Zöldségek wokban január idején

~ o ~

~ Kép, az bizony nem készült  ~

~ o ~

De úgy is mondhatnám, hogy téli zöldségek wokban borsóval, babbal. Vagy wokban pirított kellevél hüvelyesekkel. Annyi neve lehetne és nincs neve.

Meg szokták kérdezni tőlem, hogy "Vegán vagy?" Nem, nem vagyok vegán több oknál fogva: egyrészt kerülöm a búzát és társait, mert évek alatt bebizonyosodott, hogy sokkal jobban érzem magam nélkülük és a cukrot is kerülöm, míg úgy látom, a vegánok túl gyakran nyúlnak ezekhez. Sőt, azt látom a margarinhoz is, ami bevallom őszintén, nagyon meglep.... :( Másrészt rendszeresen eszem tojást és mézet.

Másrészt nem értek egyet azzal, hogy bármikor bármilyen zöldséget, gyümölcsöt elővesznek, mintha nem is léteznének évszakok. Itt van az egyre népszerűbb Veganuár, aminek az alapötletét egyébként nagyon is üdvözlöm, azt viszont nem, hogy a paradicsomot, kápiapaprikát vagy áfonyát a legnagyobb természetességgel sorolják fel a hozzávalóknál, bármilyen weboldalon is böngészel. Januárban.... és ez nem jó dolog. :( Fogalmam sem lehet, hányan látjuk ezt így..... szinte "természetes", hogy paradicsom bárhol bármikor kapható... :(

A paradicsom, a kápiapaprika vagy áfonya egyébként nekem is mind rendelkezésemre áll itt, a konyhámban; kisebb mennyiségben lefagyasztva, nagyobb mennyiségben befőzve, netán sütve, olívaolajban, üvegekben várnak a sorsukra lent a pincémben. 

Úgy érzem, látom, hogy az élelmiszeripar szépen rácuppant erre a trendre (is) és gyártja kreatívan a "vegán" hívószóval fémjelzett új és új ételeket. Fontos, hogy minden kényelmes és gyors legyen, bármi legyen is benne. Pl. cukor :( A másik vadhajtás, hogy természetüknél fogva nem vegán ételeket vegánosítanak, így létezik vegán szalonna és hamburgerhús például. Érdekes beleolvasni a tetszetős és ígéretes csomagolás fenekén a hozzávalók listájába, khm..... 

Azt is figyeltem egy ideje, hogy egyre több gyártó írja rá a címkére a vegán hívószót - gondolom, érzik a piac nyomását.... Nemrég egy dobozolt narancslén láttam meglepve .... o.O... elnézést, de ki fogom mondani: WTF.... hát persze, hogy vegán a narancslé... 

Szóval nem vagyok vegán, még ha sokszor úgy is tűnik, mert sokszor vegán ételeket készítek. Ez az étel itt jól példázza a hozzáállásomat és a választásomat: aligha tudunk jobbat enni annál, ami épp rendelkezésünkre áll ott és akkor, vagyis az idényzöldségeknél. Amit kiegészíthetünk a lehető legjobb módon "eltett" zöldségekkel. 

"Mit is csináljak a maradék egy adag Basmati rizzsel, amit annyira szeretek?" - tűnődtem kopogó szemekkel a konyhámban. Hát, gyorsan felsorakoztattam a maradék zöldségekből a következőeket, kb. 5-6 perc alatt előkészítettem őket és már égett is a tűz a wok alatt. + 15 perc múlva már ettem is. 

Valójában nincs "recept", most épp így sikerült és annyira ízlett, hogy feljegyeztem utána azonnal:

1 vöröshagyma felcsíkozva

1 nagy marék felcsíkozott kelkáposzta

1 közepes sárgarépa

1 marék fagyasztott borsó

1 fokhagyma 

olívaolaj vagy bármilyen neked tetsző zsiradék

Tandoori Masala

só

szójaszósz

ketchup (saját eltevés)

1 csésze főtt Basmati rizs

1 marék főtt tarkabab

 

1. A zöldségeket megtisztítottam, felcsíkoztam.

2. A wokban felhevítettem az olajat.

3. A kelkáposztával és a sárgarépával kezdtem a gyors pirítást többszöri kevergetéssel. Megfűszereztem a kedvenc Tandoori Masalámmal.

4. Kb. 4-5 perc múlva hozzáadtam a vöröshagymát és a fagyos borsót, újrafűszereztem és ugyanúgy, gyors pirítás mellett tovább kevergettem.

5. Hozzáreszeltem a fokhagymát, megsóztam. Addigra egy kicsit minden karamellizálódott.

6. Kb. fél perc után löttyintettem bele szójaszószt, pár evőkanál saját ketchupot és talán fél deci vizet, átkevertem egy mozdulattal és lefedtem. Kb 1 perc múlva le is zártam a tüzet.

7. Rákanalaztam a maradék rizst, hogy átforrósodjon.

8. Mivel épp főztem egy nagyobb adag babot, csak úgy adtam a fűszeres ételhez egy keveset és jól is állt hozzá a krémes, kissé gesztenyés íze.

Hát ennyi.  

 

A módszer, ami nekem nagyon bevált: 

- A zöldségeket adott sorrendben adom hozzá és pirítom. 

- Legalább kétszer fűszerezek.

- A sót csak akkor adom hozzá, miután megpirult minden.  

- A gyors pirítás után egy kis vízzel felöntöm, gyorsan átgőzölöm az egész ételt fedő alatt, így a zöldségek állaga félig-meddig ropogós is marad és puha is lesz. A karamellizált íz bent lesz.

 

Találd meg a neked tetsző zöldségeket: a sárgarépa nálam aduász vöröshagymával, vékony csíkokra szelem egy nagy, vékony pengéjű késsel. Ígérd meg, hogy egyszer megpróbálod a kellevelet pirítani.

Látod, hogy ez nem egy ortodox "recept". A szójaszósznak semmi köze a többi ízhez. - mondhatná egy hozzáértő gourmet. Nos, nekem ez így nagyon finom volt és teljesen spontán válogattam őket össze (mint általában). Pl. a ketchup meglepő lehet.... Saját szerzemény cukor és tartósítószer nélkül és azért szeretem, mert szépen kiegyenlíti az ízeket az édességével. Nem, nem lesz paradicsomos íze az ételnek ebben az arányban. Találd meg a neked tetsző ízeket. Nagyon szeretem a következőeket különböző variációkban: reszelt gyömbér, kurkuma, mozsárban összetört koriandermag, kömény. De bármilyen neked tetsző Masala vagy Curry jó lehet. 

 

Az étel hipp-hopp elfogyott, kép nem készült, csak utána eszméltem, hogy fel kellene jegyeznem... De bízom benne, hogy könnyű elképzelni, hogy festett a tányéron :)

 

Kellemes alkotást és ízélményeket kívánok neked :) 

Utóirat: Mindezt két éve jegyeztem le és most megtaláltam. Ma is időszerű.

 

Fűszeres, szezámmagos rántott csirkemell

Immáron 2015-öt írunk. Nagyon boldog új évet kívánok, kedves Olvasó, 

sok örömet, derűt, egész-séget, finom ételeket, ízeket, illatokat,

szeretetben és jó kedvvel elkészített és elköltött közös ételeket minél többet.

Ha a gyerekkoromban kimondta volna valaki ezt az évszámot, fura, sci-fibe illő, távoli képzetek ötlöttek volna fel bennem, semmi más, de az idő elillant és mi itt vagyunk. A valóság akkoriban másképp festett: vasárnaponként rántotthús várt az asztalon. Gondolom, ez a vasárnapnak szólt.
Ma pedig egy fura bejegyzés következik, ugyanis én nem szoktam itthon klasszikus vasárnapi ebédként rántott húst készíteni. Továbbmegyek, szinte egyáltalán nem készítek rántott ételeket. Na jó, két évente egyszer rántott karfiolt a saját kedvemért.
Ezért úgy gondoltam, szép lenne tőlem ajándékba, mert hát szeretjük itthon mindannyian. :) Így lett karácsonyi fogás nálunk a citromos, kakukkfüves, szezámmagos, rántott csirkemell; kinek tört krumplival és savanyított káposztával, kinek mézes, köménymagos répával, kevés rizzsel (ami megmaradt a töltött káposzta készítés után) és őszibarackbefőttel.

Nem kell semmi különlegesre gondolni, mert egyszerűen elővettem egy régen (jelzem, majd 5 éve) kipróbált receptet és ünnepi ételt fabrikáltam belőle. Dolce Vitától kaptam kedvet anno, hogy kipróbáljak egyszerre két új dolgot: a panír ízesítését és a rántott hús sütőben sütését.
? Egyszerű és nagyszerű ötlet a panír fűszerezése, nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe??? :D Azt sem értem, miért nem találkozom ezzel az ötlettel sokkal gyakrabban.
???? Lehet a sütőben is rántott húst készíteni? Ez remekül hangzik, mert nagyon szeretem, miközben nem vagyok hajlandó literszám olajat elhasználni erre.
Háááát, akkor és ott nekem nem sikerült valami jól, így nem is ismételtem, de az ötleteket megtartottam a tarsolyomban. (Teszek egy csendes ígéretet, hogy vissztérek még a témára - talán pár év múlva.)

Szóval hagyományos módon kirántottam az egy csirkemellfiléből vágott szeleteket, csupán annyit tettem, hogy a prézlihez kevertem a következőket:
   (körülbelül)
   fél (kezeletlen) citrom héja
   1 teáskanálnyi kakukkfű levél morzsolva
   1 púpos evőkanálnyi szezámmag

Köretnek a tisztított répából hosszú csíkokat gyártottam, köménymagos, sós vízben kissé megpároltam, majd olívaolajon megfuttattam egy kis mézzel és egy kis köménymag porral.

Tudnivaló, hogy nagyon szeretem a rántotthúst gyümölcsökkel. Ez lehet barack- vagy cseresznyebefőtt, míg az örök kedvenc az enyhén fűszeres körte.... Ez alkalommal karácsonyi ajándék gyanánt kaptam egy szépséges, házi őszibarackbefőttet, épp a sütés előestéjén! Még az ég is úgy akarja, hogy én rántotthúst készítsek, gondoltam magamban. Mit mondjak, kerek volt a kép. Így lett ünnepi menü nálunk az "egyszerű" rántott csirkéből, ami hármunknak, az édesanyámnak és a főkosztosnak is nagy örömére szolgált. Kellemesen fűszeres, ropogós bunda szaftos husival, amit sikerült épp kellően megsóznom. Csodálatos.

