2011. augusztus 2., kedd
Vaníliás lekvárok 2
A tavalyi áfonyás, vaníliás őszibaracklekvár után ezen a nyáron jó pár vaníliarúddal készültem, annyira megtetszett a vanília és a gyümölcs találkozása. Reggelente külön öröm volt, ha ilyen lekvárt kanalaztam a frissen sült zsemlémre vagy kismákosomra.
A kismákosról és a frissen sült zsemléről tudnivaló, hogy itt a szomszédban, a Tankenyérboltban sülnek. Amikor pár éve erre a szép zöld és csendes környékre költöztünk, ez a pékség már csak egy bónusz volt. Nagy öröm ez, mivel itt tanulnak a jövő pékei és cukrászai. Az alapokat itt vésik a kis buksijukba és ahogy a péksüteményeiket és kenyereiket eszem nap mint nap, úgy érzem és úgy tudom, maradtak a jól bevált alapoknál: liszt, tojás, élesztő, víz, tej. (A vajról nem merek álmodni és megkérdezni sem merem, de szerintem sütőmargarint használnak.)
Jó lenne tudni, hogy a (városunkban optikák és ékszerboltok módjára) divatosan szaporodó látványpékségekben a sok előre gyártott, fagyasztott termék után lesz-e még olyan hely, ahol ragaszkodnak a péksütemény- és kenyérsütés legegyszerűbb ám legjobb módjához. Talán lesz köztük egy-egy olyan ifjú pék, aki ilyet süt majd nekünk.
Még ha rettentően egészségtelen is a finomított fehérliszt, mint tudjuk. De sokkal-sokkal inkább Tankenyérboltos kifli és kismákos, mint a tetszetős, messziről illatozó, ám mindenféle mesterséges szerekkel felturbózott, fagyasztott pizzás minicsigák és szedres papucsok. Vagy felpuffasztott, színtelen, szagtalan, másnapra maroknyi morzsává száradó kiflik.
Ilyen péksütemény bizony megérdemli a vaníliás cseresznye- és kajszilekvárt. A szolid hedonizmus legalább annyira szolgálja az ember jó érzését, mint utána egy kiadós futás, ugye.
Még egy utolsó vaníliarúd vár a málna-őszibarack kombóra, így egész évben öröm lesz a reggel. Érdemes egy-két kiló gyümölcsből nekilátni. Jó kísérletezést kívánok.
2011. július 19., kedd
Ismét a mogyorós kekszről vagy inkább a zabpehelylisztről

Egyetlen tojás árválkodott a hűtőben tegnap délután, így álltam neki sütit sütni. Aztán kiderült, hogy a fehérlisztes dobozom teljesen üres, no de ez sem tartott vissza. Így született meg a narancsos-mandulás és mogyorós-zabpelyhes keksz egy újabb variációja, a narancsos, csokis, mogyorós keksz, amit valójában azért jegyzek le, mert csak zabpehelylisztem volt idehaza. És igazán nagyon finom porhanyós lett még a véletlenül kihagyott kukoricakeményítő ellenére is. És ez nagyon tetszik.
Szóval az eredeti recepthez képest a változtatás ennyi volt:
Csak 12 dkg őrölt mogyoróm volt,
ezért 10 helyett 13 dkg zabpehelyliszt került bele.
Kb. 5 dkg kandírozott narancshéjam volt,
amit kiegészítettem 5 dkg
Így ízesítettem tovább:
1 zacskó Bourbon vaníliás cukor,
egy elég nagyra sikeredett löttyintés az Amarettóból,
kb. egy kávéskanál őrölt fahéj.
A zabpehelyliszt külön figyelmet érdemel. Nem
Rákerestem a neten és, no lám, mit találtam elsőre, Alexandra leírását, aki nyilván dietetikusokkal karöltve tárja elénk az igazságot: igaz, a zabpehelyliszt hasonlóan magas tápértékű, "(Mindezen tulajdonságok együttes hatása révén) kevésbé emeli meg a vércukorszintet, mint más gabonafélék (alacsonyabb a GI-je)." Ez a lényeg, de érdemes végigolvasni a leírást.
Azt is megtudtam, hogy a keményítővel csínján kéne bánnom és ez nem is lesz nehéz egy ilyen finoman porhanyós zabpehelylisztes keksz után. Legközelebb a lisztet zabpehellyel fogom dúsítani a ropogós állag kedvéért.
Erről az jut eszembe, mennyire megragadott, amikor Stahl Judit fogta a pehelymixet, kissé megpirította majd ledarálta a banánkenyeréhez. Most én is kísérletezni fogok és az árpapehellyel is szeretnék megismerkedni.

