A kövér porcsinról

Kövér porcsin (Portulaca oleracea) az idénysalátán

 

Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy egyetek minél több porcsint, amíg van, mert valami csodás gyógynövény. 

Legalább két hónapja nő, kínálja magát a kövér porcsin, hogy valamilyen formában az tányérunkra kerüljön. Mert hogy oda való. Érdekes figyelni azt az folyamatot, hogyan nyílik rá újra a figyelmünk arra, mennyi igazán értékes és finom növény vesz minket mindig körül. Mindig, azaz az évkörben úgy és ott és akkor, amikor az természetes. Aki próbált már mondjuk petrezselymet vetni és gondozni vagy épp karalábét ültetni, hogy a kertből tudja bevinni a konyhába a levesnek valót, az már tudja, hogy az un. kultúrnövények igencsak sok figyelmet és törődést igényelnek, ami egyébként igencsak szép foglalkozás, ha engem kérdeztek. És vizet, amire az idei nyár igazán ráirányította a figyelmünk.... 

Ezzel szemben a mindenhol is megjelenő, igazi túlélők és látszólag semmilyen törődést nem igénylő növények csendben várakoznak, hogy ismét felismerjük őket és rájuk csodálkozzunk: nem csak hogy ehető, hanem kivételesen tápláló és éltető növények ők. Érdemes figyelni és erre egyre több okunk van.

Öntözés. Felmelegedés. Kertművelés. Fenntarthatóság. Környezettudatosség. Vitaminok és ásványi anyagok. Drága "szuperélelmiszerek" szupernövények, szuperkivonatok, szupergombák messzi földről. Tartósítószerek. Felesleges műanyag csomagolás. Csak dobálózok ezekkel a kulcsszavakkal, amelyek a nyilvánvalóan rohamosan nehezedő körülmények, az egyre magasabb igények és az ébredő, vagy épp a teljesen kialudni látszó tudatosság köré rendeződnek. 

Nagyon jó hírem van: ez a porcsin sok más növénnyel együtt minden kérdésre egy-szerű választ ad! Jó ideje én is elkezdtem figyelni a természetes .... nem, nem is így, hanem inkább így: TERMÉSZETES függéseinkre. Csupa nagybetűvel. Úgy általában az emberi élet és az ÉLŐ ÉLET mint olyan természetes össze-függéseire adott térben és időben. Amit fel kell ismernünk, ha JÓ életre vágyunk, egész-ségre, jó-létre, hiszen ez csakis és kizárólag a természetes közegünkkel össz-hangban lehetséges. Olvassatok utána annak, mit tud például ez a szerény növény, amire egyébként nagy, neves cégek külön "gyomirtó" szert kellett hogy kikeverjenek, akkora életerő van benne. Mit is mondhatnék.... kérdés, hogy mi a szándék. Olvassatok a kövér porcsinról itt vagy itt vagy akár itt. Szóval megindult egy nagyon szép folyamat azokon keresztül, akik még "tudják" vagy már "tudják" őket. Egyre több olyan kis csoport van, ahol az un ehető vadnövényekkel ismerkednek. Ez a szándék nem pusztán egy kulináris érdekesség, hanem egyfajta útkeresés a mai világban, ahol zacskóban és műanyag tégelyekben teszik elénk az enni-valót.... Hogy az út "régi" vagy "új", azt döntse el mindenki a szíve szerint. 

Ne törődjetek azokkal, akik a végítélettől való félelmükben az elveszejtésünkről kántálnak jó hangosan. Ültessetek növényeket. Gyűjtsetek esővizet, ha van rá bármilyen mód. Gondoljátok át a VALÓS szükségleteiteket. Új értelmet kaphat az, hogy "ne vásároljatok feleslegesen", bárhogyan is pályáznak a figyelmünkre. Figyeljetek a környezetetekben természetesen megjelenő növényekre és legyetek rájuk kíváncsiak. Olvassatok, hallgassatok Jane Goodall-t vagy dr. Gyulai Ivánt. 

Dehogyis tudok én mindent. Dehogyisnem eszem vitanimokat és halolajat. Stb.... de nyitott szemmel, füllel, szívvel figyelek és tanulok és alakítom a szokásaimat. A porcsint évek óta eszem és megtanultam, hogy a legtöbb, amit tehetek, hogy nyersen fogyasztom, amikor nő. Nyáron már elkezdem várni, mikor jelenik meg, mert az igazi kincsét a nedvességben hordja és nem szárítom. A salátákra mindig teszek vagy csak úgy legelészek. Olvastam arról, hogy van, aki fermentálja. Na, ezt ki szeretném próbálni. Mert most hirtelen elég sok lett a kertben... ugyanis pár hete a kis töveket külön kimentettem az élettelen, tüzesre átforrósodott térkő réseiből és elkezdtem öntözni. Ami mégis ott maradt, ma már szépen nő. Vagy nemrég drága Kriszti barátnőm darált tökmaggal dúsított, finom porcsin kencével kínált, igazán inspiráló volt. Az íze: mondhatni, semleges, kóstold meg bátran akár egy vajaskenyéren.

Tényleg.... ha szedsz "halolajat", kedves olvasó, tudod-e mit szedsz valójában? Én sem tudtam, de most megnéztem. Ez a kis szerény növény gazdag omega-3 zsírsavakban, különösen alfa-linolénsavban. Is. Hajrá! Keressetek olyan területet, ahonnan szívesen szedtek. Vagy vigyetek haza egyet és ültessétek el a kiválasztott helyre, ahol el tudja majd szórni a magját ezerszám.