A bunda fűszerezéséhez azért van még pár ötletem: a mandula és a szezámmag vagy dió elég népszerű ötlet és nagyon rendben is van. A fűszerszámok közül borsikafűvel, majorannával, kevés szerecsendióval, citromfűvel, zsályával nagyon el tudom képzelni. Frissen őrölt fehérbors, csili? Azt hiszem, a diót a zsályával párosítanám szívesen. Hallottam olyanról, aki fokhagymát reszel a felvert tojásba és Vegetával ízesíti. Ez utóbbit gyorsan felejtsd is el, nem tőlem hallottad, én soha nem tennék ilyet, az én konyhámban nincs Vegeta, messziről kerülöm. Készítsd csíkokra vágott csirkemellfiléből vagy tengeri halfiléből (de ott különösen vigyázz a hús megválasztásával), ha úgy szereted. A fűszeres morzsával már volt egy nagyon kellemes élményem. Hm, ezt még továbbgondolom.

A rossz hír az, már ha van olyan, hogy bármennyire finom, ebből nem csinálok rendszeres vasárnapi menüt, marad a kivételes napok étele. Csak győzzük kivárni. Addig meg összefőzök mindenfélét, ami csak eszembe jut a keleti ízvilágú csirkétől kezdve az Osso Buco ihlette paradicsomos, zöldséges pulykáig bezárólag.

Szaftos, mákos, gyümölcsös, lisztmentes sütemény karácsonyra is

Önmagában is, egy kanálka lekvárral is...

Tudom, hogy manapság mindenki beiglit, vaníliás kiflit, mézest és hasonlóakat készít odahaza, de szeretném csendben megjegyezni, hogy ez a mákos un. paleo sütemény nagyon szaftos, puha, illatos, csupamák finomság!! Kb. 2 hónapja tudom ezt, amikor is megtaláltam. Mákosat akartam enni, valami nagyon mákosat és ez a recept bevált. Pont olyan, ahogy szeretem!

Kivételesen nem is ecsetelem, annyira magáért beszél, csak a legfontosabbakat hadd jegyezzem fel elragadtatásomban:
* nincs benne liszt (juhé!)
* sok-sok mákból készül
* a cukrot majdnem teljesen ki lehet váltani, illetve nagyon le lehet csökkenteni
* a kókuszolaj remekül kiváltja a margarint
* sok gyümölcsöt elbír
* a mák-gyümölcs kombó nagy barátja a rum/vanília/citrom ízvilágnak, vagyis ez a recept nekem készült!
* az összetételének köszönhetően elég egészséges nasi, ami ráadásul nagyon finom
* a kevert tészta megsüthető bármilyen számomra kedves formában
* csodás állaga van
* bármikor időszerű, de most télen, az ünnep közeledtével is csodás, illatos ajándék, szívesen ajánlom

Tehát nem ecsetelem. :) Valahogy csak kibírom. A szokásos tanácsokat adhatnám csak, ismételném magam arról, mit hogyan válassz ki. No, de legalább a hozzávalókat bemásolom ide:

20 dkg darált mák
5 dkg kókuszreszelék
1/2 cs sütőpor
3 tojás
1 nagy, érett banán
2 ek kókuszzsír
1 nagyobb alma
1 dl xilit/ eritrit (vagy ennek megfelelő mesterséges édesítő)
1 nagy marék mazsola és 1 marék aszalt szilva (előtte rumos vízbe áztatva, a szilva felvagdosva)
1 mk őrölt fahéj
1 citrom héja
1 mk vanília aroma helyett én őrölt vaníliát tennék bele
1 dl víz

Most karácsony táján rummal dobnám fel, koszorú vagy muffinformában sütném meg és kandírozott naranccsal, esetleg csokiba félig mártott aszaltszilvával díszíteném. Az állaga és a hangulata emlékeztet a klasszikus angol Christmas Pudding-ra.
Nyugodt szívvel mondhatom, hogy bár nagy sütis vagyok, pillanatnyilag ez a kedvenc süteményem. Köszönöm Sütőtök89-nek a receptet és az Anyukámnak, hogy jó párszor elkényeztetett vele. Elég megemlítenem és hipp-hopp, itt terem a tepsinyi finomság. Kívánom mindenkinek azt az örömet, amit ez nekem okoz.

épp csillag alakú bár kicsit megrepedt de sebaj mert finom volt

akár ünnepi is lehetne csokibevonattal narancsfogácsokkal stb stb

Áfonyás, mandulás, csokoládés, kefires sütemény

Áfonyás, mandulás, csokoládés, kefíres sütemény alappor

2 pohár liszt

1 teáskanál sütőpor

0,5 pohár étcsokoládé felkockázva

vaníliapor

0,5 pohár vörösáfonya felaprítva

1,5 pohár barna nádcukor

0,5 pohár mandula durvára vágva

kb. egy-egy csapott mokkáskanál a fűszerekből:

őrölt fahéj, ánizs, szegfűszeg

Adj hozzá

2 kis pohár kefírt vagy joghurtot (175g)

3 tojást

10 dkg vajat

Szagolj bele és ha úgy tetszik, 

reszeld bele egy kezeletlen narancs héját 

és/vagy darabolj bele egy banánt.

Süsd meg muffinformákban vagy

egy nagy őzgerinc-, koszorú- vagy kuglófformában, 

amit vajazz és lisztezz ki.

Kellemes, illatos ünnepeket, szép terített asztalt hozzá.

A hozzávalókat a rétegrend szerint írtam. Alakítsd ki a te réteges verziód. Vigyázz, egy szokványos 1 literes befőttesüveg sajnos épp nem elég, nagyobbra lesz szükséged.
A pohár egy épp kiürült kefirespohár.
A liszt helyett használhatsz zabpehelylisztet, teljes kiőrlésű lisztet vagy bármilyen neked tetsző lisztkeveréket.
Használj őrölt vanílát vagy minimum Bourbon vaníliás cukrot.
Tégy hozzá olyan fűszereket olyan arányban, amit csak szeretnél. Ezeket keverd a legfelső réteghez az üvegben, hogy amikor kinyitják az ajándékod, érezzék az illatkavalkádot.
Dió, mogyoró, pekándió, pisztácia? Aszalt barack, cseresznye, szilva, mazsola, datolya, füge? Én azért is választottam az áfonyát, mert nem túl nedves. Nem biztos, hogy jót tenne neki pár hónap ácsorgás a kamrapolcon. Ha mégis nedvesebb aszalt gyümölcsöt választasz, írd hozzá a megjegyzést: Tartsd hűtőben. Felhasználható: 2015. január 10. Mondjuk. 
Ajándékozz mellé muffinkapszlikat, (papír vagy szilikon) sütőformát.
Az üveg tetejét borító papírra írd le a receptet és a teendőket.
És ne borítsd fel az üveget ajándékozás előtt mint én, hogy megmaradjanak a rétegek szépen, úgy csinos.

Persze a karácsonyi asztal díszévé is válhat a kezed alatt: illatos, puha, finom állagú, gazdag sütemény. Csokoládéval vonnám be és mandulaszeletekkel, áfonyával (mondjuk ilyen szép kis virágokat formázva), vagy kanírozott narancshéjjal díszíteném a tartalmától függően.

Gyors, kedves karácsonyi gasztroajándék (juj, de nem tetszik ez a szó...), bögrés sütemény, ami lehet akár áfonyás, banános, csokoládés, joghurtos muffin, vagy mogyorós, fügés kuglóf, vagy datolyás, narancsos őzgerinc. Ahogy tetszik. Csak figyeld meg, hogy a szeretteid mit szeretnének inkább.
Több éve készítem és ajándékozom, mindenki szereti. Kellemes készülődést :)

Házi vajkaramellás és marcipános szaloncukrot kéne csinálni ...

Hetek óta figyelgetem a szebbnél szebb, egyre ötletesebb és ígéretesebb szaloncukrokat a boltokban, de még nem választottam. Még nem tudom, mit tegyek a fa alá, mert a nagy halom szaloncukor helyett inkább egy kisebb, de igazán finom kupacot szeretnék, ahogy erről évente elelmélkedek. 
Nem, még most sem álltam neki, pedig régóta dédelgetem az ötletet, hogy elkészítsem a saját szaloncukrom. Azonban pár napja találtam pár nagyon inspiráló receptet, és nem is akármilyen formában, hanem videón. Havas Dóra, azaz Lila Füge prezentálja, hogyan is készíti el elég egyszerűen a kedvenc szaloncukrait. Én is nagy kedvet kaptam hozzá a film láttán. Nagyon meggyőző. És ráadásul adott egy jó kis ötletet a csokoládéba mártáshoz ( miután épp pár hete írtam arról, hogyan érdemes gyümölcsöt csokoládéba mártani).
Nagyon szívesen ajánlom ezt a videót és a recepteket mindenkinek, aki szeretne finomat, jobbat, egészségesebben, olcsóbbat és szánna  időt is a műveletre.

Elindult a fantáziám és képzeletben már vagy 10 fajta szaloncukrot készítettem.
Nos, a vajkaramellával szinte bármikor le lehet venni a lábamról, csak az a rengeteg cukor ne lenne benn.....
A marcipán nincs bent a top 5-ben nálam, de arra gondoltam, egy kis csokoládéval fogom kombinálni , éééééés a feketeribizli helyett rumban áztatott aszalt szilvával, nyammm....

És ha a klasszikus zselés az egyik kedvencünk? Nemrég olvastam egy receptet arról, hogyan csinálhatunk házi gumicukrot frissen préselt gyümölcslével, citrommal, mézzel és zselatinnal. A végén még nekilátok.... és ha így lesz, be is számolok róla.

És ha elmúlt a karácsony, más alakú bonbonokat is gyárthatsz a finom masszákból: a marcipánból golyókat formáznék, a vajkaramellából egyszerűen háromszögeket, négyszögeket vágnék, a leeső szélét pedig elnasiznám. 

Addig is nézzétek meg jól, milyen szaloncukrot vesztek sok szeretettel a szeretteiteknek. Javaslom a Stühmert, a Vadászt, a Szamost vagy épp a Nosztalgiát a Bonbonettitől. Ezeket ismerem és bármikor szívesen betenném őket a fa alá, de biztosan ti is ismertek más, jó minőségű szaloncukrot. A Milkán túl, úgy értem. 

Csokoládéba mártott gyümölcsdesszert

...azaz hogyan kell kivit enni.

