2025. február 3., hétfő

Vegán székelykáposzta

 Egy nem túl  figyelemfelkelő, de számomra fontos fotó a mai ebédről
 
Hát, bizony, rég éreztem ezt az ízvilágot ..... kb. karácsony táján - amikor végül a nagy bőségben NEM készítettem el a szokásos töltött káposztámat - éreztem azt, hogy "de azért csak kéne enni valami jó cuccos, káposztás ételt..... mondjuk székelykáposztát" És milyen székelykáposztát? Hát ahogyan édesanyám szokta nekem elkészíteni, hiszen tudta, mennyire szeretem..... 

Mivel magam még sosem készítettem, egy kicsit inspirálódtam itt-ott. Persze, hogy a Horváth Ilona szakácskönyvvel kezdtem, hogy lássam azt, hogy esetleg édesanyám miből indult ki. Aztán rájöttem, hogy székelygulyás néven bújik el a könyvben. A kiindulópont természetesen egyforma, de az elolvasott receptek alapján akár 3-4 különböző étel is lehetne egymás mellett az asztalon. És én úgy éreztem, nem fogok kreatívkodni, azt keresem, azt szeretném úgy igazán, ami bennem él. Mégis össze kellett raknom magamban egy új elképzelést, mert pirított sonkát nem akaródzott enni.... szóval így jutottam el (csupán!) pár hét leforgása alatt ☺ ide:

Szóval disznóhúst nem kérek.. ha kérnék, az csakis a legjobb helyről, magánkézből, leginkább mangalica sonka lenne, amiről tudom, hogy a legjobb minőségű, azaz egyszerűen tiszta, valódi táplálékon nevelték jó kezek.  
Nagyon nem szeretem, ha valaki a túlzásokat használja egy cél elérése érdekében.... kiszúrom.... Van, akitől mégis elfogadom, hogy hatalmasakat túloz, de csak azért, hogy áttörje minél több embernél a tájékozatlanság+érdektelenség vastag kőfalát, ami a saját egészségünket illeti.... van mit áttörni...  Nemrég hallottam tőle, "menjetek el a tápboltba, vegyetek disznóknak szánt tápot pár kilót, otthon tálaljátok fel nyugodtan, mondván, 'képzeljük el, hogy rántott húst vagy pörköltet eszünk', mert valójában ha valaki ilyen hús eszik, épp olyan, mintha ilyen tápot enne". Na, ez elég plasztikus .... és sajnos igaz.

Szeretném kiemelni, hogy nem a disznóhús evést kívánom kritizálni, hanem az iparosodott "megoldásokat"(!). Mély nyomokat hagyott bennem, ahogy drága szeretett nagyszüleim disznókat neveltek és milyen ünnep volt mindkét disznóölés telente .... 
Akárhogy is, én most úgy éreztem, elkerülöm a disznóhúst, ide illő hús alternatívát nem tudok kitalálni, és ezért a vegán főzős tapasztalataim között kutakodtam egy kicsit. Ez lett belőle saját elképzelésből:

Hozzávalók:
kb egy kápiapaprika felcsíkozva (nekem a mélyhűtőből)
1 közepes-nagy vöröshagyma (ősszel spájzolam be a piacról)
2 közepes, szép szál répa (bio, azaz remélhetőleg pár fokkal jobb)
1 csomag füstölt tofu (bio, az Aldiból, 250g) sonka helyett
1-2 löttyintés napraforgóolaj (szintén magántermelésből, -préselésből)
frissen őrölt bors
1 babérlevél
házi piros paprika (igazán jó helyről drága barátnőmnek köszönhetően)
só csak óvatosan 
talán 3 jó marék házi savanyított káposzta a piacról 
kb. 2-3 evőkanálnyi zabpehelyliszt (magam őröltem drága nagyszüleim régi kávédarálóján és képzeljétek, ez is bio)
majd egy teljes doboz "mandula joghurt"  (bio, Aldi)
az előkészített fokhagymát pedig végül elfelejtettem belereszelni.... ☺
 
