Spenótos, parmezános tészta vagy ha úgy tetszik, fusilli

Szépen nő - vagy nől, ahogy én tanultam - a spenót a kiskertünkben. Igaz, csak egy rövid sort vetettem, de már figyelgetem egy ideje, hogy ne a csigák egyék meg helyettünk, mert ezt a sorsot szántam neki:

Amikor spenótos tésztát készítek, mindig elcsodálkozom. Ez tényeg ilyen egyszerű? Semmi fakszni? Tényleg. A legidőigényesebb rész a spenótlevelek leszedése és megmosása, a többi csak pár laza mozdulat. Nem gondolkodtam rajta túl sokat, de inspirációként elolvastam Jamie mester receptjét.

Hozzávalók kb. 3 személyre:
3-4 nagy marék friss spenótlevél
2 ek exra szűz olivaolaj, de vajjal krémesebb
1 szál újhagyma felaprítva, csak mert olyan szép volt (elhagyható, de nem érdemes)
3-4 szál friss, zöld fokhagyma felaprítva, de persze lehet gerezd is
só
frissen őrölt fehérbors
frissen reszelt szerecsendió
2 nagyobb ek (inkább gombóc) kókusztej vagy mascarpone vagy tejszín vagy ahogy tetszik
kb. 25 dkg fusilli 

1) A spenótleveleket megmostam, leszárítottam, amennyire lehet és a nagyobb leveleket egyszerűen 2-3 felé téptem.
2) Közben már fel is tettem a tészta főzővizét, mert ennyi idő épp elég lesz neki és menet közben kifőztem a tésztát.
3) A kedvenc wok-szerű kerámiaserpenyőmben felhevítettem az olivaolajat és megpirítottam bent a két hagymafélét. Kb. 2 perc múlva belehalmoztam az egész kupac spenótlevelet és pár jól irányzott mozdulattal átforgattam az egészet, míg teljesen össze nem esett az egész. Ez pár perc.
4) Fűszereztem, hozzáadtam a kókusztejet és jól összekevertem az egészet.
5) A közben kifőtt tésztát belekanalaztam egy kevéske főzővíz társaságában és összeforgattam az egész rakományt.
6) Ha nem kellően fűszeres vagy krémes, bármilyen hozzávalóból most lehet még hozzáadni.
7) Finom reszelt parmezánnal kínáltam.

A durumból készült fusillit azért kedvelem, mert szépen felveszi a mártást és könnyű a villával felcsipegetni; te készítsd olyan tésztából, amilyet kedvelsz.
Találd meg a neked tetsző arányokat. Ha krémesebben szereted, készítsd vajjal, több mascarponével. 
Ha nincs parmezánod, készítsd olyan sajttal, amit kedvelsz, ami nem baj, ha valamilyen aromásabb sajtféle. El tudom képzelni, hogy a tejszínnel együtt a sajtot is hozzákevered a tésztához még frissen, a tálalás előtt.
Miért kókusztej? Hogy - a sajton túl - tejmentes legyen az ebéd az egyik legkedvesebb vendégem kedvéért. Készítsd mascarponével, tejszínnel. Elárulom, egy kicsit sem volt kókusz íze, a fűszerek, a spenót és a parmezán finom egyvelege vitte a prímet.

Imádom.

Itt a bőség ideje, rég látott vendégek a friss spenót, az újhagyma, a retek, a saláta, hogy a pirosló gyümölcsökről ne is beszéljek. Élvezzétek ki ti is ezt a bőséget, válasszatok minél több friss idényzöldséget.

Luke Nguyen pirított csirkés, zöldséges tésztája

Luke Nguyen - Greater Mekong
gyömbér
kömény
csili
só
szójaszósz
koriander
ánizs

Takarítok. Mindenféle félretett és elfelejtett kincset találok, mint ez a listát egy igencsak viseletes, tavalyi Vizsgalapon - khm, látszik, hogy mindjárt két jó okom is volt félretenni az egyik ilyen kupacomban felejtett lapot.
Tegnap este volt, hogy nagy szorgosan kezdtem átnézni a felhalmozott papírjaimat, amibe képes vagyok kis fecniket is elrejteni, mert - igaz csak hevenyészve, de - fel akarok jegyezni valami fontosat. Ez esetben valami finomat, úgy fest a dolog. Nem tudom, hogy csirke lehetett-e a wokban, zöldségek vagy mi más, de mindenképp megragadott, ahogy a mester a fűszerekkel bánt és engem biztosan lenyűgözött az, hogy ánizs is bekerült az ízek közé. Nagyon érdekelnek ezek az ízkombinációk és, gondolom, a Paprika TV-án csöppentem bele a műveletbe. És igen, kiderült, hogy egy ismert és kedvelt séfről van itt szó, aki egy filmsorozatot készített a délkelet-ázsiai konyhaművészetről 2012-ben.

Hát, ez felhívás keringőre, itt az ideje kipróbálni az előkerült receptet, így felkerült a várományos ételek közé. Csirkemellel és zöldséges tésztával fogom elkészíteni, mivel nagyon bevált nálunk ez a fajta étel.... de addig is megpróbálom előbányászni az eredi receptet, mert egyre kíváncsibb vagyok.

Kipróbáltam a következő keresőszavakat luke nguyen ginger cumin chili salt soy sauce coriander anise és elsősorban vietnámi receptek sorakoztak a képernyőn. Ez a találatot néztem meg: Uyghur Spicy Beef Skewers, amit a mester ajánl a filmsorozata Cunming, Kína epizódjában.
Hát, elsőre is látom, hogy nem pontosan erről az összeállításról van szó, mert az ánizs hiányzik, de igen tetszetősek azok nyársak és a fokhagyma nagyon is illik egy ilyen ízvilághoz, hogy is maradhatna ki? 

