Csirkecomb farrésszel - megéri?

Ismét egy papírfecnis történet. Ez is egy szép papírkupacban várta további sorsát kb. múlt ősz óta. Nem kellett olyan sokat tanakodnom, mi a fenét is akartam a pár hevenyészve feljegyzett sorral, amit aztán gondosan elraktároztam egy alkalmasabb időre, pontosan emlékszem, mit akarok vele mondani. Feltétlenül, mert nem kevésszer készítek csirkét és, felteszem, ezzel sokan így vagyunk.

Nagy keletje van egy ideje a farrésszel kínált csirkecombnak. Kezdetben 500 forint alatt tudták tartani az árát, ami nagyon csábítóan hangzott. Én is vettem egy-egy zacskóval és örültem a jó vételnek. Aztán láttam, hogy nő a csomag mérete és hogy egyre több mindent kell eltávolítanom a combokról, hogy a kedvem szerint készítsem el és tálalhassam a hús.
Egyre több bőr és zsír, ezen akadtam fenn és ez után a felismerés után már nem is vettem több ilyen csirkecombot. Hiába igyekeznek hívogató árakat tartani és a tőlük telhető leggusztusosabb módon prezentálni a combokat, tudom, hogy alulra fordítják, mi több, gyömöszölik a valószínűleg neked is feleseges zsíros bőrcafatokat, amiből már kifeszegették a további értékes húsokat.
Nemrég valami oknál fogva mégis megadtam magam - Vagy kaptam egy zacskónyit? Már nem is emlékszem, hisz kb. egy éve volt. - és ismét ott várt a konyhámban a farésszel levágott csirkecomb. Gondoltam egyet és kíváncsiságból egyszerűen megmértem:

1,56 kg csirkecomb farrésszel
85 dkg 4 comb
40 dkg bőr
30 dkg farhát

Azt már rég láttam, hogy nem jövök én jól ebből ki, de a számok elképesztettek, hiszen 40 deka zsíros csirkebőr várt arra, hogy csináljak vele valamit. Gondoltad volna? Tudnod kell, hogy nem esszük meg a zsíros csirkebőrt és ha töltött csirkét készítek néhanapján, sincs szükségem egy akkor bőrdarabra, amibe egy fél csirkét bele lehetne csomagolni. Sőt, már a macskáim sem nagyon rajonganak érte.... Bár eddig megfőztem, hogy ne romoljon meg, közben ráébredtem, hogy nyersen jobban csúszik nekik.

Hát persze, van, hogy meg kell húzni a derékszíjat és olyan is van, hogy épp farhátat szeretnék venni, de ez a farrészes csirkecomb szerintem nem nagyon éri meg, hacsak nincs egy halom örökké éhes macskád. Valódi ragadozók. Jómagam maradok a szép csirkecombok mellett és figyelem, hogy minél kevesebb bőrt adjanak el nekem.
És régóta keresek egy olyan gazdát, aki szépen neveli a kapirgálós csirkéit kukoricán és búzán a kék ég alatt és én vehetnék tőle havonta vagy 2 darabot. És bár pucoltam  jó párszor a nagyanyámmal csirkét és még a szagot is elviselem az emlékeim szerint, nem bánnám, ha megtisztítva érkezne. Valaki???

A legfinomabb magyar tejcsokoládékról így húsvét táján

Hát, ilyenre szerintem tőlem most nem számít senki. Mert többnyire a sötét változatot választom, mostanában pedig azok közül is a 81%-osat. Viszont pontosan ezért érdekes az, ami most kikívánkozik belőlem.

Számomra a talán legfinomabb tejcsokoládé egy magyar gyártmány, ami szerintem eddig nem kapott kellő figyelmet és talán mostanában kezd ismertebbé válni. A Vadász csokoládéról van szó, ami egy kis szelet, de annál finomabb: meggyes, enyhén alkoholos trüffelkrémmel töltött finom tejcsokoládé. Étcsokoládé változatban is létezik, ami a kedvencem, sőt, a fehér csokoládé szerelmesei is élvezhetik egy rövid ideje. Egyszerűen szólva számomra tökéletes darab. A siker fokmérője lehet, hogy múlt karácsonykor piacra dobták a szaloncukor változatot is, ráadásul egyszerre négy ízben és én nagyon örültem!

