nagyon mással. Egy kis majoranna végül mégis került bele, csak úgy érzés szerint, mert nagyon kellett hozzá valami kiegészítés.
Az élményt a fő-fő csirkeszakértő Főkosztos szavaival foglalnám össze "Nagyon elégedett voltam vele, az a helyzet." És az arcát még nem is láttátok :) Emlegetett még itt ízeket, állagot, meg hogy valami simogatta a nyelvét, hogy ennek igazán itt a helye a blogon és hogy még egy nagy rakást meg tudott volna enni belőle.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús feldarabolva a kedved szerint, nálunk comb
2-3 ek extra szűz olívaolaj
1 ek vaj
2 közepes vöröshagyma
1 teáskanálnyi koriandermag
1-2 teáskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
só
ha lett volna koranderzöldem, biztos megszórom vele a tálalásnál.
1 közepes sütőtök

0) Megmostam, feldaraboltam az édes sütőtököt és bedugtam a sütőbe, mert ezt szántam köretnek igen egyszerű módon. 
1) A csirkét megtisztítottam, a bőréből kicsomagoltam. A csontok mellett egy hegyes késsel ejtettem egy szúrást. Szobahőmérsékleten, szárazon, nem vizesen kezdtem vele dolgozni.
2) A kedvenc, dupla fenekű serpenyőmben felhevítettem az olívaolajat és a vajat és a csirkedarabok két oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem.
3) Közben felkockáztam a vöröshagymát és mozsárban megtörtem a koriandermagot. Vigyázz, törd finomra a kemény héját.
4) Amikor a csirke másik oldala is majdnem megpirult, egyszerűen a hozzászórtam a hagymát. Ebből lesz a finom szaft. Úgy rendeztem, hogy a hagyma is piruljon és közben megszórtam az egészet a fűszerekkel és a sóval. Óvatosan átforgattam a serpenyő tartalmát egy lapáttal, hogy mindenhová jusson a fűszerekből és kevés ideig még pirítottam.
5) Kevés víz hozzáadása után fedő alatt kis lángon puhára pároltam az egészet és a végén a fedőt félrebillentve, nagyobb lángon elpárologtattam a felesleges vizet, miközben a fűszeres, hagymás szaft kissé lepirult.

A csirkekészítés ezen módja nagyon bejött nálunk. Gyakorlatilag bármilyen fűszerrel készítheted így. Gyors, egyszerű, jó állagú. Sokszor ismétlem más és más ízekkel.
Ha bizonytalan vagy az ízeket illetően, először inkább kevesebb fűszert használj és az 5. lépésél kóstolj és fűszerezz utána a kedved szerint. 
A koriander diktálta a köretválasztást: a sütőtököt remekül kiegészíti az íze. Ha sütőtököt készítesz köretként a sütőben, meg is locsolhatod fűszeres olívaolajjal. Jól illik hozzá a bors, a csili, a gyömbér, a római kömény is, és persze a szerecsendió. Attól függ, mivel tálalnád. Ez a csirke most annyira intenzív volt, hogy pont az az édes húsú sütőtök kellett hozzá háttérnek. Salátát nem kívánt. Egy nagyon finom, szénhidrátszegény ételt tálalhattam ebédre, aztán vacsorára. 
Ismét csak Terebbesnél olvastam a korianderről, amit sokféle névvel illetnek: zergefű, beléndfű, hungyök... Jelentős illóolajtartalma miatt gyógy- és illatszerek készítéséhez is használják és még csokoládét is ízesítenek vele. Ez mondjuk egy kicsit érdekesen hat elsőre, de el tudom képzelni. Kellemes, illatos élményeket kívánok ebben a szép őszben.

2013. augusztus 30., péntek

Sült padlizsán paradicsommal, sajttal


Egy egyszerű és nagyszerű étel következik, ami sok kritériumnak megfelel: könnyű, gyors étel. Én köretként szoktam tálalni egy egyszerű, roston sült csirkéhez. Vegetáriánusok főételként is gondolhatnak rá, köríthetik mondjuk egy finom rizzsel. Önmagában is tálalható - egy relatíve kalóriaszegény étel. Ha úgy tartja kedved, szinte bármikor elkészítheted - én akkor sütöm, amikor ideje van: nyáron és ősszel.

Hozzávalók 2-3 főre:
1 közepes padlizsán
2 szép érett paradicsom - nem baj, ha nem túl leves
1 gombóc mozzarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
8-10 friss bazsalikomlevél és/vagy 2 kiskanálnyi rozmaringlevélke (de jó a szárított is)
frissen őrölt fehér bors
só

1) A padlizsánt hosszában kb. 1 cm vastag szeletekre vágom és kicsit megsózom mindkét oldalát. Miután állt egy kicsit, lemosom róla a kicsorgó nedveket. Közben felszeletelem a paradicsomot és a sajtot.
2) Mehet is az olívaolajjal vékonyan kikent sütőtálba - az én kedvencem a kerámiatál. Megfűszerezem, elosztom a szeleteken a paradicsomkarikákat, majd azokat is meghintem a fűszerekkel és egy kicsi olajjal megpöttyözöm.
3) Mehet is a forró sütőbe, ahol kb. 20-25 percig időzik. Kiveszem, elosztom rajta a sajtszeleteket, majd pár percre visszatolom a sütőbe.
4) Lehet tálalni, kész a finom köret vagy főétel. Forrón finom.

Készítsetek sok padlizsánt, amíg van: krémet hagyományosan vagy egy kis csavarral, balzsamecettel, tejfölös szósszal salátaként, vagy (nohát, már megint) balzsamecettel, de ez alkalommal gyorsan, pirítva. 

2013. július 25., csütörtök

Egyszerű nyári balzsamecetes saláta

Kertem idei legszebb paradicsoma - két bőséges adag salátához

Számomra az egyik legnagyszerűbb nyári saláta tényleg nagyon egyszerű. Sokféle étellel szeretem, ám még nevet sem adok neki. Gyorsan elkészül. A legnagyobb figyelmet ez alkalommal a salátalevelek megmosása és eltépkedése igényelte.

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 fejes saláta fele
1 gyönyörű, nagy paradicsom a kertből
1 marék zöld olajbogyó
egy kicsi vöröshagyma vagy bármilyen finom hagyma, metélőhagyma
1 csomag mozarella sajt
1 ek extra szűz olívaolaj
1 ek 100%-os balzsamecet, pl. Jamie Olivertől
só

1) A tiszta salátaleveleket összetépkedem, minden más hozzávalót feldarabolok a kedvem szerint és egy szép tálba halmozom az egészet.
2) Nem vacakolok a vinaigrette összerázásával, kikeverésével, hanem egyenesen a salátára locsolom az olajat és az ecetet, megsózom, viszont szabad kézzel, pár jól irányzott mozdulattal összegyurmázom az egészet.  Így mindent kellően összekeverek és mindent átjár az öntet.

Tálalhatsz is. Roston sült csirkehússal szeretem a leginkább és köretként tálalom magamnak.

