2014. április 17., csütörtök

A legfinomabb magyar tejcsokoládékról így húsvét táján

Hát, ilyenre szerintem tőlem most nem számít senki. Mert többnyire a sötét változatot választom, mostanában pedig azok közül is a 81%-osat. Viszont pontosan ezért érdekes az, ami most kikívánkozik belőlem.


Számomra a talán legfinomabb tejcsokoládé egy magyar gyártmány, ami szerintem eddig nem kapott kellő figyelmet és talán mostanában kezd ismertebbé válni. A Vadász csokoládéról van szó, ami egy kis szelet, de annál finomabb: meggyes, enyhén alkoholos trüffelkrémmel töltött finom tejcsokoládé. Étcsokoládé változatban is létezik, ami a kedvencem, sőt, a fehér csokoládé szerelmesei is élvezhetik egy rövid ideje. Egyszerűen szólva számomra tökéletes darab. A siker fokmérője lehet, hogy múlt karácsonykor piacra dobták a szaloncukor változatot is, ráadásul egyszerre négy ízben és én nagyon örültem!

Nagyon ott van a dobogó felső fokának szélén az egyszerű Párizsi kocka, ami ismét csak alkoholos, kávés, trüffel krémmel töltött kis tömör gyönyörűség. Azt hiszem a Boci, azaz a Nestlé gyártja, de nem tesznek róla említést a honlapjukon, amit eléggé hiányolok. Itt találtam valamit, de semmi leírás, részletek arról, hogy egy hagyományosnak is nevezhető magyar csokoládéról van szó - hát, ezt nem tartják említésre méltónak Nestlééknél. Ez nem vet rájuk túl jó fényt, ráadásul sajnos ingadozó a kocka minősége az utóbbi években. És hogy egy Életmód Központnak titulált oldalon lenne a helye, nos, azt nagyon erősen kétlem, mi több, ellenzem.  

A másik, ami figyelmet érdemel, a Tibi - milyen meglepő, ismét csak - trüffelkrémes változata, ami szerintem remekül sikerült és nagyon gyorsan tud fogyni. Talán azért is, mert kedvelem a rumos utóízű krémeket. Lehet extra édes, néha talán gej, annyira elszoktam a cukortól, lehet nagyon egészségtelen, nagyon kalóriadús, mégis nagyon finom néhanapján.

A Stühmer termékek tudnak még néha magukkal ragadni és az olyan hagyományos és tiszta forrásból származó finomságok, mint a Szamos gyümölcsökkel töltött csokoládés desszertjei, bonbonjai könnyen elcsábítanak. Kedvelem mindkét cég gondosságát, a csomagolásokat. És ha kérditek, mivel nyűgözhetnétek le alkalomadtán, hát a Szamos párizsikrémmel, kávékrémmel, rumos piskótával töltött Suhajda desszertjére szavazok. Ezt imádom pont úgy, ahogy van és ne kérdezzétek, miért pont egy ilyen - már bocsánat - h**e nevet adtak neki. Csak a hagyományokra tudok gondolni.

És hát miért akartam ezt elmondani röviden? Mert számomra pont ez testesíti meg a "valami finomat" gondolatát: ha már egyszer valami nagyon egészségtelent eszünk, ami tele van cukorral, annak valami igazán finomnak kell lennie és, tessék, van ilyen, nem is egy. Még szerencse, hogy tudunk választani.

Az úgynevezett tesztem természetesen nem teljes körű és átfogó és koránt sem kóstoltam meg minden magyar tejcsokoládét. Csak úgy elmesélem, én mit kedvelek - amivel elég egyszerűen fel is vázoltam az ízlésemet - és ezen túl várom, hogy ajánljatok nekem valamit. Valami finomat. Mert minden tiszteletem minden igazán finom magyar csokoládénak.
A tömeggyártás mellett egyre többen érzik magukénak az ügyet és készítenek maguk olyan csokoládét, amit kitehetnek a polcra és már kvázi el is használtak olyan új jelzőket mint a "kézműves" meg a "manufaktúra". Lehet varázsolni formákkal, ízkombinációkkal, liofilizált gyümölcsökkel stb stb. Minőség, fantázia, kreativitás, kitartás kérdése. Szívesen ajánlom a Bonbonmánia blogot minden hétköznapi, önjelölt csokoládégyártónak, hiszen szájtátva bámulhatjuk, mi mindent tud varázsolni valaki, akinek - sokunkhoz hasonlóan - nincs előképzettsége sem anyagminőségekről, sem temperálásról. Talán nem véletlen, hogy imádom a Csokoládé című filmet: színes, kedves, szórakoztató, tartalmas és Juliette Binoche tündöklő teremtés. Persze különösen azokat a részeket imádom, amikor épp különböző csokoládékat, bonbonokat gyártanak. Amikor a főhősnő elkezdi kézzel őrölni a kakaóbabot a hagyományos eszközökkel, minden egyes alkalommal elhivatottságot érzek arra, hogy finom csokoládéval etessem az édesszájú népeket és rohannék egy hasonló kis műhelyt nyitni. 

Így szeretnék kampányolni a finom magyar csokoládé mellett, mert bár nem vizsgáltam át tüzetesen a húsvéti csoki- és desszertkínálatot a boltok polcain, szeretném azt hinni, hogy ezek a csokoládék is nyúl- és tojásalakot öltenek ilyentájt. Le a silány minőségű, bevonómasszából gyártott mindenféle nyulakkal! Pont a gyerekeknek adnánk olyat, ami egészségtelen és tetejében nem is jó vagy finom??? Van egy egyszerű összefüggés: minél nagyobb és olcsóbb az a nyúl, annál gyanúsabb az ügy. Tessék szemüveggel felszerelkezni és a tapsifüles fenekére nézni, hogy lásd, mit adsz ajándékként sok szeretettel.