A legegyszerűbb és legnagyszerűbb desszertek egyike a csokoládéba mártott gyümölcs, ha engem kérdeztek. Végtelenül egyszerűen hangzik - összesen és minimálisan 2 hozzávalóra van szükségünk - és könnyű elképzelni, milyen finom a roppanós csokoládé és a zamatos gyümölcs együtt. Ám nekem akad pár kérdésem.
Az igazi kérdés a hogyan?, azaz hogyan tudjuk előállítani a falatokat úgy, hogy azok mutatósak is legyenek. Mire tegyem a már bemártott darabokat, hogy szépen tudjam tálalni őket? Mennyi és milyen csokoládét olvasszunk, hogy finom legyen és könnyű legyen vele dolgozni? Mennyi idővel előtte készítsem el és mennyi ideig élvezhető még? És nem utolsósorban hogyan kerül több csokoládé a gyümölcsre mint bárhova máshova? Ez nekem mind nyitott kérdés egészen egyszerűen azért, mert nem vagyok cukrász :) Nekik ez biztosan sima ügy, vizsgakérdés az első év végén, igaz, lányok?

Hozzávalók:
csoki és gyümölcs közel 1:2 arányban
esetleg + cukor valakinek?

Amire szükséged lesz/lehet:
2 edényre a gőzöléshez és mártáshoz
fogvájóra a mártáshoz és tálaláshoz
1 rácsra a csöpögtetéshez
sütőpapírra a lecsöpögő csokoládéhoz
fűszerezéshez: vaníliapor, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs stb.
gyümölcspároláshoz: bor, rum, cukor

Mármost, a folyékony csoki forró, a gyümölcs pedig nem. Nem vagyok egy Heston Blumenthal, de elgondolkodtam rajta, hogy vajon a forró massza nem teszi-e tönkre a puha, hideg, lédús gyümölcsöket. Nem, nem okoz galibát a nagy különbség, sőt, úgy vettem észre - Fizikából 4-es voltam, drága Hargitai Sanyi bácsi! -, hogy ha hidegebb a gyümölcs, előbb köt meg rajta a csoki. Nem is kell olyan nagyon vastag csokikabát.

Ezért meg kell fontolni, milyen sűrű csokimasszával dolgozunk. Ha teszek bele egy kevés vajat, olajat vagy teszínt, egyrészt folyékonyabb lesz és simább, könyebb lesz mártani, másrészt egy kicsit lassabban fog megkötni. Én a legutóbbira szavazok, mert bár kicsit puhább, de finomabb. Ha bizonytalan vagy, inkább ne adj hozzá semmit.

Fontos a csokoládéolvasztás módja, amit már többször említettem itt-ott. Végy két egymásba illő edényt, mondjuk két kisebb lábost, vagy egy lábost és egy hőálló tálat. Bizonyosodj meg arról, hogy a(z alsó) lábosba töltött vízbe nem ér bele a felső edény, amibe az összetört csokoládét teszed majd. Ha igen, inkább válassz más edényeket, mert a lassan és gőzön olvasztott csokoládé nem fog összecsomósodni, míg ellenkező esetben pár perc alatt és nagy eséllyel csak egy ragacsos gombócot kapsz.

És mit márts meg ma? A banán jolly joker. November derekán kivit, almát, körtét. Ananászt. Míg van szőlő, azt is. A karácsonyra is készülve aszalt fügét, datolyát, szilvát, barackot. Mit hagytam ki?

A legegyszerűbb, ha fogpiszálóra tűzöd a falatokat és azzal mártod bele őket a csokiba. Akadhat otthon kis műanyag pálca, régen mini műanyag kard (még megtalálhatom valahol egy fiók mélyén, OMG...)! A képen látható megoldás, a kis fapálca remekül fest, bár nem tudom, mennyi siker kecsegtetne, ha megpróbálnám ezt a műveletet végrehajtani egy szelet puha vagy keményebb kivivel és egy tompa végű fapálcával... Maradok a fogvájónál. Ezzel az asztalnál is könyebb elvenni a tálról a falatokat. 
DE. Ott marad a kérdés, hogy mi van, ha a művelet közben lecsúszik a gyümölcsdarab a fogvájóról, ami egyébként olyan gyakran megtörténik? Hát, igen. A felszúrásnál amellett, hogy figyelünk az esztétikumra, ügyeskedeni kell, hogy egyben maradjon a mű. Ne akarj túl nagy gyümölcsdarabokat mártani, csak kisebb falatokat. Mondjuk, egy banánt több mint 3 felé vágj. A mártásnál ajánlom, hogy kvázi vízszintesen illetve csak kissé eldöntve tartsd a fogvájót. Ehhez a másik kezeddel a csokis edényt kell megdöntened, illetve kanállal merd a csokit a gyümölcsre. Csepegtesd le, egy plusz mozdulatot és egy plusz másodpercet megér.

A bemártott darabokat teheted egy darab sütőpapírra, bár így tócsát rajzolhat a csoki és karimája lesz a falatnak mint egy kalapnak, de szerintem úgy is finom. A legjobb egy sűrű fémrácson (hogy megálljon rajta minden darab) pihentetni. Ha sietsz, nem baj, ha mindez befér a hűtőbe. A rács alá tégy sütőpapírt, így összegyűjtheted a lefolyt csokoládét, amit elnasizhatsz vagy újra felhasználhatsz.

Arról nem tudok beszámolni, milyen a megmaradt csokoládét újra melegíteni, de ez, gondolom, a minőségén múlik. És milyen csokoládét használj? Én a minimum 50% kakaótartalmút ajánlom. Szerintem a Spar étcsokoládé finom és jól lehet vele dolgozni. de szóba jöhet bármilyen, jó minőségű csokoládé, aminek kedveled az ízét. A Katica tortabevonót és társait felejtsd el, hacsak nem ragaszkodsz valamelyik ízhez. Az avatott bonbonkészítők most valószínűleg csendben felhördültek! Hogyan képzelhetem, hogy bármilyen csokoládé alkalmas a műveletre!? Nos, pontosan nem tudom, ez mitől függ, de a kakaóvaj arányára vagy a zsírtartalomra gyanakszom. A csokicseppeket bizonyára e céllal árulják, keress ilyet, azzal elméletileg garantált a siker. Én továbbra is maradok a Spar saját márkás étcsokijánál, vagy a Lidl J.D. Gross 60%-os (vagy magasabb arányú) étcsokijánál.

Akkor a legfinomabb, amikor elkészül és már megköt a csokoládé, tehát érdemes a tálalás napján készíteni pár órával korábban. Sajnos nem élvezhető túl sokáig, pár napon belül el kell fogyasztani.

Gondold tovább: tégy hozzá fűszereket, vaníliaport, fahéjat, szegfűszeget, egy icic-pici gyömbért. Esetleg ánizst? 
Párold meg a körtét, az almát rövid idő alatt, de csak amíg roppanós marad, fűszeres, édes borban, majd hűtsd ki a csokiba mártás előtt.
Áztasd be az aszalt szilvát, meggyet, sárgabarackot víz-rum-cukor tetsző keverékben, amit aztán lecsöpögtetve, csokiba mártva ajándékba adhatsz, az italt leszűrve pedig finom puncsot készíthetsz.

Nem is olyan régen kaptam egy egész doboz csokoládéba mártott, kandírozott narancshéjat. Mit ne mondjak, isteni volt!  Csodás ajándékötlet....Talán kiérezni, hogy már várom az adventet, a karácsonyt, igaz? :) És ez megtörténik velem újra és újra.

Sárgarépakrém

Egy számomra nagyon kedves és manapság igencsak időszerű recept következik. Márciusban, bocsánat, áprilisban még csak ácsingózhatunk a bőség után és az idényzöldségekből kell varázsolni. Még mindig nem szeretem a primőröket, hiába ontják a receptújságok és oldalak a friss borsós recepteket. Mindig az jut eszembe, hogy vajon hol a csudában nő ilyen korán akkorára az a növényke? Ahogy elnézem a borsóültetvényemet így április 29-én, még türelmesen várakoznunk kell a friss borsóra, mert egyelőre pár üde levél kandikál ki a földből. Majd szólok, ha virágzik, akkor már talán lehet vágni a centit.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)

Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán

1) A megtisztított sárgarépát  kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.

Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.

Gyengebab leves zöldségekkel, tejföllel

Egy nem túl beszédes kép az utolsó tányér levesről. 

A petrezselyemzöld nagyon hiányzott róla 

és az íz sokkalta finomabb a látványnál, ezt megígérhetem.

 
Képzeljétek, még sosem főztem "gyengebabot" és kissé bizonytalan is voltam, így utánaolvastam. A szokásos mélyhűtőkiürítési projekt keretén belül került a kezembe egy kis zacskónyi, így indult a történet. Kerestem én a neten tejfölös gyengebablevest, zöldséges gyenge bablevest, de mégsem találtam túl sok mindent. Talán nem gyengebabnak hívják általában?

Annyit tudtam, hogy más zöldségekkel, egy kevés bacon szalonnával, sok hagymával és valószínűleg egy kevés tejföllel szeretném elkészíteni, de biztosan nem szeretném berántani. Végül is hiába keresgéltem, rájöttem, hogy valójában megvan a saját elképzelésem, így a következő lendülettel neki is láttam. És olyan finomság lett belőle, hogy magam-magam is megleptem.
 
Hozzávalók 4 adaghoz:
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
egy 10 dekás csomagolt, szeletelt bacon szalonna kb. ötöde
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 marék gyengebab (ilyentájt a mélyhűtőből)
4 szál sárgarépa (nem az a hatalmas darab)
2 szál fehérrépa (ezek is csak amolyan közepes darabok voltak)
frissen őrölt fehérbors
2 babérlevél
1 Alnatura leveskocka 
só
fél pohár tejföl
1 csapott evőkanál rizsliszt
1 csokor petrezselyemzöld

1) Felaprítottam a bacont, a hagymát és a fokhagymát és megpirítottam az olajon.
2) Felkarikáztam a répaféléket, az alaphoz adtam és keverés mellett tovább pirítottam azt.
3) Hozzáadtam a felengedett babot, a fűszereket, felöntöttem vizzel és puhára főztem az egészet.
4) A leves kissé édeskés lett és úgy éreztem, egy kevés fokhagyma és egy kis tejföl jól kiegészítené az ízeket. Egy kevés rizsliszttel kikevertem a tejfölt és behabartam a levest. Egy kicsi fokhagymát belereszeltem a végén.