1. Megtisztítottam és kedvem szerint felaprítottam a fagyos kápia paprikát, a vörös hagymát, a sárgarépát és egy lábosban elkezdtem lassan pirítani mindez együtt. 
2. Közben felkockáztam a füstölt tofut és amikor már kellően átpirult a zöldséghalom, hozzáadtam és tovább pirítottam mindezt együtt pár lendületes keveréssel. 
3. Ahogy elkezdett illatozni az egész konyha, tekertem rá frissen borsot, beledobtam a babérlevelet, a sóval viszont óvatos voltam a káposzta miatt, ezért csak egy kicsi adtam hozzá. Majd következett ízlés szerint a piros paprika és kicsikét pirítottam még.
4. Hozzáadtam a savanyított káposztát gondolomformán, felöntöttem vízzel, hogy lazán befedjen mindent és fedő alatt, lassabb tűzön, néha belekukkantva főztem talán egy órát.
5. Amikor kellően puha volt minden, behabartam az előre odakészített, már szobahőmérsékletű, zabliszttel kikevert mandulajoghurttal és vártam, míg rottyan egyet. Utánasóztam.

Alig vártam, hogy megkóstolhassam, annyira felcsigáztak a rég érzett illatok..... hát  ...... időutazás .... imádom .... még van két tányérra való és talán betelek az élménnyel egy időre.

Tudod, kedves éhes, érdeklődő vagy épp inspirációt kereső olvasó, először arra gondoltam, minek is írjak le egy ilyen receptet, hiszen nincs ebben semmi különös.... aztán arra gondoltam, hogy valójában nem is csak egy receptet osztok meg, hanem egy élményt, a megéléseimet. 

Fontos számomra az, hogy nem példálózni akarok, hogy csakis bio dolgokat kell, lehet enni. Sajnálom, amikor azt látom, hogy az un. bio étkezés trend jellege eltorzítja ennek is a lényegét, tisztaságát.... 
A szándékom az, hogy kicsit megmutassam, hogyan választom ki az alapanyagokat. Az odafigyelésben és a  VÁLASZTÁSBAN hiszek. Akármit is eszünk, azt választjuk, attól függetlenül, hogy tudatosak vagyunk rá vagy sem. Szívből kívánom, hogy sokan átérezzék, hogy a jóllétükhöz soksoksok közük van és higgyenek abban, hogy választhatnak. (És hidd el, azokra is gondolok, akik ezt nyilvánvalóan nem tehetik meg.)
 
Meglehet, hogy egy született székely a szívéhez kapna a recept láttán, de ha téged megszólít, kedves éhes olvasó, készítsd el a számodra legmegfelelőbb hozzávalókkal, akár egy finom sonkával, ami az egész ízvilágot megadja.
Akár ilyen receptet kerestél, akár csak erre jártál, erre a gondolkodásra hívlak téged és bárkit, amiben az odafigyelés, a tudatosság és az örömteli alkotás és evés mind találkozik a jelen pillanatban és előre tekintve, hosszú távon is. Hát ezt jelenti számomra a "Valami finomat",
Ezért jegyeztem ezt most le. Szívből. És úgy láttam itt bent, hogy édesanyám a felhő szélén mosolyog ♥
 
És most teszek egy ígéretet, mert nagyon érzem az indíttatást: hamarosan lejegyzem azt is, amivel együtt ettem, mert az is épp akkor készült el, csak azóta elfogyott. ☺
Addig is szép február eleji napokat kívánok.


2025. január 16., csütörtök

Zöldségek wokban január idején

~ o ~

~ Kép, az bizony nem készült  ~

~ o ~

De úgy is mondhatnám, hogy téli zöldségek wokban borsóval, babbal. Vagy wokban pirított kellevél hüvelyesekkel. Annyi neve lehetne és nincs neve.