Úgy látom, vietnámi a mester és elkezdett érdekelni, mit tanulhatnék tőle. Mindenképp elteszem magamnak ezt a pár receptet és szívesen ajánlom mind a nyársakat és a szószt, mind a banánkenyeret, húúú.... megyek ebédelni.

- - - o - - -

Végül pár napon belül elkészült egy zöldséges csirkeétel az ígéretes lista alapján, ami persze kísértetiesen hasonlít az un. thai zöldséges csirkémre, az elkészítés módja pedig épp ugyanaz - nem is meglepő, úgy adja magát, ha engem kérdeztek. Ha jobban megnézzük, csak pár hozzávalóban különbözik. 
 
Hozzávalók: 
1 csirkemellfilé
3 közepes sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy, piros húsú paprika
a fent felsorolt fűszerek (egy 2-3 centis gyömbért reszeltem hozzá; kaptam porított ánizst, a koriendermagokat magam őröltem; csípős házi porpaprikát kerítettem)
a fokhagymát persze nem tudtam kihagyni, aprítottam hozzá vagy 4 duci gerezdet
só
4-5 ek mogyoróolaj
250g-os csomagolású Chow Mein tészta fele

1) A száraz, szobahőmérsékletű csirkehúst kisujjnyinál kisebb csíkokra vágtam, a zöldségeket és hagymákat vékonyan felcsíkoztam, azaz Julienne-re (gyufaszál vastagságúra) vágtam. Ez az időigényes művelet, innen felgyorsulnak az események.
2) Akkor feltettem a tészta főzővizét, mert kb. így végzek egy időben a főzéssel és pirítással. Ha felforrt a víz, a nagy sütés, fűszerezés közepette nem felejtem el beledobni a 2 kis tésztacsomagot a vízbe. Csak pár perc és kész is.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben olajat hevítettem, a csirkehúst 4-5 perc alatt megpirítottam a fűszerekkel, a sóval és a szójaszósszal, majd egy tálba szedtem.
4) Egy kis olajjal kezdtem a második kört, majd hasonlóképpen megpirítottam a zöldségeket, miközben többször átforgattam az egyre piruló és egyre kisebb halmot. Csak pár perc az egész, de vigyázni kell, hogy ne pároljuk meg.
5) Hozzáadtam a pirított csirkehúst is és utoljára igazítottam az ízeken a kedvem szerint. 1-2 percig még együtt pirultak. Ilyenkor nem árt a tészta főzővízéből 1-2 kanállal hozzáadni, ami közben szintén elkészül, de erről dönts te magad: próbáld ki egyszer vízzel, egyszer víz nélkül. Egy ici-picit más lesz az állaga.
6) Óvatosan hozzáforgatom a hosszú tésztaszálakat, amit legkönnyebben két eszközzel tudunk abszolválni, hogy tetszetős egyveleget kapjunk, hogy a tésztát is egyenletesen bevonja a szósz.
7) Kisebb, tenyérbe illő tálkákban tálalom és szinte azonnal elfogy.

A Chow Mein tészta a délkelet-ázsiai konyha wokos tésztaételeinek fő hozzávalója - egy lágyabb tésztaféle, gyorsabban is kifő. Az Aldiban vagy a Lidl-ben szoktam rá vadászni, míg Shanghaiban így készül a nagy rutinnal bíró szakácsok keze alatt. Hogy én mennyire szeretném ezt személyesen is látni egy nap ... Persze spagettitésztával helyettesítheted, de ígérd meg, hogy egyszer kipróbálod a Chow Mein-t is, amire utána garantáltan vadászni fogsz.

A fűszerezés igazából rajtad múlik, találd meg a neked tetsző kombinációt. Fűszerezz két-három lépésben. A zöldségekkel ugyanez a helyzet: a hagyma elég jól áll az ételhez, de választhatsz még pórét, káposztát, cukkinit, mungobabcsírát is. A tálalásnál adhatsz hozzá evőpálcikákat, persze.

Még most sem merem kijelenteni, hogy ez a délkelet-ázsiai étel autentikus, de valószínűleg megközelíti azt, amire garancia lehet a séf maga.
Nos, ez az ételtípus még mindig az egyik nagy kedvenc nálam, nálunk, amit nagy kedvvel készítek és variálok bármikor, de el kell, hogy mondjam, hogy ez a fűszerkombináció nem nyűgözött le annyira, mint a citromfüves, kurkumás - remélhetőleg - thai verzió vagy akár az a bizonyos ötfűszeres, kínai recept.
Egy ilyan tál étel nekem felér egy kalanddal az ötlet megszületésétől a kóstolásig bezárólag. Mindenkinek hasonlóan izgalmas és kellemes felfedezést kívánok hozzá. És nagyobb kitartást a fotózáshoz - nem mint én.... csak egy nagyon "halovány" és hevenyészett fotó készült nagy sietve, amit nem vállalhatok, míg a receptet bármikor.   

Thai csirke tésztával és zöldségekkel

Egy gyors kép azért készült...

Igaz, nyári, majd két hónapos történet, de szívesen gondolok rá vissza. Andi és Móni leptek meg minket egy tál ilyen finomsággal, ami igazán jól esett ott és akkor. Mivel nemrég hasonló kedvemben voltam, ez az étel telitalálat volt a részükről és már a közös főzőcskézés közben azt tervezgettem, hogyan fogom megalkotni otthon a sajátom.
Kicsit utánaolvastam és úgy találtam, hogy a neten cirkuláló receptek elég egységesek, ami ismét csak megerősített az elképzelésemben. És bár nem pontosan és teljesen ugyanolyan ez az étel, talán nevezhetem thainak ezt a csirkét - egy kis csavarral, mert kurkumát használtam, vagy mert például nem tettem bele csírát, ami talán az egyik leggyakoribb zöldségféle ebben a tésztaételben, sem kókusztejet, sem thai citromfüvet. Sem mogyorót.
A mennyiségeket most megpróbálom nevesíteni, mert nem gondolkodtam rajta túl sokat. Találd meg a neked szimpatikus arányokat. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
1 csirkemellfilé
1 húsos, édes paprika, pl. kápia paprika
1 közepes vagy nagy hagyma vagy egy fél póréhagyma
2 közepes sárgarépa
egy közepes cukkini fele
20 dkg spagettitészta vagy 125g Chow Mein tészta
kb 2-3 ek. szezámolaj vagy mogyoróolaj vagy extra szűz olívaolaj
kb. 3-4 ek. szójaszósz
3-4 fokhagyma
csili paprika vagy csípős paprika
1 csapott teáskanál kurkuma
kb. 2-3 cm-es gyömbérgyökér lereszelve vagy 1 teáskanál gyömbérpor
jaéseztmajdnemelfelejtettem: kb. 1 ek. ketchup - de ez elhagyható
frissen őrölt fehér bors
só

