Ez egy végtelenül egyszerű és sokféleképpen variálható desszert, tulajdonképpen egy csokoládés gesztenyeszelet, amiben ez a két kedvenc alapanyag most átlényegül egy új dologgá, egy szeletelhető krémmé. Csuda tudja, ki és miért nevezte el Sport szeletnek, de így kaptam, így is adom tovább.
Hozzávalók:
30 dkg étcsokoládé, minimum 50%-os
17 dkg vaj
50 dkg gesztenyemassza
4 ek rum(aroma)
2 ek citromlé (az eredeti recept szerint)
Ha bevonod csokoládéval:
10-15 dkg étcsokoládé
1 ek étolaj vagy vaj
1) Egy nagy üvegtálban, vízgőz felett lassan felolvasztom a csokoládét, majd a vajjal és a rummal és kikeverem.
2) A gesztenyemasszát áttöröm - akár egy villa is megteszi - és a masszához keverem, míg homogén nem lesz.
3) A következő lépésként több ötlet is eszembe jut, de mondjuk bélelj ki egy közepes, négyszögletes műanyag tálat fóliával és tömd bele a masszát, ami mehet a hűtőbe.
4) Ha kihűlt, fordítsd ki az edénykéből és már vághatod is kis falatokra, négyszögekre, háromszögekre.
5) Ezt megelőzően akár egy csokoládétetőt is készíthetsz rá, amit szintén étcsokoládéból készíthetsz lassan, vízgőz felett.
A gesztenyéhez a Massa Familia cukormentes gesztenyemasszáját ajánlom, így azzal ízesítheted, amivel akarod, nem kell cukrot venni.
Az eredeti receptben citromlé is szerepel, de, bevallom, én nem tettem bele.
Nagyon finom bele egy kis rumban áztatott vagy felfőzött mazsola, az apróra vágott dió. Ez utóbbit én magam nem tettem volna bele, az Anyukám leleménye volt és nagyon bejött!
Itt a meleg nyár, amikor ódzkodom a sütő bekapcsolásától, így szívesen ajánlom még akkor is, ha a gesztenyének nincs szezonja és így nem lehetünk nagyon tudatos fogyasztók.
Variáld a formáját - hogyan szeretnéd tálalni? Nézd csak meg a konyhai eszköztárad. Egy őzgerinc formában is remek, ugye? Hullámos szélű piteforma?
Nasinak, vendégvárónak kiváló, de el tudom képzelni akár tortának is egy vajas kekszmorzsa alappal, amit egy tortaforma aljára tömködök a massza alá, majd hűtőbe teszem, mielőtt a csokoládé tetővel befejezem. Rumos csokigolyókkal díszíteném.
Kép hamarosan, főleg, ha szülinap vagy vendég közeledik. ;)
2014. június 5., csütörtök
2014. június 1., vasárnap
Saláta mozarellával, avokádóval, vinaigrettel
Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta
A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors
só
1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.
Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.
Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.
A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.
Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.
2014. április 29., kedd
Sárgarépakrém
Egy számomra nagyon kedves és manapság igencsak időszerű recept következik. Márciusban, bocsánat, áprilisban még csak ácsingózhatunk a bőség után és az idényzöldségekből kell varázsolni. Még mindig nem szeretem a primőröket, hiába ontják a receptújságok és oldalak a friss borsós recepteket. Mindig az jut eszembe, hogy vajon hol a csudában nő ilyen korán akkorára az a növényke? Ahogy elnézem a borsóültetvényemet így április 29-én, még türelmesen várakoznunk kell a friss borsóra, mert egyelőre pár üde levél kandikál ki a földből. Majd szólok, ha virágzik, akkor már talán lehet vágni a centit.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)
Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán
1) A megtisztított sárgarépát kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.
Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)
Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán
1) A megtisztított sárgarépát kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.
Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.
Címkék:
kence,
nyár,
ősz,
szénhidrátszegény,
tavasz,
tél,
vegetáriánus,
zöldség
2014. április 21., hétfő
Sárgarépatorta zabpehelyliszttel és citromos mascarponekrémmel
Omlós. fűszeres, szaftos sárgarépés sütemény
Hát, az úgy kezdődött, hogy készülődvén a húsvéti ebédre megtisztítottam egy nagy csomó zöldséget, többek között vagy másfél kg sárgarépát, mert bár nem ez volt cél, minden fogásba került belőle. A sütibe is egy nagy maréknyit pucoltam. És így lett a húsvéti sütink "répatorta". Nem tortaként került az asztalra, mert az egész ünnepi hétvégére ezt az egy sütit készítettem és szerettem volna, ha kitart. Másrészt, ismerve az ünnepi menüt, gondoltam, hogy egy szelet helyett egy falat süti is elég lesz az ebéd után vagy nasinak. Erre mi sem alkalmasabb a kevert tésztánál. Így lett ebből a rengeteg hozzávalóból egy nagy tepsi, majd másfél kiló desszert, ráadásul kétféle.