Igaz, zabpehelylisztes habarással nem lesz pontosan ugyanolyan a tökfőzelék, mint a tüskeszentpéteri fehérliszttel, de jó érzéssel tálalom. A fehér, azaz nem teljes kiőrlésű tönkölylisztet ajánlom azoknak, akik nem tudnak megbarátkozni ezzel, de akár kísérletezhetnek is a lisztek különböző arányú keverékeivel.
2011. június 24., péntek
Kefires, cseresznyés süti - mákkal

Hát, valószínűleg ez az a süti, amit minden háziasszony megsütött már, én meg most értem ide. Nemrég hívta fel magára a figyelmemet immár ki tudja hányadszor és most ugyanazzal a lendülettel neki is álltam. Kaptam valaha egy receptet, de azt sajnos nem találtam, így keresgéltem vagy 5 percet a neten: van bőven választék, de nem cifráztam túl, az első szimpatikus receptnél leálltam, amiben azt találtam érdekesnek, hogy nagyobb volt bent a kefir és a tojás aránya a zsiradék és a liszt arányánál.
Egy kicsit persze megint igazítottam az összeállításon a kedvem szerint, hogy az "egészséges sütemény" képzetét, ideálját egy kicsit tovább dédelgethessem. Az eredeti receptet már elnyelte az Internet, lássuk, mit lett belőle. A kefir pohara a mérőpohár. Ja, és mákom volt.
Hozzávalók:
2 pohár kefir
3 tojás
2 pohár fehércukor helyett 3/4 pohár sötétbarna nádcukor és 3/4 pohár szőlőcukor
1 teáskanál Alnatura sütőpor
2 pohár fehérliszt helyett 1 pohár zabpehelyliszt és 1 pohár fehérliszt
1 pohár őrölt mák (vagy őrölt mandula, dió, mogyoró)
3/4 pohár olaj helyett olívaolaj
+ 1 csomag Bourbon vaníliás cukor
+ 1 citrom héja és a fél citrom leve
+ ha lett volna rumom, akkor rum is került volna bele
+ a kávéskanál őrölt fahéjat meg kifelejtettem
több magozott cseresznye (gyümölcs), mint előre gondolnád
1) Egy tálban kézi habverővel habosra kevertem a kefirt a tojásokkal és a cukorral.
2) Hozzákevertem az ízesítőket és a sütőport.
3) Lassan hozzákevertem a lisztet és amikor csomómentes volt, belecsorgattam az olajat állandó keverés mellett és a végén pár mozdulattal a mákot.
4) A keverék ment a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe, majd a tetejét telehalmoztam a cseresznyével.
5) Közepes lángon 30-40 perc alatt megsütöttem.

Talán érdemes megemlítenem, hogy a kefir ez alkalommal a zöld tetejű, 175 g-os Sparos kefir volt - annyiféle kiszerelés létezik ma már. (Borzasztóan gyakorlatias lévén) a poharat kimostam, szárazra töröltem és először a száraz hozzávalókat mértem ki és kevertem a masszába, a végére maradt az olaj.
Az ízfokozók, a citrom, vanília, rum és fahéj, saját fejlesztés és egyben kedvenc kombó, úgyhogy nem gondolkodtam rajta túl sokat. Persze a mák és a gyümölcs volt az oka. (A citrom biotermesztésből származik.)
Igencsak elnyerte a tetszésemet: a nedves hozzávalók elég magas aránya miatt egy kicsit pudingszerű lett a tészta, a legalább 4 nagy marék cseresznyét meg egyszerűen elnyelte. Ez azt jelenti, hogy legközelebb még tovább merészkedek a gyümölccsel. Nemrég készítettem el Stahl Judit meggyes-mákos muffinját, amit nagyon kedvelek, de ez a recept nálam simán lekörözi.
Kicsit a clafoutisra emlékeztetett nem meglepő módon, és annyira megtetszett, hogy azon morfondíroztam, hogy a kedvenc banános, gyümölcsös sütimet így fogom újjá alkotni, mert kevesebb bent a zsiradék.
A mákolaj csodálatos dolog az összes olajos mag olajához hasonlóan, nem véletlenül igyekszem minél gyakrabban belecsempészni a sütikbe. Eléggé széles körben cirkulál a neten egy leírás arról, hogyan jöttek rá a mákolaj különös csonterősítő hatására. Kissé bizarr, exhumálós történet, de ha még nem ismered, érdemes elolvasni, mert a csontritkulás nem jó mulatság.
Szerintem 10/10 pontos süti ebben az összeállításban, ilyen arányokkal és azért is, mert nagyon jól variálható és könnyű elkészíteni. Hamarosan jönnek a testvérei. Pl. őrölt szezámmaggal, szilvával, fügével, sok fahéjjal és egyéb fűszerekkel egészen egzotikusan hangzik. Vagy őrölt mandulával és sárgabarackkal. Rengeteg okom van rá, nézzétek: a tavalyi 3, azaz három szem sárgabarack után most csak úgy hajladozik ebben a szélben az öreg fa a rakománya alatt az én legnagyobb örömömre.