+1 megjegyzés jó pár adagon túl:
indiai citromfűvel szoktam kiegészíteni, ami csodálatos

1) Lassú tűzre feltettem a vizet a tésztafőzéshez. Közben a szobahőmérsékletű csirkehúsról leitattam a vizet és felcsíkoztam, a zöldségféléket Julienne-re vágtam. Eddig tartott a legidőigényesebb rész, innen már felgyorsultak az események. 
2) A spagettitésztát beleszuszakoltam a közben felforrt a vízbe, de nem, nem törtem darabokra.
3) A kedvenc kerámiaserpenyőmben felforrósítottam egy kevés olajat és a húst megpirítottam pár perc alatt, folyamatos kevergetés mellett. Közben hozzáadtam a fűszereket és a szójaszószt, és élveztem az új és új illatfelhőket.
4) Aztán hozzácsaptam a zöldségeket és azzal együtt tovább pirítottam az egészet, de ismét csak pár percig. Közben utánafűszereztem a kedvem szerint és a tésztát is leszűrtem.
5) A tésztát beleborítottam a zöldséges csirke mellé, meglocsoltam még egy kanál olívaolajjal és szép óvatosan összekevertem a egészet.

Készítsd kellően nagy serpenyőben, wokban, hogy hirtelen tudd megpirítani a rakományt, párolással egész más eredményt kapsz.
A paprika és a répa kötelező, a hagyma, a káposzta ajánlott, a cukkini csak úgy jött, remekül kiegészíti a markáns ízeket. A lényeg, hogy roppanjon a zöldség. Frissen elkészítve az igazi.
Itt a friss csilipaprika szezonja, érdemes kihasználni, ám akár csípős porpaprikát vagy Erős Pistát is használhattok.

A ketchup miatt számon kérhettek: hol itt az autentikus recept? Nos, egyszerre két remek okom is volt rá: egy kis édes ízt szerettem volna mindehhez adni, másrészt egy kicsit az állagához kívántam valamit hozzátenni, hogy kissé krémesebb, szaftosabb szósz vonja be a hozzávalókat. És mivel nem volt kókusztejem vagy -pasztám, én bizony nem sokat teketóriáztam. Ha még mindig hüledeztek: nem, egy csöppet sem lett paradicsomos ízű, egy kicsit sem érződött rajta. Teljesen spontán tettem bele, de nyugodtan ki is hagyhatjátok. Ha azonban elgondolkodtatok azon, hogy egy kis édes íz szépen kiegészíti a fűszereket, akkor egy kevéske mézzel, de tényleg csak egy kevéssel tegyetek próbát.

Ha jóban vagytok a csirkével és a tésztával, álljatok neki bátran, variáljátok is bátran, egyszerű, gyors és nagyszerű. Kellemes élményeket. 

Fokhagymás szemgolyók és szellemjárta sírhalmok

Ma este a fél világ helovínezik. Vicces is, teccik is, talán még részt is vennék ilyen mókában, de nem találom nagyon vonzónak a mai formában. Inkább érdekesnek és jelentőségteljesnek.
Merthogy november első napja volt a kelta időszámításban az új év kezdete. Ez volt a Samain ünnep, amikor örömtüzeket gyújtottak régi pogány szokás szerint. És ilyenkor pároztatták a juhokat. Például.

Érdekes, ahogy be tud kúszni egy kultúra hagyománya egy másik kultúra ünnepei közé. Bár ez nem jelenti azt, hogy itt a világnak egy másik szegletén a mi őseink számára nem volt jelentős nap október és november találkozása az évkörben. A katolikus egyház sem mehetett csak úgy el egy ilyen jelentős ünnep mellett: a gyakorlatban a halottak napjának vigíliája lett belőle.

"A kelták úgy tartották, hogy Samainkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep előestéjén megszűnik az idő, ez a nap sem az ó-, sem az új évhez nem tartozik. Leomlik a válaszfal az élők és s holtak között, az elhunyt hősök és nagy elődök szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálnak az élők között. Az angolszász országokban Mindenszentek vigiliája (okt. 31.) ma is kísérteties és boszorkányos tréfák ünnepe. [...] Az ünnepnap jelentőségéről a fennmaradt mitikus elbeszélések is árulkodnak. Az írek legendás őstörténetében minden nagyobb történelmi forduló a négy naptári ünnep valamelyikére, sokszor éppen Samainra esett. Dagda, a kelták "herkulese", az egyik legfontosabb istenég, ezen a napon ülte rituális nászát a folyók istennőivel, hogy az eljövendő esztendő termékenységét biztosítsa. Ez arra vall, hogy Samain nemcsak a "holtaktól való rettegés" jegyében telt el, az élők e napon a szerelemnek is áldoztak, ahogy az egyensúlyra törekvő archaikus kultúrákban rendjén is volt. Azt vallották nagy bölcsen, hogy miként az óév elmúlásával új esztendő születik, úgy a halált csak új élet teremtése tagadhatja."
(Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium)

Szóval ez teccik. Azt hiszem, boldogabb az, aki a halált is a természetes körforgás részének tudja tekinteni, aki bele tud nézni a szemébe. Mégis jó dolog megviccelni a másvilágot - viccelni vele és jól a szemébe nevetni. Igencsak teccik.