Meg szokták kérdezni tőlem, hogy "Vegán vagy?" Nem, nem vagyok vegán több oknál fogva: egyrészt kerülöm a búzát és társait, mert évek alatt bebizonyosodott, hogy sokkal jobban érzem magam nélkülük és a cukrot is kerülöm, míg úgy látom, a vegánok túl gyakran nyúlnak ezekhez. Sőt, azt látom a margarinhoz is, ami bevallom őszintén, nagyon meglep.... :( Másrészt rendszeresen eszem tojást és mézet.

Másrészt nem értek egyet azzal, hogy bármikor bármilyen zöldséget, gyümölcsöt elővesznek, mintha nem is léteznének évszakok. Itt van az egyre népszerűbb Veganuár, aminek az alapötletét egyébként nagyon is üdvözlöm, azt viszont nem, hogy a paradicsomot, kápiapaprikát vagy áfonyát a legnagyobb természetességgel sorolják fel a hozzávalóknál, bármilyen weboldalon is böngészel. Januárban.... és ez nem jó dolog. :( Fogalmam sem lehet, hányan látjuk ezt így..... szinte "természetes", hogy paradicsom bárhol bármikor kapható... :(

A paradicsom, a kápiapaprika vagy áfonya egyébként nekem is mind rendelkezésemre áll itt, a konyhámban; kisebb mennyiségben lefagyasztva, nagyobb mennyiségben befőzve, netán sütve, olívaolajban, üvegekben várnak a sorsukra lent a pincémben. 

Úgy érzem, látom, hogy az élelmiszeripar szépen rácuppant erre a trendre (is) és gyártja kreatívan a "vegán" hívószóval fémjelzett új és új ételeket. Fontos, hogy minden kényelmes és gyors legyen, bármi legyen is benne. Pl. cukor :( A másik vadhajtás, hogy természetüknél fogva nem vegán ételeket vegánosítanak, így létezik vegán szalonna és hamburgerhús például. Érdekes beleolvasni a tetszetős és ígéretes csomagolás fenekén a hozzávalók listájába, khm..... 

Azt is figyeltem egy ideje, hogy egyre több gyártó írja rá a címkére a vegán hívószót - gondolom, érzik a piac nyomását.... Nemrég egy dobozolt narancslén láttam meglepve .... o.O... elnézést, de ki fogom mondani: WTF.... hát persze, hogy vegán a narancslé... 

Szóval nem vagyok vegán, még ha sokszor úgy is tűnik, mert sokszor vegán ételeket készítek. Ez az étel itt jól példázza a hozzáállásomat és a választásomat: aligha tudunk jobbat enni annál, ami épp rendelkezésünkre áll ott és akkor, vagyis az idényzöldségeknél. Amit kiegészíthetünk a lehető legjobb módon "eltett" zöldségekkel. 

"Mit is csináljak a maradék egy adag Basmati rizzsel, amit annyira szeretek?" - tűnődtem kopogó szemekkel a konyhámban. Hát, gyorsan felsorakoztattam a maradék zöldségekből a következőeket, kb. 5-6 perc alatt előkészítettem őket és már égett is a tűz a wok alatt. + 15 perc múlva már ettem is. 

Valójában nincs "recept", most épp így sikerült és annyira ízlett, hogy feljegyeztem utána azonnal:
1 vöröshagyma felcsíkozva
1 nagy marék felcsíkozott kelkáposzta
1 közepes sárgarépa
1 marék fagyasztott borsó
1 fokhagyma 
olívaolaj vagy bármilyen neked tetsző zsiradék
Tandoori Masala
só
szójaszósz
ketchup (saját eltevés)
1 csésze főtt Basmati rizs
1 marék főtt tarkabab
 
