Tavaszi saláta csírákkal

Lucernamagok áznak csíráztatás előtt

"Ma március elseje van"- ez az egyik kedvenc mondatom :)) Ilyenkor előttünk az egész tavasz és az egész nyár. Hát nekem elég ennyi ígéret.
Már reggel eszembe jutott, hogy milyen kedvvel fogom kitakarítani a kedvenc kamrámat. És persze a mélyhűtőből is elő fogom varázsolni mindazt, amit még a szűkösebb napokra mentettem el. Ha ilyen kellemes idő marad, elvetem az első 2 sor borsót és hagymát. És a spenótot meg a retket. Csak egy-egy sort. A fagy elvitte a zellerleveleim, de a kakukkfű gyönyörű hamvasszürke ma is. A metélőhagyma, az oregano- és tárkonybokor, a petrezselyem már mind hajtanak.
A vöröhagyma héját már a karácsonyfa leszedése után, a rend szerint elkezdtem összegyűjteni, hiszen mire itt a húsvét, jó nagy adagra van szükség ahhoz, hogy a tojások szép pirosak legyenek. A húsvét idejéig pedig kacérkodom egy kisebb tisztítókúra gondolatával, bizony, amit majd a fogyó hold első napján, azaz 9-én kezdenék, nem is egyedül, mert támogatást kaphatok böjtös társaktól.

Számomra leginkább a mai nap hordozza annak a gondolatát, hogy az elvetett mag egyszer csak kivirágzik - kivirágzik minden, legyen az kicsi vagy nagy. Mindezért egy csírasalátát szeretnék ma nektek ajánlani.
Ehhez persze csírára van szükségünk és elég széles skáláról választhatunk. Ha vettél már csíráztatni való magot, akkor lehet, hogy álldogáltál már tanácstalanul a lucerna, miskulancia, retek, vöröshere, mungóbab és lepkeszegmag zacskói előtt. Milyen lehet az ízük? És vajon ennyi mag mennyi időre elég? Vajon van különbség a csíráztatásban és nem utolsósorban melyik csíra mit szolgál?

Olvass tovább röviden a csíráztatásról és a különféle csírákról, hogy tudj választani. Fogyasztásukat csak nyersen, elsősorban salátákhoz, szendvicsekhez és joghurtos turmixokhoz ajánlom. Vagy csak simán nasinak. Igyekszem majd több kész ötlettel szolgálni.

Ha tanácstalan vagy, akkor elsőre a lucernát javaslom, mert könnyű csíráztatni, viszonylag semleges ízű, rengeteg vitamint rejt és vízhajtó hatásáról is jól ismert - nem ám a marokkói és spanyol paradicsom és padlizsán vagy az óriási, tökéletes küllemű, holland répacsomók. Bár ma már a piacon sem tudhatod minden esetben, mit veszel, de a házi sárgarépa még mindig megkülönböztethető az egyen sárgarépától. Ha érdekel, olvasd el Pierre Daum, francia újságíró cikkét a spanyol paradicsom téli termesztéséről és piacáról. Ha még mindig érdekel a téma, nézd át azt a hivatalos bemutatót, (.ppt formátum képekkel) amiből megtudhatod, hogyan termesztik a paradicsomot remek ütemben, termőföld nélkül Hollandiában, amit kiváló termőképesség és műtrágyafelvevő képesség, hatalmas környezetszennyezés jellemez más zárt rendszerekkel szemben. Stb.

Ehhez a salátához a már ismert Idénynövény táblázatból válogattam a hozzávalókat. A répa, az alma, a hagyma és a fekete retek mellett döntöttem, az arányokat a kedvem szerint állítottam össze:

Hozzávalók kb. 2-3 adaghoz:
2 marék 4-5 napos lucernacsíra vagy bármilyen más csíra
2 közepes sárgarépa
1 közepes Golden alma
1 kisebb vagy egy fél fekete retek
dió, szezámmag

Vinegrett a kedved szerint:
1 ek extra szűz olivaolaj
2 ek citromlé vagy narancslé (persze frissen facsart)
1 kiskanál reszelt gyömbér vagy 1 kávéskanál dijoni magos mustár
esetleg 1 kiskanál méz
kevés só

1) Tisztítsd meg a hozzávalókat és reszeld le őket vagy vágd julienre, azaz vékonyka, hosszú, talán gyufányi darabokra.
2) A vinegretthez egy tálban keverd össze alaposan a hozzávalókat, halmozd bele a felaprított zöldségeket és keverj tovább, hogy mindent egyenletesen bevonjon a mártás.
3) Azonnal fogyasztható, de pár óra alatt összeérnek az ízek. Finom olajos magvakkal meghintheted.