Nagyon ott van a dobogó felső fokának szélén az egyszerű Párizsi kocka, ami ismét csak alkoholos, kávés, trüffel krémmel töltött kis tömör gyönyörűség. Azt hiszem a Boci, azaz a Nestlé gyártja, de nem tesznek róla említést a honlapjukon, amit eléggé hiányolok. Itt találtam valamit, de semmi leírás, részletek arról, hogy egy hagyományosnak is nevezhető magyar csokoládéról van szó - hát, ezt nem tartják említésre méltónak Nestlééknél. Ez nem vet rájuk túl jó fényt, ráadásul sajnos ingadozó a kocka minősége az utóbbi években. És hogy egy Életmód Központnak titulált oldalon lenne a helye, nos, azt nagyon erősen kétlem, mi több, ellenzem.  

A másik, ami figyelmet érdemel, a Tibi - milyen meglepő, ismét csak - trüffelkrémes változata, ami szerintem remekül sikerült és nagyon gyorsan tud fogyni. Talán azért is, mert kedvelem a rumos utóízű krémeket. Lehet extra édes, néha talán gej, annyira elszoktam a cukortól, lehet nagyon egészségtelen, nagyon kalóriadús, mégis nagyon finom néhanapján.

A Stühmer termékek tudnak még néha magukkal ragadni és az olyan hagyományos és tiszta forrásból származó finomságok, mint a Szamos gyümölcsökkel töltött csokoládés desszertjei, bonbonjai könnyen elcsábítanak. Kedvelem mindkét cég gondosságát, a csomagolásokat. És ha kérditek, mivel nyűgözhetnétek le alkalomadtán, hát a Szamos párizsikrémmel, kávékrémmel, rumos piskótával töltött Suhajda desszertjére szavazok. Ezt imádom pont úgy, ahogy van és ne kérdezzétek, miért pont egy ilyen - már bocsánat - h**e nevet adtak neki. Csak a hagyományokra tudok gondolni.

És hát miért akartam ezt elmondani röviden? Mert számomra pont ez testesíti meg a "valami finomat" gondolatát: ha már egyszer valami nagyon egészségtelent eszünk, ami tele van cukorral, annak valami igazán finomnak kell lennie és, tessék, van ilyen, nem is egy. Még szerencse, hogy tudunk választani.

Az úgynevezett tesztem természetesen nem teljes körű és átfogó és koránt sem kóstoltam meg minden magyar tejcsokoládét. Csak úgy elmesélem, én mit kedvelek - amivel elég egyszerűen fel is vázoltam az ízlésemet - és ezen túl várom, hogy ajánljatok nekem valamit. Valami finomat. Mert minden tiszteletem minden igazán finom magyar csokoládénak.
A tömeggyártás mellett egyre többen érzik magukénak az ügyet és készítenek maguk olyan csokoládét, amit kitehetnek a polcra és már kvázi el is használtak olyan új jelzőket mint a "kézműves" meg a "manufaktúra". Lehet varázsolni formákkal, ízkombinációkkal, liofilizált gyümölcsökkel stb stb. Minőség, fantázia, kreativitás, kitartás kérdése. Szívesen ajánlom a Bonbonmánia blogot minden hétköznapi, önjelölt csokoládégyártónak, hiszen szájtátva bámulhatjuk, mi mindent tud varázsolni valaki, akinek - sokunkhoz hasonlóan - nincs előképzettsége sem anyagminőségekről, sem temperálásról. Talán nem véletlen, hogy imádom a Csokoládé című filmet: színes, kedves, szórakoztató, tartalmas és Juliette Binoche tündöklő teremtés. Persze különösen azokat a részeket imádom, amikor épp különböző csokoládékat, bonbonokat gyártanak. Amikor a főhősnő elkezdi kézzel őrölni a kakaóbabot a hagyományos eszközökkel, minden egyes alkalommal elhivatottságot érzek arra, hogy finom csokoládéval etessem az édesszájú népeket és rohannék egy hasonló kis műhelyt nyitni. 

Így szeretnék kampányolni a finom magyar csokoládé mellett, mert bár nem vizsgáltam át tüzetesen a húsvéti csoki- és desszertkínálatot a boltok polcain, szeretném azt hinni, hogy ezek a csokoládék is nyúl- és tojásalakot öltenek ilyentájt. Le a silány minőségű, bevonómasszából gyártott mindenféle nyulakkal! Pont a gyerekeknek adnánk olyat, ami egészségtelen és tetejében nem is jó vagy finom??? Van egy egyszerű összefüggés: minél nagyobb és olcsóbb az a nyúl, annál gyanúsabb az ügy. Tessék szemüveggel felszerelkezni és a tapsifüles fenekére nézni, hogy lásd, mit adsz ajándékként sok szeretettel.