És miért ne folytatódhatna ez a konyhában? Csak nézek, ahogyan egyik évről a másikra szaporodnak a magyar gasztrobloggerek körében a vicces tökös meg boszorkányos sütik. Úgy tűnik, ezen a fronton is folytatódik a bekúszós támadás az angolszászok oldaláról.
Javaslom a BBC Good Food Halloween recepjeinek oldalát, ahonnan sok ötletet merítenek, pl. mandulakörmű boszorkányujjakat.

Külön tetszett egy recept, mert nem édesség, igencsak szellemes, egyszerű pizzatésztából és pár hozzávalóból készül: a fokhagymás, olívás szemgolyók metélőhagymás szósszal. Idesüssetek mindannyian. Huuuh!!

BBC Good Food

Engedjetek meg még egy igazán kreatív, szellemes sütit, ami megragadott első látásra: a vicces, sírhalmos, csupacsoki süti:

BBC Good Food

Szóval Samain szellemében lepjétek meg vendégeiteket és magatokat vicces szemgolyókkal és csokis sírhalmokkal. Ünnepeljünk.
Ha pedig elmúlik Samain ünnepe, rejtsétek el az olívát a golyó belsejébe meglepetés gyanánt, a szellemes süti helyét vegyék át a fenyőfás, a csillagos vagy a madárkás sütik.

Utóirat: Hoppá, a Fehérház sem marad le, de csak két soványka receptet osztottak meg itt: egy vegyes aszalt gyümölcs mix és egy vajas keksz recept árválkodik a blogon. Mindemellett finom lehet.

Talán burrito

Tortilla

Mindig nagyon kedveltem a frissen sült tésztába bugyolált fűszeres húst zöldségcsíkokkal és pikáns öntettel, legyen az görög, török vagy akár mexikói étel. Kb. 2 évvel ezelőtt egy nap a mexikói ízek felé vettem az irányt - Regional cooking from the heart of Mexico .pdf formátumban - és amíg ott ültem a receptek felett, a sok ígéretes finomság felcsigázott.
A friss, finom tésztát nem szívesen cserélném egy csomagolt, felmelegíthető darabra. Mint megtudtam, a tortilla a lepény maga, amit sokféleképpen használnak és nem a megtöltött verziója. Talán ez a része izgatta a leginkább fantáziámat. No, meg hogy a nagyon karakteres fűszerekből hogyan lehet egy számomra új egyveleget alkotni. Ezért egy lendülettel összelapátoltam pár mexikói fűszerkeverék-receptet, amiből az alábbit választottam ki.
Az ötlettel együtt jött egy másik "dilemma" is: melyik fajta tésztát készítsem el? Bevallom a szakácskönyvben olvasott kukoricaőrlés és limemelegítés kissé elbizonytalanított, fel is adtam az autentikus elképzeléseimet. Van csak búzalisztből készült, van kukoricalisztes, végül egy keverék mellett döntöttem, amit szintén akkoriban találtam a neten.
A várakozásaimat felülmúlta és egyáltalán nem volt bonyolult, szívesen ajánlom a most beköszöntött hűvös, esős napokra, amíg van még bőségesen friss zöldség a piacokon.

Utánaolvasgattam, sok a variáció és az átfedés, de az enchilada, a taco és a burrito közül talán a legutóbbihoz áll a legközelebb ez az étel. Ha nem, hát tévedek, viszont nagyon kedvelem.

Kép a Wikipediáról, a Mendoza kódex néven ismert azték festett kéziratból:
azték asszony tanítja a 13 éves lányát a tortilla készítésére.
A kódex a spanyol hódítás után körülbelül 20 évvel keletkezett
Spanyolország első alkirálya, Antonio de Mendoza megrendelésére.

Hozzávalók 4 személyre:
7,5-7,5 dkg kukorica- és búzaliszt
70-80 ml langyos víz

kb. 30-40 dkg hús a kedved szerint, én csirkehúsból készítem
2 evőkanál olaj
4-5 gerezd fokhagyma
1 közepes hagyma
(erős) piros paprika (akár por, akár darált formában is)
őrölt kömény
zellerlevél
majoránna
frissen őrölt bors
szurokfű
só

friss zöldségek felcsíkozva, például:
hagyma
paradicsom
pritaminpaprika
uborka
saláta
esetleg káposzta

kb. 3 dl tejföl
1 csokor kapor vagy csípős paprikakrém
2 gerezd fokhagyma
só

A tészta
A 4 lepényhez gyúrd össze a kukorica- és búzalisztet 70-80 ml vízzel 1 perc alatt és tedd a hűtőbe egy rövid időre. Ezt a tálalás előtt oszd 4 részre, lisztezett felületen nyújtsd vékony, kerek lappá és forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát süsd meg. Hólyagos lesz. Utána egyszerre kend meg vízzel, mondja az eredeti recept, hogy formálható legyen, de én egyszerre a szósszal kentem be.

A husi
Személyenként végy kb. 8-10 dkg húst és aprítsd egyforma csíkokra, ahogy az ételben látni szeretnéd. Pirítsd kevés olajon a felaprított fokhagymával, hagymával, pirospaprikával, majorannával, persze borssal, csípős paprikával, akár paprikakrémmel is, szurokfűvel, zellerlevéllel, őrölt köménnyel és sóval jól fűszerezd meg, jobban, mint elsőre gondolnád. Fokozatosan fűszerezz és alakítsd az ízlésed szerint. Egy kevéske cukor is mehet bele, ha gondolod. Aztán egy kevés vízzel fedő alatt párold puhára.

A szósz
Hát, ebből nem csináltam túl nagy faksznit, nekem így tetszett: a tejfölt sóval, fokhagymával, kevés csípős paprikakrémmel összekevertem. Másik változat: friss kapor, só, fokhagyma. Joghurttal kiválthatod a tejfölt.

