2012. október 16., kedd

Feketeszedres vaníliás nektarin lekvár


Ha tetszik, ha nem, ma emlékeztet minket az időjárás arra, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz és a nyár emléke már csak egy kellemesen napsütéses délutánon dereng fel.

Én mégis nyarat idézek itt az idei vaníliás lekvárommal. Tudom, mennyire nem időszerű, csak gondoltam, végre elmesélem. Ez alkalommal feketeszederből és nektarinból készítettem az elmaradhatatlan vaníliarúddal és sötétbarna nádcukorral. Alkalomszerűen készült, mert csak úgy hirtelen összedobáltam az ajándékba kapott több marék szedret és nektarint a szintén ajándékba kapott és legszebb lila tálamban.

Az előző vaníliás lekvárokhoz hasonlóan készítettem:
1 zacskó Dr. Oetker 3:1 Dzsemfixszel, ehhez alkalmazkodtam a mennyiségek tekintetében
kb. 1,3 kg nektarin és feketeszederrel (az utóbbiból kevesebb)
kb. 35 dkg sötétbarna nádcukorral
1 jó sorsra várakozó vaníliarúddal

1) A megtisztított, felaprított gyümölcsöt a cukorral feltettem főni egy dupla fenekű lábosban.
2) Amíg melegedett, a vaníliarudat kettévágtam és egy vékony pengéjű késsel kikapartam a magokat, a rudat pedig felaprítottam.
3) Amikor majdnem felforrt a gyümölcsmassza, alaposan belekevertem a Dzsemfixet és a vaníliát is hozzáadtam mindenestül.
4) Kb. 1-2 percig forraltam még és azonnal üvegekbe mertem.

Én kifejezetten szeretem a gyümölcsdarabokat, de ha pépesebben szereted, botmixerrel keverd át párszor, miután felforrt. Találd meg a gyümölcsök neked megfelelő arányát.
Hála Istennek, van miből választanunk: én a szalicil helyett megkedveltem ezt a Dzsemfixet, mert nem kell agyonfőzni a finom gyümölcsöt, több vitamin és ásványi anyag marad meg nekünk. Illetve ez a gyümölcs-cukor arány is nagyon megfelel. Ha jobban tetszik, készítsd gyümölcs- vagy nyírfacukorral.
Igyekszem úgy elosztani a vaníliarúd darabokat, hogy minden üvegbe jusson. Bár a sötét színű gyümölcshús nem engedi látni a vaníliapöttyöket, az íz nagyon ott van.

Ez az én nyári lekvármesém. Egy ilyen októberi reggelen is igazi élmény visszaidézni.

2012. október 13., szombat

Gombafejek fűszeres morzsával

Íme, egy másik restancia, egy kb. 3 hónapja(!)  készített étel, amit megint csak saját magamnak gondoltam össze a kedvem szerint, miután a nyári táborban ettem valami hasonlót. És - szerencsére rendkívül gyakorlatiasan - gyorsan le is jegyeztem még aznap este, mivel sikerült nagyon meglepnem saját magamat is. Mit mondjak, épp ideje beszámolnom, ám nem csak a restancia miatt, hanem azért is, mert itt vagyunk a gombaszezon közepén. Az unalmas csiperke helyett a finom erdei gombák megérdemlik, hogy végre ne csak kirántva vagy pörköltként végezzék a tányérunkon. Viszont csak arra vállalkoznék, hogy pár erdei gombát ajánljak, amiket én is ismerek, amiket anno Édesapámmal az erdőket járva szedni szoktunk: a galambicát, a szürkehátút, az őzlábat, de nem a pirulót, és a fenyőalját vagy rizikét mindenképp. A többit rátok bízom.

Hozzávalók 2 személyre:
10-12 fej közepes csiperkegomba
kb. fél száraz zsemle
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
1 duci fokhagymagerezd
kakukkfű
borsikafű
petrezselyem
frissen őrölt fehér bors
citromlé
2-3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
1 evőkanálnyi reszelt parmezán

1) A gombafejeket megtisztítottam egy papír törlőkendővel és kitörtem a szárukat.
2) A zsemlét egyszerűen lereszeltem egy kézi reszelőn, a zöldfűszereket és a hagymákat megtisztítottam, felapróztam.
3) A morzsát elkezdtem állandó kevergetés mellett, lassú lángon pirítani egy kevés olívaolajon a hagymákkal és a zöldfűszerekkel együtt. Nagyon ígéretes illatok keringtek fel a piruló fűszeres morzsából - még ma is fel tudom idézni - és egyszerre több ötletem is támadt. Aranyszínűre pirult a morzsa, amíg a hagymák is kellően megpirultak.
4) A gombafejeket kevés olívaolaj és vaj keverékén elkezdtem pirítani és fehér borsot őröltem rájuk, citromot csepegtettem minden kalapra, majd megforgattam őket, hogy a másik oldaluk is majdnem készre piruljon. A gomba szárát csak úgy mellédobtam, nem volt kedvem felkockázni, gondoltam, így is, úgy is el fog fogyni.
5) Végül felfordítottam a kalapokat és jól megtöltöttem őket a morzsával. Hagytam, hadd piruljon tovább együtt, miközben mindegyik kalap tetejére egy kis reszelt parmezánt szórtam, hogy ráolvadjon kissé.