Gesztenyesütés és gesztenyepüré natúr, cukormentes gesztenyemasszából

Jó itt a nyugati végeken. "Sokat fúj a szél.", mondják messziről jött emberek, de nekem fel sem tűnik. Ilyenkor mindig azt gondolom: "És milyen jó itt a levegő". És vannak hegyeink, igaz egy kicsit utazni kell érte, de bármikor bámulhatom. Igen, amióta az eszemet tudom, bámulhatom a kőszegi hegyeket és a vonala beleivódott a szemembe. Amikor elutazunk messzebbre és már hazafelé tartunk, akkor tudom, hogy közeledünk, ha megpillantom a hegy olyan jól ismert vonulatát: "Már itthon vagyunk." A látványánál csak egy dolgot szeretek jobban, benne bolyongani, megmászni. Az Írottkő túra épp ezen a hétvégén volt, a legszebb időszakban. Én eddig vagy 10 kitűzőt gyűjtöttem be a 35 km-es távról és még sokkal többet tervezek. És a szívem csücske Kőszeg, Velem, Bozsok.
A hegy kincset is rejt és nem kisebb kincs ez, mint Magyarország egyik legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése. Ilyentájt a térség apraja-nagyja kivonul az amúgy is mesés hegyekbe, erdőkbe, hogy gesztenyét szedjen, a környező falvakban pedig sütik a gesztenyét a portákon: fémhordóban vagy katlanban tüzet raknak és amellett álldogálva hatalmas, nyeles szűrőszerűséget rázogatnak, amiben szerintem több kiló gesztenye is elfér. Mondjuk nekem ez nagyon égett, nem szeretem, de nagyon látványos. Így fest:

Így sütik hagyományosan a gesztenyét Velemben szabad tűzön, sokszor a ház előtt.

Ha ilyet látsz, nyugodtan vehetsz is belőle.

És Gesztenyeünnep is van minden októberben.

Nekem idén drága Marianna barátnőm hozott egy nagy kupac gesztenyét, nem győzöm enni. Imádnivaló. Úgy értem mindkettő. :)  Én így sütöm szabad tűz és túlméretezett, nyeles szűrő híján:

1) Kereszt alakban bemetszem a tetejét. Végig. Legyen vékony pengéjű, éles a késed és légy kitartó, mert nem könnyű átvágni a külső, kemény burkot és az alatta megbújó puha, ám kissé szőrös belső burkot is egyszerre. Ha így teszel, könnyen hozzájutsz majd a csemegéhez.
2) Szépen egyesével belerakom egy sima lábosba - aminek a feneke feketére fog égni, jelzem - és kevés vizet, kb. egy evőkanálnyit locsolok rá. Fedő alatt, kis vagy közepes lángon, a felszálló gőzökben megpuhul és pirul is egyben. Még nem próbáltam, de hallottam, hogy érdemes előre beáztatni a szemeket. Jó ötlet.
3) Kb. 10 perc után megrázom a lábost és ezt ismétlem párszor, amíg kb. újabb 10 perc alatt el nem készül. Persze bekukkantok a fedő alá, ha kell, még kevéske vizet loccsantok rá és próbaképp megkóstolok egyet. Ha kinyílnak a burkok és megmutatják a sárga magokat, jól sikerült a vágás.
4) Mindig rácsodálkozom, milyen gyorsan elkészül. Vigyázz, ne égesd el, de puha is kell, hogy legyen. Egy hőálló tálba borítom és gyorsan lefedem konyharuhával, mert mire átrágod magad a tál gesztenyén, visszakeményedik a héja és úgy sokkal nehezebb megpucolgatni. De megéri minden szem, ha engem kérdezel.

Ám ha nincs gesztenyéd, a boltok hűtőpultja felé veszed az irányt te is, gondolom.