Egy kicsit persze megint igazítottam az összeállításon a kedvem szerint, hogy az "egészséges sütemény" képzetét, ideálját egy kicsit tovább dédelgethessem. Az eredeti receptet már elnyelte az Internet, lássuk, mit lett belőle. A kefir pohara a mérőpohár. Ja, és mákom volt.
Hozzávalók:
2 pohár kefir
3 tojás
2 pohár fehércukor helyett 3/4 pohár sötétbarna nádcukor és 3/4 pohár szőlőcukor
1 teáskanál Alnatura sütőpor
2 pohár fehérliszt helyett 1 pohár zabpehelyliszt és 1 pohár fehérliszt
1 pohár őrölt mák (vagy őrölt mandula, dió, mogyoró)
3/4 pohár olaj helyett olívaolaj
+ 1 csomag Bourbon vaníliás cukor
+ 1 citrom héja és a fél citrom leve
+ ha lett volna rumom, akkor rum is került volna bele
+ a kávéskanál őrölt fahéjat meg kifelejtettem
több magozott cseresznye (gyümölcs), mint előre gondolnád
1) Egy tálban kézi habverővel habosra kevertem a kefirt a tojásokkal és a cukorral.
2) Hozzákevertem az ízesítőket és a sütőport.
3) Lassan hozzákevertem a lisztet és amikor csomómentes volt, belecsorgattam az olajat állandó keverés mellett és a végén pár mozdulattal a mákot.
4) A keverék ment a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe, majd a tetejét telehalmoztam a cseresznyével.
5) Közepes lángon 30-40 perc alatt megsütöttem.

Talán érdemes megemlítenem, hogy a kefir ez alkalommal a zöld tetejű, 175 g-os Sparos kefir volt - annyiféle kiszerelés létezik ma már. (Borzasztóan gyakorlatias lévén) a poharat kimostam, szárazra töröltem és először a száraz hozzávalókat mértem ki és kevertem a masszába, a végére maradt az olaj.
Az ízfokozók, a citrom, vanília, rum és fahéj, saját fejlesztés és egyben kedvenc kombó, úgyhogy nem gondolkodtam rajta túl sokat. Persze a mák és a gyümölcs volt az oka. (A citrom biotermesztésből származik.)
Igencsak elnyerte a tetszésemet: a nedves hozzávalók elég magas aránya miatt egy kicsit pudingszerű lett a tészta, a legalább 4 nagy marék cseresznyét meg egyszerűen elnyelte. Ez azt jelenti, hogy legközelebb még tovább merészkedek a gyümölccsel. Nemrég készítettem el Stahl Judit meggyes-mákos muffinját, amit nagyon kedvelek, de ez a recept nálam simán lekörözi.
Kicsit a clafoutisra emlékeztetett nem meglepő módon, és annyira megtetszett, hogy azon morfondíroztam, hogy a kedvenc banános, gyümölcsös sütimet így fogom újjá alkotni, mert kevesebb bent a zsiradék.
A mákolaj csodálatos dolog az összes olajos mag olajához hasonlóan, nem véletlenül igyekszem minél gyakrabban belecsempészni a sütikbe. Eléggé széles körben cirkulál a neten egy leírás arról, hogyan jöttek rá a mákolaj különös csonterősítő hatására. Kissé bizarr, exhumálós történet, de ha még nem ismered, érdemes elolvasni, mert a csontritkulás nem jó mulatság.
Szerintem 10/10 pontos süti ebben az összeállításban, ilyen arányokkal és azért is, mert nagyon jól variálható és könnyű elkészíteni. Hamarosan jönnek a testvérei. Pl. őrölt szezámmaggal, szilvával, fügével, sok fahéjjal és egyéb fűszerekkel egészen egzotikusan hangzik. Vagy őrölt mandulával és sárgabarackkal. Rengeteg okom van rá, nézzétek: a tavalyi 3, azaz három szem sárgabarack után most csak úgy hajladozik ebben a szélben az öreg fa a rakománya alatt az én legnagyobb örömömre.