Itt a bőség ideje, variáld kedvedre a zöldségeket paprikával, uborkával, az ízesítést egy kis frissen tépett bazsalikomlevéllel, borsikafűvel, egy kávéskanálnyi dijoni mustárral, vagy locsold borecettel, citromlével.

Tudom, tudom, nem mondtam semmi újat, ám az egyik kedvencemnek szentelek pár percet. Azért is örülök neki, mert a kertben több hozzávaló megterem, és nagy örömmel hozok be minden egyes paradicsomot vagy ágacska fűszerszámot. Remélem, nektek is van alkalmatok ilyen üdítő, igazán friss salátákat összedobni ebben a forró nyárban.

2012. december 28., péntek

Balzsameceten párolt káposzta

Ezt a posztot nem készültem leírni, gondoltam, úgyis mindenki tudja jól, mi fán terem a párolt káposzta készítés. Aztán most mégis meggondoltam magam több oknál fogva is.
Egyrészt nem egy nagy ügy, mindenkit csak biztatnék, hogy álljon neki, nem kell kész, üveges káposztát venni. Olcsó is, finom is, melengető is. 
Másrészt, ha valakit érdekel, hogyan tudná egy kicsit másképp készíteni, talán beszélgethetnénk, hiszen nem csak 10%-os ételecettel és fehér cukorral lehet elkészíteni. Ma méltán népszerű az aszaltszilvás verzió, bizonyára finom is. Most nem az következik, bár nekem sincs túl sok titkom.
Mert télen - főként karácsony és szilveszter idején, amiről már lekéstem ... - sokan teszünk sültet az asztalra. A rizs és krumpli mellett a többféle zöldségköret mellett lobbiznék.  
Mert szeretném elmesélni, hogy a balzsamecetek közül olyat érdemes választani, ami 100%-ban balzsamecet és nem olyat, amit felhigítottak vagy pusztán összemixeltek. Az ízélmény meggyőző lesz. Az utolsó előtti pillanatokban akár karácsonyi ajándék is válhat belőle - ami már nem játszik, mert elmúlt a karácsony. De akkor is kiváló ajándékötlet. Csak fordítsd meg az üveget és nézd meg, mit rejt.
Mert Veránál egy nagyon kerek vacsorát költöttem el, ami telis-tele volt gömbölyű és selymes ízekkel. Hallgassátok csak és képzeljétek hozzá a meleg színeket és ízeket: aszaltszilva krémleves, fügével, datolyával, almával töltött pulyka párolt vörös káposztával, lisztmentes sacher torta a legsötétebb csokoládéból, mandulával, dióval .... és ez nagyon megindított. Köszönöm szépen még egyszer.   

Hozzávalók kb. 6 személyre:
egy közepes lila káposzta fele
a nagy fej vörös- vagy lilahagyma
esetleg egy nagy édes alma
sötét nádcukor
balzsamecet
finom száraz vörösbor
őrölt kömény
só
egy minél szélesebb, dupla fenekű vagy kerámialábos

1) A káposztát megtisztítom és a legszebb késemmel vékony és nem túl hosszú csíkokra vágom.
2) A felcsíkozott hagymát elkezdem olajon dinsztelni, majd hozzáadom a káposztát, cukrozom, sózom, köménnyel fűszerezem.
3) Nagy lángon készítem és mikor többszöri áforgatás után teljesen átforrósodott és összeesett a nagy halom, rácsurgatom a balzsamecetet. Élvezem az illatfelhőt és csak forgatom tovább a piruló halmot.
4) Vörösbort loccsantok alá, esetleg egy kis vizet is, fedő alá zárom és kis lángon hagyom, hadd párolódjon. Közben többször átforgatom és utánafűszerezek.
5) Megcélzom a kívánt állagot valahol a puha és a roppanós között félúton és a vékony csíkokra vágott almát is csak az utolsó 10 percre adom csak hozzá. Általában ezt készítem el először a főzés során, hadd érjen csak össze az egész, mire megsülnek a combok.

Ami nálam bevált, az a gyors pirítás, a többszöri fűszerezés és az igazi balzsamecet. Addig adaglom a különböző ízesítőket, amíg nem éri el a kívánt arányokat, ezért nem tudok mennyiséget mondani. Kellemes téli, vackolós napokat kívánok. Ja, és persze menjetek a friss levegőre mozogni, ahányszor csak tudtok.


2012. október 13., szombat

Gombafejek fűszeres morzsával

Íme, egy másik restancia, egy kb. 3 hónapja(!)  készített étel, amit megint csak saját magamnak gondoltam össze a kedvem szerint, miután a nyári táborban ettem valami hasonlót. És - szerencsére rendkívül gyakorlatiasan - gyorsan le is jegyeztem még aznap este, mivel sikerült nagyon meglepnem saját magamat is. Mit mondjak, épp ideje beszámolnom, ám nem csak a restancia miatt, hanem azért is, mert itt vagyunk a gombaszezon közepén. Az unalmas csiperke helyett a finom erdei gombák megérdemlik, hogy végre ne csak kirántva vagy pörköltként végezzék a tányérunkon. Viszont csak arra vállalkoznék, hogy pár erdei gombát ajánljak, amiket én is ismerek, amiket anno Édesapámmal az erdőket járva szedni szoktunk: a galambicát, a szürkehátút, az őzlábat, de nem a pirulót, és a fenyőalját vagy rizikét mindenképp. A többit rátok bízom.

Hozzávalók 2 személyre:
10-12 fej közepes csiperkegomba
kb. fél száraz zsemle
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
1 duci fokhagymagerezd
kakukkfű
borsikafű
petrezselyem
frissen őrölt fehér bors
citromlé
2-3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
1 evőkanálnyi reszelt parmezán

1) A gombafejeket megtisztítottam egy papír törlőkendővel és kitörtem a szárukat.
2) A zsemlét egyszerűen lereszeltem egy kézi reszelőn, a zöldfűszereket és a hagymákat megtisztítottam, felapróztam.
3) A morzsát elkezdtem állandó kevergetés mellett, lassú lángon pirítani egy kevés olívaolajon a hagymákkal és a zöldfűszerekkel együtt. Nagyon ígéretes illatok keringtek fel a piruló fűszeres morzsából - még ma is fel tudom idézni - és egyszerre több ötletem is támadt. Aranyszínűre pirult a morzsa, amíg a hagymák is kellően megpirultak.
4) A gombafejeket kevés olívaolaj és vaj keverékén elkezdtem pirítani és fehér borsot őröltem rájuk, citromot csepegtettem minden kalapra, majd megforgattam őket, hogy a másik oldaluk is majdnem készre piruljon. A gomba szárát csak úgy mellédobtam, nem volt kedvem felkockázni, gondoltam, így is, úgy is el fog fogyni.
5) Végül felfordítottam a kalapokat és jól megtöltöttem őket a morzsával. Hagytam, hadd piruljon tovább együtt, miközben mindegyik kalap tetejére egy kis reszelt parmezánt szórtam, hogy ráolvadjon kissé.

