Fodor Ákos újra és újra lenyűgöz a haikuival ...ez a letisztult haiku arról, hogy mi a szükséges és mi az elég vagy elegendő, igazán találó, ha az ételekről beszélgetünk. Valójában a vásárlás-tárolás-fogyasztás--nejlonzacskóba zárás-kidobás tengely mentén egyensúlyozunk, nagyrészt tudatlanul. És mindezt az időben-térben elhelyezve (még Einstein is boldog lenne a képlettől, amit ide rittyentettem....) Hiszen kérdés, hogy mikor és hol terem/nevelkedik/készül az az étel, amit kiválasztunk.
Ha velem szeretnél erről beszélgetni, bizony elég hamar arra fogom kanyarítani a beszélgetésünket, hogy az egyik legnagyobb torzítás a világban jelenleg az, hogy hogy bármikor bármi elérhető.... konfitált rákfarok mangós áfonyahabbal amerikai stílusú bagelben a sarki boltból, ugorjunk be, szokott lenni.... akarom mondani, hogy ha csak egy kicsit is megállunk és körülnézünk az asztalunkon, hogyan és honnan és mikor kerül oda az ételünk, remélem, elgondolkodtató utazásban lesz részünk.... csak próbáljátok ezt egy hétig csinálni és esély van arra, hogy elkezd megváltozni a szemlélet, a tudás arról, mit is jelent az, hogy élelem.
Nem azt szeretném mondani, hogy én tartózkodom távoli tájak "gyümölcsétől". A citrom, a kakaó, a kávé, a kesudió vagy épp a banán és más finomságok napi szinten előkerülnek a konyhámban és én hálás vagyok azért, hogy részesülhetek belőlük. De túlnyomó részt olyan alapanyagokat választok, amik idényszerűen vannak jelen itt, mint például most a paradicsom, amiből minden nap eszem, sőt szinte ahhoz igazítom az étrendem, annyira szeretem. Vagy a padlizsán. Ebben a pár hónapban eszem padlizsánt és addig számíthattok tőlem padlizsános ételekre. Illetve természetesen rakok el télire, ahogy tudok: a sütőben, héjában sült padlizsán a mélyhűtőt kiválóan bírja. A zakuszkában pedig kissé elbújik a többi hozzávaló mellett, de mostanában újra és újra elkészül ősz elején, hogy télen, amikor egy üveget kibontunk, rácsodálkozzunk a bőséges nyár végi ízvilágra.
De most .... padlizsánsaláta ismét. A recept még a régi, itt találod, hisz még mindig így készítem és még mindig úgy szeretem. Melegen és hidegen is. Talán annyi, hogy a tejfölt lecseréltem mandulajoghurtra. Mert mindig lázba hoz a török konyhaművészet természetes egyszerűsége és ízgazdagsága.
Tehát szükséges, elég, elegendő.... A drága nagyszüleim egyszerű falusi emberek voltak, akiknek ezek a szavak teljesen mást jelentettek. Nekik a disznóölés vagy a betakarítás ünnep volt, hiszen a világháborúk idején teljesen mást értettek azon, hogy szükséges. Szükség. Szűkség. Amikor a "jólnézelki" mást takart, mint azt ma szeretnénk.... Könnyű megérteni, miért tettek oda nekem kérés nélkül mindig még egy kanál ételt, hiába nem kértem. Értem, de ki nem állhattam már kisgyerekkoromban sem, hogy "tukmáltak".
Annyira de nagyon fontos felismerni természetes függéseinket - mondjuk a Földtől, ami hordoz és éltet minket. Készítsetek padlizsánból ételeket, amíg természeténél fogva VAN. Menjetek ki a helyi piacra és keressétek meg az igazi emberek igazi terményeit igazi kertekből, igazi földből. És ha már nem kapható náluk, akkor válasszunk mást. (Tegye fel a kezét, aki szeretne egy csomó műtrágyát enni kb novembertől júniusig mondjuk egy valójában nem is termőföldben, hanem intenzíven (=minél gyorsabban, minél többet!!) nevelt, hatalmas környezeti terhelést jelentő paradicsommal együtt, ami ráadásul legtöbbször íztelen. Nem vagyok meglepve.... És az is tegye fel a kezét, aki szeretné ugyanezt felszolgálni a szeretteinek sok szeretettel...