Tavalyi történet és most ismét ideje van. Klasszikus, karácsony előtti bevásárlás, de nem a rohanós fajtából. Tesco, a nagyobbik. Gesztenyemasszát vadászok, mert az egyik fajta le van árazva és arra gondolok, egyet bespájzolok, hogy legyen otthon az ünnepekre. Hát, nem voltam elégedett a gesztenye arányával. Mentem tovább, de még a harmadik, a drágább fajta sem nyerte meg a tetszésemet. A tisztított, főtt gesztenye nagyon drága, mit is vegyek? - eképp tanakodtam, amikor egyszer csak megakadt a szemem a varázsszavakon: natúr, cukormentes ... hoppá! Igen, létezik ilyen, Bajnán gyártja a Massa Família Kft. Csak ajánlani tudom. Vettem én már pár éve Bio Gesztenyepürét nádcukorral és, azt hiszem, az ő termékük volt az is, de ennek a natúr, cukormentes változatnak örülök a legjobban. Az ára sem volt kirívó, 350 forint alatt/körül volt. Ne vegyetek feleslegesen sem cukrot, sem keményítőt. Ez csak egy rövid, semmiképpen nem reprezentatív felmérés, de a lényeg, hogy választhatunk.

Ez a gesztenyemassza megérdemel egy igazán finom kombinációt mellékízek nélkül:
sötét nádcukor
60% Stroh rum vagy igazi, tiszta nádcukor rum, semmiképp sem az a hajós ital vagy mi a szösz
Cserpes tejszín, aminek nincs szüksége állmányjavítóra meg habfixálóra, de nincs ám

A többi ismert.

Vargányás krumplifőzelék

A szárításra előállt vargányák még tavalyelőtt nyáron. 

Nem kell sok, de minden évben kell egy kicsi.

Ugyanis ez a nem is olyan titkos hozzávaló.

Krumplifőzelék nem kerül túl gyakran az asztalunkra, mert nem tartom túl jó ételnek. Ám nem hinném, hogy van olyan háztartás, ahonnan hiányozhat ez a "jól bevált", könnyen, gyorsan, olcsón, rutinból szinte bármikor elkészíthető étel.
Akkor miért írok most róla? Mert - örök hála Manyi néninek a (gondolom) régi, családi  receptért - el tudom készíteni több fokkal finomabban is és olyankor jól esik egy finom tükörtojással. A gombával is úgy vagyok, hogy hirtelen felindulásból jól esik egy alkalommal, de utána egy darabig nem kívánom. Az aromás erdei gombákra gondolok most és nem a termesztett csiperkére.
Ezt szeretném megosztani veletek, nem is szaporítom a szót.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
6-7 közepes főzőburgonya
kb. egy csapott evőkanálnyi szárított vargánya
1 közepes zöldpaprika fele
1 közepes vöröshagyma
pár evőkanálnyi olaj
pirospaprika (még mindig a házi, kalocsai)
1 kis pohár 12%-os tejföl
1 evőkanálnyi zabpehelyliszt

0) Először is kiveszem a tejfölt a hűtőből és összekeverem a zabliszttel. Kb. 25 perccel később talán nem éri akkor sokk, amikor belekeverem a forró ételbe.
1) A finomra vágott vöröshagymát  pár percig pirítom az olajon, majd hozzáadom a vargányát és a szintén apróra felkockázott paprikahúst. Na, ezektől lesz az a finom íze, ami miatt most itt pötyögök a gépen.  
2) Pár perc múlva jöhet a megtisztított, egyenletesen kockára vágott krumpli és a piros porpaprika, amit aztán fel is öntök vízzel. Fedő alatt, forrástól számítva kb. negyed óra alatt kész, főleg ha sietsz és előre gondoskodál a forró vízről.
3) Behabarom az előkészített tejföllel és kész, tadaaam.    

Biztosan lehet nagyon jól finom krumplifőzeléket készíteni a legalapvetőbb hozzávalókból is, nem kell ide feltétlenül kurkuma, római kömény vagy friss borsikafű, mert a jó minőségű alapanyag és az odaadó figyelem mindennképp meghálálja magát.
(Bár aki rám hallgat, az kipróbálja a krumplifőzeléket borsikafűvel, mert nagyon finom ízt kölcsönöz neki. Köszönet az ötletért Judy-nak - azóta hogy megosztotta velem, én is boldog-boldogtalannak emlegetem.)