N a g y o n   í z l e t t. És az állaga is nagyon tetszett. Pedig milyen egyszerű... magamat is jól megleptem.

Sütőbe is dughatnám, egy kis fűszeres tejföl alatt megsütném, de ehhez akkor és ott, a nyár derekán nem volt kedvem. Hála a lelkes csiperketermelőknek bármikor elkészíthető, de nekem inkább őszi, téli étel, illatos, meleg, szívesen neki is látnék akár holnap is.

Ezt a morzsát hallal fogom kipróbálni legközelebb. Miután hasonlóképp elkészítettem, a szobahőmérsékletű és papírtörlővel leitatott halfiléket (nem pangasius) a vékonyan kiolajozott sütőtálba fektetem és jól beborítom a morzsával, jól rá is fogom paskolni, hogy a burokban megpárolódjon a fehér hús. A kakukkfű helyett itt viszont apróra vágott zellerlevelet használnék. Vegyes párolt zöldségekkel, egy szelet citrommal és valamilyen fűszeres tejföllel tálalnám.

Jól variálható és egyszerű alap, remélem, rátok is inspirálóan hat.

2012. augusztus 15., szerda

Szójás, gyömbéres csirkemell zöldséges kölessel

Zingiber officinale, azaz gyömbér.
Én is most találkozom vele ilyen formában először.

Jó pár hete történt, még a nyár elején. Olyan este volt, hogy magamnak főztem, nem sokat gondolkodtam rajta, az inspiráció a júniusi Nők Lapja konyhából fakadt. Nagyon kellemes ez a lap: a trendek mellett a közízlést tartják szem előtt szerintem és nagyon szépen eleget is tesznek ennek relatíve könnyen megvalósítható, ugyanakkor divatos ételekkel, desszertekkel. Ez most hatott rám és mivel előző nap kölessel tértem haza a bevásárlásból, a kép teljesen összeállt a következő reggelre. Sem az újságra, sem a receptre nem emlékszem már, de ez lett belőle. Összegondoltam, ami nekem összeillett. Szerettem, sőt ismételtem is egy kedves vendégemnek és még szerencse, hogy gyorsan feljegyeztem, különben most mit is mondhatnék nektek.


Hozzávalók 2 főre:
fél csirkemell
1 kávéskanál kurkuma
1 kávéskanál gyömbér (port használtam, de a reszelt gyömbér jobb)
2 fokhagyma lereszelve
2 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 evőkanál szójaszósz
só

kb. 12 dkg hántolt köles, ami inkább 3 főnek való adag
Vegabond szárított zöldségek
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1-2 szál újhagyma
1 csésze borsó a kertemből
1 kis csokor petrezselyem vagy koriander
só

1) Fogtam a csirkemellet, leitattam róla a vizet és vékonyabb szeletekre vágtam hosszában.
2) Egy tálban összekevertem a szójaszószt, a fűszereket és az olívaolajat a sót kivéve és beleforgattam a hússzeleteket, hogy mindenütt bevonja a barnás-sárgás pác.
3) Pár órára ment pihenni a hűtőbe. Tálalás előtt kb. 20 perccel kivettem, hogy szobahőmérsékletű legyen és kevés olajon mindkét oldalát pár perc alatt megpirítottam. A végén megsóztam.

1) A körethez a kölest - zacskós kiszerelést vettem - a Vegabondos, sós vízben megfőztem.
2) Kevés olívaolajon 3-4 perc alatt megpirítottam a felaprított hagymát és a borsót.
3) Hozzáadtam a kölest és azonnal hozzáöntöttem még egy kis olívaolajat.
4) A felaprított petrezselymet csak a végén kevertem hozzá, hogy friss maradjon.

Legközelebb sárgarépát és póréhagymát fogok a hús mellett gyorsan pirítani, jól illik majd a kissé édeskés, fűszeres ízvilághoz.
A borsót és a petrezselymet magam szedtem ott a macskabirodalom végén, ez mindig külön öröm.
A köles kiváló étel, olvass róla egy kicsit, megérdemli a figyelmünket.
Legszívesebben fokhagymás-tejfölös mártásba forgatott uborkasalátát ettem volna hozzá, de nekem aznap finom kovászos uborkám volt, amit nem lehet csak úgy félretenni.

Igazán kellemes vacsorám kerekedett egy pohár finomságos Tréflivel Thummerertől. Tudom, kissé vegyes a kép, de akármit mondanak is a borok szakértői vagy a gourmandok, nekem így is nagyon ízlett.

2012. január 19., csütörtök

Rizottó helyett csirkemáj rizibizivel

Csak a fotó kedvéért a teljes összemaszatolás előtt.
Azt a nagyon kevéske petrezselyemzöldet,
amit úgy kell keresgélnetek az ételben,
még megkímélte a fagy a kertemben.
Na, de majd tavasszal kerül a tányérra sokkal több is...

Gondoltam, elkélne már ide valami más is, mert a végén még azt hihetnétek, hogy nálunk sütiből van a kerítés. Ezzel a recepttel nem fogok sok újat mondani, úgy hiszem, de talán kedvet csinálok vele, ha jól jönne egy ötlet. Gyors is, pénztárcakímélő is. Nagyon szeretem a csirkemájat, a rizst, a borsót, hát még így együtt. Ahogy elnéztem, eddig egyik hozzávalóból sem osztottam meg túl sok ételt, nahát... Most jól jön ez az étel, egy csapásra három kedvenc.

Nem épp rizottót főztem, nem álltam ott és kevergettem alaplével és borral az Arborio rizst, nem adtam hozzá egy nagy adag vajat és reszelt parmezánt (húúú, a mindenit, de jól hangzik). Mondjuk úgy, hogy a csirkemájat összekevertem rizibizivel. Teljesen hétköznapi vacsora, a szokásos rizses hús unokatesója.
Nem, nem a gasztronómia csúcsa ez, tudom, de ma a saját kedvemre főztem. Na persze, nincs itthon a Főkosztos, akit nagyon könnyen el lehet ijeszteni bármivel, amibe véletlenül rizs kerül.

Hozzávalók:
40-50 dkg csirkemáj (vegetáriánus verzióban idényzöldségekkel helyettesíthető)
1 nagy fej vöröshagyma
2 kanál olaj
frissen őrölt fehér bors
majoranna
só
1 kis csésze rizs
2 csésze víz vagy leves alaplé
(esetleg egy Alnatura leveskocka)
legalább 2 csésze zöldborsó és más zöldségek
1 csokor zöldpetrezselyem
(esetleg sajt)

1) Érdemes a rizzsel kezdeni: kimérem, megmosom, hagyom állni a szűrőben, hogy kellően lecsöpögjön. Közben a vizet felteszem forrni.
2) Kevés olajat hevítek és megkergetem benne a rizst pár perc alatt egy kis apróra kockázott vöröshagymával. Felöntöm a forró vízzel, megsózom. A borsót is már az elején a fedő alá zárom a rizzsel. Egy kicsit tovább hagyom a lábast kis lángon, majd lezárom.
3) A csirkemájat megtisztítom, felkockázom. A felaprított vöröshagymát kevés olajon megpirítom, majd a májjal együtt folytatom.
4) Fehér borsot tekerek rá, elég sok majorannát morzsolok hozzá, majd pár perc után a sót is hozzáadom. Kb. 10 perc alatt kész.
5) Miután teljesen megpuhult a rizs, hozzákeverem a májat. És bár nem marad szép fehér a rizs, mert a máj szaftja szépen mindent bevon, kissé maszatosnak ható, nagyon finom egytálételt kapsz fél óra alatt.
6) A végén egy csokor finomra vágott petrezselyemmel egészítsd ki az ízeket.