Összeállítás
A frissen kisült tésztát körben kend meg egy kanál szósszal, tégy a közepére, az összehajtásra vagy feltekerésre merőlegesen húst és összedarabolt, friss zöldségeket. Az én kedvencem: paradicsom, nagy lyukú reszelőn lereszelt uborka, csíkokra vágott piros paprika és (lila)hagyma. A tetejét még megpöttyözöm egy kis szósszal. Nem is igyekszem felcsavarni, csak úgy összehajtom.
Tűrd fel az ingujjad, cseréld le a szép ruhád és indulhat a falatozás.

Az uborkát meghámoztam, azért hiányzik a zöld szín a képről.

Olasz csicseriborsó leves tésztával

Érdekes, hogy míg a paradicsomért rajongok, a talán klasszikusnak nevezhető, menzás paradicsomleves soha nem hozott lázba, még ha meg is eszem, ha megkínálnak.
Aztán elkezdtem rendes paradicsomból illetve konzerv hámozott paradicsomból paradicsomos leveseket főzni, amibe beledarabolom a bogyókat. Ami nem olyan homogén állagú, és amiben nem csak betűtészták úszkálnak.
Már az indiai ihletésű csicseriborsó dahl elkészítésénél felfigyeltem az olasz receptekre, a "házi zacskóslevesnél" pedig megígértem, hogy elkészítem ezt itt. És bizony ismét egy élménnyel lettem gazdagabb, amikor végre megfőztem azt az olasz csicseriborsó levest, aminek a receptjét Dóri küldte át nekem Bolognából. Kifejezetten a kérésemre vadászta, mert bár utánaolvastam, ő mégiscsak közelebb van a forráshoz.

Zuppa di Ceci con Pasta eredeti receptje 6 személyre:
kb. 65 dkg száraz csicseriborsó (hát, ez egy tisztességes adag, mit mondjak)
egy csipet szódabikarbóna
1/4 csésze pancetta kis kockákra vágva (elhagyható)
3 gerezd fokhagyma
2 zellerszál felkockázva
2 sárgarépa felkockázva
1 kis hagyma felkockázva
4 ek olívaolaj
2 konzerv (kb. 40 dkg) paradicsom felkockázva
csirke alaplé szükség szerint
só
bors
1 teáskanál szárított oregano
1 csipet szárított paprikapehely
4-5 lap friss lasagna
1/4 csésze friss petrezselyemlevél

A készítést már a fantáziátokra bízom, illetve a weblapon természetesen olvasható a leírás. Én el sem olvastam, bevallom, csak mentem a saját főzőkanalam után. A módosítások az évszaknak, a kedvemnek és a kamrámnak köszönhetőek. A szárzellerről ilyenkor csak álmodozom, a csicserifőzés helyett pedig a könnyebbik utat, a konzervet választottam. A szárzeller helyett zellergumót is reszeltem volna bele, ha lett volna idehaza. A lebbencsleveses hatás helyett pedig a fusillire szavaztam, hiszen az sokkal csinosabb, ugye?

Íme, a saját változat:
1 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 4-5 dkg finoman füstölt sonka illetve bacon (elhagyható)
2-3 ek olívaolaj
3 közepes sárgarépa
2 közepes pasztinák
1 Alnatura leveskocka
1 konzerv hámozott paradicsom
1 konzerv csicseriborsó
só
frissen őrölt fehérbors
oregano
2 laza marék fusilli

1) Nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát és a pasztinákot, majd felaprítottam a hagymákat és a sonkát.
2) Mindezt megpirítottam az olajon, fehérborsot tekertem rá és megsóztam.
3) Hozzáadtam a felaprított paradicsomot és a lemosott csicseriborsót.
4) Megfűszereztem oreganóval, hozzámorzsoltam az Alnatura leveskockát, felöntöttem kb. 1 liter vízzel és kb. 20 percig hagytam fedő alatt puhulni.
5) Utoljára belefőztem a két marék tésztát és utánafűszereztem.


A lereszelt és felaprított, megpirított zöldségek sűrűbb állagot kölcsönöznek a levesnek, másrészt előbb megpuhulnak. A leves arányain pedig több csicseriborsóval fogok változtatni, mert inkább a paradicsom dominált benne, mint a csicseriborsó.
Hagyd el a sonkát, ha gondolod, anélkül is rengeteg íz van a zöldségekben. Ne csodálkozz, ha másnapra kevesebb levet találsz a lábosban, mert a tészta utólag is felszívja azt. Hagyd el a tésztát is: így tulajdonképpen egy nagyon egészséges és kalóriaszegény levest készíthetünk, főként ahogy egyre több hozzávalót frissen tehetünk bele. Alig várom, hogy friss zellerzöldet, petrezselyemzöldet szórjak rá. Szárzellerrel okvetlenül ki fogom próbálni. Nagyon szívesen ajánlom.

Tudod, Dóri, ez finomabb lett, mint gondoltam. Az ízlésem szerint alapvetően a hideg napok melengető, gazdag levese, a paradicsom frissessége miatt mégis bármikor el tudom képzelni az asztalon. Köszönöm még egyszer.

Farfalle csirkével, articsókával

A föld szörnyetege, az articsóka
Itt megtudtam, hogy csuda egészséges ez a zöldség.