Nagyon ízlett nekünk ez a tulajdonképpen régimódi, egyszerű tejfölös bableves egy kicsit új köntösben, pár aprósággal kiegészítve.
A levesalap ismét bevált, ahogy a lencseleveseknél már bizonyított, szívből ajánlom az elkészítési módot.
Remek étel ez a szerény szezonális márciusi kínálatot tekintve, igaz? Hiszen jócskán várnunk kell még, hogy friss borsót, újhagymát, retket, spenótot hozhassunk be a kiskertből, és addig is ki kell húznunk valahogy a répa-káposzta-hagyma-alma-cékla kombóval és a mélyhűtőben felejtett kincsekkel. Hát, így nem is olyan nehéz és ígérem, ki fogom bírni, amíg kinő az áhított friss petrezselyem- és korianderzöld is. Már több mindent elültettem és várom a sorban kibukkanó zöld növénykéket. És ti? 

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával

A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz
só
fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.

Töltött káposzta

Így indult 2013. december 24-én a nagy töltött káposzta projekt:

ezzel a 3 kilós káposztával. Dupla adag.

Még a nap is kisütött és roppant festői volt a kupac,

míg órákkal később a végeredmény pont úgy mutatott a tányérokon , 

mint bármilyen kulturált töltött káposzta.

Megfőzök én mindent, amit el tudok képzelni, akár kóstolás után is, a quesadillától kezdve, a spenóton keresztül a dahllal bezárólag, amiről kaphattok egy kissé vegyes képet ebben a blogban is, de a klasszikus rántotthús-fasírozott-pörköltnokedlivel-halászlé-töltöttpaprika ötösfogat valahogy a háttérbe szorul. Meg kell jegyeznem, a tejfölös csirkepaprikásomra kifejezetten büszke vagyok, bár kb. 3-4 éve nem készítettem.
Eleddig nem készítettem túl sokszor, de jó ideje tudom, mi fán terem a finom töltött káposzta. Enni sem ettem túl sokszor, nem a mindennapok eledele volt nálunk, de mindig nagyon élveztem, ha megkóstolhattam. Szóval nagyon jó indíttatást kaptam, olyat, amit érdemes követni.

Ezek után nem kívánok iskolát nyitni töltött káposzta főzésről, csak elmesélem, hogy már én is majdnem elértem azt, amit igazán kiválónak tartok és hogy akadt pár dilemmám, míg idáig elértem:

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, még vásárolni sem tudok túl jól. Nem tudom én megmondani, hogy pont combból vagy lapockából lehet-e jót főzni, mert azt vettem, ami érzésre jobban tetszett.
Nem biztos, hogy a lehető legprofesszionálisabban készítem elő a káposztaleveleket, de így is működik. Egyelőre. Majd körülnézek még bevált ötleteket keresve.
Tudom, hogy két iskola létezik: akik megfőzik a rizst és akik kardoskodnak a nyers rizs mellett. Én a félutat választottam ki magamnak, mert így jobban érzem a hús és a rizs arányát.
Tudom, hogy valaki a savanyú káposzta leveleit használja a töltelékhez, én az édes káposztára szavazok.
Lehet oldalast, kolbászt (te jó ég...) belefőzni, én nem tenném, az egy másik étel lenne. 
Már csak egy egészen kicsit kell igazítni rajta és kész is a nagykönyvbe bevésendő recept. Szerintem.

Ha jól tudom, ez a fajta töltött káposzta a Nyírségre jellemző inkább. Tudom, hogy tájegységenként változhatnak a főzési szokások és hogy erre nálunkfelé sokan készítik kizárólag savanyított káposztából. Ettem én egészen autentikus töltött káposztát is és azt bizony nem bíztam a véletlenre: amikor Erdélybe utaztam, a jó Ilonka, a szállásadónk főzött ránk és én külön kértem, hogy készítsen. Hát az eléggé más volt a megszoktott ízekhez képest, ugyanis kapros volt! És milyen finom! Biztosan csombor is volt benne, el sem tudom képzelni, hogy ne használta volna, de sajnos nem emlékszem pontos részletekre, csak az elemi élmény maradt meg, ahogy ott ültem átszellemült képpel a gőzölgő tányér fölött. 

Történt, hogy a Főkosztossal nagy elánnal nekiálltunk az első töltött káposztánknak vagy 5 éve. És mi lett belőle? Nagy, kemény, tömör töltelékek. Nem hogy nem kínáltunk meg vele senkit, de meg sem ettük, sajnos kidobásra került.
Aztán jött még pár próbálkozás, újraalkottuk a hús, a rizs és a zsír arányát, pár aranyszabályt betartottunk és egyszer csak valami nagyon finom került ki a fazékból. Na, akkor én fogtam magam és egészen pontosan lejegyeztem, mit is csináltunk és mit tanultam belőle, mit változtatnék. Azóta nem csak nagy igyekezettel, hanem jó szívvel állok neki minden adagnak. De azért történt itt valami számunkra is különleges nem olyan rég, egy fontos napon:
Karácsonykor történt, hogy olyan nagy adagot terveztünk be, hogy első lépésként fel kellett mennünk a padlásra a nagymamám disznóöléses fazekáért. Fogalmam sincs, hány literes, de bevállaltuk, hogy megvendégeljük a családot, így nekivágtunk életem, illetve életünk legnagyobb adagjának. Merész.
Így most muszáj megmutatnom a receptemet, amivel én bizony kezdek elfogult lenni. Referenciának meg ott a Főkosztos, lehet érdeklődni, mitől vigyorgott olyan elégedetten mintapékkutyája.

Hozzávalók egy nagy adaghoz, a karácsonyi adag a duplája volt:
1 közepes édeskáposzta, amiből kb. 15 töltelékhez elég levél kijön
kb. 10-15 dkg savanyított káposzta a piacról
50 dkg disznóhús, lapocka vagy comb, én mindenesete szép sovány húst választottam
10-15 dkg nyers, füstölt, kolozsvári szalonna, szép húsosat vágattam a pultnál
12 dkg nyers rizs
1 közepes (vagy nagy) vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tojás
1 kis konzerv paradicsompüré
kb. 1 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 szárított piros édes fűszerpaprika
frissen őrölt fehérbors
só
hát ennyi és pont így finom

0) Most karácsonykor ennek a duplája készült, ezért először is kerítenünk kellett egy alkalmatos főzőedényt. A padláson unatkozó diszóöléses fazék jöhetett csak szóba, gondoltam, abban biztosan elfér minden, a nagymamám csak tudta, hogyan kell 30 adag ételt megfőzni.

1) A káposztát még nyersen a leveleire szedtük, amivel biztosan ellenkezik sok tapasztalt töltött káposzta készítő, mert felmerül a kérdés: miért is nem abáltuk meg egészben, miután eltávolítottuk a torzsáját? Hát egyrészt nem volt annyi időnk, hogy egy egész fejet megabáljunk, másrészt én így tanultam. Szóval addig szedtük a külső káposztalevelet, amíg nem elszámoltunk 30 adag töltelékig és ráhagytunk jó pár tartalék levelet, hogy legyen mibe csomagolni a finom masszát. A maradék káposztát vékonyra vágtuk.
Ez a legkevésbé hálás része az egész hadműveletnek, mert szakad a káposztalevél. Aztán kérdem én a tapasztaltabbakat: miért lenne könnyebb a főtt leveleket lefejteni a káposztafejről? Az nem szakad olyan nagyon? Nem vagyok róla meggyőződve.
2) Aztán megint mehettem a padlásra, mert ekkora adag káposztalevél abálásához újfent nagy fazék kell, bizony. Míg felforrósodott a sós víz, a levelek középső erét kivágtam egy éles, vékony pengéjű késsel, de nem távolítottam el, csak igyekeztem olyan vékonyra vágni a felületet, mint a levél maga.
3) Mire egyszer felforrt a víz, már készítettem elő egy nagy fém tálcát. Először letettük a forró teli fazekat a kőre, úgy álltunk neki - komolyan mondom, már akkor disznóöléses hangulatom lett, igaz rég volt. Amikor nem láttunk a gőztől, miközben mindenhol túlméretezett fazekak felett szintén túlméretezett fakanalakkal és késekkel a kezében sürgölődött a család. Szűrőlapáttal, egyesével emeltük ki a leveleket a tálcára, ahol kihűltek kissé, hogy fel tudjuk őket használni. Ahogy szakadtak a levelek, mi sűrűn *****tünk. A forró vizet nem öntöttük ki, hamarosan felhasználtuk egy részét.
4) Időközben a hagymaféléket megtisztítottam, apróra vágtam és olajon megdinszteltem. A megmosott, lecsepegtetett rizst hozzáadtam és annyi forróvizet öntöttem rá gondolomformán, hogy kb. a duplájára dagadjon kb. 3-4 perc alatt. Ezután lezártam a gázt és megfűszereztem a rizst. Hozzáadtam a tojás, a darált húst és a szintén ledarált szalonnát és szépen összegyúrtam az egészet. A szalonna bőre hamarosan kelleni fog.
5) A húsos masszát egy hevenyészett mozdulattal kettéosztottam a tálban, hogy tudjuk majd, kb. hol tartunk és nekiláttunk a göngyölésnek. Csak lazán, nem szabad nagyon szorosra tömni a leveleket (okulva az első saját tapasztalatból, lásd fent). 
6) Kezdődött az építkezés azzal, hogy a nagyfazék fenekén megágyaztunk a szalonna bőrével. Aztán jött egy laza réteg édes és egy kicsit kevesebb savanyú káposzta, valamint egy kanálnyi paradicsompüré és só. Erre egy réteg töltött káposztalevél hajtással lefelé. Aztán ismét egy réteg káposzta, paradicsom és só, aztán töltelék és így tovább, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Az építmény tetején káposztaréteg van. Ideális esetben elég minden hozzávaló, a töltelék, a levél, stb. Ezt segítheti az, ha már időközben elkezdesz matekozni.
7) Ezt a majnem teli lábost letettük a földre és óvatosan nyakon öntöttük a még mindig forró káposztalével, annyival, ami épp ellepte. Ezt követi a kezésbé mozgalmas rész, a főzés. Lassú tűzön, órákon át, jó sokszor megkóstolva és aggályoskodva a fazék felett: Vajon elég ízletes lesz? Kellően megfő majd? Te jó ég, ez még mindig sótlan ...
8) Aztán feltakarítottunk. Lett ott akkora főzés, hogy körülöttünk majdnem minden magán viselte a nyomait.
9) Persze tejföllel, külön 12- és 25%-sal tálaltam, mert ki tudja, ki mit akar szem előtt tartani karácsony estéjén. A derékméretét vagy az ünnepi tobzódást. És toronyi kenyérrel, ami közel s távol a legfinomabb. Igazán szerencsések vagyunk vele. Igen, lett belőle igazi ünnepi asztal, ahová először ülhettünk le együtt a nappalinkban, amin nagyon sokat dolgozunk, a feldíszített fa mellett és én nagyon boldog voltam.