Palócleves, azaz „Mikszáth-leves”
Üdvözlöm Lajos Marit a palóclevesével együtt. No, meg Huszi barátnőmet, aki felhívta a figyelmemet a náluk jól bevált receptre.
A gyermekkoromat idézi Lajos Mari neve: szakácskönyv sorozatának - 99 étel 33 fotóval - jó néhány darabja díszítette a konyhánk falát, a sötétbarnára pácolt falburkolatot. Gondolom, így csinosnak számított akkoriban, a 80-as évek közepén a konyha. Talán az első, küllemre is igényesnek mondható szakácskönyvsorozat volt, amit gyerekfejjel ismertem. Arra mondjuk nem emlékszem, hogy végigfőztük volna a könyveket. Hát, el is múlt felettük az idő és a sorozat 3-4 darabjának most már csak a polcon jut hely, semmi kitüntető figyelem.
A Nők Lapjában mindig várom a receptjeit, amiknek van azért egy hosszú távon követhető vonulata és az is nyomon követhető, hogyan változtat itt-ott idővel és az ízléstrendeknek megfelelően.
És erre szembejön velem a Lajos Mari palóclevese, aminek a címe mellett én simán elmentem volna. De ha a Huszi szereti, az nekem is érdesek és elolvasom. Elsőre a friss krumpli, zöldbab, kapor kombó ragadta meg a figyelmem. Azért is, mert a Főkosztos levesigényeit igyekszem változatosan kielégíteni és első olvasásra tudtam, hogy ezzel nyert ügyem lesz és tényleg.
A következő olvasható a 99 leves 39. oldalán:
Tudni illik, hogy: ezt a mennyei étket a Gundel dinasztia doyenje, Gundel János a múlt évszázad vége felé alkotta Mikszáth Kálmán író, a „nagy palóc” kedvére, de a sok-sok nem nagy és nem palóc örömére is, s azóta már klasszikusnak számít; hívják „Mikszáth-leves”-nek is.
Hozzávalók 4 főre Lajos Mari szerint:
30 dkg ürücomb vagy lapocka
1 nagy fej hagyma
5 dkg olaj vagy zsír
1 kk édesnemes pirospaprika
20 dkg burgonya
25 dkg zöldbab
2 dl tejföl
3 dkg liszt
1 csipet őrölt köménymag
1 babérlevél
1 gerezd fokhagyma
1 kis csokor kapor
só
Saját összetételben persze egy kicsit megkombináltam, mert
pulykacombból készítettem,
3-4 gerezd fokhagyma remekül elfér benne,
több pirospaprikát és köményt tettem bele,
a fehér lisztet rizslisztre és egy kicsi kukoricakeményítőre cseréltem
és mindent egy lábosban főztem meg, nem külön-külön.
1) A felaprózott hagymát az olajon megfuttattam, majd erős tűzön, kavargatás mellett tovább pirítottam a megtisztított, apróra kockázott hússal.
2)Pirospaprikával, köménymaggal, a zúzott fokhagymával, sóval saját levében és egy kicsi hozzáadott vízzel fedő alatt, lassú tűzön puhára pároltam.
3) A felkockázott krumplit és a 3-4 centisre vágott zsenge (zöld) zöldbabot a babér és kb. 1 liter víz társaságában hozzáadtam és kb. 15-20 percig főztem.
4) A tejfölt addigra már bekevertem a rizsliszttel és a keményítővel egy külön tálban. Először pár merőkanál forró lével kevertem össze, majd behabartam vele a levest. Pár perc forralás, az összeaprított kaporlevél a tetejére és kész.
5) Szerintem nem árt, ha áll egy kicsit, hogy összeérjenek az ízek és ebben a nyári forróságban (szereti...) jobban esik, ha egy kicsit kihűlt. Esetleg utána is fűszerezhetsz.
Lajos Mari szerint mindkét zöldséget főzd meg külön fazékban. Ha bizonytalan vagy abban, hogyan fog egyszerre megpuhulni a kétféle zöldség, a krumplit főzd a hússal, a zöldbabot pedig egy külön fazékban a kedved szerint, majd a főzővízével együtt öntsd a többiekhez a habarás előtt.
Utóirat: egy kis ecetet tégy az asztalra tálalásnál, egy pár csepp jól kiegészíti az ízeket.
Elképzelhető, hogy most nem épp ilyen ételre vágysz, kedves főzni vágyó olvasó, mert dúskálunk a kerti javakban. Talán borsós, cseresznyés, meggyes finomságot keresgélsz. És valóban, ez inkább nehéz ételnek hangzik elsőre. Jellegénél fogva bármikor megfőzhetjük, de én azért szívesen ajánlom most a friss zöldbabbal, krumplival. A frissen leszedett kapornak sincs párja.
Több kedvenc zöldséges, nyári receptemet lejegyeztem már tavaly, például júliusban. Keresgélj tovább könnyebb ételeket, szívesen ajánlom ma is bármelyiket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

