Meglepetés lencsés gombapástétom

Tényleg nagyon szeretek spontán főzni, mindenféle támasz nélkül, de most ezzel saját magam is megleptem.. mert olyan finom lett, hogy arra nem tudtam számítani.... és mindez a mélyhűtőkiürítés jegyében spontán előhúzott kis dobozzal kezdődött, amiben, azt hittem, sült padlizsán van. Aztán kissé elkenődve láttam meg utólag, hogy azt a nagggyon diétás, szinte sótlan, íztelen, vizes gombaragu maradékot vettem elő, amit már képtelen voltam sima párolt rizzsel kb. negyedszerre megenni egy késő novemberi estén és gyorsan eltüntettem a mélyhűtőbe, mondván, hogy majd csak lesz vele valami.... hát most lett.

 

Most kifejezetten nem kívántam a diétás, íztelen gombát, hanem pont valamilyen ízletes pástétomra vágytam. Valami finomra. Épp a szokásos magvas sárgarépás köleskenyeremet sütöttem, ahhoz képzelem el valamit. E-képp alakult, lépésről lépésre, amit most fordítva jegyzek fel, először a lépéseket, utána a hozzávalókat

Az ügymenet. A történet:

1. Szóval ott álltam és szemeztem az ominózus, ráadásul fagyból kiolvasztott vizes, színtelen, szagtalan gombaraguval és próbáltam elképzelni, hogy a csudába lehet ebből valami finomat, kívánatosat varázsolni. Erre az egyértelmű válasz a ghee-n pirított finomra vágott hagyma és már sercegett is a kislábosban. Ehhez aztán tettem valamennyi kókuszzsírt. 

2. Gomba? Pirított hagyma? Egy kevés kápia paprika! Kakukkfű és fehérbors. Majoranna? Nem, az most mégsem. Szójaszósz! Miért ne? A nyitott hűtő előtt mégis inkább a fűszeres Worchester szószra esett a választásom. 

3. Az illata kezdett igazán tetszeni.... szinte elégedett voltam vele az első kör fűszerezés után és ez ritka. Na itt kezdet el igazán érdekelni... mert sosem éreztem korábban ezt az illatot De hogyan lesz ebből a híg valamiből pástétom? Finom zsiradék már van bent épp elég. Hoppá, tegnapról van maradék főtt fekete lencsém, pont jó!! És a mennyiség is. A gomba-lencse arány történetesen 1:1 lett.

4. Igazán klasszul kialakult a lényeg kb 5 perc alatt, de még mindig hígabb, mint az jó lenne... vajon mennyi víz kell, hogy elfőjön róla végül? Mi lenne, ha valamilyen őrölt olajos maggal dúsítanám? Tökmag? Nem, az elég karakteres. Napraforgómag! Hát az még épp nincs itthon. Ez az, lenmag, az klassz lesz és az állagának is nagyon jó tesz, ha mondjuk 1 perc alatt belefőzöm! Pfff.... a kávédarálóban van még maradék kávé és most nincs kedvem azzal bajlódni, hogy kiszedem és kitakarítom a gépet.... Oldalra pillantok! Hoppá van egy kicsi félretett kölesliszt. Puff, ment is a lábosba.

5. Pár gyors kavarás után egy kézi passzírozóval igyekeztem egyneművé varázsolni az illatozó és egyre ígéretesebb hozzávalókat, ami nem igazán sikerült, de ez nem hozott zavarba, viszont a kívánt, kenhető állag mondjuk úgy, hogy kb. kialakult a kezem alatt. 

6. Ó de jó, megsült a sárgarépával, mákkal, kendermaggal és tökmaggal dúsított köleskenyér! Már csak egy kicsit kell kitartanom, hogy szeletelhető legyen. Melegen is finom! Hm... mennyire finom! Még sosem ettem ilyet. Mintha májpástétom lenne, komolyan..... de hogyan lehetséges ez??? Még csak össze sem turmixoltam rendesen, mert a botmixerem tönkrement, csodálkoztam. Akárhogy is, ezt le kell jegyeznem és szeretném ismételni! Milyen jól állna neki egy kis mustár.... és tényleg. Úgy érzem, megérkeztem. Mennyire nagyon jó főzni.