Mindenhol is.....

Napraforgómag-szezámmag kence

 

Egy nem feltétlenül sokatmondó kép

 

Vegán vagy hamis tepertőkrémnek is hívják, ezzel hívta fel magára a figyelmemet.... mert hogy még mindig szeretem, illetve csak szeretném a finom(!) töpörtyűt. Mégsem eszem, mert nem találok igazán jót, illetve nem is igazán pártolom mondjuk épp nyáron a fogyasztását. Valójában évek óta nem ettem, csak csipegettem pár darabot, ha valahol akadt rá alkalom. 

Tisztán emlékszem, ahogy Édesanyám anno az egyik legtöbbet járatott konyhai "kütyün", a húsdarálón(!) darálta le a töpörtyűt a hagymával együtt és én nagy érdeklődéssel szemléltem a műveletet, ahogy mindent összeken a zsír és vártam a finom végeredményt.... még most is emlékszem az ízére ...

Akkoriban még teljesen hiányoztak a palettáról, a miénkről biztosan, de ma szeretem a magkrémeket. Jó pár bizonyított már nálam, illetve mindig érdeklődéssel kóstolom meg, ha valaki készít egy számomra ismeretlen magkrémet. Múlt héten is így történt, amikor a reggelinél mint egy kislány toporogtam a széles, a házigazdák által szívből előkészített és igazán kedvesen felkínált választék mellett..... minden érdekelt. "Ez mi?" - érdeklődtem egy kis tálban fényesen csillogó, nyilvánvalóan házi készítésű, ám kinézetre majdnem semmitmondó barna kencét fürkészve. "Hamis tepertőkrém. Vegán. Nagyon finom." Ááá, hát eljött az ideje, hogy végre megkóstoljam, itt és most... ugyanis pont ezt az új kencét készülök elkészíteni több hete és már keresgéltem is inspirációt.

Azonnal megkóstoltam és tudtam, hogy nem kell tovább keresem, érzek mindent. Megérkeztem. 

Ma végre elkészült az én konyhámban is és szinte szertartásosan ettem pár szelet kenyérrel, a nagyon kedves szomszédomtól kapott, édesre érett paradicsommal .... hát, nagyon örülök és örömmel  osztom meg én is, amit készítettem a sok további elérhető recept mellett.

Még egy pillanatra visszatérve ahhoz a bizonyos múlt heti reggelizőasztalhoz, persze megkérdeztem, hogy "Ésmivanbenne?" Egyszerre két meglepő dolgot hallottam és még egyet, amire nem számítottam: a pirított és megőrölt napraforgó mag (eddig ok) mellett van bent szezámmag is. Eddig ilyen kombinációról nem olvastam. "És margarin" És akkor, gondolom, a mélytengeri búvárok alaposságával a szemeimből olvasva gyorsan hozzátette próbálván menteni a helyzetet, "...de lehet bármilyen zsiradék ízlés szerint". Ok, ez így kerek, egyformán gondolkodunk, én is olyat adok majd hozzá, amilyet szeretnék. "És egy kis szójaszósz." Tényleg? Nahát.... 

Ez volt tehát az én inspirációm és innen indultam  tovább ma a konyhámban. Ez lett belőle és alig tudtam abbahagyni....

Hozzávalók (amiket nem méricskéltem, de igyekszem leírni)

kb 10dkg hántolt napraforgó mag
kb 10dkg szezámmag
kb 2 evőkanálnyi ghí, amit én készítek itthon
egy kisebb löttyintés szójaszósz
kb egy fél mokkáskanál sót tettem bele, de nekem kicsit sok lett

1. A napraforgó és szezámmagot külön-külön megpirítottam egy csak erre a célra használt, sokat látott serpenyőben, folyamatos kevergetés mellett. Amikor megpirult, finoman, halvány aranybarnára, egy tányérba öntöttem és szétterítettem, mert a pirulás folyamata még nem áll le egyszerre. Hadd hűljön kicsit a darálás előtt.
2. Egy egyszerű és kicsi konyhai aprítóban a kétféle magot külön-külön daráltam szinte pépesre.
3. A kétfajta pép a ghí, a szójaszósz és egy kis só társaságában, kevéske pörgetés után könnyen összeállt, a kence készen állt a tálalásra.

Hát ennyi. Csodálatos. Próbáljátok ki. Meglepően hasonló az ízélmény, tényleg nem gondoltam volna. És igen, tényleg nagyon laktató. Hálás vagyok és imádok felfedezni új dolgokat. Ez a kence itt és most bekerült a kedvenceim közé. 

Tovább gondolható ízlés szerint egy kis mustárral, finomra vágott (esetleg kicsit pirított) édes hagymával, főtt tojásba töltve vagy télen hajában sült krumplival, nyamm.... de én már elképzeltem, hogyan fogom megpróbálni újraírni a "tepertős" pogácsát. Kellemes ízélményeket és alkotást kívánok mindannyiunknak.

~

 

Utóirat minden és bármely napra: Kérlek benneteket, emlékezzünk rá, hogy igazán jó volna minél kevesebb "szeméttel" járó alapanyagokat keresni, minél kevesebb terheléssel és vegyszerekkel, ha van rá módunk. A Földre=magunkra tekintettel ♡