Egészséges, természetes antibiotikum, segít mértegteleníteni, tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal és a hozzájuk szükséges értékes esszenciális zsírsavakkal. Önmagában, egy szelet teljes kiőrlésű kenyérrel vagy egy szelet olívaolajon sütött csirkemellfilével ajánlom.
Igyatok sok zöldteát, gyógyteát, mozogjatok a friss levegőn, aludjatok sokat.

Tescogazdaságos darált-mix

Végre jól megbüntetik a Tescót azért a nevenincs darált mixért. Hogy bűnhődik-e, azt már nem igazán tudom eldönteni... Az mno.hu honlapján egy rövid híradást is megnézhetsz az ügyről.
Tavaly felfedeztem már valami hasonlót a Tescóban, amiben darált marha- és sertéshúst házasítottak össze, no de azt legalább elnevezték valahogy. De mihelyt az összetevőkhöz értem, hogy rákukkantsak az arányokra és a zsír mennyiségre, meglepve láttam, hogy van ott bőven más is, mint pl. szójakészítmény.
Talán ennyi elég, hogy sokakat eltántorítson, nem is baj, hogy a többire nem emlékszem. Legalábbis remélem, hogy elég ennyi sokunknak ahhoz, hogy eszébe se jusson megvenni. Hogy milyen remek vásárt csinál, ha ezt teszi a szerettei elé ebéd gyanánt.... De mégis ott van a tény: 8 millió forintnyi árut sikerült eladni a Darált-mixből a leleplező akcióig. Gondolom, hogy az ára volt a kirívóan vonzó tulajdonsága, mondjuk 800 Ft/kg. Akkor 10000 kg-t ettek meg odahaza a családok.
Jó minőségű húst venni felér egy kisebb vadászttal, de legalább te magad válaszd ki a tőkehúst, amit helyben ledarálnak vagy te magad is megteheted ugyanezt odahaza. Bizonyos áruházakban, pl. itt a szomszédos CBA-ban ledarálják a fehér húsokat is.
Ilyenkor azért eltűnődök egy kicsit azon, hogy milyen rosta az, amin átmegy egy ilyen "élelmiszer" és milyen rosta az, ami után ekkora nagy dérrel-dúrral kell hatóságilag beavatkozni. Mese nincs, szemüveg nélkül, illetve robotpilóta üzemmódban nem lehet vásárolni.

Szarabella házisütemény

Már megint sütemény. Épp a farsang farkán. És nem is akármilyen, tömény gyönyörűség, amit most nem fogok elkészíteni, csak továbbadom a tudnivalókat. Karácsonykor volt alkalmam megkóstolni és nemrég kaptam meg a receptjét, amit azért vártam nagyon, mert teljesen lenyűgözött és azért is, mert még a nevére sem emlékeztem, hogy a neten megkeressem. És mert beígértem már a receptet, bár nem kizárólag fehérjehasznosítás végett süthetjük meg, mint látom. Kissé bizarr az elnevezése, ezért ehhez a címhez muszáj most hozzátennem a házisütemény szót is. Önmagában nem kellően beszédes.
Még soha nem kóstoltam a szarabellához hasonló "kompozíciót". Tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy habcsókot rejt, én meg nagy lelkesen beleharaptam és jól meglepődtem. Mert habcsókkal utoljára akkor találkoztam személyesen, amikor a nagymamám a 70-es évek közepén több tepsi habkarikát, -háromszöget és -négyszöget szárítgatott a nagyszobai konvektor alatt, amit én hasra fekve és az orromat majd' beledugva csodáltam. Biztosan ettem is belőle. Aztán, ha jól emlékszem, valamikor sok évvel később beleharaptam egy öreg, por ízű, világoskék habcsókba ... Nos, azóta hűvös távolságtartás jellemezte a kapcsolatunkat és nekem eszem ágában sem volt tojáshabot sütni. A máglyarakást is "meztelenül" szoktuk készíteni. Talán Nigella volt az, aki pár évvel ezelőtt először fel tudta kelteni a figyelmem, ahogyan rajongva mutatta be a passiógyümölccsel tálalt Pavlova tortáját. Azóta is csak figyelgetem a csinosabbnál csinosabb Pavlovákat, de mégsem vitt rá a lélek eddig.