Az eredeti cukkínis sütemény receptemhez képest a következő változtatásokat eszközöltem ez alkalommal:
Hozzávalók:
4 szép tojás
30 dkg nyírfacukor
2,5 dl extra szűz olívaolaj
1 csapott teáskanál vaníliapor
őrölt fahéj és szegfűszeg
fél csomag sütőpor (az Alnatura foszfátmentes)
1 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg zabpehelyliszt
10 dkg durvára vágott dió
40 dkg megtisztított, lereszelt sárgarépa
házi sárgabaracklekvár nyírfacukorral
10 dkg 60%-os étcsokoládé
1 evőkanál étolaj (jellegtelen ízű)
1 doboz mascarpone,
talán 1 dl habtejszín
1 már kicsavart, igazi, házi biocitrom
kevés édesítőszer vagy a kedved szerint bármilyen cukor vagy méz
Lédús, lehetőség szerint édes répát válassz, ne olyan hatalmas "gyári" darabbokat. A kislyukú reszelőn reszeld le szépen türelmesen az összeset.
A következő három fő hozzávaló miatt egészségesebb sütinek is nevezhetnénk, ám nem biztos, hogy ez a kombó mindenkinek bejön:
Az extra szűz olívaolajat akkor használd, ha nem üt át az íze az ízek összességén. Szagolj csak bele az üvegbe és ha bizonytalan vagy, inkább felezd meg a mennyiséget és pótold ki olvasztott vajjal.
A zabpehelyliszt miatt nagyon omlós lett a tészta, amit mondjuk én imádok, de ha ez nem tetszik és nem akarsz óvatoskodni a vágásnál és állandóan morzsákat takarítgani, használj fele-fele fehér- és zabpehelylisztet.
A nyírfacukor mennyisége azonos volt a cukoréval, sőt, ha jól emlékszem, kevesebbet is tettem bele, de nekem még így is annyira édes lett, hogy legközelebb még jobban lecsökkentem az adagot. - Tudjátok, nagy remények ébredtek bennem, amikor megjelent a nyírfacukor mint egészséges alternatíva. Hiába drága, mégis sokkal jobb érzésekkel ehetek ezután süteményt, ha úgy tartja kedvem, gondoltam magamban. Ám amikor felfedeztem a doboz hátulján, hogy a nyírfacukor is 100% szénhidrát, kissé lelankadt a kezdeti lelkesedésem.... De hát mi is lenne? Hiszen minden természetes édesítőszer szénhidrát. Szóval erről ennyit.
Szeretem a fűszeresebb ízeket és kissé megborult a kezemben a szegfűszeges zacsi. Meg is kaptam "karácsonyi süti" megjegyzést és legközelebb azért óvatosabb leszek.
Én még mindig jobban kedvelem a darabos diót, nagyon finoman megsül a tésztában.
Egy nagy tepsiben sütöttem és pár óra pihentetés után kettévágtam a tésztát.
Az egyik felére vastagon baracklekvárt kentem, majd az olajjal felolvasztott csokoládét rácsorgattam és eloszlattam a tetején.
A másik feléhez egy citromkrémet készítettem, amihez egy olyan csodálatos, igazi házi citromot használtam, amit néhanapján kapok, nagyon megbecsülök és nincs szívem még az utolsó rostját sem kidobni. Nagyon vékony a héja, a fehér réteg szinte teljesen hiányzik, viszont nagyon lédús. Ezért nagyon egyszerűen fogtam a már kicsavart citromot és a robotgéppel péppé daráltam, már amennyire képes volt a gép. Hozzáadtam a többi hozzávalót és egy perc múlva és pár kóstolás és kevés további citromlé hozzáadása után késznek is nyilvánítottam a "citromkrémet" annak ellenére, hogy a gép nem tudott elbánni sok sok kicsi citromdarabbal. Egy darabig tűnődtem, hogy betöltsem-e a tésztát, de úgy döntöttem, hogy inkább a sütikockák mellé kínálom. Bevált! Szépen kiegészíti a darabos, édes tésztát.
Ha valóban tortát készítek, akkor a tészta felét veszem. A citromkrémet a tejszín nélkül készíteném és egyszerűen a torta tetejére kenném. A tésztát esetleg előtte megkenném, beitatnám (felmelegített?) citromdzsemmel, majd a krém tetejét finoman ívelt citromhéj forgácsokkal díszíteném, ha lenne ilyen kütyüm, ami nincs, de talán érdemes lenne beszerezni, mert azért elég csinosan festene. Ha jobban tetszik, narancshéjat és -levet is használhatsz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