N a g y o n   í z l e t t. És az állaga is nagyon tetszett. Pedig milyen egyszerű... magamat is jól megleptem.

Sütőbe is dughatnám, egy kis fűszeres tejföl alatt megsütném, de ehhez akkor és ott, a nyár derekán nem volt kedvem. Hála a lelkes csiperketermelőknek bármikor elkészíthető, de nekem inkább őszi, téli étel, illatos, meleg, szívesen neki is látnék akár holnap is.

Ezt a morzsát hallal fogom kipróbálni legközelebb. Miután hasonlóképp elkészítettem, a szobahőmérsékletű és papírtörlővel leitatott halfiléket (nem pangasius) a vékonyan kiolajozott sütőtálba fektetem és jól beborítom a morzsával, jól rá is fogom paskolni, hogy a burokban megpárolódjon a fehér hús. A kakukkfű helyett itt viszont apróra vágott zellerlevelet használnék. Vegyes párolt zöldségekkel, egy szelet citrommal és valamilyen fűszeres tejföllel tálalnám.

Jól variálható és egyszerű alap, remélem, rátok is inspirálóan hat.

2012. október 11., csütörtök

Thai csirke tésztával és zöldségekkel

Egy gyors kép azért készült...

Igaz, nyári, majd két hónapos történet, de szívesen gondolok rá vissza. Andi és Móni leptek meg minket egy tál ilyen finomsággal, ami igazán jól esett ott és akkor. Mivel nemrég hasonló kedvemben voltam, ez az étel telitalálat volt a részükről és már a közös főzőcskézés közben azt tervezgettem, hogyan fogom megalkotni otthon a sajátom.
Kicsit utánaolvastam és úgy találtam, hogy a neten cirkuláló receptek elég egységesek, ami ismét csak megerősített az elképzelésemben. És bár nem pontosan és teljesen ugyanolyan ez az étel, talán nevezhetem thainak ezt a csirkét - egy kis csavarral, mert kurkumát használtam, vagy mert például nem tettem bele csírát, ami talán az egyik leggyakoribb zöldségféle ebben a tésztaételben, sem kókusztejet, sem thai citromfüvet. Sem mogyorót.
A mennyiségeket most megpróbálom nevesíteni, mert nem gondolkodtam rajta túl sokat. Találd meg a neked szimpatikus arányokat. 

Hozzávalók kb. 4 személyre:
1 csirkemellfilé
1 húsos, édes paprika, pl. kápia paprika
1 közepes vagy nagy hagyma vagy egy fél póréhagyma
2 közepes sárgarépa
egy közepes cukkini fele
20 dkg spagettitészta vagy 125g Chow Mein tészta
kb 2-3 ek. szezámolaj vagy mogyoróolaj vagy extra szűz olívaolaj
kb. 3-4 ek. szójaszósz
3-4 fokhagyma
csili paprika vagy csípős paprika
1 csapott teáskanál kurkuma
kb. 2-3 cm-es gyömbérgyökér lereszelve vagy 1 teáskanál gyömbérpor
jaéseztmajdnemelfelejtettem: kb. 1 ek. ketchup - de ez elhagyható
frissen őrölt fehér bors
só

+1 megjegyzés jó pár adagon túl:
indiai citromfűvel szoktam kiegészíteni, ami csodálatos

1) Lassú tűzre feltettem a vizet a tésztafőzéshez. Közben a szobahőmérsékletű csirkehúsról leitattam a vizet és felcsíkoztam, a zöldségféléket Julienne-re vágtam. Eddig tartott a legidőigényesebb rész, innen már felgyorsultak az események. 
2) A spagettitésztát beleszuszakoltam a közben felforrt a vízbe, de nem, nem törtem darabokra.
3) A kedvenc kerámiaserpenyőmben felforrósítottam egy kevés olajat és a húst megpirítottam pár perc alatt, folyamatos kevergetés mellett. Közben hozzáadtam a fűszereket és a szójaszószt, és élveztem az új és új illatfelhőket.
4) Aztán hozzácsaptam a zöldségeket és azzal együtt tovább pirítottam az egészet, de ismét csak pár percig. Közben utánafűszereztem a kedvem szerint és a tésztát is leszűrtem.
5) A tésztát beleborítottam a zöldséges csirke mellé, meglocsoltam még egy kanál olívaolajjal és szép óvatosan összekevertem a egészet.