- A hozzávalók közül kiemelném a krumplit. A B kategóriára figyelj, ami azt jelenti, hogy a keményítőtartalma közepes, így főzésre alkalmas.
- És a fűszerpaprikát. Nekem idén volt szerencsém betárazni egy fél kiló házi őrlésű, csodás aromájú kalocsait. Íme, a Magyar élelmiszerkönyv leírása arról, mit várhatunk el. Felhívnám a figyelmet a különleges, a csemege, az édesnemes és a rózsa kategóriákra. Bármennyire szép képzeteket keltenek az utóbbiak, a rangsor második felét alkotják. Egy paprikateszt a Food & Wine-tól.  És még egy édesnemes paprika teszt és egy ráadás darált parika teszt ugyanonnan?
- És a jó tejfölt. A Cseprestől. Például.  
- A jó olajat és a jó lisztet. Leginkább az extra szűz olívaolajat, ez esetben a kevéssé aromásat, és leginkább zabpehelylisztet vagy fehér tönkölylisztet.

Szóval a részletekben bújkál a jó krumplifőzelék sikere. Kellemes vásárlást. A főzőcskézés behunyt szemmel is megy, tudom.

Húsvéti készülődés sonkaválasztással egybekötve

A húsvéti készülődés számomra már nem olyan nagyívű, mint esetleg eleinknek. Nem csutakolom át a házat a pincétől a padlásig több héten át, hozzáteszem, a mai állapotában ez nem is lenne túl gyakorlatias - már ha értitek, mire gondolok, ha közelebbről ismertek. (Megoldás: több éve egy házfelújítás közepén éldegélünk és közelítünk a célhoz.) Pedig igazán jól esne egy kis megtisztulás az otthonomnak és mihelyt eljutunk odáig, hogy nem a betonra és a vakolásra kell gondolnom, nagy lelkesen beállok majd én is a takarítók sorába.

A készülődés egy nagyon kedves része, 

amikor virágot, leginkább árvácskát ültetek 

és figyelgetem a  kertben a kibújni készülő virágokat.
Szeretek egy kicsit dekorálni is. Asztalt, ablakot. Kaput.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem várom és nem készülődök. Dehogynem, sőt nagyon szeretem, ahogy rituálészerűen elkezdjük gyűjteni a hagymahéjat a karácsonyfa leszedése után. Az ünnepi készülődés számomra egyik legkedvesebb része a tojásfestés, amit hagymahéjjal és kurkumával szoktunk elkövetni Édesanyámmal. Ez igazán közel áll a szívemhez. Bár már több mint egy napja csörög az eresz az olvadozó hótól, tegnap a biztonság kedvéért ellapátoltam a havat a fűről is itt-ott, hogy holnap reggel szedhessek füveket a tojásdíszítéshez, már amilyet találok. Míg fő a tojás, vagy ahogy errefelé mondják, fől, lereszeljük a tormát is. Idén két termetes gyökeret vettünk, lesz itt sirdogálás...

A sütéssel nem fogok túl sok időt eltölteni, mivel nem akarok üzemi mennyiséget gyártani. A narancsos, mascarponés répatorta előtt becsúszó szereléssel a tavalyi süti, a Duna hullám nyert, mert akkora sikere volt. Tisztán emlékszem még, amikor felemeltem a tejszínes csokoládéval bevont, kész tésztát, biztos, hogy több mint 2 kiló volt... Na, ez idén is épp elég lesz.

Aztán persze megfőzzük a sonkát, amiből én a tarját kedvelem (nem vagyok az az igazi ragadozó fajta), tehát az kerül az kuktába. És miért is írom le mindezt? Mert mindig elrettent, ahogy a boltokból dől ki a mindenféle "sonkának" titulált valami. Feltétlenül olvassátok el Malackaraj tegnapi sonkavásárlási útmutatóját, ami röviden és remekül  összefoglalja, hogy miért nem mindegy, mit tálalunk a szeretteinknek. Hagyományos füstöléssel és sózással tartósított valódi sonkát vagy valami műanyag vacakot, ami csak 55%-ban tartalmaz húst. "WTF???", ahogy azt manapság az Interneten művelődő olvasó mondná. Én itt nem is szaporítom a szót, Malackaraj a szívemből szól.
Kellemes készülődést és egy kis szép időt kívánok hozzá, hogy szép legyen a húsvét. Igazi ünnepi asztallal és az asztal körül közösen eltöltött derűs órákkal.