A pirított csirkemáj és a majoranna a legnagyobb barátok, ha engem kérdezel. A finom, édeskés, párolt borsó nagyon jól áll hozzájuk, a rizs pedig finom keretet ad az egésznek. A szín- és ízélményt gondold tovább más felkockázott zöldségekkel, mint a sárgarépa vagy a gomba. Most kifejezetten egy kevésbé markáns ízű gombára gondolok, nem a szárított vargányára, aztán meg ki tudja. Lehet, hogy csak nem próbáltam eddig.

Bármikor elkészíthető, de persze a kertből szedett, friss zöldborsó és petrezselyem ízével nem vetekszik semmi. Az igazán zsenge tavaszi borsót csak 10 percre tedd a rizs mellé, hogy minél több ásványi anyag és vitamin maradjon meg neked.
Ha úgy diktálja a kedved, keverj hozzá egy kicsi vajat és formázz egy csészével félgömböket. Nekem nem hiányzik, de kevés reszelt sajttal és persze petrezselyemlevéllel díszítheted a végén.
Olívaolajjal pirítva, sajt és vaj nélkül még talán egészségesnek is mondthatnánk, igaz? Vagy készítsd el a saját vegetáriánus verziódat idénynövényekkel. A rizs felöntéséhez pedig esetleg használhatsz egy Alnatura leveskockát vagy egy evőkanál Vegabond zöldségmixet.

Ezek után teszek egy csendes ígéretet: hogy elkészítem az első Risotto ai porcini-met és majd be is számolok róla. Fel is túrom a kamra illetékes polcát, keresek egy üveg finom fehérbort és emlékeztetőnek odarakom a több üveg bespájzolt vargánya mellé.
Tudom, megeshet, hogy rezignáltan veszitek tudomásul a csirkemájas rizibizimet. Cserébe egy kérdés: vajon mit jelent a rizi-bizi, honnan ered ez az étel, ha nem a menzás konyhásnénik leleménye a maradék rizs másnapi felhasználására?

2011. augusztus 2., kedd

Céklasaláta gazdagon

A finomságos sütik után végre egy nyers saláta. Nagyon szívesen ajánlom bármikor a főtt, cukros, ecetes cékla helyett, bár az se rossz néha.... Olyan menzás.
Akkor készítem el, ha rám tör az "egészséges étkezés" gondolata. Nagyon egészséges és finom. És laktató.

Szépséges, bíborszín golyók a kertemből

Épp hogy szedhetek friss céklát nyár elején a veteményesemből, amikor még asztalra tehetem az előző évi termést is. Ez szép, igaz? Tudom, csak ismétlem magam, de nagyon fontosnak tartom, hogy idényzöldségeket használjunk, és elsősorban a helyben termő zöldségek közül válasszunk. Ez a céklával nem nehéz, mindig ott van a kezünk ügyében. Érdemes rá figyelni.
A Tudatos vásárlók honlapját csak ajánlani tudom, ahonnan ez az idénynövény táblázat is származik. És akit érdekel még a téma, itt van egy nagyon érdekes cikk arról, hogy van-e értelme a tudatos vásárlásnak.

A céklát tehát hosszabban méltányolhatnánk a vitaminszegény időszakokban, de így nyáron, a bőség közepén is színesíthetjük vele a menüsort. Érdemes tovább olvasni mondjuk itt, mert így könnyebben nekilátsz céklát készíteni, hiszen "gyógyító növényként" írják le.

Fontos, hogy az A és C vitamin felszívódásához zsiradékra van szükség, azok közül pedig a jó fajtákra, mint az extra szűz olívaolajra, de szívesen ajánlom a szezámolajat is. A dió és a szezámmag is szép tiszta esszenciális zsírsavakat tartalmaznak. Hasonlóképp javaslom még a len- és tökmagot. Megerősítésnek itt egy kis olvasnivaló.

Hozzávalók kb. 2 személyre:
1 alma
1 sárgarépa
1 közepes gömbölyű cékla
esetleg egy kisebb marék dió vagy 1 ek szezámmag
esetleg egy kevéske sajt

Az öntethez:
1 ek. kifacsart citromlé
1 ek. olívaolaj
1 kisebb kanál méz, ha gondolod, bár az alapanyagok kellően édesek
pici só
esetleg őrölt kömény

1) Ha nem szeretnék aznap rózsaszín ujjakkal ékeskedni, felhúzok egy gumikesztyűt és megtisztítom a céklát és a társait.
2) Nagy lyukú reszelőn egy tálba reszelem az összeset. De ne számíts látványos, három színű salátára, mert a cékla azonnal átfest mindent.
3) A citromlé-méz-olívaolaj vinaigrettel meglocsolom. Ha nem akarsz előre kevergetni, nemes egyszerűséggel csorgasd őket egyenként a lereszelt halomra és pár gyors mozdulattal keverd át az egészet. Alakítsd az ízeket a kedved szerint.
4) Egy kevés őrölt kömény el tudja varázsolni és jót tesz az emésztésnek. Megsózhatod egy csipetet.
5) Diódarabokat, szezámmagot szoktam rá hinteni. A diót pár mozdulattal darabosra törheted a sodrófával vagy egy nagyobb késsel. Mindkét olajos mag sokkal finomabb, ha szánsz időt arra, hogy szárazon átpirítsd őket egy serpenyőben 1-2 perc alatt, csak amíg illatozni kezdenek. Sajtkockákkal is nagyon finom.
6) Ha egy kicsit vársz, az ízek jobban összeérnek.

Nagyobb adagnál talán már érdemes egy gépet is bekapcsolni a reszeléshez. El tudok képzelni hozzá reszelt zellert is vagy egy csokor petrezselymet felaprítva. Önmagában könnyű vacsora, de például egy szelet roston sült csirkemellhez remek saláta.

Te ezt tényleg meg fogod enni...?