Magamtól valószínűleg soha nem választottam volna ezt a csokikrémmel megkent habcsókot sem, de Huszi barátnőm szerencsére megkínált és engem egy egészen új élmény ért. Köszönet érte neki még egyszer ezúton is és persze Szidinek, aki készítette és akit csak fotóról ismerek.

Egyetlen receptet találtam szarabella néven, azt is a babanet társalgójában, drumka december 23-i bejegyzésében. 24 tojással és 1,2 kg cukorral áll neki a hadműveletnek - ez ipari mennyiség vagy egy régi, jól bevált, lagzis sütivel van dolgunk. Talán azért nem találtam több leírást, mert másképp is nevezik, amit viszont nem tudok beazonosítani.
Közben azt is megtanultam, hogy nem is olyan ritka, hogy a habcsókot csokikrémmel ragasztják össze, no, de nem úgy, mint a szarabellát. Ebben a csokoládékrém és a csókok aránya valami olyan mesés állagot eredményez, amilyet én most tapasztalhattam először. Nagyon örülök, mert nagyon szeretem, ha valami újdonságot fedezhetek fel, legyen az íz vagy állag.

Hozzávalók:

A krémhez:
12,5 dkg kakaó
kb. 1 dl víz
20 dkg cukor
6 tojássárgája
25-40 dkg vaj

A habcsókhoz:
6 tojásfehérje
6x7 dkg porcukor

kb. 2 nagy marék dió a hempergetéshez
(ezt ízlés szerint helyettesítheted mogyoróval, mandulával)

Szidi szerint az ügymenet, amit igyekeztem egy kicsit részletesebben leírni fénykép híján:

1) A kakaót a vízzel és a cukorral megfőzzük, hozzákeverjük a 6 tojás sárgáját, amit gőz fölött kéne csinálni, de ha leveszed a tűzről és hagyod 2 percet hűlni, az is jó. A lényeg, hogy sűrüsödésig keverjük. Ha kihűlt, hozzá kell adni 40 dkg vajat, ami szerintem túl sok, én csak a felét szoktam, vagy 25 dekát.
2) A habcsókhoz elkezded verni a fehérjét és amikor már majdnem kemény, hozzáadod a cukrot. Ezt kanalazd nyomózsákba (vagy nylonzacsiba) és nyomj kb. 3 cm-es rózsákat kivajazott sütőpapírra. 100 fokon kell sütni vagy inkább szárítani kb. 1,5-2 órát.
3) Aprítsd fel a diót sodrófával és egy nagy késsel vagy egyszerűen daráld le egy nagy lyukú darálóval.
4) Illessz össze 2 habcsókot úgy, hogy a két csúcs egymás felé nézzen, tehát az egyik csók fenekére fogod majd állítani a kész sütit és a teteje is lapos lesz. Kend körbe csokikrémmel a csókok közt maradt szabad rést és egy hengert kapsz, ami kb 3 cm átmérőjű és kb. 5 centi magas. Ezt a hengert forgasd bele a dióba.

Remélem, a leírás kellően plasztikus ahhoz, hogy el tudd készíteni ezt a fura sütit. Ha elkészítem, a fotó nem maradhat el.

Tűnődtem, hogy milyen formában lehet újrakomponálni az alkatrészeket, erre jutottam:
A pavlovatorták után szabadon süss két egyforma méretű, kör alakú alapot a habból és kend kezéjük kb. 2 cm vastagon a krémet. Bár ez a porciózásnál kisebb nehézséget fog okozni szerintem. Vagy egy nagy közös torkoskodásba fulladhat a habtorta feltálalása.
Talán variálhatod a méretet, bár ez pont egy-két harapnivaló adag vérmérséklet szerint. Talán tudsz szép egyforma csigákat nyomni a csókhoz, aminek a csúcsos fele kifele is nézhet (a csokolédékrém ez esetben lényegesen kevesebb mint az eredeti verzióban és ez nem biztos, hogy annyira jó nekünk).
Daráld finomra a diót és keverd a csókhoz.
Tulajdonképpen ez már kezd egy macaronra hajazni, vagy nem?
Beleforgathatod mogyoróba vagy mandulába, ha úgy teccik.
A mogyoróról az jut eszembe, hogy a csókokat megbolondíthatod némi kávéval vagy egy kiskanál kávézaccal, amitől szép pöttyös lesz, a csokikrémet pedig egy egész kicsi kávéval, nescaféval.
Vagy egy pici fahéjjal. Rummal?
Amarettóval és mandulakabáttal?