1. A zöldségeket megtisztítottam, felcsíkoztam.
2. A wokban felhevítettem az olajat.
3. A kelkáposztával és a sárgarépával kezdtem a gyors pirítást többszöri kevergetéssel. Megfűszereztem a kedvenc Tandoori Masalámmal.
4. Kb. 4-5 perc múlva hozzáadtam a vöröshagymát és a fagyos borsót, újrafűszereztem és ugyanúgy, gyors pirítás mellett tovább kevergettem.
5. Hozzáreszeltem a fokhagymát, megsóztam. Addigra egy kicsit minden karamellizálódott.
6. Kb. fél perc után löttyintettem bele szójaszószt, pár evőkanál saját ketchupot és talán fél deci vizet, átkevertem egy mozdulattal és lefedtem. Kb 1 perc múlva le is zártam a tüzet.
7. Rákanalaztam a maradék rizst, hogy átforrósodjon.
8. Mivel épp főztem egy nagyobb adag babot, csak úgy adtam a fűszeres ételhez egy keveset és jól is állt hozzá a krémes, kissé gesztenyés íze.
Hát ennyi.  
 
A módszer, ami nekem nagyon bevált: 
- A zöldségeket adott sorrendben adom hozzá és pirítom. 
- Legalább kétszer fűszerezek.
- A sót csak akkor adom hozzá, miután megpirult minden.  
- A gyors pirítás után egy kis vízzel felöntöm, gyorsan átgőzölöm az egész ételt fedő alatt, így a zöldségek állaga félig-meddig ropogós is marad és puha is lesz. A karamellizált íz bent lesz.
 
Találd meg a neked tetsző zöldségeket: a sárgarépa nálam aduász vöröshagymával, vékony csíkokra szelem egy nagy, vékony pengéjű késsel. Ígérd meg, hogy egyszer megpróbálod a kellevelet pirítani.

Látod, hogy ez nem egy ortodox "recept". A szójaszósznak semmi köze a többi ízhez. - mondhatná egy hozzáértő gourmet. Nos, nekem ez így nagyon finom volt és teljesen spontán válogattam őket össze (mint általában). Pl. a ketchup meglepő lehet.... Saját szerzemény cukor és tartósítószer nélkül és azért szeretem, mert szépen kiegyenlíti az ízeket az édességével. Nem, nem lesz paradicsomos íze az ételnek ebben az arányban. Találd meg a neked tetsző ízeket. Nagyon szeretem a következőeket különböző variációkban: reszelt gyömbér, kurkuma, mozsárban összetört koriandermag, kömény. De bármilyen neked tetsző Masala vagy Curry jó lehet. 
 
Az étel hipp-hopp elfogyott, kép nem készült, csak utána eszméltem, hogy fel kellene jegyeznem... De bízom benne, hogy könnyű elképzelni, hogy festett a tányéron :)
 
Kellemes alkotást és ízélményeket kívánok neked :) 

Utóirat: Mindezt két éve jegyeztem le és most megtaláltam. Ma is időszerű.
 

2021. június 24., csütörtök

Új idők, új "csokoládés koszorú"

Nos, itt vagyok, itt vagyunk, itt és most...  Ez egy új időszámítás vagy valami hasonló talán? Nem mondhatnám, hogy mióta utoljára jelentkeztem, "nem történt semmi érdekes...", mert igen. Nem kevés és nem kicsi. Igen, a konyhámban is. :)

Hogy mitől más ez az új időszámítás? Az igazságot, már ha van olyan, kérem szépen, egy jó ideje egy másik oldalról látom és ez az igazság szinte egyik napról a másikra betette a lábát a konyhámba. Aztán finomra hangoltam egyszer így, egyszer úgy és, kérem szépen, egyszer csak 2021 áprilisa májusa júniusa  lett....  És sosem éreztem ennél jobban magam. Gondolom, előfordult már veled is, hogy változtattál azon, mit eszel, iszol, de legalább eljátszottál a gondolattal. Hogy mi késztetheti a földlakót erre? Válaszold meg te magad, ha magadénak érzed a kérdést. :) 

Szóval egy jó ideje más dolgokkal térek haza a boltokból, piacról, farmokról. Vagy épp a rétekről... Van, amit teljesen elhagytam, van, amiből sokkal többet vagy épp kevesebbet eszem, és köszönöm szépen, úgy érzem és gondolom, hogy megtaláltam, amit kerestem, amitől teljesen jól érzem magam. 