Ezt az ételt egy 4 éve Budapesten elköltött ebéd inspirálta. Ott ettem egy csirkehúsos, zöldséges, tejszínes pennét és ennek az emlékére készítettem. Persze csak halvány benyomások maradtak meg, így, mint általában, teljesen spontán láttam neki az ételnek a hozzávalók összegyűjtésével még mindig a mélyhűtő- és kamratakarítás jegyében.
Nem túlságosan bonyolult recept és a pasták nagy ismerői valószínűleg egy kattintással tovább is lapoznak az autentikusság teljes hiányát látva. A pár hozzávaló összhatása mégis nagyon kellemes, szívesen ajánlom így kora tavasszal a változatosság kedvéért: a csirke az örök alkalmazkodó, az articsóka bár nem friss, mégis üde ízű, a bazsalikom összehangolja, a tejszín selymessé varázsolja mindezt.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kisebb csirkemell filé
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
1 üveg articsóka (Spar)
4-5 púpos kiskanálnyi bazsalikomos pesto
frissen őrölt fehér bors
só
2,5 dl tejszín
30 dkg farfalle tészta

1) A csirkemellet megfőztem egy kevés vízben.
2) A felaprított hagymaféléket kevés olajon megpirítottam egy kellően nagy edényben, mert a tészta is ebbe került a végén.
3) Hozzáadtam a feldarabolt csirkehúst és articsókát, összekevertem a pestóval, sóztam, borsot tekertem rá.
4) Kb. 10 perc után hozzáöntöttem a tejszínt és röviden összeforraltam az egészet.
5) Az időközben kifőtt tésztát belezuttyantottam, óvatosan összekevertem és utánafűszereztem.
+ A csirke főzővizét vétek lett volna kiönteni. Mivel volt még egy fél zacskóm, egy kis adag zöldségkrémlevest készítettem fagyasztott zöldségekből.

Meglepő lehet, hogy míg az idényzöldségek és a saját fűszerezés mellett kampányolok lelkesen, ebben az összeállításban 2 előre elkészített, üvegben kapható összetevő is szerepel - a változatosság oltárán feláldozva az ideológiát. Persze sokkal jobb, ha friss articsókát használsz és a kész bazsalikomos pesto helyett saját magad állítod össze a fűszerezést. Biztos vagyok benne, hogy ki is fogom próbálni nyáron, annyira ízlett. Bár nem nagyon emlékszem, hogy a piacon halmokban állna a szépséges lilás, zöldes articsóka, valószínűleg úgy kell majd vadásznom. De miért is neveznénk szörnyetegnek egy ilyen mutatós teremtést? A kapribogyó után ez is egy szirmot még nem bontott, ehető virág. Olvass róla tovább Terebessnél.
Ennek hiányában el tudom még képzelni pirított cukkinivel, padlizsánnal, póréval stb.
Kevesebb tejszínnel egészségesebb, akkor viszont egy kis főzővizet javaslok még hozzátenni vagy válaszd a paradicsomot. A főtt csirkemell és a tészta együtt elég száraz, ezért a kellemes állag kedvvért kellő mennyiségű pirított, szaftos zöldséget és mártást kell hozzáadnod.

Végül sűrűn üdvözlöm azt, aki kitalálta a pestót, ezt az üvegbe zárt telt ízvilágot, amivel olyan könnyen tudunk varázsolni. Nyáron készül a saját ízbomba, ezt megígérem, és akik a konyhám közelébe merészkednek, szívesen látom őket vele.

Házi zacskósleves?

A levesfőzés rituáléjáról írtam már, mert hát fontos nekem, a fő kosztosomnak meg még fontosabb. Úgy értem, a végeredmény, azaz vég nélkül kanalazni a leveseket. Ezért, kedves olvasó, ne lapozz el rémülten a cím láttán, lehet, hogy találni fogsz 1-2 érdekességet. Van még pár okom, hogy ismét előhúzzam a témát.
Ha csak úgy vadászgatok a receptek között, nem kell sok idő, hogy belefussak a Vegetába vagy ételízesítőbe. Mondd meg nekem, ha a receptek hozzávalóinál azt sorolná fel a szakács, hogy tégy bele egy-egy csapott kávéskanál glutamátot és csomósodásgátlót, mit tennél?

A vegetáról a Terebess fűszerkalauz a következőket írja:
RK Podravka Vegeta, A. Starčevića 32, 48000 Koprivnica, Hrvatska
A Podravka gyár ételízesítője (só, nátrium-glutamát és szárított zöldség), az egyik legismertebb importáru, s egyúttal a volt JSZSZK minden egyes háziasszonyának a jobbkeze. Valószínűleg Jugoszlávia egyik legelső ún. brand terméke, a mindenki által jól ismert, nevető szakácsot ábrázoló rajzzal, aki összeérintett mutató és hüvelykujjával fordul felénk. Egy, ma már idős asszony találta ki, akit Koprivnicában mindenki csak Vegeta Néninek hív. A tény, hogy a Vegeta "titkos összetevője", a nátrium-glutamát kiemeli az étel ízét, ősidők óta ismert; a kínai konyha kommersz változatában régóta használt adalék.
Az elnevezés etimológiáját illetően két elmélet létezik: az egyiket a Klaić-féle szótár definíciójában olvashatjuk: a Vegeta a latin 'vegetus' (egészséges, erőteljes, erős) megfelelője. A másik a szót annak összetevőiből - vitaminok, glutamát és különös 'taste' - származtatja.

Sikerült meglepnie Terebessnek azzal, hogy a nátrium-glutamátról is ír:
Ázsiában legalább kétezer éve használják a nátrium-glutamátot az ételek ízének fokozására. Korábban a tengeri hínár főzetéből nyerték ki, ma fermentációs eljárással készül. A nátrium-glutamát a glutaminsavnak, a fehérjéket felépítő egyik aminosavnak a nátrium sója. A glutaminsav kálcium és kálium sói is ízjavító hatásúak. Elég allergén anyagként írja le, de azt nem taglalnám itt és most. Akit érdekel, olvasson tovább ott megerősítés gyanánt.

Viszont nem azért jöttem, hogy nyavalyogjak a sok rossz dolog felett, meg hogy mi mindennel etetnek meg bennünket, hanem arról szeretnék ismét írni, ami használható és természetes. Most a zacskókon és porokon a sor.