Mindenféle hozzávalók a konyhámban épp ma este:

egy nagyon diétás gombaragu a mélyhűtőből (kb másfél deci)

ghee és kókuszzsír

2 hosszú, zöld szárat eresztett hagyma (a tavalyi termésből) apróra vágva

2 szelet pritaminpaprika a mélyhűtőből szintén felaprítva

kakukkfű

némi fehérbors

Worchester sauce 

maradék főtt fekete lencse (Kb egy-másfél deci?)

kb másfél kanál kölesliszt, ami épp kéznél volt

2 teáskanálnyi sima mustár

Úgy vélem, nyugodt szívvel ide tehetem a "mindenmentes" címkét, hiszen a ghee tiszított vaj, azaz kizárólag a zsiradék.

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával

A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz
só
fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.

Vargányás krumplifőzelék

A szárításra előállt vargányák még tavalyelőtt nyáron. 

Nem kell sok, de minden évben kell egy kicsi.

Ugyanis ez a nem is olyan titkos hozzávaló.

Krumplifőzelék nem kerül túl gyakran az asztalunkra, mert nem tartom túl jó ételnek. Ám nem hinném, hogy van olyan háztartás, ahonnan hiányozhat ez a "jól bevált", könnyen, gyorsan, olcsón, rutinból szinte bármikor elkészíthető étel.
Akkor miért írok most róla? Mert - örök hála Manyi néninek a (gondolom) régi, családi  receptért - el tudom készíteni több fokkal finomabban is és olyankor jól esik egy finom tükörtojással. A gombával is úgy vagyok, hogy hirtelen felindulásból jól esik egy alkalommal, de utána egy darabig nem kívánom. Az aromás erdei gombákra gondolok most és nem a termesztett csiperkére.
Ezt szeretném megosztani veletek, nem is szaporítom a szót.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
6-7 közepes főzőburgonya
kb. egy csapott evőkanálnyi szárított vargánya
1 közepes zöldpaprika fele
1 közepes vöröshagyma
pár evőkanálnyi olaj
pirospaprika (még mindig a házi, kalocsai)
1 kis pohár 12%-os tejföl
1 evőkanálnyi zabpehelyliszt

0) Először is kiveszem a tejfölt a hűtőből és összekeverem a zabliszttel. Kb. 25 perccel később talán nem éri akkor sokk, amikor belekeverem a forró ételbe.
1) A finomra vágott vöröshagymát  pár percig pirítom az olajon, majd hozzáadom a vargányát és a szintén apróra felkockázott paprikahúst. Na, ezektől lesz az a finom íze, ami miatt most itt pötyögök a gépen.  
2) Pár perc múlva jöhet a megtisztított, egyenletesen kockára vágott krumpli és a piros porpaprika, amit aztán fel is öntök vízzel. Fedő alatt, forrástól számítva kb. negyed óra alatt kész, főleg ha sietsz és előre gondoskodál a forró vízről.
3) Behabarom az előkészített tejföllel és kész, tadaaam.    

Biztosan lehet nagyon jól finom krumplifőzeléket készíteni a legalapvetőbb hozzávalókból is, nem kell ide feltétlenül kurkuma, római kömény vagy friss borsikafű, mert a jó minőségű alapanyag és az odaadó figyelem mindennképp meghálálja magát.
(Bár aki rám hallgat, az kipróbálja a krumplifőzeléket borsikafűvel, mert nagyon finom ízt kölcsönöz neki. Köszönet az ötletért Judy-nak - azóta hogy megosztotta velem, én is boldog-boldogtalannak emlegetem.)

- A hozzávalók közül kiemelném a krumplit. A B kategóriára figyelj, ami azt jelenti, hogy a keményítőtartalma közepes, így főzésre alkalmas.
- És a fűszerpaprikát. Nekem idén volt szerencsém betárazni egy fél kiló házi őrlésű, csodás aromájú kalocsait. Íme, a Magyar élelmiszerkönyv leírása arról, mit várhatunk el. Felhívnám a figyelmet a különleges, a csemege, az édesnemes és a rózsa kategóriákra. Bármennyire szép képzeteket keltenek az utóbbiak, a rangsor második felét alkotják. Egy paprikateszt a Food & Wine-tól.  És még egy édesnemes paprika teszt és egy ráadás darált parika teszt ugyanonnan?
- És a jó tejfölt. A Cseprestől. Például.  
- A jó olajat és a jó lisztet. Leginkább az extra szűz olívaolajat, ez esetben a kevéssé aromásat, és leginkább zabpehelylisztet vagy fehér tönkölylisztet.