2011. május 22., vasárnap

Az első lazacom


Hááát, nem egy lazacban bővelkedő vidék itt a miénk, az ember lánya csak ritkán lát hasonló falatot, akkor is leginkább a képernyőn vagy ha bepotyázik valami elegáns helyre. Na, de mi van akkor, ha a karácsonyi menüsorból végül kimaradt a szuper akciós áron beszerzett lazacderék? És ha a legszebb, bodzaillatú májuson halászom elő végre a dobozt a mélyhűtőből...?
Mert minap az én legkedvesebb kosztosom nyafogott egy kört, hogy nem eszünk elég halat. És igaza van. Így a lehető legrövidebb időn belül igyekeztem halat keríteni az asztalra. A mindenhol magát kínáló spárga és a kiskertemet ellepő, egyébként szépséges kapormező is csak erre indított. Hajrá egészség, és kivettem a két lazacderekat a mélyhűtőből. Gondoltam, míg felolvad, igyekszem felnőni a feladathoz.
Sokszor végignézhettem már, ahogy sokféle, mégis hasonló módokon ripsz-ropsz elkészítik a lazacot, ezt a nemes húst. Abból indultam ki, hogy nem akarom túlspilázni, jó lenne úgy megpróbálni, hogy a hús domináljon. Így inkább a körítést gondoltam ízesíteni és egy 5 perces inspiráló olvasás után maradtam a következőnél:

Hozzávalók 2 személyre:
2 lazacderék (mit mondjak, 4 lazacderekat is meg tudtunk volna enni)
2 evőkanál olívaolaj
2 dkg vaj
frissen őrölt fehér bors
só

1) A lazacot hagytam szobahőmérsékletűre melegedni és leitattam róla a vizet, még egy kicsit meg is nyomkodtam a papírtörlő között.
2) A vajat és az olívaolajat felhevítettem, a lazacot rátettem, finoman sóztam, borsoztam, sütöttem 2-3 percig, amíg a hús fele kifehéredett, majd a másik oldalon megismételem mindezt.
3) A serpenyőből egyenesen a tányérra kerítettem őket, amit addigra már előkészítettem, így ni:


A körítés:
2 szem sárga krumpli
1 marék zöld spárga (kb. egy fél kilós csomag fele)
2 szál sárgarépa
2 teáskanálnyi Vegabond natúr ételízesítő
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 pohár 12%-os tejföl
1 kis csokor frissen vágott kapor
fél citrom leve
só
frissen őrölt fehér bors

1) A zöldségeket megtisztítottam, hosszúkás hasábokra vágtam őket, mert a spárgát egyben kívántam tálalni. A spárgák végét nemes egyszerűséggel letörtem. Azt olvastam, így nem kell totózni, meddig zsenge.
2) A serpenyőben kevés víz alatt félpuhára pároltam őket az ételízesítővel együtt, majd leöntöttem róla a vizet. (Ezt a zöldséglevet levesnek is felhasználhatjuk.)
3) Mikor kissé megszikkadtak, kevés olívaolajon óvatosan átforgattam őket, sóztam, borsoztam, ráreszeltem a fokhagymát, megpirítottam és ment a tányérra rendezgetés. Ilyen alapanyagokból már lehet látványt komponálni. Főleg ha lazacot kísérnek, az meg is érdemli.
4) Aztán fogtam egy pohár tejfölt és kikevertem a citrom levével, a kaporral és egy kis sóval. Egy kanállal a zöldségekre tettem, a tetejére egy szép, törékeny kaporlevelet és kíváncsian vártam, mit alkottam.

Már az első falatok után a lazacrajongók táborához tartoztunk, csodálatos az íze és az állaga. Csak az a fránya környezettudatos megfontolás ne lenne ott. Ez az étel nem fér bele az 50 kilométeres diétába, mint ahogyan a tengeri halak általában. De nagyon finom lett, így ismételni fogom más halakkal is.
Spenótot akartam mellé párolni, sőt egy spenótos, krumplis gratin lebegett a lelki szemeim előtt. Majd legközelebb.

A nemrég beszerzett kerámia serpenyőm igazi áldás, gyönyörűen lehet pirítani benne és könnyű elmosni. 10 pontos. Mindenkinek javaslom, aki hozzám hasonlóan le akarja cserélni egy lestrapált teflon edényét. Én egy széles serpenyőt választottam, ami szeletsütésre, sok zöldség pirítására alkalmas, de kellően mély is ahhoz, hogy egy egész ebéd elférjen benne. Nem olcsó mulatság, de, azt hiszem, hosszú időre a kedvenc edényem lesz.

Szívesen ajánlom Líviának, aki szintén szeretne több halat a családja elé tenni és akinek végül nem vittem kaprot. De most fogok, így jobb, ha előre beszerez valami finom halat és zöldségeket :)

2011. március 20., vasárnap

Kapribogyós, kapros tengeri hal pirított zöldségekkel

Terebess fűszerkalauz: Kapribogyó

A hétvégén pompás étkekkel kényeztettek egy igencsak szép helyen. A konyha olyan volt, ahogy azt elképzeltem: változatos, valóban igényes és nem utolsósorban szemet gyönyörködtető. A kiszolgálás pedig számomra kifogástalan. Élvezettel figyeltem, átadtam magam minden részletnek. Többek között az a bizonyos utolsó halétel és az a szép törékeny, friss kaporlevél a tányér szélén megihletett.
Hazafelé jövet csak annyit tudtam, hogy mindenképp halat akarok készíteni. A nemrég készített halas kukoricasaláta amúgy is arra indított, hogy kapros, kapris halat készítsek valami mód.
Még a lazac, a nyelvhal, a friss kapor és a tejszín hiánya sem vette el a kedvem. A szokásos inspiráló receptolvasgatás is elmaradt, csak körülnéztem a polcokon, összegyűjtöttem, amit belegondoltam és ez lett belőle.
Köret gyanánt a meglévő, szokásos tél végi, tavasz eleji idényzöldségeket választottam. A zeller mindenképp nagy barátságban van a hallal. Gondolkodtam a zöldségpürén, meg aztán kíváncsi is lettem volna a három átpasszírozott zöldség közös, új színére. Aztán mégis inkább a rozmaringos krumplinál már bevált módszer mellett döntöttem.

Hozzávalók kb. 2 személyre:
kb. 40 dkg tengeri halfilé
frissen őrölt fehér bors
só
5-6 ek olaj
2-3 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
kb. 1 ek kapribogyó
kb. 1,5 kiskanálnyi (szárított) kapor
1 dl tejszín + esetleg egy kiskanál kukoricakeményítő
citrom frissen facsart leve

1) A hal mindkét oldalát 2-2 perc alatt megsütöttem a vaj és az olaj keverékén, közben megsóztam és fehérborsot tekertem rá.
2) Egy tálra szedtem, amin aztán később feltálaltam.
3) Közben belereszeltem a fokhagymát, ami egy picit tovább pirult a visszamaradt zsiradékon, majd levettem a tűzről.
4) Tejszín híján felöntöttem kb. 1 dl vízzel és hozzáadtam a felaprított kapribogyót és kaprot.
5) Pár percig forraltam és nyakon öntöttem a halat.