Az első legyen pont egy Vegeta termék, amit nemrég jelent meg. Úgy gondolom, jó hír, hogy egy ilyen nagy gyártó is odafigyel az igényekre és egy kizárólag természetes összetevőket tartalmazó termékkel jön ki a piacra, igaz? A Vegeta Naturella nevet kapta. Viszont nem tudom, mekkora bent a só aránya és bevallom, ez sem hoz lázba.

Korábban ígértem, hogy visszatérek DM Alnatura termékei közül a leveskockára, ami három ízben kapható: zöldség-, csirke- és marhahúsleves. Bár fogalmam sincs, mennyibe kerül egy doboznyi kommersz leveskocka, az a 250-300 forint szerintem nem egy érvágás 6 kockáért.
Ha megadod a levesfőzés módját és idejét, nincs szükséged ilyen kockára. Ám nagyon gyakran olvasható receptekben: "végy fél liter alaplevet". Ha nem gondolkodtál előre, amikor feltetted a hús- vagy zöldséglevesed és nem tudsz lemerni róla fél liter alaplevet, ha csak egy gyors alapot akarsz készíteni mondjuk hagymaleveshez vagy húspároláshoz, akkor használd inkább ezt. Olvasd el, milyen normális hozzávalókból csinálják Alnaturáéknál a leveskockát. A nagyobb képhez kattints erre itt:

Tegnap pedig találtam egy számomra új Alnatura terméket a bolt polcán, amitől hasonló minőséget várhatunk: ételízesítőt ömlesztve, csinos üvegben, illetve zacskóban az üveg újratöltéséhez. Ez utóbbi kiszerelés éri meg a legjobban, ha jól emlékszem, kilója 3000 forint alatt van. Szívesen ajánlom a Vegeta-rajongók és -függők figyelmébe.

Aztán vannak zacsis leveseik is. A kb. 2,5-szeres árat (?) nem biztos, hogy sokan megfizetnék a rendszeres zacskósleves-fogyasztók közül, de pár alkalommal (lásd: kirándulás, nyaralás) talán megengedhetjük magunknak:
Alnatura bio gombakrém leves 43 g
Alnatura bio tyúkhúsleves tésztával 38 g
Alnatura bio paradicsomkrém leves 46 g
Alnatura bio zöldségleves teljes kiőrlésű tésztával 40

A kosztosom régebben sokszor evett olyan kici kínai zackósz tésztát, mert hát kedvelte. A szecsuáni csípős marha (OMG....) volt az egyik kedvence. Jelentem, az én mániámnak köszönhetően - bár nem kértem -, elhagyta ezt a fura szokását és már ő sem tud szimplán, apróbetűolvasás nélkül a kosárba tenni semmit. Viszont elkezdett nyaggatni, hogy csináljunk olyan "zacskóslevest" mi magunk, mert szíves nasizik néha egy kis olyan tésztát fűszeres levesben. Nekem nem is kellett több, már soroltam is a hozzávalókat.

Hozzávalók ízlés szerint 1 főre:
2,5-3 dl víz
1 Alnatura leveskocka
1 ek Vegabond zöldségmix
pár csipet fokhagymapor
pár csipet vöröshagymapor
frissen őrölt fehérbors esetleg fűszerpaprika por só,
1 marék vastagabb cérnametélt

Az ügymenet, gondolhatjátok, nem egy nagy kunszt, de persze szívesen leírom:
1) A leveskockát elmorzsolom és a Vegabond zöldségekkel együtt felteszem főzni a vízben.
2) Tovább ízesítem a többi porral ízlés szerint és kb. 10-15 percig főzöm.
3) Az utolsó percben a cérnametéltet belefőzöm és készen is vagyunk.

Utánanéztem, a zacskós fokhagymapor - hála Istennek - csak fokhagymát tartalmaz és mióta megvettem azt a zacskót, bizony van, hogy rájár a kezem, ha csak egy picire van szükségem. Kényelmes, az biztos.
A kedved szerint tegyél bele egy csipet erős fűszerpaprikát vagy a mai divatot követendő egy fél kávéskanál csilipelyhet. Esetleg egy kevéske rizslisztet vagy kukoricakeményítőt (ezt csak a végén) az állaga miatt.
Hát, szerintem nem sokkal bonyolultabb kb. 5 zacskóból és fűszertartó üvegből beledobálni a lábosba a hozzávalókat, mint 1 zacskóból. Ha komolyan veszed és űzöd ezt a hobbit, keverd össze előre a kedvenc "ízfokozóidat", hogy aztán csak egy leveskoczkát, az ízfokozók üvegét és a tészta zacskóját kelljen külön-külön kinyitogatnod a forró víz mellett ácsorogva és kevergetve, ami összesen 2-3 percedet fog igénybe venni. Bizonyára nem autentikus az íz, de legalább megpróbáltuk.

Megígérem, kedves olvasó, hogy ezt a kitekintést kompenzálni fogom. Nem is akármivel, hanem egy olasz leves receptjével, amit nagy örömömre Dóritól kaptam nemrég. Maradnék inkább a szokványos levesfőzésnél.

"Körömlakkszínű" tészta

Fusilli patiszonnal, mozzarellával
és vörös bazsalikommal - ez alkalommal tejszín nélkül

Már két napja ott árválkodtak a levelüktől megfosztott mángoldszárak a hűtőben. Azt találtam ki, hogy a szokásos és kedvenc "körömlakkszínű" tésztámba fogom belekeverni őket, ami egy elég szokványos recept, de gyors és isteni. Még az én csirkeimádó párom is elismeréssel lapátolja be.
Köszönet Eszter barátnőmnek, hogy megismertetett vele. Nem tudom, mi az eredeti recept, hallás és kóstolás után után kreáltam szabadon, a kedvem szerint.