A valamifinomat alapigazsága azonban időtálló, azaz szeretem a legfinomabbat választani, készíteni, amit csak tudok, illetve a legjobb érzéssel készítek és/vagy eszek meg néha valami teljesen más ételt is, ha az nagyon finom. Mondjuk egy friss Balaton-parti lángos milyen jó tud lenni...

Az alkotás öröme, a finom aromák, állagok engem még mindig felvillanyoznak. Akár újra és újra ugyanúgy, akár új formában, ahogy épp kijön. Gondolom, mindannyiunk számára ismerős az a fontos szakkifejezés, hogy "gondolomformán". A nagyanyáinktól örököltük. Hát, ez nekem többet jelent, mint a mérték kiválasztását érzésre, szemre, ízlelésre. Azt is jelenti, hogy sokszor a főzés közben lépésről lépésre döntöm el, hogy tulajdonképpen mit is csinálok és mi kerül a tányérba azon túl, persze, hogy az alapanyagok ott sorakoznak a pulton. Vagy épp fordítva: egyszer csak "meglátok" egy komplett ételt, érzem, látom a színeket, ízeket, állagokat....egy pillanat alatt összeáll a fejemben és akkor azt meg kell csinálom. Persze sokszor korábbi benyomások jönnek fel bennem, ki tudja milyen bugyorból...

Az a sok történet és recept 2010 és 2015 között egy számomra fontos fejezetet ölel fel és mutat meg az életemből és konyhámból és ezért elgondolkoztam,  hogy vajon érdemes lenne-e egy teljesen új blogot nyitni az új időkben. Hiszen hogyan is mondhatnám meg a tutit arról, hogy mi a finom, egészséges, tápláló, jó érzésű stb. étel, én, aki olyan nagyot fordult? Biztosan nem fogok pár tag-et használni, mint a tej vagy a túró. Ha a süteményekre vagy kíváncsi, szintén (és részben) új dolgokat találsz majd, új fényben, új megközelítésben. Túl sok új húsos ételre se számítsatok tőlem ezután, annál inkább sok és színes zöldségekre, gyógynövényekre, illetve olyan beszámolókra, hogy épp hogyan és hol sikerült házi alapanyagokat beszereznem (ott megkerülvén a nagyüzemi termelést és áruházláncokat, ahol csak lehet), illetve hogy csak a pincémbe kell lemennem, hogy valami finom hozzávalóhoz jussak... rakásig van a polc a befőzött dolgokkal. Vagy hogy az eddig olvasott blogokat szinte teljesen lecseréltem másokra.

Ezeket mind megoldom és úgy érzem, maradok itt és folytatom; a konyhámban változatlan a lényeg: ugyanaz a tűz, a mozsár vagy a vágódeszka. Ezek után is szeretettel látok mindenkit, aki ide téved és csatlakozik, valamit keres vagy valami megihleti. Megtalál majd mindent, amit eddig kifőztem és teljesen új dolgokat is. Válogathat. Egyre színesebb lesz ettől ez a blog. Már most kitűnhet valami abból, mire is gondolok, amikor az új időszámításomról beszélek, de a teljesebb kép hadd alakuljon bejegyzésről bejegyzésre, ahogy épp megihlet valami ( és le is jegyzem, khm....).

És ami érdekes, hogy bár több jól sikerült receptet elmentettem ide piszkozatban a közben eltelt röpke 6 év során, most érzem először hosszú idő után azt a késztetést, hogy írjak, megosszak veled valamit, kedves olvasó, és míg el nem illan, gyorsan bele is vágok és itt pötyögök a konyhámban ülve egy csodás ebéd után, ahelyett hogy dolgoznék.....de hát ha egyszer ilyen az "ihlet". :) Most aztán várhatnak az ímélek meg akutya akanapén...:D