A körethez:
4 közepes krumpli
4 közepes sárgarépa
1 nagy zellergumó fele
2 ek olívaolaj
2 dkg vaj
egy közepes hagyma
2 fokhagyma
só
frissen őrölt fehér bors

1) A zöldségeket megtisztítottam, egyforma hasábokra vágtam és kevés sós vízben roppanósra főztem őket.
2) Leszűrtem és hagytam, hadd száradjanak, szikkadjanak.
3) A vaj és olaj keverékén megpirítottam a zöldségeket többszöri kevergetés mellett, hogy minden oldaluk megpiruljon. Közben sóztam, borsot tekertem rá.
4) Mikor majdnem kész volt, hozzákevertem a vékonyan felkarikázott hagymát és fokhagymát és még 1-2 percig pirítottam kevergetés mellett.

A halat a zöldségekkel körítettem, meglocsoltam egy kis fűszeres mártással és citromot csepegtettem rá.

A hal nagyon gyorsan elkészül, ezért érdemes a főzést előbb megejteni, hogy a zöldségeknek legyen elég ideje száradni. Ha vizesen (vagy túlfőve) kerülnek a serpenyőbe, nem biztos, hogy sikerül prezentálni a kívánt, kissé ropogós, belül roppanós állagot. A legnagyobb serpenyőm tettem a legnagyobb lángra, így sikerül a legszebben. Több réteg zöldség másképp fog viselkedni, nem fog szépen megpirulni, de persze a krumpli minőségétől és állagától is függ a végeredmény.
Azon a bizonyos tányéron szerepelt még gomba, cukkini és spenót is. Mindez csőben sütve? Esetleg egy pár szem kelbimbó?

A halsütésnél nagy kedvenc ízkombinációm a fokhagyma, zeller, bor, bors, citrom. Most igyekeztem, hogy ne a fokhagyma domináljon, inkább a kapribogyó, a kapor és a citrom. Gondolkodtam is egy kicsit, hogy kihagyjam-e, de aztán a hagymafélék a pirításnak köszönhetően elvesztették erős aromájukat. Ha szeretnéd az aromáját érezni ebben az ételben is, csak a végén tedd a mártáshoz. De el is hagyhatod, ha gondolod.
A bort ezúttal nem a serpenyőbe, hanem a pohárba töltöttem.
Mint az összes hasonló étel, vajjal és tejszínnel selymesebb, teltebb ízű, nélkülük egészségesebb. Variáld kedved szerint a kettő arányát.
Alig várom a friss kaprot és új, ízletes zöldségeket.

Könnyű, finom vacsoránk kerekedett. És kissé hosszadalmas, mivel csak szálkás haltörzset találtam a mélyhűtőben filé helyett. Legközelebb meglátogatjuk a Metro sokat emlegetett halpultját.

2010. december 13., hétfő

Rozmaringos kacsacomb

Igencsak le vagyok maradva a főztjeim feljegyzésével, de legalább listába szedem őket időnként a biztonság kedvvért, hátha egyszer időt szánok rájuk. Ezt a listát böngészve egy igazán jól sikerült ételt idézek most fel.
Kb. 5-6 éve minden november derekán sütök libát vagy kacsát, de csak egyszer egy évben. Akkor is csak a combját. Úgy, ahogy bejglit, szalagos fánkot, mézeskalácsot, madártejet is csak egyszer készítek minden évben a maguk idejében.

(Bocs az életlen fotóért. Ez alkalommal csak két képet lőttem és ez sikerült jobban. Most egy évig kell várni a következő fotózási alkalomra...)
Ennyi idő alatt összeolvastam már a kacsa- és libasütésről szóló irodalomnak legalább a felét, különböző ízesítésekkel és sütési módokkal kísérleteztem. A kedvencem a tavalyi volt: vaj, olaj, só, fehér bors, rozmaring, fokhagyma, hagyma, egy kis szegfűszeg és vörösbor. Jó sokáig sütöttem lassú tűzön, fedő alatt, hogy szaftos, puha húst kapjak. Az ízvilág lenyűgözött, ajánlom is jó szívvel, ám az állagával nem voltam maradéktalanul elégedett. Puhának puha volt, de valahogy nem az igazi.

Heston Blumenthal, a molekuláris gasztronómia nagykövete a híres Bresse csirkét nem kevesebb mint 4 órára fogta a sütőben 60 fokon!!! És állítása szerint ez az igaz, utolérhetetlen egészben sült csirke. És a kacsát, pulykát vajon milyen hosszan sütné? Mindenesetre nagyon érdekes.
Vettem már sütőzacskót, de még érintetlen a csomag. És még mielőtt felmerülne bennetek: igen, van pataki tálam és igen, kipróbáltam úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de nekem ott és akkor nem sikerült. És azóta a tál fent porosodik a felső polc sarkán - néha felnézek szegényre és azt gondolom: ennyi ember nem tévedhet, kell, hogy jól működjön. Akkor is ki fogom kísérletezni, hogyan tudok a pataki tállal varázsolni. Ha valaki bevállal engem, továbbképzésre szívesen megyek.
Ugyanis hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy a hagyományos, sok-sok generáció alatt bevált konyhai módszerek jók kell, hogy legyenek. Mint pl. az agyagtál, a tajine, a wok, az öntöttvas serpenyő, az átforrósított kemence vagy nagyanyáim sparheltje. Természetesen mindegyikre vágyom és remélhetőleg szépen, egyenként mindegyik befut majd. Talán a sparheltnek nem lesz helye, bár azóta sem ettem olyan krumplit... Na, de mielőtt nagyon messze kanyarodnék, vissza a kacsához.

Szóval elértünk az évkörben a novemberhez és közelgett a szokásos kacsasütésem. Csak úgy ontották magukból a szakácsok az ígéretes kacsa- és libasültek receptjeit, de idén nem jöttem lendületbe, nem keresgéltem új, biztosabb módszert. Míg nem egyszerűen rákattintottam erre a receptre az egyik kedvenc blogomon: Kacsa a fémbörtönben. Szó se róla, a címe hatott rám, kíváncsivá tett a fura képzettársítás. A megoldás magától értetődő: a kukta van a dologban, hát persze! Tűnődtem, vajon olvastam-e már a kacsa és liba abálásáról/kuktázásáról azelőtt, de csak halovány emlékeim voltak. Miért is nem próbáltam ki eddig...? Lehet, hogy minden második háziasszonynak magától értetődő, hogy először abál vagy kuktáz, utána süt? Nem kellett egészen egy perc ahhoz, hogy eldöntsem, ezt kell kipróbálnom idén - a 4 órás, 60 fokos sütés eléggé idegen gondolat elsőre...

Nagyon igyekeztem, hogy a leírtak szerint járjak el, mert túl kíváncsi voltam. Semmi plusz fűszer, se bor, se más. Zamatos, szaftos gyönyörűség került elő a végén a sütőből, pont úgy, ahogy elképzeltem, de addig még nem kóstoltam. Hálás és elégedett vagyok: pontosan ezt kerestem és ezzel be is vonult az idővel hagyományossá váló módszereim közé. Persze azonnal elindult a fantáziám, hogy milyen más fűszerezéssel kombináljam az abálást. Azt hiszem, az előbb leírtakat fogom jövőre kipróbálni, ezután bátrabban kísérletezek. Hát, van mit tanulnom a konyhában...
Külön tetszett, hogy a zsiradékot is megspórolhatjuk így. A combok bőréből feltétlenül távolítsd el a felesleges zsíros cafatokat, épp csak annyi bőrt hagyj rajta, amennyi a sütéshez és a jó érzéshez kell majd: ropogós falatba haraphatsz. Az is tartalmaz pont elegendő zsírt. Én legalább egy nagy maréknyi bőrt és zsírt szedtem le 4 combról.