Meg lett ebből szép hosszú recept is, ugye? Ezt egyszerűen nem tudom rövidebben elmondani, hiszen így teljes, a sok tapasztalattal együtt. Amilyen egyszerű étel ez, olyan körülményes tud lenni. Olyan, aminek úgy neki kell veselkedni. De megéri. Ritkán ugyan, de megérti.
Mindenesetre nagyon örülök az eltalált ízeknek. És a kellemes állagú tölteléknek, ez elég fontos nekem. És mi lenne az az igazítás, amit emlegettem? Az, hogy egy kicsit több savanyú káposztát bírna el az ízek egyensúlya. Ennyi.

Nem tudom, lehet-e értő szemmel káposztafejet választni a piacon, ami jó alapanyagnak bizonyul majd és kezes ahhoz, hogy kellő mennyiségű és minőségű levelet tudjunk róla leszedni.
Nem előre ledarált húst vettem, hanem ledaráltattam egy tetszetős darabot.
Javaslom a házi savanyított káposztát a piacon. Ott talán esélyed van rá, hogy jó minőségű, tartósítószertől mentes alapanyagot vegyél.

Talán mindent elmondtam, ha nem, hát pótolom később. Kívánom, hogy ti is találjatok annyi örömet a töltött káposzta főzésben mint én, azaz mi azon a karácsonyi napon.

Sárgarépás, mustáros csirkemell

A következő étel a "nézzünk körül a hűtőben, hogy ne menjen tönkre valami finom" és a "használjuk fel az itthon fellelhető hozzávalókat, mielőtt elmennénk vásárolni" jegyében született.
Így történt, hogy amikor leitattam a vizet a csirkéről, még nem tudtam, mit fogunk ebédelni. Aztán körülnéztem: a még karácsony előtt a piacon beszerzett házi sárgarépa a hűtőben; gyönyörű és igazi bio vöröshagyma a kamrában, ajándék a barátnőmtől, saját termésük; kettévágott mustárosflakon az asztalon - a reggeli teríték maradéka -, amiből szeretem kiszedni a maradékot. 
És mert Nóri megismertetett egy számomra újfajta finomsággal - amit mindig nagyon élvezek: egy igazán finom és egyben inspiráló kóstolót kaptam egy bizonyos mustáros, fokhagymás répakrémből egy csipet lestyánnal. Még élénken él bennem az emléke és mielőbb szeretném viszontlátni a pirtósomon.
Hát, nagyjából így született meg ez az étel. Kétségtelen, hogy étel első ránézésre beleillik a szokásos zöldséges csirke receptjeim közé és relatív rendszerességgel kerül ki valami hasonló a serpenyőmből, de ez annyira finom lett, hogy úgy döntöttem, feljegyzem. Hogy meg tudjam ismételni.
Fényképem az nincsen, elfogyott minden, mielőtt még gondolkodtam volna. 

Hozzávalók:
kb. 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csirkemellfilé
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
5-6 közepes sárgarépa
frissen őrölt fehérbors
1 púpos teáskanál majoranna
1 teáskanál oregano
kb. 1 evőkanál mustár
só

1) A szobahőmérsékletű csirkemell filéről felitatom a maradék vizet és egyforma, kis csíkokra vágom.
2) A répát lereszelem, a kétféle hagymát vékonyan felszelem.
3) A szép nagy, wokszerű serpenyőmet használom. 2 ek olívaolajat hevítek és kevergetés mellett kb. 5-6 percig pirítom a húst. Közben borsot tekerek rá és megszórom a zöldfűszerekkel.  A végén megsózom.
4) A pirított húst kiszedem egy hőálló tálba és most következik a zöldséghalom. Sszükség lesz még legalább 2 ek olívaolajra, de időközben lehet, hogy kell még. Gyorsan, kevergetés mellett dolgozunk, hogy megpiruljanak, kissé karamellizálódjanak a zöldségek. A nagyok rázogathatják is a serpenyőjüket olyan ügyesen előre és felfelé dobálva a piruló halmot. Én még nem így tudok zsonglőrködni, ráadásul nem igazán szeretek sütőt takarítani. Közben ezt is fűszerezem. Ez kb. 3-4 percet vesz igénybe.
5) Visszateszem a húst a serpenyőbe, hozzáadom a mustárt és felöntöm kb. 2-3 dl vízzel, annyival, hogy a hozzávalók kissé megduzzadjanak, tovább puhuljanak és kellően szaftos legyen az étel, amikor lezárom a gázt kb. 5-10 perc múlva. Persze jól megkeverem és utólag is fűszerezem az ételt.
6) Vöröshagymával, borsóval és - ismét csak - reszelt sárgarépával párolt barnarizzsel tálaltam és nagyon élveztük.

Nagyon kedvelem az ilyen állagú és összetételű ételeket.A sárgarépa-hagyma-fokhagyma-mustár kombó pedig nagggyon megtetszett! A zöldfűszerek szépen harmoznizáltak vele, de legközelebb kipróbálom a lestyánt is.
Az előkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint maga az elkészítés, ezt kalkuláld bele. Ha barnarizzsel köríted, kezd a főzést a rizzsel, így kb. 45 perc alatt el is készül minden.
Azt hiszem, egy deci tejszín vagy kókusztej kifejezetten jól illene hozzá. 

Bármikor elkészíthető, a hozzávalók mindig rendelkezésre állnak és ez most nagyon jó nekünk, mert épp itt vagyunk a tél közepén, január 16-t írunk. Nézz körül te is a hűtődben és gondolj össze valami finomat, amit eddig még nem ettél. Ha úgy érzed, szerény a januári választék, egy kevés inspirációt kaphatsz egy tavalyi posztból, amiben azon gondolkodtam el, mi minden áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy időszerű és finom ételeket együnk. Aztán irány a kamra és a hűtő. És a piac, ahol még mindig találhatunk helyi termelőket. Arról ismered meg őket, - hogy is mondjam - hogy nem árulnak padlizsánt ezidőtájt és nem kifogástalan egyenrépa áll előttük halomban.
Kellemes válogatást.

Csőben sült tejfölös csirkemell

Az emberek rajonganak a sült sajtért és sonkáért vagy bacon szalonnáért. Na jó, nem ez az évtized megfigyelése. Mondjuk úgy, hogy újból és újból rácsodálkozom: miért pont ez hoz lázba sokakat?
Egy szokványos, fantáziátlan étlapon biztosan a sajttal, sonkával töltött rántott hús az étterem legjobb ajánlata.... Vagy csavard baconbe a zöldséget és a biztonság kedvéért még süss rá sajtot is. Vagy temesd el az étel legnagyobb részét 2 marék reszelt trappista alá és kéééész a frappáns tálalás ..... óóóó, te jó ég.

Itt van a jól bevált csirkemell torta: csomagold be sok sajtba a csirkemellfiléket és süsd meg baconkabátban. Mindenki ismeri, ugye? Finom, finom, a csirke nagyon odaadó jószág, sült bacon- és sajtíze lesz; nagyot nem lehet vele hibázni, joker étel. Persze, tegye fel a kezét, aki nem szereti a sült sajtot vagy szalonnát. Jelezném, hogy én szeretem, de nem lehet vele lenyűgözni. Hiszek benne, hogy az ilyen ételeket is el lehet készíteni remekül, de hogy ez lenne az ételek alkotásának és a vendéglátásnak a netovábbja, azt kétlem.

Nos, ilyen bevezető után senki nem gondolná, mit készítettem: valami hasonlót. Ez volt a kiindulópont. Egy recepteket ajánló közösségben linkelte be egy tag és itt olvashattam a sok kommentet, miszerint milyen nyálcsorgató is ez az étel. Mindenesetre felborzolódni látszódtak a kedélyek és én eltűnődtem: Tényleg? Ennyire megindít sokakat, akik naponta gondoskodnak, sütnek, főznek? Hát, legyen, és is elkészítem a változatosság kedvéért. Mert azt reméltem tőle, hogy egy kicsit más lesz. Mert a húst apróra vágtam, mert a szósz alapja a tejföl volt és ez kíváncsivá tett. Hát, annyira nem lett más, de mondjuk úgy, kellemes. Ha jól emlékszem, kisebb változtatásokat eszközöltem eképp:

Hozzávalók:
80 dkg csirkemell - 2 egész csirkemellfilé volt
20 dkg bacon szalonna - hát, pont annyi, amennyivel kibéleltem a tálat és befedtem a művet, az őzgerinc forma a padláson vár a jobb sorsára 
15 dkg reszelt sajt - gondolomformán és gondolom, nem Csízió pizzafeltétet vettem
só
bors - frissen őrölt fehér bors
petrezselyem ízlés szerint - a fotó tanusága szerint ez nem került bele
4 evőkanál tejföl - azt hiszem, gondolomformán tettem bele, amennyi kellően összetartotta a húskockákat
3 evőkanál liszt - ezt ma nem tennék bele
2 tojás - ez összetartja majd a sajttal együtt liszt nélkül is

1) A szobahőmérsékletű, száraz (nem vizes) húst felvágtam apró kockára.
2) Összekevertem a tejfölt a tojásokkal, sóztam, borsoztam és hozzákevertem a reszelt sajtot, majd a felkockázott húst hozzáadtam a masszához .
3) A szép kerámia sütőtálamat kibéleltem szalonnával. A masszát átöntöttem a formába és további baconszeletekkel takartam le a tetejét. 
4) Ezt a tálat hideg sütőbe tettem és 170-180 fokon készre sütöttem. Szeletelés előtt érdemes egy kicsit állni hagyni. 

Ha nagyon pirul a teteje, tégy rá sütőpapírt. Én azért ízesíteném egy kicsit, egy kevés fűszert elviselne, akár szerecsendiót, akár majorannát.
Nem lett egy nagy durranás, de alapvetően nem rossz, akarom mondani finom étel. Szerintem kissé száraz lett, így sok friss salátával tálaltam. Nekem jellegénél fogva inkább a hideg idők étele, de nyáron hidegen szeletelve egy finom salátával szépen megállja a helyét. Már ha szereted a sült sajtot és bacont.
Én maradnék inkább egy ilyen ötletnél mint ez a göngyölt pulykamell, ez igen, ez már megfogott. Remekül fest és rengeteg ízt ígér. A sonka és a sajt után is van élet. Akarom mondani, étel.