Tescogazdaságos darált-mix

Végre jól megbüntetik a Tescót azért a nevenincs darált mixért. Hogy bűnhődik-e, azt már nem igazán tudom eldönteni... Az mno.hu honlapján egy rövid híradást is megnézhetsz az ügyről.
Tavaly felfedeztem már valami hasonlót a Tescóban, amiben darált marha- és sertéshúst házasítottak össze, no de azt legalább elnevezték valahogy. De mihelyt az összetevőkhöz értem, hogy rákukkantsak az arányokra és a zsír mennyiségre, meglepve láttam, hogy van ott bőven más is, mint pl. szójakészítmény.
Talán ennyi elég, hogy sokakat eltántorítson, nem is baj, hogy a többire nem emlékszem. Legalábbis remélem, hogy elég ennyi sokunknak ahhoz, hogy eszébe se jusson megvenni. Hogy milyen remek vásárt csinál, ha ezt teszi a szerettei elé ebéd gyanánt.... De mégis ott van a tény: 8 millió forintnyi árut sikerült eladni a Darált-mixből a leleplező akcióig. Gondolom, hogy az ára volt a kirívóan vonzó tulajdonsága, mondjuk 800 Ft/kg. Akkor 10000 kg-t ettek meg odahaza a családok.
Jó minőségű húst venni felér egy kisebb vadászttal, de legalább te magad válaszd ki a tőkehúst, amit helyben ledarálnak vagy te magad is megteheted ugyanezt odahaza. Bizonyos áruházakban, pl. itt a szomszédos CBA-ban ledarálják a fehér húsokat is.
Ilyenkor azért eltűnődök egy kicsit azon, hogy milyen rosta az, amin átmegy egy ilyen "élelmiszer" és milyen rosta az, ami után ekkora nagy dérrel-dúrral kell hatóságilag beavatkozni. Mese nincs, szemüveg nélkül, illetve robotpilóta üzemmódban nem lehet vásárolni.

Virsliteszt

Wurstwissen für Jedermann,

azaz tanulj a Virsliakadémiától!

Újfent más tesztelt, nem én. És ismétlem csak magam, ha azt írom, hogy igencsak megválogatom a virslit. Ha már egyszer az asztalra teszem néhanapján. A kevés junkfood egyike, amit megveszek. Ha már egyszer nem tudom elkészíteni.

Ma már közhely úgy nyilatkozni: "bárcsak ne tudnám, miből készül a virsli meg a parizer ..." Hááát, igen. Én amondó vagyok, érdemes egy picit utánaolvasni. És ha kérditek, hogy miért: hát mert választhatunk.
Elképesztő mennyiségű és rendű és rangú virslit készítenek. Mert volt először a Frankfurter Würstchen, aztán a Wiener Würstchen, ahogy az kiderül máshonnan is. Olvashatunk még részletesebben a Halberstadter Würstchen-ről az EU egyéb jogi aktusában - már aki akar. De ha már a Tokajit levédetjük, ez is teljesen rendben van, hogyne. Mindenki védi a maga virslijét.

Ezt a tesztet ezúttal nem kisebb szervezet, mint maga a kormány rendelte el, aki tán így kíván vigyázni a népére és az ő egész-ségére. Vagy legalább elgondolkodtatni azt. Több posztot találsz erről a tesztről, de hadd legyek én is hírvivő, kedves olvasó.
Az ellenőrzött termékek közül 40-féle virsli kedveltségi vizsgálatát végezte el a hatóság, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal. Ugyanakkor érzékszervi vizsgálatot. Eltűnődtem, milyen is a kedveltségi, illetve érzékszervi vizsgálat, ahol a virsli a főszereplő.
Azon is eltűnődtem, hogy "ellenőrzött termékeket" kóstolgattak ott, míg előre megalkották saját maguknak a 0 pontos, azaz elfogadhatatlan kategóriát. Akkor netán saját magukat ellenőrizték? Oder? Mert akkor nagyon sürgősen alternatív ellenőrzésre lenne szüksége a népeknek? Bár csak 2, azaz kettő került a szégyenletes kategóriába, én azért azt mondom, az utólagos ellenőrzés nem árt. Azaz olvasd el, mit teszel a kosaradba. No, lássuk:

"A virsli előállítását a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza; ha a terméket ezzel a megnevezéssel hozzák forgalomba, minőségének meg kell felelnie az előírásban rögzített elvárásoknak.
A virsli legfeljebb 30 mm átmérőjű, természetes, vagy műbélbe töltött húspépet tartalmazó, hőkezelt készítmény."