Hajában főtt, vajjal, sóval és petrezselyemmel átforgatott krumplival, barna nádcukorral, balzsamecettel párolt vörös káposztával tálaltam, mint mindig. Igaz, csak egyszer egy évben, de pont ezért esik annyira nagyon jól.

Pár napja megláttam Nigellát a Paprika TV-n, ahogy a szokásos módján varázsol. Sok-sok gazdag, kicsit sem visszafogott étel. Hedonisztikus képzeteket keltett az is, ahogy nem átallt egy egész konyhakész pulykát egy hatalmas fazék vízbe meríteni. A víz tele volt zöldségekkel és levelekkel. Ennyi. Csak egy snitt volt az egész, egy előzetes, de azonnal lázba jöttem. Tehát így fogok egész pulykát sütni?! Ugyanis az alapötlet rendszeresen megtalál, de elhessegetem, nem merek nekilátni. No, de a zamatos kacsa után egyszerre összeállt a kép.

Mivel jön a karácsony, nagyon szívesen ajánlom az abálás/kuktázás-sütést bárkinek, nagyon jó tapasztalatai lesznek: gyors, egyszerű és biztos recept, mellette más ételnek vagy akár sütidíszítésnek is nyugodtan nekiláthatsz. Szeretek jó érzéssel készülődni. Ne rohanjatok ti sem, elő a kuktával.

2010. október 13., szerda

Csirke Garam Masalával és zöldséges rizzsel


Tegnap gyors ebédkészítésre készültem, mert vagy 4 napja nem főztem már. A csirkét választottam, mert kivételesen a nagy Tesóba jutottam el vásárlásügyileg és ott olyan dolgokat is be tudok szerezni, amit máshol csak keresgélhetek. Így vettem több hónapnyi készülődés után egy nagy csomag Garam Masala port. Ez a terv azután ért révbe, hogy egy nagyszabású vasalás közepette megnéztem a Gandhi c. filmet.
Imádom keverni a fűszereket, hogy új és új ízeket kapjak és ez a keverék nagyon izgatta már a fantáziámat. Attól pedig teljesen odavagyok, ahogy az indiai konyhákban varázsolnak azokban a hatalmas, wokszerű edényekben.
Nem olvastam utána, csak összegondoltam és egyik lépés a másikat követte.

Hozzávalók:
csirkehús a kedved szerint - nálam ez egy rövid vacsora erejéig 5 csirke felsőcomb volt
egy szép nagy vöröshagyma
Garam Masala
só
kevés olaj
kb. 1 dl víz

1) A húsokat megtisztítottam, a felesleges cafatokat és zsírt levágtam. Ha egészségesebb ételre vágysz, távolítsd el a bőrét. Szúrd át a húst a csont mellett mindkét oldalon.
2) Kevés olajon a húsokat előpirítottam, közben megszórtam mindkét oldalukat a barnás Garam Masalával és egy kis sóval
3) Kb. 10 perc után hozzáadtam a felcsíkozott vöröshagymát. Átforgattam párszor, hagytam, hadd piruljon meg egy kicsit, egy kevés vízzel felöntöttem, majd fedő alatt puhára pároltam. Közben azért megízleltem és utánafűszereztem.

Míg a hagyma mellett a szaft miatt is döntöttem, folyamatosan ott volt a többi kísértés: "Miért ne tennél bele egy kicsi fokhagymát? És ha borral öntenéd fel? Vagy ott van az a szép zellerlevél." Sikerült tartanom magam, mert igencsak kíváncsi voltam a Garam Masalára. Részben ismerős ízeket rejtett, de egy - talán a szegfűszegnek köszönhető - enyhén édeskés íz új volt benne. Több hozzávalóját rendszeresen használom, sőt keverem egymással, nekem mégis eddig ismeretlen ízélményt adott.

Ehhez, úgy gondoltam, stílusosan a rizs dukál. Micsoda stílustörés lett volna első alkalommal mondjuk főtt krumplival tálalni... Csakhogy míg kettőnk közül én rajongok a rizsért, kedvenc kosztosom kerüli, mint a rossz nyavalyát. Ám kerülné csak, mert néha sikerül vele megetetnem. Már ha sikerült kellően elvarázsolnom. Most is ez történt, sőt még elismerést is kaptam, amit fel kell, hogy jegyezzek. A vezérfonal a sok zöldség, "kevés" - azaz kevesebbnek tűnő - rizs volt. Elő is kerültek a maradék zöldségek, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:

Hozzávalók:
"kevés" rizs - egy kb. másfél decis csészével mértem ki
2 szál közepes sárgarépa felkarikázva
kb. 2 marék felkockázott padlizsán és ugyanennyi patisszon
egy nagy vöröshagyma
egy egész csokor zöldség a szép vastag szárával együtt
olaj
só
forró víz

1) Először is a kimért rizst szűrőben megmostam folyóvíz alatt, ami addig száradt, amíg a víz felforrt. Ez a rizs mennyiségének kétszerese, akármennyi zöldséget rakok is bele.
2) Kevés olajon megpirítottam a finomra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a rizst és tovább kevergettem, pirítottam őket együtt.
3) Jöhet a só és a forró víz. Itt igyekszem gyorsan bezárni a hirtelen felcsapó első gőzfelhőt a fazékba.
4) Nem kell várni, hanem azonnal hozzáadhatjuk a felkockázott zöldségeket. Az egész csokor petrezselymet is felvágtam, de nem igyekeztem szépre vágni, csak úgy tessék-lássék módon. Nos, elsőre a rizs nevetségen kevésnek tűnt, elveszett a tálnyi zöldség alatt, miközben lazán összekevertem az egészet. Kb. 20 perc múlva mégis nagyon szép arányú, gusztusos elegyet alkottak a belevalók, így végül nem volt olyan ijesztő a rizs látványa. Erre került a finoman fűszeres, hagymás szaft a tálaláskor. "És nem száraz" - hangzott a kedvező ítélet már az első villa után, és a 3 percen belül eltűnt adagot a második követhette. Úgy értem, a második adag "rizs" is.

A következő salátát elsősorban a padlizsán, római kömény és a koriander miatt találtam odaillőnek.
Előkerítettem a maradék egy szem uborkát a hűtő mélyéről, meghámoztam, hosszában kettévágtam és vékony szeletekre vágtam. Azért nem reszeltem le, mert nem akartam, hogy levet eresszen. Ezért közvetlenül a tálalás előtt nyakon öntöttem majd egy pohárnyi tejföllel, amit előzőleg összekevertem egy kis sóval és egy közepes, lereszelt fokhagymával.