Adventben, készülődve

 

Valamiért rajongok a szép, kedves vagy vicces süteményszaggató formákért. Ha látok egy kupacot, azonnal átnézem, hátha találok valami kincset, ami még hiányzik a nagy fadobozból. Nem szerzek be bármit, inkább egyesével vadászom az új darabokat.

Ismét előkerültek a dobozból, idejük van. Érdekes, hogy év közben nem nagyon jut eszembe, hogy sütit szaggassak, de most övék a főszerep.  
Be van osztva az időm: vasárnap megyek vendégségbe beiglit sütni, amit délután a mézeskalács, vagy ahogy a recept nevezi, mézesbáb követ idehaza. Ugyanúgy fogom készíteni, mint 20 éve mindig. Már megvan minden hozzávaló - kellemes feladat előre beszerezni mindent. A vajat, aztán a tojást Vépről, a mézet Szőcéről, bár csak a piacig kell elfáradnom, a szokásos standhoz.
Aztán úgy készülök, hogy még a linzer is beleférjen aznap este, bár idén szigorúan 3 fajtánál húzom meg a határt, viszont így meg válogatni kell majd. Melyiket szeressem jobban? A vaníliásat, a narancsosat, a csokoládésat, a mogyorósat vagy a kókuszosat? Hiszen az ehető héjú narancson át, a finom étcsokin keresztül az őrölt törökmogyoróig bezárólag már minden itt várakozik a kamrában. Na jó, a Nutella elfogyott, az olyan illékony természetű. Kanállal fogy.
Aztán madártej és beigli készül itthon másnap. És ismét "egyszerű bejglit" sütök, 5 mákosat, 1 diósat. Hiába a mákos a kedvenc, rájöttem, hogy ez a citromhéjas, rumos, diós íz visszarepít engem az időben, oda a nagyszüleimhez, a hideg szobába, a tükrös szekrényhez, ahol általában egy jénai tálban elrejtve lapult a süti, legtöbbször diós.

Jómagam maradok a szokásos, jól bevált süteményeknél, de szívesen ajánlok több más sütimet is, ami nagyon illik az adventhez és a karácsonyhoz. Csak legyen fűszeres, illatos, csokoládés, vaníliás. 
Nem tudom, ilyen bőséges sütikínálat mellett lesz-e valami a tavalyi tervből, miszerint meg kell sütnöm Rita gesztenyés, csokoládés, narancsos beiglijét, de szívem szerint nekilátnék.

Persze nem csak ezek a fém, nagyrészt klasszikus csillag- és angyalformák vannak a tarsolyomban, hanem jó pár műanyag is, régi is, új is, amik inkább viccesek. El tudom képzelni, hogy azokat lehet használni a szilikon nyújtólapokon is, de eszembe sem jut azt kicsavarni az asztalra ilyenkor. Természetesen a régi fadeszka kerül elő, ezen aztán bátran dolgozhatunk, szaggathatunk bármilyen formával. Ha még nem találta ki a család, mivel is szeretne meglepni karácsonyra, javaslom, adagold be nekik, hogy - bár nehéz és sok helyet foglal, bánni sem olyan könnyű vele - egy szép gránit kőlap milyen nagyon jól jönne a konyhádban. Amin gyönyörűen lehet linzert nyújtani, karamellt önteni, netán csokoládét temperálni, aztán még ki tudja, mi mindent csinálni, azaz sok finomságot tudnál vele varázsolni. Csak egy kőfaragóhoz vagy sírköveshez kell elbaktatni és talán nem is olyan bonyolult akár egy másik munkából leeső, 40-50 centis darabra alkudni vele. Ennél nagyobbat nem ajánlok, nehéz is, rideg is, vigyázni kell vele. 
 
Bár a főszerep a formáké és a aprósütié, most is hadd javasljak egy dolgot: egy jó filmet, egy mesét, amit nem baj, ha már ismersz, hogy a kezed is járjon közben. Ez vérmérséklet szerint lehet egy manapság kötelező karácsonyi darab vagy egy jó kis mese, de persze ennél is fontosabb egy kitartó és kedves társ a sütésben, úgy az igazi.   

   

Nálunk zsályás a sütőtökleves

Itt a sütőtökszezon, ki nem szereti? Hát én nem is ismerek olyat. Édes, tömör húsú, melengető, illatos, jó érzést ad. Kaptam Elvirától is egy szép tököcskét - köszönöm még egyszer - és az ötletet: ebből levest kell főzni. Így is lett. Egy keveset merengtem a fűszereken, miközben puhultak a vízben a tökkockák és így tálaltam végül olívaolajon, fokhagymával pirított krutonnal. Mit is lehet mondani, fűszeres, szép színű finomság, élményszámba is elmegy. 

Hozzávalók kb. 3-4 adag leveshez:
1 közepes sütőtök fele
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
2-3 ek extra szűz olívaolaj
5-10 friss zsályalevél ízlés szerint
kevés szerecsendió
frissen őrölt fehérbors
só
ha van, csirke- vagy zöldségalaplé
ha kedveled, egy kevés, talán 1 dl tejszín krémesebbé teszi

A krutonhoz:
2-3 szelet jó minőségű kenyér a kedved szerint
1-2 ek extra szűz olívaolaj
fokhagymapor vagy fokhagyma
kicsi só

1) A tök megtisztított húsát felkockáztam és sós vízben puhára pároltam, annyiban, ami kellemesen ellepte, nem többel. A legjobb, ha van alapleved. Most én is csak előkaptam egy dobozt a mélyhűtőből, mert nagyon ügyesen több levest főzök mostanában, amiből félre tudok tenni levet.
2) Közben a felaprított hagymákat megpirítottam az olajon és fűszereztem.
3) Úgy döntöttem, hogy a hagyma maradjon darabos a krémes levesben, így csak a megfőtt tökdarabokat pürésítettem. Nem kell feltétlenül gép ahhoz, hogy krémes levest egyél, egy öreg krumpinyomó és pár perc meló is remekül megteszi.
4) Újra ízesítettem és már a kóstolás közben is kiderült, hogy a zsálya nagyon jó ötletnek bizonyult. Egy egész kevés frissen reszelt szerecsendióval ízesítettem. Ha tejszínnel készíted, most keverd hozzá.
5) A kruton nagyon egyszerű, de annál finomabb: finom, tömör rozskenyérszeleteket aprítottam egy jó késsel kisebb, mint egy centis kockákra. A lényeg, hogy egyformák legyenek. Egy jó serpenyő kell, finom olaj és két lapát, amivel folyton forgatom a piruló kockákat. A fokhagymaport választottam, mert azt egyenletesebben és finoman rá tudom szórni a kenyérre és nem is ég meg, mint a fokhagyma. 10 perc a művelet, megéri.

Nem először készítek zsályával levest, hiszen a hagymalevesem is azzal készítem. A vajtök jó barátja még a szerecsendió, de frissen reszeld rá, a fehérbors, egy kis csípős paprika, akár csilipehely, ha divatos akarsz lenni. A gyömbér, a római kömény, a koriander esetleg.  
Ha nem akarsz vacakolni a kenyérkockákkal, egész szeletet is megpiríthatsz hasonlóképp, csak a levesgyöngyöt kerüld.
Olvastam, hogy sokan puhára sütik a tökhúst a sütőben, úgy készítenek levest. Legközelebb kipróbálom, mert sütve a legaromásabb, legédesebb szerintem.
Feltétnek tökmagot is piríthatsz hozzá szárazon. Vagy kevés felaprított, ropogósra sütött bacon is jól jöhet és szerintem szépen kiegészítheti az ízeket. Csodásan mutatna egy tálban a tetején pár csepp olíva- vagy tökmagolajjal, krutonnal, baconnel, tökmaggal, csilipehellyel gazdagon, színesen. Vagy ha tálalásnál mindezt felkínálod kis tálkákban, mindenki kedvére szórhat bármelyikből a levesére. Ezt Elvirától tanultam, köszönet az ötletért :) 
 
Kellemesen melengető levesélményeket kívánok a beköszöntő hidegben. Hozzá mesének hadd ajánljam kedvenc mesterem, Váncsa István írását a vajtökről. És csak most olvasom a második oldalon, mert hát lapozni is lehet, hogy ő is zsályával fűszerezte több tökös ételét. Hát ennek meg külön örülök ... Próbáljátok ki egyszer. Imádom a zsályát.
Aztán még sem ez lett a végszó, hanem ez itt: most, hogy szörfölgetek itt lelkesen a mester receptjei után, találtam egy pár hetes írását a zsályáról, amiről lemaradtam. Tespis csirke zsályával, fügével, fehérborral. Imádom a zsályát.

Almaecetes, fokhagymás, rozmaringos csirke

A köret édesburgonya - szépen kiegészítette az ízeket

Több mint 2 éven át nem volt tévénk, úgy értem, nem volt tv előfizetésünk és hamar kiderült, hogy úgy is szépen el lehet éldegélni. Ám egy szép napon egy ellenállhatatlan ajánlattal kísértett meg a telefonos ügyfélszolgálat, így ismét van egy csomó adónk, amiből én kb. négyet nézek a Spektrumtól kezdve a TV Paprikáig bezárólag.

Szóval nézem, vagy csak hallgatom a háttérben a TV Paprikát, ahol jó pár dolgot összeütnek a konyhában. Több receptet lejegyzeteltem már, kivéve a jelen csirkét, amit azonnal megjegyeztem - mit mondjak, nem egy bonyolult művelet. A hívószó az ecet volt, mert már több hónapja lebegtetek egy lyoni ecetes csirkét a Főkosztos lelki szemei előtt, és ez valahogy egyszerűbbnek tűnt most. Kisebb módosításokkal így sikerült.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús, nálunk comb
3 ek extra szűz olívaolaj
1-2 ek ek vaj (nem margarin)
4 gerezd duci fokhagyma
kb. egy púpos teáskanál friss rozmaringlevél
nem egészen egy dl almaecet borecet híján

1) A csirkehúst feldaraboltam, a bőrét eltávolítottam és szokás szerint megfőztem holmi kosztos macskáknak, meg is mostam. Szobahőmérsékletű és száraz volt, mikor elkezdtem sütni az olívaolaj és a vaj keverékén. Enyhén pirosra sütöttem mindkét oldalát 3-4 perc alatt.
2) Közben megszórtam a felaprított rozmaringlevéllel és azt hiszem ellenálltam annak, hogy szokás szerint fehérborsot tekerjek rá. Viszont ez alkalommal úgy reszeltem rá a fokhagymát és egy kicsit ezt is pirítottam.
3) Egy kevés vizet öntöttem alá és fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára pároltam.
4) Akkor jött a móka: a fedőt levettem, magas lángon elfőztem a vizet, majd nyakon öntöttem az egészet az ecettel és magas lángon hagytam egy kicsit, hadd sisteregjen vele, meg is forgattam a csirkedarabokat, hogy mindenhol átjárja az íz. 