Szóval a részletekben bújkál a jó krumplifőzelék sikere. Kellemes vásárlást. A főzőcskézés behunyt szemmel is megy, tudom.

Gombafejek fűszeres morzsával

Íme, egy másik restancia, egy kb. 3 hónapja(!)  készített étel, amit megint csak saját magamnak gondoltam össze a kedvem szerint, miután a nyári táborban ettem valami hasonlót. És - szerencsére rendkívül gyakorlatiasan - gyorsan le is jegyeztem még aznap este, mivel sikerült nagyon meglepnem saját magamat is. Mit mondjak, épp ideje beszámolnom, ám nem csak a restancia miatt, hanem azért is, mert itt vagyunk a gombaszezon közepén. Az unalmas csiperke helyett a finom erdei gombák megérdemlik, hogy végre ne csak kirántva vagy pörköltként végezzék a tányérunkon. Viszont csak arra vállalkoznék, hogy pár erdei gombát ajánljak, amiket én is ismerek, amiket anno Édesapámmal az erdőket járva szedni szoktunk: a galambicát, a szürkehátút, az őzlábat, de nem a pirulót, és a fenyőalját vagy rizikét mindenképp. A többit rátok bízom.

Hozzávalók 2 személyre:
10-12 fej közepes csiperkegomba
kb. fél száraz zsemle
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
1 duci fokhagymagerezd
kakukkfű
borsikafű
petrezselyem
frissen őrölt fehér bors
citromlé
2-3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
1 evőkanálnyi reszelt parmezán

1) A gombafejeket megtisztítottam egy papír törlőkendővel és kitörtem a szárukat.
2) A zsemlét egyszerűen lereszeltem egy kézi reszelőn, a zöldfűszereket és a hagymákat megtisztítottam, felapróztam.
3) A morzsát elkezdtem állandó kevergetés mellett, lassú lángon pirítani egy kevés olívaolajon a hagymákkal és a zöldfűszerekkel együtt. Nagyon ígéretes illatok keringtek fel a piruló fűszeres morzsából - még ma is fel tudom idézni - és egyszerre több ötletem is támadt. Aranyszínűre pirult a morzsa, amíg a hagymák is kellően megpirultak.
4) A gombafejeket kevés olívaolaj és vaj keverékén elkezdtem pirítani és fehér borsot őröltem rájuk, citromot csepegtettem minden kalapra, majd megforgattam őket, hogy a másik oldaluk is majdnem készre piruljon. A gomba szárát csak úgy mellédobtam, nem volt kedvem felkockázni, gondoltam, így is, úgy is el fog fogyni.
5) Végül felfordítottam a kalapokat és jól megtöltöttem őket a morzsával. Hagytam, hadd piruljon tovább együtt, miközben mindegyik kalap tetejére egy kis reszelt parmezánt szórtam, hogy ráolvadjon kissé.

N a g y o n   í z l e t t. És az állaga is nagyon tetszett. Pedig milyen egyszerű... magamat is jól megleptem.

Sütőbe is dughatnám, egy kis fűszeres tejföl alatt megsütném, de ehhez akkor és ott, a nyár derekán nem volt kedvem. Hála a lelkes csiperketermelőknek bármikor elkészíthető, de nekem inkább őszi, téli étel, illatos, meleg, szívesen neki is látnék akár holnap is.

Ezt a morzsát hallal fogom kipróbálni legközelebb. Miután hasonlóképp elkészítettem, a szobahőmérsékletű és papírtörlővel leitatott halfiléket (nem pangasius) a vékonyan kiolajozott sütőtálba fektetem és jól beborítom a morzsával, jól rá is fogom paskolni, hogy a burokban megpárolódjon a fehér hús. A kakukkfű helyett itt viszont apróra vágott zellerlevelet használnék. Vegyes párolt zöldségekkel, egy szelet citrommal és valamilyen fűszeres tejföllel tálalnám.

Jól variálható és egyszerű alap, remélem, rátok is inspirálóan hat.