2025. február 3., hétfő
Vegán székelykáposzta
2025. január 16., csütörtök
Zöldségek wokban január idején
~ o ~
~ Kép, az bizony nem készült ~
~ o ~
De úgy is mondhatnám, hogy téli zöldségek wokban borsóval, babbal. Vagy wokban pirított kellevél hüvelyesekkel. Annyi neve lehetne és nincs neve.
Meg szokták kérdezni tőlem, hogy "Vegán vagy?" Nem, nem vagyok vegán több oknál fogva: egyrészt kerülöm a búzát és társait, mert évek alatt bebizonyosodott, hogy sokkal jobban érzem magam nélkülük és a cukrot is kerülöm, míg úgy látom, a vegánok túl gyakran nyúlnak ezekhez. Sőt, azt látom a margarinhoz is, ami bevallom őszintén, nagyon meglep.... :( Másrészt rendszeresen eszem tojást és mézet.
Másrészt nem értek egyet azzal, hogy bármikor bármilyen zöldséget, gyümölcsöt elővesznek, mintha nem is léteznének évszakok. Itt van az egyre népszerűbb Veganuár, aminek az alapötletét egyébként nagyon is üdvözlöm, azt viszont nem, hogy a paradicsomot, kápiapaprikát vagy áfonyát a legnagyobb természetességgel sorolják fel a hozzávalóknál, bármilyen weboldalon is böngészel. Januárban.... és ez nem jó dolog. :( Fogalmam sem lehet, hányan látjuk ezt így..... szinte "természetes", hogy paradicsom bárhol bármikor kapható... :(
A paradicsom, a kápiapaprika vagy áfonya egyébként nekem is mind rendelkezésemre áll itt, a konyhámban; kisebb mennyiségben lefagyasztva, nagyobb mennyiségben befőzve, netán sütve, olívaolajban, üvegekben várnak a sorsukra lent a pincémben.
Úgy érzem, látom, hogy az élelmiszeripar szépen rácuppant erre a trendre (is) és gyártja kreatívan a "vegán" hívószóval fémjelzett új és új ételeket. Fontos, hogy minden kényelmes és gyors legyen, bármi legyen is benne. Pl. cukor :( A másik vadhajtás, hogy természetüknél fogva nem vegán ételeket vegánosítanak, így létezik vegán szalonna és hamburgerhús például. Érdekes beleolvasni a tetszetős és ígéretes csomagolás fenekén a hozzávalók listájába, khm.....
Azt is figyeltem egy ideje, hogy egyre több gyártó írja rá a címkére a vegán hívószót - gondolom, érzik a piac nyomását.... Nemrég egy dobozolt narancslén láttam meglepve .... o.O... elnézést, de ki fogom mondani: WTF.... hát persze, hogy vegán a narancslé...
Szóval nem vagyok vegán, még ha sokszor úgy is tűnik, mert sokszor vegán ételeket készítek. Ez az étel itt jól példázza a hozzáállásomat és a választásomat: aligha tudunk jobbat enni annál, ami épp rendelkezésünkre áll ott és akkor, vagyis az idényzöldségeknél. Amit kiegészíthetünk a lehető legjobb módon "eltett" zöldségekkel.
"Mit is csináljak a maradék egy adag Basmati rizzsel, amit annyira szeretek?" - tűnődtem kopogó szemekkel a konyhámban. Hát, gyorsan felsorakoztattam a maradék zöldségekből a következőeket, kb. 5-6 perc alatt előkészítettem őket és már égett is a tűz a wok alatt. + 15 perc múlva már ettem is.
2021. június 24., csütörtök
Új idők, új "csokoládés koszorú"
Nos, itt vagyok, itt vagyunk, itt és most... Ez egy új időszámítás vagy valami hasonló talán? Nem mondhatnám, hogy mióta utoljára jelentkeztem, "nem történt semmi érdekes...", mert igen. Nem kevés és nem kicsi. Igen, a konyhámban is. :)
Hogy mitől más ez az új időszámítás? Az igazságot, már ha van olyan, kérem szépen, egy jó ideje egy másik oldalról látom és ez az igazság szinte egyik napról a másikra betette a lábát a konyhámba. Aztán finomra hangoltam egyszer így, egyszer úgy és, kérem szépen, egyszer csak 2021 áprilisa májusa júniusa lett.... És sosem éreztem ennél jobban magam. Gondolom, előfordult már veled is, hogy változtattál azon, mit eszel, iszol, de legalább eljátszottál a gondolattal. Hogy mi késztetheti a földlakót erre? Válaszold meg te magad, ha magadénak érzed a kérdést. :)
Szóval egy jó ideje más dolgokkal térek haza a boltokból, piacról, farmokról. Vagy épp a rétekről... Van, amit teljesen elhagytam, van, amiből sokkal többet vagy épp kevesebbet eszem, és köszönöm szépen, úgy érzem és gondolom, hogy megtaláltam, amit kerestem, amitől teljesen jól érzem magam.