Ha bizonytalan vagy, inkább kevesebb ecettel kezdj neki és a 3. pontnál, a vízzel együtt add hozzá, úgy szelídebb lesz az íze. 
Vajjal selymesebb az íze, csak olívaolajjal egészségesebb.
Hogy mivel tálaltam, azt már csak a Jóisten tudja, ma héjában főtt, majd pirított krumplival köríteném. Hoppá, a fotóról most kiderült, hogy épp párolt édesburgonya került a tányérra a fűszeres csirke mellé ellenpontként. Ha még nem volt szerencséd az édesburgonyához - aminek történetesen semmi köze a krumplihoz -, ideje kipróbálnod, remek étel. Az Alidban szoktam vadászni a leggyakrabban.

Így utólag el kell még mesélnem, hogy nem először készítek húst ecettel és ennek története van:
Egyszer egy nyári este grillezésre készültünk. Be is pácoltam a pulykát, beleadtam mindent, amit csak tudtam és vártam, ízleni fog-e a közönségnek. Egyszerre sültek különböző adagok és azonnal kiderült, hogy a legfinomabb pácolt hússzelet díja másnak jár. Hiába a sok finom íz, a gondos előkészítés, az az ecettel készült pácolás nagyon ott volt. Nem volt titok a "titkos hozzávaló" és elgondolkodtam arról, hogy lecserélem a mustárt ecetre a húspácokban. A mustárral addig könnyebben elégettem a szeleteket, de amióta ecettel pácolok, ez nem történt meg. A lényeg a savas közeg, így mehet a citromlé, a bor, a borecet, más savas gyümölcslevek is. És legközelebb a csodás mustárporom.      

Gesztenyesütés és gesztenyepüré natúr, cukormentes gesztenyemasszából

Jó itt a nyugati végeken. "Sokat fúj a szél.", mondják messziről jött emberek, de nekem fel sem tűnik. Ilyenkor mindig azt gondolom: "És milyen jó itt a levegő". És vannak hegyeink, igaz egy kicsit utazni kell érte, de bármikor bámulhatom. Igen, amióta az eszemet tudom, bámulhatom a kőszegi hegyeket és a vonala beleivódott a szemembe. Amikor elutazunk messzebbre és már hazafelé tartunk, akkor tudom, hogy közeledünk, ha megpillantom a hegy olyan jól ismert vonulatát: "Már itthon vagyunk." A látványánál csak egy dolgot szeretek jobban, benne bolyongani, megmászni. Az Írottkő túra épp ezen a hétvégén volt, a legszebb időszakban. Én eddig vagy 10 kitűzőt gyűjtöttem be a 35 km-es távról és még sokkal többet tervezek. És a szívem csücske Kőszeg, Velem, Bozsok.
A hegy kincset is rejt és nem kisebb kincs ez, mint Magyarország egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése. Ilyentájt a térség apraja-nagyja kivonul az amúgy is mesés hegyekbe, erdőkbe, hogy gesztenyét szedjen, a környező falvakban pedig sütik a gesztenyét a portákon: fémhordóban vagy katlanban tüzet raknak és amellett álldogálva hatalmas, nyeles szűrőszerűséget rázogatnak, amiben szerintem több kiló gesztenye is elfér. Mondjuk nekem ez nagyon égett, nem szeretem, de nagyon látványos. Így fest:

Így sütik hagyományosan a gesztenyét Velemben szabad tűzön, sokszor a ház előtt.

Ha ilyet látsz, nyugodtan vehetsz is belőle.

És Gesztenyeünnep is van minden októberben.

Nekem idén drága Marianna barátnőm hozott egy nagy kupac gesztenyét, nem győzöm enni. Imádnivaló. Úgy értem mindkettő. :)  Én így sütöm szabad tűz és túlméretezett, nyeles szűrő híján:

1) Kereszt alakban bemetszem a tetejét. Végig. Legyen vékony pengéjű, éles a késed és légy kitartó, mert nem könnyű átvágni a külső, kemény burkot és az alatta megbújó puha, ám kissé szőrös belső burkot is egyszerre. Ha így teszel, könnyen hozzájutsz majd a csemegéhez.
2) Szépen egyesével belerakom egy sima lábosba - aminek a feneke feketére fog égni, jelzem - és kevés vizet, kb. egy evőkanálnyit locsolok rá. Fedő alatt, kis vagy közepes lángon, a felszálló gőzökben megpuhul és pirul is egyben. Még nem próbáltam, de hallottam, hogy érdemes előre beáztatni a szemeket. Jó ötlet.
3) Kb. 10 perc után megrázom a lábost és ezt ismétlem párszor, amíg kb. újabb 10 perc alatt el nem készül. Persze bekukkantok a fedő alá, ha kell, még kevéske vizet loccsantok rá és próbaképp megkóstolok egyet. Ha kinyílnak a burkok és megmutatják a sárga magokat, jól sikerült a vágás.
4) Mindig rácsodálkozom, milyen gyorsan elkészül. Vigyázz, ne égesd el, de puha is kell, hogy legyen. Egy hőálló tálba borítom és gyorsan lefedem konyharuhával, mert mire átrágod magad a tál gesztenyén, visszakeményedik a héja és úgy sokkal nehezebb megpucolgatni. De megéri minden szem, ha engem kérdezel.

Ám ha nincs gesztenyéd, a boltok hűtőpultja felé veszed az irányt te is, gondolom.

Tavalyi történet és most ismét ideje van. Klasszikus, karácsony előtti bevásárlás, de nem a rohanós fajtából. Tesco, a nagyobbik. Gesztenyemasszát vadászok, mert az egyik fajta le van árazva és arra gondolok, egyet bespájzolok, hogy legyen otthon az ünnepekre. Hát, nem voltam elégedett a gesztenye arányával. Mentem tovább, de még a harmadik, a drágább fajta sem nyerte meg a tetszésemet. A tisztított, főtt gesztenye nagyon drága, mit is vegyek? - eképp tanakodtam, amikor egyszer csak megakadt a szemem a varázsszavakon: natúr, cukormentes ... hoppá! Igen, létezik ilyen, Bajnán gyártja a Massa Família Kft. Csak ajánlani tudom. Vettem én már pár éve Bio Gesztenyepürét nádcukorral és, azt hiszem, az ő termékük volt az is, de ennek a natúr, cukormentes változatnak örülök a legjobban. Az ára sem volt kirívó, 350 forint alatt/körül volt. Ne vegyetek feleslegesen sem cukrot, sem keményítőt. Ez csak egy rövid, semmiképpen nem reprezentatív felmérés, de a lényeg, hogy választhatunk.

Ez a gesztenyemassza megérdemel egy igazán finom kombinációt mellékízek nélkül:
sötét nádcukor
60% Stroh rum vagy igazi, tiszta nádcukor rum, semmiképp sem az a hajós ital vagy mi a szösz
Cserpes tejszín, aminek nincs szüksége állmányjavítóra meg habfixálóra, de nincs ám

A többi ismert.

Korianderes, majorannás csirke sütőtökkel

Egy gyors és ügyetlen, ám dokumentumértékű kép főzés közben:

így mutat a serpenyőm a 4. lépésnél

Az egyik leggyakrabban elhangzó mini párbeszéd a konyhában a következő:
"Mit főzzek?" - kérdem én.
Erre ő zsigerből így válaszol: "Csirkét."
A csirke - ezért is - állandóan ott szerepel az étalpunkon és amikor nekilátok, az esetek felében nem is tudom, pontosan hogyan fogom ízesíteni. Mert nagyon szeretem a különböző fűszereket kipróbálni, új kombinációkban összekeverni, a csirke meg egy nagyon simulékony, odaadó teremtés.
Ez a relatíve egyszerű fűszerezésű csirke egy ilyen alkalommal született. Mert koriandermagot szoktam törni az egyik kedvenc levesünkhöz, a paradicsomos csicseriborsó dahlhoz és az az illatélmény semmihez sem hasonlítható. Nagyon intenzív, egyszerre nagyon fűszeres és édeskés, mégis kissé citrusos vagy kesernyés hatást kelt. Nem vagyok egy séf, sem egy sommelier és nem tudom, milyen szavakkal lehet pontosabban illetni ezt a kicsi, jelentéktelennek tűnő magot, de engem mindig elvarázsol. Az a legjobb, ha fogod magad, kimész a konyhába, összetörsz egyet és elképzelsz hozzá egy ételt. Mozsár híján egy masszív kés markolata is megteszi. 
Tudtam, hogy jól fog passzolni a csirkéhez és hogy kijöjjön a jellegzetessége, nem keverem nagyon mással. Egy kis majoranna végül mégis került bele, csak úgy érzés szerint, mert nagyon kellett hozzá valami kiegészítés.
Az élményt a fő-fő csirkeszakértő Főkosztos szavaival foglalnám össze "Nagyon elégedett voltam vele, az a helyzet." És az arcát még nem is láttátok :) Emlegetett még itt ízeket, állagot, meg hogy valami simogatta a nyelvét, hogy ennek igazán itt a helye a blogon és hogy még egy nagy rakást meg tudott volna enni belőle.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús feldarabolva a kedved szerint, nálunk comb
2-3 ek extra szűz olívaolaj
1 ek vaj
2 közepes vöröshagyma
1 teáskanálnyi koriandermag
1-2 teáskanálnyi majoranna
frissen őrölt fehérbors
só
ha lett volna koranderzöldem, biztos megszórom vele a tálalásnál.
1 közepes sütőtök

0) Megmostam, feldaraboltam az édes sütőtököt és bedugtam a sütőbe, mert ezt szántam köretnek igen egyszerű módon. 
1) A csirkét megtisztítottam, a bőréből kicsomagoltam. A csontok mellett egy hegyes késsel ejtettem egy szúrást. Szobahőmérsékleten, szárazon, nem vizesen kezdtem vele dolgozni.
2) A kedvenc, dupla fenekű serpenyőmben felhevítettem az olívaolajat és a vajat és a csirkedarabok két oldalát kb. 5-5 perc alatt pirosra sütöttem.
3) Közben felkockáztam a vöröshagymát és mozsárban megtörtem a koriandermagot. Vigyázz, törd finomra a kemény héját.
4) Amikor a csirke másik oldala is majdnem megpirult, egyszerűen a hozzászórtam a hagymát. Ebből lesz a finom szaft. Úgy rendeztem, hogy a hagyma is piruljon és közben megszórtam az egészet a fűszerekkel és a sóval. Óvatosan átforgattam a serpenyő tartalmát egy lapáttal, hogy mindenhová jusson a fűszerekből és kevés ideig még pirítottam.
5) Kevés víz hozzáadása után fedő alatt kis lángon puhára pároltam az egészet és a végén a fedőt félrebillentve, nagyobb lángon elpárologtattam a felesleges vizet, miközben a fűszeres, hagymás szaft kissé lepirult.