A végén még habcsók-fan leszek, ami - mit is mondjak - elég váratlan fordulat lenne. A szarabella mindenképp meggyőző. Kellemes torkoskodást kívánok az utolsó napokra.

Túrógombóc zabpehellyel

Az elmúlt hétvégén túrót akartam enni, vettem is fél kilót, olyan szép rögöset, nem olyan krémszerűvé paszírozottat. A körözöttet egymagam ettem meg - a pirítós volt az egyetlen társaságom. A másik felét gombócnak szántam, amit már nem egyedül tüntettem el.

Mindez úgy kezdődött, hogy az egyik kedvenc blogomon, a Macikonyhán olvastam ezt az igencsak szimpatikus címet: Zabpelyhes túrógombóc. Nagyon boldoggá tett már a gondolata is annak, hogy a zabpehely számomra új felhasználási módját fogom bevezetni a konyhámban, mert igyekszem a zabot bevonni az étrendünkbe, ahogy csak lehet. Bár hasonlóképp tápláló mint a búza, a glikémiás indexe alacsonyabb (bár van, aki megkérdőjelezi ennek a jelentőségét) és rostokban gazdag. Azt hiszem, végre bevezetek neki egy önálló taget is, megérdemli a figyelmünket ez a szempont. Ráadásul remekül kiegészíti a többi hozzávalót ebben az összetételben is.

Az eredeti recept hozzávalói:
25 dkg félzsíros túró
2 tojás
5 dkg darált zabpehely
fél citrom héja

kevés cukor
1 csipet só
zsemlemorzsa és vaj a morzsakabáthoz

Fogtam a receptet, amiben egyetlen dolog érdekelt igazán, a hozzávalók aránya. Egy kicsit változtattam a leírtakon, amit kizárólag a körülmények diktáltak: nem volt kedvem 8-10 órát várni, csak egy-kettőt. Annak is néznem kellett már a végét, mikor jár már le és közben lelkesen mosogattam.
A zabpelyhet nem volt kedvem ledarálni, de könnyedén vettem ezt a kérdést. Fogtam két marék zabpelyhet és a kezeim között többször erőteljesen átmorzsoltam, ezért az kénytelen volt szétmorzsolódni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen mállik. A megadott 5 dkg-ig kiegészítettem zabpehelyliszttel, a cukrot pedig por alakú édesítőszerrel helyettesítettem ezúttal. Azaz az étel alkalmassá vált arra, hogy cukorbetegeknek is jó szívvel tálaljuk, hiszen kisebb terhelést jelent a szervezetnek.
Fogtam azt a régi krumplitörőmet, jól átdolgoztam vele a masszát és mindent a szokásos módon csináltam.
Vigyázz, a citrom kezeletlen legyen, vagy legalább alaposan sikáld meg a messziről jött gyümölcsöt.
Ha van alkalmad, fogj két-három száraz zsömlét, reszeld le egy egyszerű kézi reszelőn, úgy pirítsd meg vajban. Így a legfinomabb.

Ha egészségesebb ételre vágysz, készítsd sötét nádcukorral, mézzel, nyírfacukorral, esetleg csak tojásfehérjével a kevesebb zsír miatt. Tálald mézes joghurttal. Használj extra szűz olívaolajat a pirításhoz és esetleg zabkorpát tudok elképzelni a morzsa helyett, de ez csak egy gyenge ötlet, fogalmam sincs, milyen lehet. Eszembe jutott még, hogy egy kevés darált napraforgómagot vagy diót is keverhetsz a zabkorpába.

Jómagam meglangyosított, kissé édes tejföllel szeretem, de egy-két kanál bogyós gyümölcs lekváröntettel is csodálatos. Vagy mindkettővel.
Frissen a legjobb. Ekkora adagból, ha jól számolgatom, kb. 18 darab 3-4 cm-es gombóc kerekedett. Kellemes vegetáriánus étel a közelgő böjt idejére.