Hozzávalók kb. 3-4 adaghoz:
(olíva)olaj
1 nagy fej vöröshagyma
1 közepes cukkini (vagy patisszon, padlizsán vagy ezek bármilyen elegye)
4-5 paradicsom (vagy hámozott pari vagy paradicsompüré)
min. 3-4 gerezd fokhagyma
min. 10 levélke vagy egy evőkanál szárított bazsalikom
fehér bors, só
rozmaring
kb. 2 dl tejszín
a csapat étvágya szerint 3/4-1 csomag fusilli tészta

1) Elő egy nagyobb serpenyőt, ebbe kerül majd a kifőtt tészta is. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd a kisebbre felkockázott cukkinit.
2) Jöhet a kockára vágott paradicsom, a fűszerek és a fokhagyma. A paradicsomot le lehet hámozni, ha van ideje valakinek és nem szereti a héjdarabokat az ételében, de engem ez cseppet sem zavar. Télen és tavasszal inkább a hámozott konzervparadicsomot javaslom, nem a melegházit.
3) Ízlés szerint 5-10 perc alatt összesütöm, ami attól is függ, mennyire leves a paradicsom, majd a végén a tejszínnel 1-2 percig főzöm. Nnna, a paradicsom és a tejszín találkozásától lesz körömlakkszínű.
4) Utánaízesítek a tejszín miatt. Itt is érvényes az a jól bevált szabály, hogy fűszerezni szoktam a főzés sütés elején és a vége felé még egyszer. A szárított fűszereket érdemes még egyszer jól összemorzsolni.
5) Közben pont kifő a tészta, érdemes együtt elkezdeni a kettőt. Zutty bele, kavard össze és kész. Parmezánnal, bazsalikommal és egy kis könnyű fehérborral szoktam tálalni.

Ebbe aprítottam bele újdonságként a mángoldszárat a zöldségekkel együtt és a hal is újdonság lehet bent.
Tejszínből ajánlom a Cserpes Sajtműhely termékét, más tejszínekben állományjavítót minimum találunk. Na, ennek az állományán nem kell semmit javítani.
A fusilli tésztát azért szeretem ebben, mert a kis redők sok zöldséget felvesznek, nem kell annyit külön kergetni a tészta- és a zöldségdarabokat. El tudom képzelni spagetti tésztával is, akkor viszont a zöldségeket un. julienne-re, azaz minél hosszabb és vékonyabb csíkokra vágnám, mert úgy jobban mutat, a paradicsomot pedig először lepürésíteném.
Tovább variálható ízlés szerint.

Paradicsomos feltét tésztákhoz

Mindez úgy kezdődött vagy 10 éve, hogy szerettem volna megmenteni egy nagy kosár, hatalmas befőzőparadicsomot. A vége az lett, hogy a kicsi mélyhűtőm zsúfolásig megtelt vele... És azóta is rendszeresen készítem az akkor rögtönzött tésztafeltétet, nem tudom megunni az ízét.


Az alap ízkombináció az ilyen paradicsomos tésztaszószoknál persze nagyjából ugyanaz, nem fogok meglepetéssel szolgálni, legfeljebb egy-pár fogással kiegészítem a hasonló recepteket.
Méricskélni nem szoktam, de most igyekszem egy kb. 4 személyes vacsorához igazítani a mennyiséget. Szóval nem feltétlenül autentikus, de én így csinálom:

Hozzávalók:
kb. 80 dkg szép, érett paradicsom
(olíva)olaj
2 nagy vöröshagyma és legalább egy fej fokhagyma
só, frissen őrölt fehérbors
1 ek bazsalikom, rozmaring
1 tk kakukkfű

1) Az egész paradicsomokon X alakú bemetszést ejtek, 1 percre forró vízbe pottyantom és lehúzom a héjukat. A gyümölcshúst összeaprítom amolyan tessék-lássék formán, nem kell szépen.
2) Közben kevés (olíva)olajon hagymát és fokhagymát pirítok és ehhez adom a paradicsomdarabokat. Erre sót teszek, borsot tekerek, bazsalikomot, rozmaringot morzsolok, összekeverem és fedő alatt párolom. És kakukkfüvet is szoktam hozzáadni egy jó adagot. Bevallom, egy kis ideig matekoztam, mire meg tudtam fogalmazni, mennyi fűszerszámot ajánlok ennyi paradicsomhoz. Mindig az ízek és az illatok diktálnak ez ügyben.
3) Nem párolom túl hosszú ideig, igyekszem inkább megőrizni a frissességét. Ha amolyan sűrű kivonatot szeretnél inkább, sokáig főzd, amíg a lé el nem párolog.
4) Merülőmixerrel pépesítem és mindig reszelek bele fokhagymát a végén. És utánafűszerezek.

Ezt a szószt szoktam például hagymán, fokhagymán piruló, fehérborral párolt és persze ugyanazokkal az ízekkel fűszerezett darált húsra önteni és összerottyantani. Ugyanez zöldségekkel is remekül működik. Bármilyen tésztára, sajt (parmezán) alá isteni finom, akár makaróni, spagetti, akár fusilli, canelloni vagy lasagne készül. Vagy pizza.
Ha nem zavar a celofánszerű paradicsomhéj az ételedben vagy nagyteljesítményű konyhai géppel jól összepürésíted a szószt, akkor a hámozást megspórolhatod. Én a szokásosnál - a recepektben előírtnál - általában több zöldfűszert használok. Egy kis frissen vágott bazsalikomlevél csodákat művel a feltálalt étellel.
Ez a recept kis adagban egy adag ételhez és nagy adagban, a szűkösebb időkre eltéve is jól működik. Télen olyan jó érzés elővenni egy adagot az illatos nyárból. Én mélyhűteni szoktam, de biztosan működik spájzba téve is kevés tartósítószerrel. Vagy jobban felfőzve, tetejére kevés olajat öntve biztosan tartósítható valamilyen szer nélkül is.
Ha nincs ideje a paradicsomnak és gyorsan össze szeretnék dobni egy ilyen ételt, inkább a hámozott paradicsom konzervet használom. A konzervet kinyitom, a tészta főzővize alatt meggyújtom a lángot és kb. 25 perc múlva már lehet is enni.