Készítsd kellően nagy serpenyőben, wokban, hogy hirtelen tudd megpirítani a rakományt, párolással egész más eredményt kapsz.
A paprika és a répa kötelező, a hagyma, a káposzta ajánlott, a cukkini csak úgy jött, remekül kiegészíti a markáns ízeket. A lényeg, hogy roppanjon a zöldség. Frissen elkészítve az igazi.
Itt a friss csilipaprika szezonja, érdemes kihasználni, ám akár csípős porpaprikát vagy Erős Pistát is használhattok.

A ketchup miatt számon kérhettek: hol itt az autentikus recept? Nos, egyszerre két remek okom is volt rá: egy kis édes ízt szerettem volna mindehhez adni, másrészt egy kicsit az állagához kívántam valamit hozzátenni, hogy kissé krémesebb, szaftosabb szósz vonja be a hozzávalókat. És mivel nem volt kókusztejem vagy -pasztám, én bizony nem sokat teketóriáztam. Ha még mindig hüledeztek: nem, egy csöppet sem lett paradicsomos ízű, egy kicsit sem érződött rajta. Teljesen spontán tettem bele, de nyugodtan ki is hagyhatjátok. Ha azonban elgondolkodtatok azon, hogy egy kis édes íz szépen kiegészíti a fűszereket, akkor egy kevéske mézzel, de tényleg csak egy kevéssel tegyetek próbát.

Ha jóban vagytok a csirkével és a tésztával, álljatok neki bátran, variáljátok is bátran, egyszerű, gyors és nagyszerű. Kellemes élményeket. 

2012. augusztus 15., szerda

Szójás, gyömbéres csirkemell zöldséges kölessel

Zingiber officinale, azaz gyömbér.
Én is most találkozom vele ilyen formában először.

Jó pár hete történt, még a nyár elején. Olyan este volt, hogy magamnak főztem, nem sokat gondolkodtam rajta, az inspiráció a júniusi Nők Lapja konyhából fakadt. Nagyon kellemes ez a lap: a trendek mellett a közízlést tartják szem előtt szerintem és nagyon szépen eleget is tesznek ennek relatíve könnyen megvalósítható, ugyanakkor divatos ételekkel, desszertekkel. Ez most hatott rám és mivel előző nap kölessel tértem haza a bevásárlásból, a kép teljesen összeállt a következő reggelre. Sem az újságra, sem a receptre nem emlékszem már, de ez lett belőle. Összegondoltam, ami nekem összeillett. Szerettem, sőt ismételtem is egy kedves vendégemnek és még szerencse, hogy gyorsan feljegyeztem, különben most mit is mondhatnék nektek.


Hozzávalók 2 főre:
fél csirkemell
1 kávéskanál kurkuma
1 kávéskanál gyömbér (port használtam, de a reszelt gyömbér jobb)
2 fokhagyma lereszelve
2 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 evőkanál szójaszósz
só

kb. 12 dkg hántolt köles, ami inkább 3 főnek való adag
Vegabond szárított zöldségek
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1-2 szál újhagyma
1 csésze borsó a kertemből
1 kis csokor petrezselyem vagy koriander
só

1) Fogtam a csirkemellet, leitattam róla a vizet és vékonyabb szeletekre vágtam hosszában.
2) Egy tálban összekevertem a szójaszószt, a fűszereket és az olívaolajat a sót kivéve és beleforgattam a hússzeleteket, hogy mindenütt bevonja a barnás-sárgás pác.
3) Pár órára ment pihenni a hűtőbe. Tálalás előtt kb. 20 perccel kivettem, hogy szobahőmérsékletű legyen és kevés olajon mindkét oldalát pár perc alatt megpirítottam. A végén megsóztam.

1) A körethez a kölest - zacskós kiszerelést vettem - a Vegabondos, sós vízben megfőztem.
2) Kevés olívaolajon 3-4 perc alatt megpirítottam a felaprított hagymát és a borsót.
3) Hozzáadtam a kölest és azonnal hozzáöntöttem még egy kis olívaolajat.
4) A felaprított petrezselymet csak a végén kevertem hozzá, hogy friss maradjon.

Legközelebb sárgarépát és póréhagymát fogok a hús mellett gyorsan pirítani, jól illik majd a kissé édeskés, fűszeres ízvilághoz.
A borsót és a petrezselymet magam szedtem ott a macskabirodalom végén, ez mindig külön öröm.
A köles kiváló étel, olvass róla egy kicsit, megérdemli a figyelmünket.
Legszívesebben fokhagymás-tejfölös mártásba forgatott uborkasalátát ettem volna hozzá, de nekem aznap finom kovászos uborkám volt, amit nem lehet csak úgy félretenni.

Igazán kellemes vacsorám kerekedett egy pohár finomságos Tréflivel Thummerertől. Tudom, kissé vegyes a kép, de akármit mondanak is a borok szakértői vagy a gourmandok, nekem így is nagyon ízlett.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...