A valamifinomat alapigazsága azonban időtálló, azaz szeretem a legfinomabbat választani, készíteni, amit csak tudok, illetve a legjobb érzéssel készítek és/vagy eszek meg néha valami teljesen más ételt is, ha az nagyon finom. Mondjuk egy friss Balaton-parti lángos milyen jó tud lenni...
Az alkotás öröme, a finom aromák, állagok engem még mindig felvillanyoznak. Akár újra és újra ugyanúgy, akár új formában, ahogy épp kijön. Gondolom, mindannyiunk számára ismerős az a fontos szakkifejezés, hogy "gondolomformán". A nagyanyáinktól örököltük. Hát, ez nekem többet jelent, mint a mérték kiválasztását érzésre, szemre, ízlelésre. Azt is jelenti, hogy sokszor a főzés közben lépésről lépésre döntöm el, hogy tulajdonképpen mit is csinálok és mi kerül a tányérba azon túl, persze, hogy az alapanyagok ott sorakoznak a pulton. Vagy épp fordítva: egyszer csak "meglátok" egy komplett ételt, érzem, látom a színeket, ízeket, állagokat....egy pillanat alatt összeáll a fejemben és akkor azt meg kell csinálom. Persze sokszor korábbi benyomások jönnek fel bennem, ki tudja milyen bugyorból...
Az a sok történet és recept 2010 és 2015 között egy számomra fontos fejezetet ölel fel és mutat meg az életemből és konyhámból és ezért elgondolkoztam, hogy vajon érdemes lenne-e egy teljesen új blogot nyitni az új időkben. Hiszen hogyan is mondhatnám meg a tutit arról, hogy mi a finom, egészséges, tápláló, jó érzésű stb. étel, én, aki olyan nagyot fordult? Biztosan nem fogok pár tag-et használni, mint a tej vagy a túró. Ha a süteményekre vagy kíváncsi, szintén (és részben) új dolgokat találsz majd, új fényben, új megközelítésben. Túl sok új húsos ételre se számítsatok tőlem ezután, annál inkább sok és színes zöldségekre, gyógynövényekre, illetve olyan beszámolókra, hogy épp hogyan és hol sikerült házi alapanyagokat beszereznem (ott megkerülvén a nagyüzemi termelést és áruházláncokat, ahol csak lehet), illetve hogy csak a pincémbe kell lemennem, hogy valami finom hozzávalóhoz jussak... rakásig van a polc a befőzött dolgokkal. Vagy hogy az eddig olvasott blogokat szinte teljesen lecseréltem másokra.
Ezeket mind megoldom és úgy érzem, maradok itt és folytatom; a konyhámban változatlan a lényeg: ugyanaz a tűz, a mozsár vagy a vágódeszka. Ezek után is szeretettel látok mindenkit, aki ide téved és csatlakozik, valamit keres vagy valami megihleti. Megtalál majd mindent, amit eddig kifőztem és teljesen új dolgokat is. Válogathat. Egyre színesebb lesz ettől ez a blog. Már most kitűnhet valami abból, mire is gondolok, amikor az új időszámításomról beszélek, de a teljesebb kép hadd alakuljon bejegyzésről bejegyzésre, ahogy épp megihlet valami ( és le is jegyzem, khm....).
És ami érdekes, hogy bár több jól sikerült receptet elmentettem ide piszkozatban a közben eltelt röpke 6 év során, most érzem először hosszú idő után azt a késztetést, hogy írjak, megosszak veled valamit, kedves olvasó, és míg el nem illan, gyorsan bele is vágok és itt pötyögök a konyhámban ülve egy csodás ebéd után, ahelyett hogy dolgoznék.....de hát ha egyszer ilyen az "ihlet". :) Most aztán várhatnak az ímélek meg akutya akanapén...:D
És akkor most hadd jöjjön egy példa erre az "új időszámításra", egy igazi finomság, egy igazi csupa-csoki, puha, finom állagú sütemény, épp az, amivel anno megnyitottam az online konyhám minden érdeklődőnek (és pont ettől éreztem meg a hívást most is). Persze új köntösben, merthogy abból űzök sportot, hogyan tudom ugyanazokat az állagokat és ízeket megalkotni egy teljesen más megközelítéssel, a jelenlegi "végső igazsággal" a fejemben. :D