2014. április 16., szerda

Ismét húsvét

Nagyon szeretem. Ééééés végre van időm foglalkozni vele, a virágokkal, a tojásdíszekkel, a tojásfestéssel. A sonkaválasztással és a menü tervezésével.

Így holnap reggel a fű átfésülésével kezdem a kertben a napom, hogy megtaláljam a legszebb lóheréket és finom kis cickafark leveleket, amik mindig a Moha és Páfrány mesére emlékeztetnek. No, persze a lyukas harisnyáról sem kéne elfeledkeznem és a karácsony óta gyűjtögetett nagy zacskó hagymahéj is jön velem, mert holnap itt a tojásfestés, az egyik kedves elfoglaltságom.
Tudom, ismétlem csak magam, de nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, hogy tormát feltétlenül reszeljetek, a házi készítésűnek nincs párja.
A sonkaválasztás nem mulatság, tessék komolyan venni, kérem szépen. 

Az elmúlt két évben egy krémes házisüti, a Dunahullám sütemény volt a befutó, de most a répatortára szavazok. Ma legszívesebben egy citromos mascarponekrémmel tálalnám, amibe egyszerűen beleturmixolok egy már kicsavart biocitromot - ez remekül bevált nemrég! - vagy narancsot -, és talán mézet.
Ráadásnak itt egy kedves kis ötlet, egy nyuszi-sütihad, amit idén sem fogok elkészíteni, mert nem szeretnék ilyen kekszet sütni. Ha mégis megihletett, tessék, válassz egy linzertésztát. Én ma naracshéjjal, vaníliával és a mozsaramban finomra őrölt Earl Grey teafűvel ízesíteném.
Borkorcsolyának, harapnivalónak az egyszerű és nagyszerű túrós pogácsát ajánlom szívesen, aprósüteménynek a narancsos, madulás kekszet, amit ma szívesen mártanék félig finom csokoládéba.

Az ünnepi asztalon csodás főfogás lehet a vajas, zsályás nyulam, ha valaki nyúlra vágyna. Ma pirított édesburgonyával tálalnám.
Ha bárányt készítenék, én biztosan Jamie-t látogatnám meg először, és már látom is, milyen szép mentás bárányreceptet ígér.

Örömteli készülődést, pár óra igazán kellemes pihenést, szép élményeket az ünnepi asztal körül a családdal, barátokkal, mindenféle szerettekkel együtt. 

2014. március 18., kedd

Gyengebab leves zöldségekkel, tejföllel

Egy nem túl beszédes kép az utolsó tányér levesről. 
A petrezselyemzöld nagyon hiányzott róla 
és az íz sokkalta finomabb a látványnál, ezt megígérhetem.
 
Képzeljétek, még sosem főztem "gyengebabot" és kissé bizonytalan is voltam, így utánaolvastam. A szokásos mélyhűtőkiürítési projekt keretén belül került a kezembe egy kis zacskónyi, így indult a történet. Kerestem én a neten tejfölös gyengebablevest, zöldséges gyenge bablevest, de mégsem találtam túl sok mindent. Talán nem gyengebabnak hívják általában?

Annyit tudtam, hogy más zöldségekkel, egy kevés bacon szalonnával, sok hagymával és valószínűleg egy kevés tejföllel szeretném elkészíteni, de biztosan nem szeretném berántani. Végül is hiába keresgéltem, rájöttem, hogy valójában megvan a saját elképzelésem, így a következő lendülettel neki is láttam. És olyan finomság lett belőle, hogy magam-magam is megleptem.
 
Hozzávalók 4 adaghoz:
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
egy 10 dekás csomagolt, szeletelt bacon szalonna kb. ötöde
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 marék gyengebab (ilyentájt a mélyhűtőből)
4 szál sárgarépa (nem az a hatalmas darab)
2 szál fehérrépa (ezek is csak amolyan közepes darabok voltak)
frissen őrölt fehérbors
2 babérlevél
1 Alnatura leveskocka 
só
fél pohár tejföl
1 csapott evőkanál rizsliszt
1 csokor petrezselyemzöld

1) Felaprítottam a bacont, a hagymát és a fokhagymát és megpirítottam az olajon.
2) Felkarikáztam a répaféléket, az alaphoz adtam és keverés mellett tovább pirítottam azt.
3) Hozzáadtam a felengedett babot, a fűszereket, felöntöttem vizzel és puhára főztem az egészet.
4) A leves kissé édeskés lett és úgy éreztem, egy kevés fokhagyma és egy kis tejföl jól kiegészítené az ízeket. Egy kevés rizsliszttel kikevertem a tejfölt és behabartam a levest. Egy kicsi fokhagymát belereszeltem a végén.

Nagyon ízlett nekünk ez a tulajdonképpen régimódi, egyszerű tejfölös bableves egy kicsit új köntösben, pár aprósággal kiegészítve.
A levesalap ismét bevált, ahogy a lencseleveseknél már bizonyított, szívből ajánlom az elkészítési módot.
Remek étel ez a szerény szezonális márciusi kínálatot tekintve, igaz? Hiszen jócskán várnunk kell még, hogy friss borsót, újhagymát, retket, spenótot hozhassunk be a kiskertből, és addig is ki kell húznunk valahogy a répa-káposzta-hagyma-alma-cékla kombóval és a mélyhűtőben felejtett kincsekkel. Hát, így nem is olyan nehéz és ígérem, ki fogom bírni, amíg kinő az áhított friss petrezselyem- és korianderzöld is. Már több mindent elültettem és várom a sorban kibukkanó zöld növénykéket. És ti? 


2014. február 9., vasárnap

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával


A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz
só
fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...