A fényképezőgép elé fotózni való már nem került. Igazi élmény volt, megjegyzem, ismétlem, szívesen ajánlom.

2010. augusztus 3., kedd

Padlizsánsaláta

A padlizsánról még nem szóltam, bár egy ideje készültem erre a salátára. Szegény padlizsánom nem nagyon tud nőni a cukkinilevelek árnyékában sajnos. Főként, hogy édesanyám gyomnak nézte és mire szóhoz jutottam, félig már ki is tépte... :) Bár másodszor is megkapaszkodott, így valószínűleg hiába várom, hogy a gyönyörű virágok nyomában megjelenő kis bogyókból szép, lila tojások nőjenek. (A fotót jómagam elmulasztottam, ez a kép innen származik.)

Elolvastam pár receptet, majd lila füge és Chili & Vanilia alapján, valamint a kamrámhoz, hűtőmhöz mérten végre elkészítettem.


Az is beleszólt a készítésbe, hogy ezúttal nem tehettem bele fokhagymát, ami pedig nagyon hiányzott. Nehogy anélkül készítsétek.
Megkóstoltam melegen, majd később is, miután kihűlt. Az összeért ízek valóban sokkal finomabbak. El tudtam volna képzelni hozzá egy kis csípős csili paprikát is, amit a magok nélkül egy kicsit megpirítanék a padlizsánkockákkal.

Hozzávalók 2 személyre:
1 közepes, fiatal padlizsán
kb. fél deci olívaolaj
só
frissen őrölt fehérbors
őrölt kömény
egy kis csokor petrezselyemzöld
citrom leve
legalább 1 duci fokhagyma
joghurt helyett 12%-os tejföl

1) A padlizsánt megmostam és felkockáztam a héjával együtt kb. 1 centis kockákra. Serpenyőben felhevítettem az olajat és két részletben, kevergetés közben szép pirosra pirítottam a padlizsánkockákat.
2) Egy fémtálba borítottam a rakományt, megsóztam, tekertem rá fehérborsot és megszórtam őrölt köménnyel. Citromlevet csavartam rá és hozzákevertem a felaprított petrezselymet.
3) Végül nyakon borítottam egy jó adag tejföllel, amit a hiányzó joghurt helyett használtam. Ajánlom is a tejfölt a joghurt helyett, mert gazdagabb, finom krémes lett. Persze joghurttal egy fokkal egészségesebb. Egy icike-picike fokhagymát mégis csak kerítettem bele, így kerekebb lett az íze, de az ízlésem többet diktált volna. Találd meg a neked megfelelő arányt.
4) Önmagában, majd később sült pulykával tálaltam.

2010. július 30., péntek

Balzsameceten pirított zöldségek kecskesajttal

Imádom ezt a gazdag időszakot a sok zöldséggel, gyümölccsel, olyan, mintha a paradicsomban lennénk. A piacon nézelődni önmagában is üdítő. Láthatjátok, hogy most a sok zöldség, gyümölcs indít meg - eszemben sincs mondjuk pörköltet enni nokedlivel, ezt meghagyom a szűkösebb időkre.
Ez az étel is nagyon jól jellemzi számomra a nyarat - lenyűgözően egyszerű, finom és egészséges. Szintén Eszter barátnőmtől gyűjtöttem be, köszönet érte, bár a recept eredetét nem ismerem. Remek köret, de önmagában is megállja a helyét könnyű ebédként vagy vacsoraként.

Hozzávalók:
olívaolaj
idényzöldségek, mint pl. paradicsom, paprika, hagyma, cukkini, padlizsán stb.
frissen őrölt fehérbors, pici só
bazsalikom
balzsamecet
kecskesajt vagy valamilyen más finom sajt

1) Nagyobb darab, keményebb paradicsomra, húsos paprikára, tömör, húsos hagymára, cukkinire, padlizsánra lesz szükség, illetve ezek közül bármelyikre. Ezeket karikákra, illetve a paprikát 3-4 részre vágom hosszában.
2) Kevés olívaolajon pár percig pirítom őket egy nagyobb serpenyőben, miközben kevés sóval, frissen őrölt fehérborssal és mondjuk bazsalikommal megszórom mindkét oldalukat. Csak annyit teszek egyszerre a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér. Lényeg, hogy gyorsan dolgozzunk, nem lecsót készítünk.
3) Most jön az érdekesség: időközben balzsamecetet locsolok rájuk, ami finoman karamellizálódik.
4) A zöldségek mehetnek a tányérra, de még sajtdarabokat is pirítsunk ugyanabban a serpenyőben nagyon gyorsan megfordítva őket. Tényleg csak annyi időre, hogy egy kis kérget kapjanak és felolvadjanak belül. Eredetileg kecskesajttal ettem először, de más sajttal is remekül működik. Ezt a zöldségekre teszem és kész.

2010. május 10., hétfő

Rozmaringos krumpli


Ez az egyik kedvenc krumpliételem, amit önálló ételként szoktam enni elsősorban a szintén lejegyzett savanyúkáposzta-salátával, de bármilyen salátával finom. Sárga krumplit szoktam használni. Friss fűszerszámokkal az igazi, amelyek közül ajánlom még kipróbálni friss zsályával is.

Hozzávalók:
krumpli
vaj
olaj
hagyma
fokhagyma
só
frissen őrölt fehérbors
rozmaring
bazsalikom

1) Az alap a főtt krumpli, ami lehet héjában főtt vagy anélkül. Ez attól is függ, hogy milyen állapotú a krumpli, illetve hogy hámozással vagy sikálással akarom kezdeni a főzést. De csakis sós vízben főzd meg a krumplidat - ezt ajánlja Heston Blumenthal, a molekuláris gasztronómia nagykövete :), aki tudományos alapokon kísérleteket végzett, kérem szépen.
A héjában főtt krumplit nem hámozom meg, ha szép ép a héja. Cikkekre vágom a még gőzölgő gombócokat és hagyom kissé kihűlni.
2) A cikkeket megpirítom vaj és olaj keverékén. Közben megsózom, fehérborssal és rozmaringgal (néha bazsalikommal is) fűszerezem.
3) Adok hozzá csíkokra vágott hagymát és fokhagymát és az egészet összesütöm. Közben igyekszem a krumplicikkeket átforgatni, hogy több oldaluk piruljon szép pirosra.

Ha úgy jobban tetszik vagy nincs időd a serpenyő mellett álldogálni és forgatni a piruló krumplihalmot, halmozd az egészet egy tepsibe és pirítsd meg forró sütőben.
Én kedvelem a friss rozmaringlevélkéket, amit egy kicsit összeaprítok, megtörök, hogy az aromája jobban felszabaduljon. Ha van mozsarad, törd össze a durva szemű tengeri sót, az egész fehérborsot és a rozmaringot együtt. De ha jobban tetszik, akkor por formában kapható rozmaringot is használhatsz. Ígérjétek meg, egyszer azért kipróbáljátok bazsalikommal is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...