A csirkekészítés ezen módja nagyon bejött nálunk. Gyakorlatilag bármilyen fűszerrel készítheted így. Gyors, egyszerű, jó állagú. Sokszor ismétlem más és más ízekkel.
Ha bizonytalan vagy az ízeket illetően, először inkább kevesebb fűszert használj és az 5. lépésél kóstolj és fűszerezz utána a kedved szerint. 
A koriander diktálta a köretválasztást: a sütőtököt remekül kiegészíti az íze. Ha sütőtököt készítesz köretként a sütőben, meg is locsolhatod fűszeres olívaolajjal. Jól illik hozzá a bors, a csili, a gyömbér, a római kömény is, és persze a szerecsendió. Attól függ, mivel tálalnád. Ez a csirke most annyira intenzív volt, hogy pont az az édes húsú sütőtök kellett hozzá háttérnek. Salátát nem kívánt. Egy nagyon finom, szénhidrátszegény ételt tálalhattam ebédre, aztán vacsorára. 
Ismét csak Terebbesnél olvastam a korianderről, amit sokféle névvel illetnek: zergefű, beléndfű, hungyök... Jelentős illóolajtartalma miatt gyógy- és illatszerek készítéséhez is használják és még csokoládét is ízesítenek vele. Ez mondjuk egy kicsit érdekesen hat elsőre, de el tudom képzelni. Kellemes, illatos élményeket kívánok ebben a szép őszben.

Most akkor csípős vagy erős? Torma vs. erős paprika

Nem is olyan régen esett le a húszfillér nálam: míg a csípős paprikát nem komálom annyira, hogy nagykanállal tömném, a tormáért egyenesen odavagyok. Minél erősebb, annál jobb. A "tormás" és "wasabis" varázsszavak vonzák a szememet a boltban is, bár eddig elrémisztett, hogy hány féle állományjavítót és színezéket összehordanak ahelyett, hogy egy egészen kis wasabit kevernének azokba az ételekbe...És hogy a kis üveges reszelt torma, amivel a legtöbben először és talán kizárólag találkoznak, alig tartalmaz 50% tormát? Juj, ez nem szép dolog.
Nagyon hálás vagyok, hogy csak a régi eperültetvényig kell elfáradnom, ide hátra a kertünkbe, hogy tormához jussak, ám a wasabival nem olyan egyszerű a helyzet. (Tényleg, tud valaki arról, hová menjek, ha hozzá szeretnék jutni egy kis igazi wasabihoz?)

Mégis mi lehet a különbség a két csípős íz között? És akkor most csípős vagy erős? Miért rajongok az egyikért és miért moderálom az erőspaprika-fogyasztást?

Hogy mi a különbség az erős paprika és a csili között, csak sejtem. Sebaj, mindenképp tartok idehaza házi erős paprikát vagy egészben, megszárítva, vagy por formájában. Szeretem, szeretem, néhanapján jól esik egy kis csípős mexikói, indiai vagy más keleti íz, télen igazán jól tud esni egy kis csípős, melengető leves, de nem kedvelem azt a mennyiségű erős paprikát, amitől az egész fejem - hogy is mondjam - égne.
A paprika hatóanyagát ismerem és azt a bizonyos Scoville-skálát is, ami érzékelteti és segít felmérni a csípős és csípős közti különbségeket. A torma hatóanyagáról viszont még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen vegyületről beszélgetünk itt.

A paprika a csípősségét a kapszaicin nevű anyagnak köszönheti, amit úgyis kívülről fújtok, tudom. Már a képlete is megragadó, C₁₈H₂₇O₃N, 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, hát még a tudnivalók róla:

Színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62–65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan – ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. Elsőre irritálja a bőrt, de többszöri alkalmazása érzésteleníti a kezelt területet.

Íme, a Naga Jolokia (naga morich, bhut jolokia), az indiai paprika, mely a világ egyik legerősebbje 1,04 millió SHU csípősséggel. Nem az én paprikám. Összehasonlításként: az erősen csípős magyar paprikák 1500 és 2500 SHU-val csípnek csak.

A torma latin neve Armoracia rusticana. Hát nem szép? Az élvezeti értéke mellett, hiszen imádom (Katt: gyere, csinálj velem házi reszelt tormát:), ahogy arról már írtam, gyógynövényként is gondolok rá a beltartalmi értéke miatt.

A mindenki által köztudott erős illatát intenzív illóolaj-tartalmának köszönheti. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és kálium is.

A mustárolaj képlete a kapszaicinéhoz képest jóval egyszerűbb: CS=N-C₃H_5. A szinigrin ennél bonyolultabb képletet mutat és a torma kifejlett gyökerében az aránya 83%. Ő felel a torma, sőt a mustár csípős ízéért.

Ez itt a szinigrin. Érdekes, hogy az ízélményeink akár ilyen formában is láthatóva válhatnak, ugye? Nem kell megjegyezni és megígérem, hogy nem fogok átevezni a molekuláris gasztronómia vizeire. Nem vagyok egy született kémikus, hiába igyekezett annyira ezen javítni Csicsa tanár úr (Isten nyugosztalja) a gimiben.

Mustár. Igen, ebben a műfajban is a csípőset kedvelem. A főkosztostól kaptam egy dobozka igazi angol mustárport egy kis tubus mustár kíséretében, ami hatalmas ízélmény volt. Kerestem 'A MUSTÁRT' és azt hiszem, a Colman's logó alatt ezt meg is találtam. A por viszont érintetlen, csak a dobozát csodálom és azóta is tűnődöm rajta, hogyan használjam fel, milyen ételben csalhatnám elő az aromáját a legszebben. Teszek egy csendes ígéretet itt és most, hogy megpróbálom mondjuk egy sovány hús pácolásához vagy egy szép vinaigrette-hez. Illik is az őszhöz, igaz?

 

 Vaszabi gyökér, Nisiki piac, Kyoto

Japán étterembe évek óta készülök, de még mindig nem jutottam el. Szeretnék egy hozzáértővel menni, aki beavat engem, a járatlant az idegen ízekbe (és megint egy kicsit közelebb jutottam ehhez a lehetőséghez :). Azt hiszem ezért sem volt még szerencsém a vaszabihoz vagy waszabihoz mint olyanhoz. Csak az ízét ismerem bizonyos kommersz ételekből mint a chips, amit volt merszem megkóstolni, ami nyomokban tartalmaz valamicskét. A nemrég polcokra került vaszabis torma azonnal felhívta magára a figyelmemet, aminek az üvegét azonnal megfordítottam jó szokásomhoz híven. Sajnos nem látott vaszabit és én nagyon csalódott voltam, hogy hogy a csudába engedhetenek meg maguknak ilyet. Azt hiszem, ez volt az a prominens cég. Sajnálom, nálam leírták magukat.
Közben annyira, de annyira kíváncsi vagyok rá. Japánul a vaszabit így hívják, わさび, ワサビ vagy 山葵, már akinek ez mond valamit. Itt meg is hallgathatod a kiejtését, remélhetőleg autentikus. Na jó, az angol szavak japánul mindig viccesen hangzanak, ez is: horseradish :)

Olvastam egy jó kis cikket a vaszabiról magyarul egy - mint kiderült - műkedvelőtől, alias nyokkitól, aki a kedvem szerint jól összefoglalta azt, amit szerettem volna tudni a vaszabiról nagy hirtelen. Így nem is taglalom hosszan tovább, szívesen ajánlom az írást.
Megtanultam belőle azt, mennyire körülményes mind a termesztése, mind a felhasználása. Milyen jó dolog az, hogy a tormához szinte bármikor hozzájuthatunk, mert a vaszabival szemben nagyon tágtűrésű növény. (Igen, ki sem lehet irtani és ezért hálás vagyok. Ezen a nyáron, megszámoltuk, 5x vágtuk vissza tövig a gyönyörű harsány zöld, terpeszkedő leveleit és ma szebb mint valaha.) És hogy hagyományosan cápa- vagy rájabőrből készült reszelőn reszelik le - ami nekem nincs itthon - frissen, mert az aromája 20 perc alatt elillan.... Hát, a torma sem tartja  meg hosszan az aromáját, de a 20 perc az igazán kevéske....De akkor mi újság a vasabipasztával? Inkább port vegyek? Ismét csak szerencsésnek érzem magam a tormával és a nagyanyám sokat látott, profi, kézi reszelőjével, pláne ezen az éghajlaton, ahol még télen is áshatok magamnak egy gyökeret, ha kedvem szottyan.

Különösen az utolsó bekezdés volt számomra érdekes, amiben nyokki igyekezett átadni, szavakba önteni a wasabi ízélményt és egyben választ is adott a kiinduló kérdésemre: miért csíp másképp a torma és a paprika? Íme, a válasz, amit megerősít egy másik forrás is:

A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én talán úgy tudnék különbséget tenni a két íz vagy inkább ízhatás között, hogy míg a paprika csíp, a torma erős. De bármelyiket is részesíted előnyben, jól jársz. Az antibakteriális hatásuk nyilvánvaló; mind a megelőzésben, mind egy (kis enyhe) megfázás vagy nátha, torokfájás esetén kellemes otthoni gyógymód mindkettő a fokhagymával, vöröshagymával, feketeretekkel, gyömbérrel, fahéjjal, citrommal egyetemben. Ilyen kellemes formában is vigyázhatunk magunkra és ez jó.