És akkor most hadd jöjjön egy példa erre az "új időszámításra", egy igazi finomság, egy igazi csupa-csoki, puha, finom állagú sütemény, épp az, amivel anno megnyitottam az online konyhám minden érdeklődőnek (és pont ettől éreztem meg a hívást most is). Persze új köntösben, merthogy abból űzök sportot, hogyan tudom ugyanazokat az állagokat és ízeket megalkotni egy teljesen más megközelítéssel, a jelenlegi "végső igazsággal" a fejemben. :D 

 


Szóval ha te is megelégelted az élet, akarom mondani az étel értelme körüli állandó szócséplést, 
mely megadja a választ az életre, az univerzumra .... és mindenre, találd meg azt, amit TE igazán a magadénak érzel.  Például ez a "válasz" a mai napon lehet ez a csodás sütemény, ami kinézetre épp olyan, mint bármilyen rendes "kakaós kevert" süti, azonban ez túlságosan általános, ugye? 
 
Hozzávalók:
kb. 1 ek puha kókuszzsír
1 szép nagy házi tojás
kb 8 dkg virágméz
3 dl zabtej 
1 kezeletlen citrom reszelt héja és a fél citrom leve
3 nagy, púpos ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor
20 dkg GM lisztkeverék, ami múlt szombaton így állt össze: 8 dkg barna rizsliszt, 5 dkg kókuszliszt, 7 dkg zabpehelyliszt)
kb 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna és rá egy kis citromlé
 
1. A tojást, a kókuszzsírt, a mézet kevert simára keverőtálban. Ehhez egy kicsit meg kell langyosítani az egészet.
2. Óvatosan keverd hozzá a kakaót és a tejet.
3. Keverd hozzá a citrom héját és levét, majd a lisztet.
4. A massza tetejére kanalazd rá a szódabikarbónát és csepegtess rá citromlevet, hogy az felpezsegjen, majd keverd össze alaposan az egészt. 
5. Kóstolj utána az édes-savanyú egyensúly miatt. Én itt rendszeresen teszek még hozzá citromot, de ez ízlés dolga. 
6. Mivel a GM lisztek kissé másképp viselkednek, főleg a kókuszliszt arányának növekedésével, az állagot tekintve még egy kb. 0,5 dl zabtejet hozzákevertem ezen a ponton. Itt nincs könnyű dolgom, hogy megfogalmazzam, milyen is az ideális állag....homogén, nem folyós, de egy kanál nem áll meg bent. Ugyanis ennek a sütinek az egyik legfőbb erénye a csodás állaga....
7. Bármilyen (kizsírozott, kilisztezett) formában megsütheted; én ez alkalommal egyszerűen egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsiben. 180 fokon, nem légkeveréssel, kb 35 percig, a felénél már odafigyelve, a vége felé már csökkentve a hőt. 

Amennyiben jól bírod a tej-vaj-cukor-búzaliszt kombót, nyugodtan keresd fel az eredeti blogindító receptet. 

Szerintem bátor lehetsz a kakaó-kevésméz-citrom íz egyensúlyának megtalálásában. Narancshéjjal is finom lehet. 
Kókuszzsír (ami az ajurvéda szerint "hűt") helyett egy finom olívaolaj is jó.
A GM liszteknek sok nagyon jó kombinációja van, bár, hozzáteszem, több év tapasztalata, hogy egy jól sikerült lisztkombináció (egy adott célra) kincset ér. Ha bizonytalan vagy, nagyon ajánlom a Schar vagy Szafi liszteket.
Felaprított dióval, mandulával, stb megszórhatod sütés előtt.
Még melegen megkenheted egy finom baracklekvárral, majd öntsd le jó minőségű, olvasztott étcsokoládéval. 
Kínáld egy finom, savanykás lekvárral. Vagy nyáron vaníliafagyival, idénygyümölcs-öntettel.... Az én kedves vendégeim kedvence a vaníliás, áfonyás őszibaracklekvárom.
 
Hát, ma ez az én válaszom a kérdések kérdésére, milyen is az igazán finom kakaós kevert sütemény, amit a legjobb érzéssel eszem meg.

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...