Íme, az eredményhirdetés. Gondolatébresztőnek bőven beillik - főként miután hüledezve fedeztem fel a Baromfirudak (vagy -rudacskák) feliratot egy megtévesztően virslinek látszó csomagon még szilveszter előtt. Az volt a legnagyobb kupac a hűtőpultban, ami, sajnos gyanítom, mára eléggé megfogyatkozott ... (Úgy sejtem, a beszerző kollégák ezt nem merték elvinni a Hivatalba, bár az ország minden zugába eljut a PM-nek köszönhetően. Így a kóstoló kollégák talán nem is tudják, mi minden felett hunynak még szemet.)

Megnyugtatólag közlöm, hogy nagyon jó virslivel tömöm a nép rám eső részét az én konyhámban: a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakértőinek hatósági érzékszervei is hasonlóképp érzékelnek.
Főleg amikor azzal a remek, magos-mustáros krumplisalátával tálalom, amit ők biztosan nem kaptak mellé. Attól még az ő érzékszerveik is elérzékenyültek volna.

Szaloncukorteszt

Nem, nem én tesztelek, de mondhatom, hogy nem állhatom a rossz szaloncukrot. Higgyétek el, tudom, mit jelent, ha nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat, de a halmokban álló, kilónként 800 forintért kínált 26 féle, banános-nugátos, epres-tejszínes, mangós-málnahabos "műanyagokat" inkább elkerülöm. Nem tudok bizalmat szavazni nekik... DE lehet, hogy az én hiányosságom, hogy még nem kóstoltam ilyeneket.
Én inkább a kedvezőbb íznek kedvezek, nem a kedvezőbb árnak. Aztán a karácsonyfa alól lopkodjuk a cukorkákat és még figyelni is kell, hogy mindenkinek jusson.

Íme, a konyakmeggyes, trüffelkrémes csokoládé szaloncukor

Két éve egy számomra új szaloncukorra, a Bonbonetti Nosztalgia szaloncukrára esett a választásom: a csokoládé konyakmeggyes, trüffelkrémes töltelékkel igencsak ígéretesen hangzott. Tavaly magától értetődően nyúltam ismét a dobozért. Idén is nyúlnék, illetve nyúlni fogok, ha megtalálom. Az új, zserbó ízűt nem találom annyira vonzónak, de van még időnk, legalább két hetünk.

Nos, az idei szaloncukortesztet a Dívány végezte, ami nem volt sem nagyívű, sem átfogó, mégis elgondolkodtató. Nem kell fogyasztóvédőnek sem lenni, hogy rangsoroljuk őket, vagy hogy kizárjuk a fogyasztásra alkalmatlanokat.
Hogy miért végzett megosztva a 4. helyen a Nosztalgia szaloncukor a Díványnál, nem tudhatom. Nem tudom, melyiket kóstolták, a képről sem derül ki, de a konyakmeggyes trüffelkrémmel töltött csokoládé igenis finom, kérem szépen. E mellett lobbiznék.
A Szamost imádnám, de még nem kóstoltam. Már a csomagolás is szemet gyönyörködtető... mit mondjak, szeretem ezt a régies(nek ható) hangulatot ilyentájt. És ennek a csomagolása is a régi: fényes sztaniol (talán?) és alul fehér selyempapír. A Szamos oldalán válogathattok tovább. Én a meggyes krémmel töltött cukorból kérek!

De jó lenne nem kapkodni, helyette minden nap egy picit készülni. Nagyon remélem, kedves olvasó, hogy számodra is kellemes a készülődés.

Utóirat:
Az NLCafe is tesztelt pár napja és mit látok: hogy a látókörömbe bizony kevés szaloncukor fért eddig bele. Hát igen, nem is nagyon keresgéltem, mert a trüffelkrémesre pályázok. Most azonban meginogtam... a Szerencsi tejkaramellát kóstolnám meg nagyon szívesen és még többet a Szamostól... nézzétek csak, mennyiféle finomság közül választhatunk. És milyen szépek a régimódi csomagolások!
Ezen a hétvégén már biztosan a kiválasztott szaloncukorral fogok hazatérni, mese nincs. Vagy készítsek inkább...?